41.Perrie

Sziasztok! :D Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek és nagyon boldog 21. szülinapot  BooBear! :))♥ Remélem tetszeni fog majd mindenkinek az új rész.:) Kommenteljetek, kérlek! :) Most nem szabok határt.:) De azért örülnék neki, ha nem csak egy ketten írnátok. De befogom. Jó olvasást! :) Sok puszi: Jenny.<33

/Dany szemszöge/

Miután Zaynt felküldtem Perrie után. Ismét egyedül maradtam a gondolataimmal egészen addig míg Harry be nem futott a bejárati ajtón. Szó szerint!

-Veled meg mi történt?-kérdeztem. Hátát az ajtónak döntötte és úgy lihegett.

-Ra..jon..gók.-válaszolta akadozva, majd miután ismét normálisan vette a levegőt mesélni kezdett.-Épp kijöttem a boltból amikor néhányan odajöttek autogramért meg fényképért. Velük még nem volt semmi baj aranyosak voltak. De aztán egyre többen lettek és majdnem letépték még a pólómat is rólam. Ezért inkább elfutottam, ők pedig üldözni kezdtek.-mesélte el.

-De jól vagy?-kérdeztem és közelebb mentem hozzá.

-Persze.-mosolyodott el majd nyomott egy puszit az arcomra.-Majd elfelejtem itt a csoki.-nyomta a kezembe.-Megszenvedtem érte.-mondta, amin mindketten felnevettünk.-Zayn hol van?-huppant le a kanapéra én pedig mellé kuporodtam.

-Fent az emeleten Perrievel.

-Nem kéne megnézni őket?-kérdezte miközben egyik kezével átkarolta a vállam.

-Nem ne zavarjuk meg őket.-néztem rá. Ő csak bólintott majd bekapcsolta a tévét és együtt kezdtük el nézni a Pokémont. 

-Szerinted van esély arra hogy kibéküljenek?-kérdeztem meg halkan a mese alatt. De választ nem kaptam, ezért ránéztem Harryre és láttam, hogy teljesen bele van merülve a rajzfilmbe így inkább hagytam.

Pár perc múlva lépteket hallottunk a lépcső felől ezért odakaptuk a fejünket. Na persze Harry ezt észre veszed, mi?! Visszatérve a lépcsőn épp Zayn és Perrie jöttek le (nem volt nehéz kitalálni mivel csak négyen vagyunk itthon, de mindegy!) és mindkettőjük arcán egy hatalmas mosoly terült el.

-Szia Perrie!-köszönt barátom a szőke hajú lánynak, aki mosolyogva üdvözölte egy öleléssel Harryt.

-Mit csináltatok?-kérdezte meg Zayn.

-Pokémont néztük.-válaszoltam mosolyogva.-Csak most épp reklám van.

-De jó. Akkor csatlakozunk mi is!-csillant fel Zayn szeme.

-Most komolyan ezt a mesét akarjátok nézni?-kérdeztem szörnyülködve. Egy ideig még én is elnézem, de már egy idő után borzalmas.

-Igen!-vágta rá a két fiú.

-Ne már!-szólaltunk meg egyszerre Perrievel. Egymásra néztünk és csodák csodára küldött felém egy kedves mosolyt. De ez most igazi mosoly volt, nem olyan álmosoly amiket szokott. Teljesen meg is lepett.

-Shh. Kezdődik!-pisszegett le minket Zayn. Hát kedvesek de tényleg. Mivel nem volt kedvem tovább nézni a tévét, ezért kisétáltam a konyhába. Öntöttem magamnak egy pohár teát és a pohárral együtt leültem a pulthoz. Néhány percig lehettem csak egyedül aztán csatlakozott hozzám Perrie is. Kérdő tekintetemet látva megszólalt.

-Nem bírtam tovább nézni.-forgatta meg a szemét, amin elmosolyodtam, ő szintén majd leült velem szembe.

-Csodálom, hogy eddig bírtad.-nevettem fel.

-Nem volt könnyű elhiheted.-nevetett ő is.-Hihetetlen, hogy milyen gyerekesek a barátaink vannak.

-Ezek szerint újból minden rendben van közöttetek?-kérdeztem rá kicsit félénken.

-Igen.-válaszolta nagy mosollyal az arcán.

-Örülök nektek.-feleltem kedvesen.

-Figyelj Dany sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled, miközben semmi okom nem volt rá.-hajtotta le a fejét.

-Semmi baj.-mosolyodtam el. Jól esett a bocsánatkérése.-Felejtsük el. 

-Tudod mit mi lenne ha holnap elmennénk vásárolni?-kérdezte.

-Benne vagyok.-mondtam. Ezután még sokat beszélgettünk Perrievel. Sikerült jobban megismernem és rá kellett jönnöm, hogy nagyon aranyos és kedves lány alapjába véve. 

-Na mi van lányok?-jött be a konyhába Danielle utána pedig rögtön Elenaor lépett be a helyiségbe.

-Semmi érdekes. Ki lettünk közösítve.-néztem rájuk.

-Ja igen láttuk, amint beléptünk az ajtón Liamék is letelepedtek a tévé elé.-mondta Danielle.

-És nem azért de ti mióta vagytok ilyen jóban?-kérdezte meg Eleanor.

-Kb. egy órája kibékültünk.-válaszolta mosolyogva Perrie.-Ahogy Zaynnel is.

-Ez tök szuper.-tapsikolt Danielle amin mi csak nevettünk.

-Holnap vásárolni is elmegyünk. Ti is eljöttök?-fordultam az imént érkező két lányhoz.

-Persze!

-Ki nem hagynánk.-érkeztek a válaszok sorban.

***

-Láttam, hogy kibékültetek Perrievel.-ölelt át Harry.

-Igen.-mosolyogtam rá, miközben végig a gyönyörű szemeibe néztem.

-Mondtam már hogy mennyire szeretlek?-fúrta tekintetét mélyen az enyémbe.

-Nem ebben az órában még nem.-csináltam úgy mint aki nagyon gondolkodik.

-Hiba volt.-mosolygott, majd megcsókolt. Ajkai lassan érintették az enyémet. Egyszerűen imádom ahogy csókol, ölel, vagy éppen csak rám néz azokkal az csodálatosan szép zöldeskék szemeivel. Napról napra csak jobban elhiszem, hogy nekem nem kell senki más csak Ő. Harry a mindenem és soha nem akarom őt elveszíteni.

-Szeretlek Dany.-eresztett meg egy szívdöglesztő mosolyt amitől a szívem kihagyott egy ütemet.

-Én is szeretlek téged Harry mindennél jobban.-bújtam hozzá szorosan. Arcomat a vállába fúrtam ő pedig a kezeit a derekamon pihentette. Nem tudom meddig lehettünk így, de nagyon jó érzés volt.

(Az a mosoly*-*)

Még Egyszer Is Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok Minden Kedves Olvasómnak! :))

  

40.Visszamegyek Londonba

Sziasztok! :) Itt van a friss rész. Remélem tetszeni fog majd. Köszönöm az eddigi kommenteket nagyon sokat jelentenek!<3 Imádlak titeket! Jó olvasást a részhez. 6 komi után hozom a következőt! :) Puszi: Jenny♥

-Mi lenne, ha elmennénk és körbe vezetnélek a városban?-húzódtam el tőle egy kicsit.

-Jó ötlet.-mosolygott, nyomott egy puszit az arcomra aztán feltápászkodtunk és lesétáltunk a nappaliba.

-Hova-hova gyerekek?-kérdezte mosolyogva Zayn. Láttam rajta, hogy ez nem az az igazi Zaynes mosolya, csak egy magára festett álarc. Tudtam, hogy ezt is csak azért öltötte magára, hogy ne aggódjunk miatta. De már ismerem eléggé ahhoz, hogy tudjam mikor őszinte a mosolya, mikor nem.

-Sétálni megyünk.-válaszolt Harry mosolyogva és átkarolta a derekam.

-Nincs kedved velünk jönni?-kérdeztem meg kedvesen, mert nem akartam egyedül hagyni ilyen pocsék állapotban.

-Nem köszi. Elvagyok itthon egyedül is.-utasította vissza kedvesen az ajánlatomat, majd felbaktatott a szobájába.

-Harry, nem maradhatnánk inkább mégis itthon?-fordultam barátom felé, amint eltűnt Zayn a lépcsőn.

-Mért? Rosszul érzed magad?-kérdezte aggódva és jobb kezét a homlokomhoz érintette, hogy megnézze nincs e lázam.

-Nem dehogy! Nincs semmi bajom.-vettem le a kezét a homlokomról.-Csak bánt, hogy Zayn ennyire maga alatt van és nem szeretném egyedül hagyni.-néztem rá kis kutyus szemekkel.

-Annyira szeretem benned, hogy így törődsz mindenkivel.-mosolyodott el és megcsókolt. Miután elváltunk egymástól homlokát az enyémnek döntötte és úgy nézett a szemembe.-A városnézés ráér máskor is.-mondta.

-Köszönöm.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Na és mi a terved ahhoz hogyan kerítsük kicsit jobb kedve Zaynt?-kérdezte.

-Először is kell egy kis boldogság hormon. Van itthon csoki?-néztem Harryre.

-Nem hiszem. Niall az összeset felfalta.-válaszolta. Elhúztam a számat és gondolkodni kezdtem mivel dobhatnánk még fel Zaynt.-De tudod mit? Elmegyek a boltba és hozod.-állt fel.

-Köszi!-néztem rá hálásan és dobtam felé a levegőben egy puszit, ő pedig úgy csinált mint aki elkapja és a szájához érintette a kezét majd elment. Én pedig elmosolyodtam. Bementem a konyhába és neki láttam elkészíteni Zayn kedvenc ételét. Hátha ezzel valamivel fényesebb kedvre tudjuk hozni. Főzés közben végig Harryn járt az eszem.

Még mindig hihetetlen számomra, hogy mennyire szeretem ezt a göndör hajú bolondot. Mintha csak most lett volna mikor kettesben felültünk a London Eye-ra és azt ott töltött beszélgetésünkre is tisztán emlékszem. Már akkor éreztem, hogy Harry fontos szerepet fog betölteni az életemben. Bár akkor még csak azt hittem, hogy nem lesz több mint egy egyszerű barát. De aztán jött a Holmes Chapel-i kirándulásunk. Akkor volt, hogy először megcsókolt. Az a csók volt az, ami minden megváltoztatott. Az érzéseim ekkor törtek felszínre Harryvel kapcsolatban. Viszont akkor még nem tudtam, hogy az amit érzek szín tiszta szerelem. Egyedül annyit tudtam, hogy nem tudok csak barátként viszonyulni hozzá. Miután ő megkért, hogy maradjunk csak barátok nagyon rosszul éreztem magam. Próbáltam elfelejteni őt David által. Mondanom sem kell, hogy így vissza gondolva mekkora baromság volt. Ezután jött amikor részegen bevallotta, hogy szeret.-az emlék hatására elmosolyodtam.-Másnap viszont semmire sem emlékezett, ami azért eléggé kiborító volt. De hatalmas szerencsémre később eszébe jutott minden és bevallotta mi is az amit valóban érez. Elmondta, hogy amit részegen mondott az az igazság. Ekkor volt a második csókunk. A titkos kapcsolatunk sem tartott sokáig. Mert én mindent elcsesztem azzal, hogy hagytam Davidnek, hogy utoljára megcsókoljon pedig akkor már végül is Harryvel jártunk. Persze Harry felkapta a vizet és hetekig nem szólt hozzám. Azt hiszem ez volt életem legborzalmasabb időszaka. Nem is szeretném még egyszer azt érezni mint akkor. Valami elképzelhetetlen fájdalom az, amikor az akit szeretsz utál és keresztül néz rajtad. Életem majdnem legboldogabb pillanat az volt mikor ismét kibékültünk Harryvel. Szerencsére ez volt eddig az egyetlen veszekedésünk és csak remélni tudom, hogy ez így is marad. Nem is tudom mit csinálnék ha mi is úgy járnánk mint Zayn-ék. Szegény srácot annyira sajnálom. Tiszta szívből szereti Perrie-t, mert látszik rajta, hogy mennyire boldog mikor együtt vannak mintha a felhők felett járna olyankor. Ahogy elnéztem Perrie sincs ezzel másképp. Ami közéjük áll az egyedül az átkozott féltékenység. Részben megértem Perrie-t, hogy féltékeny hiszen a barátja egy nagyon jó pasi, ráadásul híres és millió rajongója van. De még ha a rajongókra lenne féltékeny akkor meg is érteném, de az hogy a féltékenységének én vagyok az oka. Pont én! Én aki soha nem is volt az a fiúk álma lány. Perrie-nek a közelébe sem érek. Ő olyan szép és tehetséges. Nem is értem, hogy gondolhatja egyáltalán, hogy Zayn majd pont velem csalja meg! Ráadásul Zaynből én ki sem tudnám nézni, hogy megcsalja a barátnőjét. Szerintem akinek ilyen miatt kellene aggódnia az én vagyok. Már nem amiatt, hogy Harry megcsal, hanem, hogy elhagy egy sokkal szebb lányért. Mivel híres, helyes énekes bárkit megkaphat akit csak szeretne. Ezért is nagyon szerencsésnek érezem magam, hogy a barátnőjének tudhatom magam és remélem ez még jó sokáig így is marad!

-Mi ez a jó illat?-hallottam meg Zayn hangját az ajtóból. Megfordultam és láttam ahogy a falnak támaszkodva áll.-Csak nem csirke illatát érzem?-szippantott bele a levegőbe.

-De igen!-válaszoltam mosolyogva.-Mindjárt kész lesz.

-Imádlak Dany.-ölelt meg, majd felpattant az a bárpultra és onnan figyelte mit csinálok.

-Mi lenne ha inkább segítenél és nem csak néznéd hogy mit csinálok?-fordultam felé a kezemet pedig a csípőmre tettem.

-Isten ments! Híres énekes vagyok nem valami szakács!-tette maga elé a kezét. Halál komolyan néztem rá, mire kitört belőle a röhögés.-Csak vicceltem. Persze, hogy segítek.-szállt le a pultról.-Na miben segítsek?-kérdezte mosolyogva. Jó volt végre őszintén boldognak látni. Még ha nem is tart majd sokáig. Lényeg az, hogy most legalább egy kis időre is de elfelejtette a bánatát.

-Teríts meg lécci. Szerintem elég lesz három főre, mivel a többiek nem tudom mikor érnek haza.

-Rendben. Jut eszembe Harry hová lett?-kérdezte miközben az egyik szekrényből elővett három tányért.

-Elküldtem a boltba csokiért.-válaszoltam neki, majd kivettem a sütőből a csirkét. Az illata valami isteni volt, szóval csak nem csinálhattam olyan rosszul.

-Dany ez valami istenien néz ki.-nyalta meg a száját. Elmosolyodtam rajta.-Sajnálom de én nem tudom megvárni Harryt.-mondta aztán szedett magának az ételből és megkóstolta.

-Hmm..-ez valami isteni nézett rám csillogó szemekkel. Hatalmas mosolyra húztam a szám. Annyira jó volt látni, hogy megint olyan mint a régi Zayn. Ekkor valaki csengetett. Zayn épp készült felállni.

-Hagyd csak majd én!-nyomtam vissza a székre, aztán kinyitottam az ajtót.

-Szia!-köszöntem kissé félénken Perrie-nek. Kicsit meglephette, hogy én nyitottam ajtót, mert pár percig csak állt egy helyben és meg sem szólalt.

-Zayn itthon van?-kérdezte meg halkan és levette a napszemüvegét. Látszott rajta, hogy őt is hasonlóan megviselte a szakítás, mint Zaynt. Szemei vörösek voltak és felduzzadtak a sok sírástól.

-Igen. Gyere be!-álltam kicsit odébb, hogy utat engedjek neki. Kicsit tétovázott, de aztán elsétált mellettem. Becsuktam mögötte az ajtót.-A konyhában van!-néztem Perrie-re. Ő bólintott majd besétált a helyiségbe. Nem akartam zavarni így én inkább leültem a nappaliban és a telefonomon felléptem twitterre. Azt hiszem ez már ragadós a fiúk is állandóan ezt csinálják és már én is kezdek rászokni.

/Zayn szemszöge/

Dany elment ajtót nyitni én pedig továbbra is csendben falatoztam abból a fantasztikus csirkéből, amit ő készített nekem. Hallottam mögöttem a lépteket, de nem fordultam meg.

-Ki volt az?-kérdeztem. Válasz nem érkezett ezért megfordultam. Nem az a személy állt az ajtóban akire számítottam. Perrie volt az.

-Perrie? Te meg mit csinálsz itt?-álltam fel és kérdőn tekintettem barátnőmre.. vagyis a volt barátnőmre, aki lehajtott fejjel állt. Próbáltam fel venni vele a szemkontaktust, de a napszemüvege miatt, amivel eltakarta a gyönyörű kék szemeit nem sikerült. 

-Levennéd kérlek a napszemüveged? Zavar, hogy nem tudok a szemedbe nézni.-kértem meg. Nehezen de teljesítette a kérésemet. De a fejét továbbra sem volt hajlandó felemelni. Ezért közelebb léptem hozzá és gyengéden az álla alá nyúltam, hogy végre láthassam azt a gyönyörű kék szempárt amibe első látásra sikerült beleszeretnem. Kisírt szemeiből most eltűnt a szokásos csillogás, helyét a szomorúság vette át. A szívem szakad meg érte. De nem tudtam mit csinálni. Ha nem tud bízni bennem akkor így nincs értelme a kapcsolatunknak.

-Csak a cuccaimért jöttem.-mondta halkan és elhúzódott tőlem.

-Értem.-hajtottam le a fejem.-Hová akarsz menni?-kérdeztem rá.

-Visszamegyek Londonba.-kaptam ismételten rövid választ. Nem szóltam semmit csak bólintottam. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék még neki. Ő sem szándékozott tovább folytatni ezt a beszélgetést, csak hátat fordított nekem és felment a szobába. Gondolom, hogy összepakoljon. Teljesen letörten huppantam vissza a székre. De már nem volt étvágyam. A kezeimmel megtámaszkodtam az asztalan a fejemet pedig tenyerembe hajtottam.

-Hé Zayn minden rendben?-hallottam meg Dany kétségbeesett hangját.

-Nem. Semmi sincs rendben, Perrie visszamegy Londonba.

-De, nem mehet el! Szeretitek egymást nem szakíthattok!-hadonászott a kezével a levegőben.-Mert szereted őt, ugye?-kérdezte.

-Ez meg milyen kérdés? Persze hogy szeretem!-néztem a szemébe tehetetlenül.

-Akkor ne hagyd elmenni.-fogta meg a vállam.

-Teljesen igazad van!-álltam fel.-Elég volt az önsajnálatból.-mondtam határozottan majd felszaladtam a Perrie-vel közös szobánkba. Az ajtó előtt viszont egy pillanatra megálltam majd lassan benyitottam a szobába. Perrie az ágyon lévő rózsaszín bőröndjébe pakolászta be a ruháit, közben halkan sírdogált. Az érkezésemre viszont felkapta a fejét.

-Zayn, te meg mért jöttél fel?-kérdezte és a pulcsija ujjával letörölte a könnyeit. Nem válaszoltam neki semmit csak odasétáltam hozzá és szorosan öleltem magamhoz. Az elején meglepődött, de aztán viszonozta az ölelésem.

-Sajnálom! Kérlek ne menj el!-súgtam a fülébe bűnbánóan.

-Nekem kell bocsánatot kérnem, nem neked. Nem szabadott volna ilyen idiótán viselkednem veled. Teljesen elvakított a féltékenység. Annyira hülye vagyok!-kezdett el zokogni.

-Shh..nyugodj meg!-simogattam szép szőke haját nyugtatásképpen.-És egyáltalán nem vagy hülye.-fogtam kezeim közé a sírástól kipirult arcát. Halványan mosolyogva néztem a szemeibe.

-Most biztos szörnyen nézek ki.-mondta szipogva, amin fel kellett hogy nevessek és végre ő is elmosolyodott még ha csak egy picit is.

-Dehogy is! Gyönyörű vagy mint mindig! Soha nem akarlak elveszíteni, szeretlek Perrie.-váltottam ismét komolyra.

-Én is nagyon szeretlek téged Zayn.-válaszolta. Nem is kellett nekem ennél több azonnal ajkaira tapasztottam az enyémeket. Olyan volt ez a csók, mintha már ezer éve nem is csókolóztunk volna. Pedig maximum fél napot töltöttünk külön, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt.

Hogy tetszett? Kérlek benneteket komizzatok! :) Köszönöm, puszi: Jenny.<33

39.SMS-ek

Sziasztok! :) Boldog Mikit csajok :D 

Meghoztam az újat. Sajnálom hogy nagyon rég hoztam már részt. De az utóbbi hetek a suliban katasztrófák voltak.:/ Nincs sok hozzáfűzni valóm a részhez. Nem ez lett a legjobb, sem a leghosszabb. De szerintem most már ilyen hosszúságú részeket hozok majd így legalább gyakrabban tudom őket hozni. Hamarosan beindulnak az események is ne aggódjatok.:) 

Köszönöm az eddigi komikat és a több mint 12000 látógatót.:) Továbbra is nagyon várom a komikat.

Jó olvasást! :)

6-7 komi és jön a kövi. Puszi: Jenny.♥

Ui: lenne egy kérdésem. Hogyan lehet chat-et kitenni? Valaki megírná nekem. Előre is köszönöm.

-Bocsi a zavarásért srácok. De Harry indulni kellene.-jött be kopogás után Louis.

-Rendben mindjárt megyek.-nézett rá barátom. Lou bólintott aztán ki is ment.-Holnap nem találkozunk?-kérdezte mosolyogva.-Mondjuk átjöhetnél hozzánk.

-Jó ötlet.-adtam a beleegyezésem. Majd Harryvel kézen fogva lesétáltunk a földszintre ahol a többiek már öltözködtek. Szegény Zayn igen elvolt kenődve, amit nem is csodálok a barátnőjével nem rég szakított. Odamentem hozzá és megöleltem. Kicsit meglepődött, de aztán viszonozta.

-Sajnálom.-súgtam a fülébe bűnbánóan. Nem mintha ezzel meglehetne oldani a dolgot.

-Én is. De nem a te hibád.-válaszolta halkan. Én ebben már nem voltam olyan biztos. Elköszöntem még a többiektől is aztán elmentek. Harrynek még oda súgtam, hogy vigyázzanak Zaynre, hogy még véletlenül se csináljon valami baromságot. Majd egy rövid csók után Harry is elment. Fáradtan dőltem le a kanapéra. Apa helyet foglalt mellettem, Jareddel együtt.

-Na mi a véleményed?-kérdeztem apát, de közben nem néztem rá csak csukott szemekkel feküdtem.

-Kedves fiú ez a Harry. De még mindig az a véleményem, hogy nem kellene együtt lenned vele.-mondta mire kipattantak a szemeim és kikerekedett szemekkel bámultam apára.-Nyugi csak vicceltem.

-Hát ez nem volt vicces.-dőltem le ismét.

-De igen az volt!-röhögött Jared, apa szint úgy. Mit ne mondjak kedves családom van. Hirtelen valaki csengetett. Egyből felpattantam mivel azt hittem, hogy a srácok felejtettek itt valamit és ezért visszajöttek. De amikor kinyitottam az ajtót csalódnom kellett mivel csak Austin állt velem szemben.

-Szia!-mosolygott rám.

-Szia! Mizu?-kérdeztem és arrébb álltam hogy betudjon jönni.

-Semmi különös. Jaredhez jöttem, itthon van?-kérdezte.

Bólintottam majd a nappaliba vezettem nem mintha nem tudná merre van. Sőt már eléggé otthon érzi magát nálunk annyit van itt. Köszöntötték egymást Jareddel és apával, de nekem nem volt kedvem maradni így inkább fel sétáltam az emeletre. Bementem a szobámba és leültem az íróasztalomhoz. Felnyitottam a laptopom és bekapcsoltam. Néhány perc múlva sikeresen be is töltött. Felmentem internetre és elindítottam egy zenét. Majd felléptem még twitterre is. Ezer éve már hogy utoljára fent voltam. Azóta rengeteg ember követett be. Amin meg sem lepődök hiszen én vagyok Harry Styles barátnője, amivel nagyon sok utálkozót sikerült szereznem. Több tweet is érkezett. Gondoltam elolvasgatom őket. De miután már a tizedik rosszakaró üzenetet olvastam elegem lett és inkább befejeztem. Visszakövettem néhány embert - persze azokat akik elhordtak mindennek azokat nem -, majd ki is léptem. Unalmamban írtam egy sms-t Harrynek.

"Szét unom magam mióta elmentetek.://♥" - nem telt bele két percbe sem már érkezett a válasz.

"Én is.:// Mi lenne ha átjönnél és itt aludnál? :)♥" -elmosolyodtam a válaszán, majd újra pötyögni kezdtem.

"Jó lenne, de nem hiszem hogy apa megengedi.:("

"Egy próbát megér! :)" - kaptam rögtön az új üzenetet. Igaza volt, így gondoltam megpróbálom. Felálltam és lesétáltam.

-Apu kérdezhetek valamit?-ültem le elé a kis asztalra. Felvont szemöldökkel méregetett, majd rákérdezett.

-Mit szeretnél?

-Átmehetek Harryékhez és ott alhatok?-meresztettem rá kis kutya szemeket. Csak reménykedni tudtam, hogy beválik, de apa arcáról semmit nem tudtam leolvasni, és mivel nem igen akaródzott megszólalni így tovább kérleltem.-Lécci!

-Nem is tudom.-dörzsölte meg az állát elgondolkodva.

-Lécci.-folytattam.

-Jó megengedem egy feltétellel!-tartotta fel a mutató ujját.-Ha megígéred, hogy nem csinálsz semmi butaságot.

-Jaj apa! Megígérem.-forgattam meg a szemeim.

-Ez esetben rendben.-mondta, mire boldogan megöleltem.

-Köszi.-nyomtam egy puszit az arcára, majd felszaladtam az emeletre. Elővettem a válltáskám. A szekrényemből kikaptam néhány ruhát. Eltettem még a fontosabb dolgaimat, a telefonom és a fülhallgatóm a kezembe fogtam. Ezután lementem a földszintre, elköszöntem anyáéktól, majd elindultam a srácok házához. Az út közben végig zenét hallgattam. Észre sem vettem és már a fiúk háza előtt álltam. Bekopogtam és vártam, de semmi nem történt, ezért újra próbálkoztam.

-Jól van megyek már!-hallottam meg Zayn álmos hangját.-Szia, hát te?-kérdezte miközben odébb állt, így betudtam menni.

-Harryhez jöttem. Itthon van?-kérdeztem.

-Aha. Fent van a szobájában.-válaszolta.

-Köszi. Egyébként a többiek merre vannak?-kíváncsiskodtam, mert szokatlan csend volt a házban.

-Nem tudom. Felszívódtak, míg én aludtam.-vont vállat egy ásítás kíséretében.

-Látom fáradt vagy szóval nyugodtan feküdj csak vissza-néztem rá kedvesen.

Bólintott, és eresztett felém egy hálás mosolyt, majd becsoszogott a nappaliba. Én pedig fogtam magam és felsétáltam az emeletre. A szobája előtt megálltam. Kopogtam kettőt, de semmi válasz nem érkezett, így inkább benyitottam. Harry az asztalnál ült és a laptopján twitterezett. Háttal ült nekem, ráadásul a fülhallgató a fején volt így érthető, hogy nem tűnt fel neki az érkezésem. Mosolyogva figyeltem, ahogy énekel közben. Nem csoda, hogy ennyi rajongójuk van. Mindegyik srácnak fantasztikus hangja van. De nekem kétségkívül Harryé a kedvencem. Egyszerűen imádom amikor énekel. Figyeltem még egy darabig őt. A táskámat letettem az ajtó mellé, de aztán nem bírtam tovább a közöttünk lévő távolságot. Szerettem volna hozzábújni, ezért közelebb mentem hozzá és hátulról átöleltem a nyakát. Kicsit meglepődött. Fejét hátra kapta rám, majd mikor megismert ellenállhatatlan mosolyra húzta az ajkait. Hogy én mennyire imádom őt! Hátra fordult és az ölébe húzott. Szorosan bújtam hozzá ő pedig kezeit a derekamra helyezte. Úgy ölelt mintha sohasem akarna elengedni.

-Hiányoztál.-szólalt meg. Elmosolyodtam és nyomtam egy puszit az arcára. Már most félek attól mi lesz ha hamarosan vissza kell menniük Londonba. Nem tudom, hogy fogom majd kibírni..
Milyen lett? :) Komizni ér! :D Puszi: Jenny♥

Sajnálom

Sziasztok! Mint látszik most sem résszel jöttem. Még nincs teljesen kész, de igyekszem. Szörnyen sajnálom, hogy már két hete nem hoztam részt, de valahogy nem sikerült sehogy sem összehozni, meg a suli is teljesen lefárasztott. Tudom, hogy ez nem mentség, de ez az igazság. De ettől függetlenül nem hagyom abba a blogot. Próbálom minél hamarabb megírni és feltenni az újat. Remélem azért megértitek és nem utáltok. Puszi: Jenny.

38.Szakítani akarsz?

Sziasztok!^^ Itt van az új rész.:) Bocsánat a késésért, de rendesen megszenvedtem ezzel a résszel. Többször is elkezdtem megírni, de nem volt semmi ötletem. Vagyis tudtam hogy nagyjából mit akarok beleírni de valahogy mégsem jött össze. Azért remélem tetszeni fog ez a rész is.:D Komizzatok és regisztráljatok rendszeres olvasónak.:) 4-5 után hozom a következő részt.:D Jó olvasást hozzá! :) Puszi: Jenny♥

-Biztos, hogy ne segítsek?-kérdeztem meg anyát már vagy ezredszerre. Szegényt már teljesen az őrületbe kergettem, de nem tehetek róla ideges voltam a mai ebéd miatt.

-Dany már megmondtam többször is hogy nem kell.-nézett rám komolyan, de a szája sarkában egy apró mosoly bujkált.-Ennyire izgulsz?-kérdezte, de továbbra is az ebéd készítésével foglalatoskodott.

-Igen!-válaszoltam és lehuppantam az egyik székre.

-De mégis mi miatt?-vonta fel szemöldökét és kíváncsiság tisztán kihallatszott a hangjából.

-Ezt most komolyan kérded?! Mond neked az a szó valamit hogy: apa?-kérdeztem nyugtalanul közben végig a kezeimet tördeltem. Anya csak felkuncogott.-Örülök, hogy legalább te viccesnek tartod a helyzetet. De az én szemszögemből nagyon nem az!-csaptam az asztalra. Kicsit sem vagyok ideges!? Pff..nem!

-Jaj kislányom ne aggodalmaskodj már ennyit. Minden rendben lesz.-simogatta meg a vállam nyugtatólag.

-Biztos?-kérdeztem kislányos vékony hangon. Ezen anya megint csak jót vidult. De meg is nyugtatott, hogy ne féljek minden rendben lesz.

-Na mi ez a nagy traccs parti?-rontott be a helyiségbe Jared fél pucéran csupán egy melegítő nadrág volt rajta. Egyáltalán nem zavartatta magát. Felkapott egy almát a pultról majd egy nagyot harapott belőle.

-Épp azt beszéltem Danynek hogy semmi oka az aggodalomra.-magyarázott anya.

-Mért mi a gond húgi?-kérdezte velem szemben állt háttal a pultnak dőlve.

-Ma lesz a közös ebéd és félek apa viselkedésétől.-néztem rá riadt szemekkel. Nem is értem mi van velem. Nem szoktam ilyen lenni.

-Ó csak ez a baj?!-nézett rám Jared.-Én meg már azt hittem hogy valami komolyabb gond van. Emiatt ne parázz minden rendben lesz. Különben mikor is jönnek?-kérdezett rá.

-1-re mért?-kérdezte anya.

-Mert fél egy múlt.-nézett rám halál nyugodtan én viszont még idegesebb lettem már mintha az lehetséges.

-Jézusom és ezt csak így mondod?-méltatlankodtam, majd a szobámba sprinteltem. Kikaptam a szekrényemből egy farmer póló összeállítást. Felöltöztem, megmosakodtam a hajamat egy egyszerű lófarokba fogtam. Már az utolsó simításokat végeztem, amikor anya felkiáltott, hogy megérkeztek. Lassan lesétáltam a lépcsőn mély levegőt vettem. Ezzel is próbáltam legyűrni az idegességet ami teljesen magába kerített. Csak legyünk már túl rajta-gondoltam majd köszöntem a vendégeinknek.

-Nagyon csinos vagy.-ölelt át Harry. A szülőkre való tekintettel nem csókoltuk meg egymást, azzal lehet, hogy csak rontottunk volna a helyzeten.

-Nagyon szép házatok van-jegyezte meg Louis miközben körbe nézett az előtérben.

-Köszönjük.-mosolygott rá anya kedvesen.-Na de ne álljunk itt. Gyertek üljetek le amúgy is készen van már az ebéd.-invitálta be őket az ebédlőbe. Teljesítettük a kérését és bementünk. Harryvel egymás mellé ültünk le.

Az elején kissé kínos volt a csend ami ránk telepedett. Én legalábbis annak éreztem. Most a fiúk sem kezdték el a baromságaikat, ami furcsa volt tőlük, de tekintve a helyzetet azért örültem is neki.

-Szóval..meddig maradtok még a városban?-törte meg a csendet anya.

-Csak néhány napig.-válaszolta Liam.-Utána nekünk és a lányoknak is folytatnunk kell a munkát.

-Tényleg Eleanor, hogy megy a modellkedés?-folytatta kérdezősködést anya kedvesen.

-Nagyon jól, köszi.-mosolygott.

-Harry beszélhetnénk négyszemközt?-szólalt meg hosszas hallgatás után apa.

-Öm..persze.-válaszolt Harry kicsit bizonytalanul. Biztatásképpen megszorítottam a kezét, ugyanis asztal alatt végig el sem engedtük egymást. Lövelltem felé még egy nyugtató pillantást. Majd ketten elvonultak.

-Szerintetek élve tér vissza hozzánk Harry?-kérdezte halkan Niall miután anya kiment a konyhába, Eleanor és Danielle is kimentek neki segíteni.

-Remélem igen, mert az én Harrym nélkül nem lenne ugyanaz a banda.-kezdte a baromságait Louis.-Arról nem is beszélve, hogy mit mondanánk a rajongóknak.

-Fiúk ezzel most nem segítetek!-néztem rájuk.

-Igen hagyjátok abba Dany így is ki van.-állította le őket Liam. Hálás pillantást vettetem rá, majd feltettem a kérdést amin végig agyaltam.

-Mi van ha apa telebeszéli a fejét baromságokkal és emiatt szakít velem?-kérdeztem ijedten.

-Jaj húgi nyugi. Bízz egy kicsit apában. Megígérte, hogy nem áll közétek, így igaz?-mondta Jared.

-Igen.-válaszoltam bizonytalanul. Az egy dolog, hogy megígérte és megint egy másik hogy be is tartja e.

-Nyugodj meg! Bármit is beszélnek odabent. Harry nem olyan ijedős, hogy emiatt elhagyjon. Sőt ő sohasem hagyna el téged.-simította a kezét az enyémre Zayn. Rámosolyogtam jól esett a biztatása. Viszont Periienek már kevésbé. Egyszerűen csak felpattant és kiviharzott az ebédlőből. Értetlenül néztek utána a srácok. Elhúztam a kezem és bocsánatkérően néztem Zaynre, aki nagy sóhajok közepette állt fel és ment a barátnője után.

-Perrie mi bajod már megint?-hallottuk meg Zayn hangját a nappaliból.

-Ezt most komolyan megmered kérdezni?-kérdezte felháborodva Perrie.

-Igen. Tudod kezd már elegem lenni belőled. Az elmúlt néhány hétben mást sem csinálsz mint féltékenykedsz pedig az ég világon semmi okod rá!

-Nincs? Akkor mi volt az az előbb, hm?-célzott Perrie az előbbi kézfogásunkra.

-Egy egyszerű baráti kézfogás.-válaszolta idegesen Zayn. Majd egy kis csend következett. Mi is feszülten hallgattuk, hogy mi fog kisülni majd ebből. Végül Zayn volt az aki megtörte a csendet. Jóval higgadtabban beszélt mint az előbb.-Tudod mit, ha ennyire nem bízol meg bennem, akkor nincs miről beszélni. Szeretlek Perrie, de ez így nem megy nekem.

-Szakítani akarsz?-kérdezett vissza Perrie halkan.

-Igen.-adta a végszót Zayn, majd visszasétált hozzánk és lehajtott fejjel leült az eddigi helyére.

-Mindent hallottatok, igaz?-kérdezte, de gondolom nyilvánvaló volt neki a hallgatásunkból.

-Igen. Sajnáljuk haver!-veregette meg a vállát Liam.

-Mi ez a bús komorság?-tértek vissza hozzánk Eleanorék, mivel ők a konyhában voltak így nem hallhattak a történtekből semmit sem.

-Mrs. Parks köszönöm a meghívást, de nekem most mennem kell.-lépett be Perrie. Láttam, hogy nem sok tartja vissza a sírástól.

-Perrie mi a baj? Történt valami?-kérdezte aggódva Danielle. Ezek szerint nem csak nekem tűntek fel a könnybe lábadt szemei, amiket bármennyire próbált elrejteni nem sikerült neki.

-Nem szeretnék róla beszélni. Örültem a találkozásnak.-nézett anyára majd elment. Itt volt az a pont, hogy már nem bírtam tovább és a szobámba rohantam. Még elcsíptem anya hangját ahogy aggódva kérdezi a többieket, hogy mi a bajom. De nem érdekelt. A szobámba érve becsuktam az ajtóm és az ágyamba dőltem. Fejemet a párnába fúrtam és csak remélni tudtam, hogy senki nem jön utánam. Egyedül akartam lenni és kiadni magamból mindent. Egyszerűen utáltam magam amiatt, hogy Zayn és Perrie miattam szakítottak. Mert kétségen kívül az én hibám. Szörnyű a tudat, hogy még most is boldogan együtt lehetnének ha én nem vagyok.

Nem tudom meddig sírhattam, de egy idő után az ajtó halk nyitódását hallottam.

-Bárki vagy menny el!-kértem de fel sem emeltem a fejem.

-Még én is?

-Harry?-ültem fel, könnyes szemeimet rá emeltem.

-Hé mi a baj?-kérdezte, zöld szemeiben az aggódás tisztán kivehető volt. Leült mellém és egyik kezét az arcomra simította.

-Perrie és Zayn miattam szakítottak.-szipogtam.

-De hát miért?-kérdezte. Elmeséltem neki, hogy mi volt míg ő apámmal beszélgetett.

-..és most mindketten miattam boldogtalanok.-fejeztem be, könnyeim megállíthatatlanul potyogtak.

-Shh. Nyugodj meg ez egyáltalán nem a te hibád. Perrie reagálta túl a helyzetet. Ne aggódj néhány nap múlva mindketten lenyugszanak és kibékülnek. Mert nem tudnak egymás nélkül élni úgy ahogy mi sem.-mondta őszintén. Végig a szemembe nézett, kezeivel pedig az arcomat fogta. Hüvelykujjával letörölte a könnyeimet, majd megcsókolt. Gyengéden csókolt, amitől a pillangóim felébredtek a gyomromban. Végül levegő hiánya miatt távolodtunk el egymástól.

-Szeretlek.-suttogtam, homlokomat az övének döntöttem.

-Én is téged Dany.-mosolyodott el. Szorosan bújtam hozzá, ő pedig a hajamat és a hátamat simogatta felváltva.-Nem is érdekel, hogy mit mondott az apád?-kérdezte néhány perccel később.

-De igen!-távolodtam el tőle, de éppen csak annyira hogy a szemébe tudjak nézni.-Ugye nem volt túl durva?-kérdeztem kétségbeesetten.

-Nem. Az elején tényleg feszült volt egy kicsit a hangulat, de utána elmondta, hogy nincs velem semmi baja csak aggódik miattad, ami persze teljesen érthető mivel te vagy az egyetlen kicsi lánya.-ezen csak megforgattam a szemem, amin elmosolyodott.-Megkérdezte még azt is, hogy mennyire gondolom veled komolyan.

-És mit mondtál?-kérdeztem.

-Azt hogy a legeslegkomolyabban mivel mindennél jobban szeretlek.-hogy lehet valaki ilyen édes? Éreztem hogy teljesen el is pirultam az előbbi mondatán, ezért lehajtottam a fejem.-Ezután még elmondta, hogy hogyha megbántalak, akkor saját kezével végez velem.-válaszolt, amin felnevettem, ő is elmosolyodott.

-Valahogy számítottam erre.-mondtam mosolyogva.-De azért remélem nem ijesztett el tőlem.

-Azt nem tudna. Sohasem hagylak el!-biztosított és olyan édesen mosolygott közben, hogy újra kellett indítanom a szívemet. Azt hiszem egyszer még ez a mosoly lesz a végzetem. De legalább boldogan halok meg. Jesszus most komolyan ezen gondolkodok nem vagyok normális. Most pedig magamban beszélek. Szuper! A gondolkodásomat Harry zavarta meg azzal, hogy megcsókolt. Azt hiszem ezt soha sem fogom tudni megunni.

Na milyen? Komizzatok és a kövit ígérem előbb hozom. Puszi: Jenny♥

Bocsánat!

Sziasztok most nem résszel jöttem, mint látjátok. Tudom azt mondtam hogy ma jön. Nagyon sajnálom, de nem volt időm befejezni mert a barátnőimmel voltam. De holnap megpróbálok újat hozni. Puszi sziasztok. Remélem nincs harag.

37. Elszúrt randi

Sziasztok! :D Hallottátok már a srácok új számait? Én egyszerűen imádom egytől egyig az összeset! :D

Köszönöm az előzőhöz kapott komikat! :D

Átléptük a 8400 látogatót. Húú..csodásak vagytok.:)

Sajnálom a késést! :( Remélem azért ez a rész is tetszeni fog majd! :)

4-5 komi után jön a kövi!:)Jó olvasást, puszi! :)

És még annyi hogy másnál is szarakodik a blogspot? Mert nálam állandóan lenullázza a szavazásokat.:@

Amint kiléptünk a házból fotósok hada tárult a szemünk elé.

-Ne válaszolj semmire sem.-súgta a fülembe Harry. Bólintottam egyet, hogy megértettem majd követtem ahogy a fotósok között utat tör nekünk a kocsijáig. Persze a fotósok szüntelenül kattintgattak és a kérdések sem maradhattak el.

-Mióta vagytok együtt?

-Első látásra szerelem volt?

-Hol ismerkedtetek meg?

-Harry mit szólnak a rajongók a barátnődhöz?-hallatszottak minden honnan az ehhez hasonló kérdések. Próbáltam nem foglalkozni velük de egy újabb kérdés ütötte meg a fülem.

-Alison igaz hogy ön csak a pénze miatt jár együtt Mr.Styles-sal?-hallatszott mögülünk a kérdés. Harry is meghallotta mert erősebben szorította meg a kezem, majd idegesen hátra fordult.

-Na ebből elég volt! Fejezzék ezt be! Mert először is semmi közük nincs a kapcsolatunkhoz. Másodszor pedig ne merjenek ilyen baromságokat állítani róla.-kelt ki magából teljesen.

-Harry nyugodj meg inkább menjünk.-néztem a szemébe. Valamivel nyugodtabb is lett. Megfogtam a kezét és a kocsi felé húztam. Beszálltunk. Harry azonnal indította is az autót és már el is hajtottunk a házuktól.

-Nem azt mondtad hogy ne válaszoljak semmire sem?-vontam fel a szemöldökömet miközben egy halvány mosolyra húztam a szám. Jól esett, hogy kiállt értem.

-De igen. Viszont nem hagyhattam, hogy így beszéljenek rólad-nézett rám egy pillanatra majd újra a vezetésre koncentrált. A Starbucks előtt leállította az autót. Mindketten kiszálltunk, Harry feltette a napszemüvegét majd kézen fogva besétáltunk a kávézóba.

-Mit kérsz?-fordult felém a pult előtt barátom.

-Egy cappuccino-t.-válaszoltam.

-Akkor két cappuccino lesz elvitelre.-fordult az eladó csaj felé. Aki perceken belül ki is hozta a rendelésünket. Harry kifizette aztán mentünk is tovább.

-Sétálunk egyet?-kérdezte.

-Persze.-mosolyogtam rá. Összekulcsolta az ujjainkat és úgy indultunk el. Út közben szépen lassan elkortyolgattuk a italunkat. Közben nagyon sokat beszélgettünk is. Nagyon jól éreztem magam vele. Hihetetlen hogy mennyire szeretem ezt a lököttet, aki ebben a pillanatban sem normális. Hogy mit csinál? Egy galambot akar elkapni mondván, hogy haza viszi Kevint Louinak. A járókelők elég furcsán figyelték barátom tevékenységét. Én csak nevettem rajta. Igaz, hogy bolond de én így szeretem.

-Hát édes ez nem jött össze.-nevettem fel mikor a galamb elrepült.

-Megint kinevetsz.-ült le mellém sértődést tettetve kezet pedig összekulcsolta maga előtt.-Azt hiszem már nem is szeretsz engem.-színészkedett tovább.

-Én meg azt hiszem, hogy túl sok időt töltesz Louval, mert a hülyesége már rád is átragad.-nevettem fel.

-Szóval hülye vagyok....De lehet hogy igazad van.-fordult felém miközben elgondolkozó arcot vágott, amin megint csak muszáj volt felnevetnem. De már ő sem bírta tovább és elnevette magát. 

-El sem tudom mondani mennyire szeretlek.-nézett a szemembe édesen.

-Én is téged mindennél jobban.-válaszoltam őszintén, majd megcsókoltuk egymást.

/Eleanor szemszöge/

-Harry és Dany annyira édesek együtt.-huppantam le Lou mellé az ágyra.-Látszik rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást.

-Ahogy mi is.-nyomott egy puszit a számra.

-Igen.-mosolyodtam el.-Meg nézünk valami filmet?-kérdeztem.

-Amit csak akarsz kicsim.-ölelt meg. Hogy én mennyire imádom!

Együtt kiválasztottunk egy filmet amit összebújva kezdtünk el nézni. Jó volt egy kicsit kettesben lenni végre. De mint minden jónak ennek is vége szakadt amikor Niall rontott be a szobánkba.

-Mit csináltok?-kérdezte.

-Filmet nézünk.-adta az egyszerű választ Lou.

-Mit?-kíváncsiskodott tovább Niall.

-Step up 4-válaszoltam ezúttal én.

-Szuper azt még úgy sem láttam.-vetődött be mellénk. Lou mérgesen nézett rá és épp mondott volna valamit, de befogtam a száját.

-Had maradjon.-néztem rá aranyosan, amitől egyből megenyhült. Nyomott egy puszit a homlokomra majd folytattuk a film nézést. Azért nem akartam, hogy Lou elküldje Niall, mert szegénynek így sem lehet könnyű a barátnője nélkül. Az elején még úgy volt, hogy Nina is eljön velünk, de sajnos nem tudott, mert valami közbe jött neki. Így Niall szegény kicsit magányos és mivel most rajtunk kívül más nincs itthon így még az sem lehet, hogy mással legyen. Mivel a többiek mind randin vannak.

*Később*

-Ébresztő álomszuszékok.-jött be a szobába Danielle. Álmosan nyitottam ki a szemem. Danielle csak mosolyogva figyelt. Nem tudtam min mosolyog ennyire ezért körbe néztem és észre vettem, hogy Lou és Niall is édesen alszanak mellettem. Vagyis hála Dan ébresztőjének mindketten elkezdtek ébredezni, de még így is édesek voltak.

-Mi jót csináltatok amíg mi elvoltunk?-kérdezte kedvesen.

-Filmet néztünk. De én már a felénél bealudtam.-vontam vállat majd kimásztam a két fiú közül és a fürdőbe mentem, hogy meg mossam az arcom egy kis hideg vízzel hátha attól majd jobban felébredek. Amint végeztem visszamentem a szobába, de ott már senki sem volt így lementem a nappaliban meg is találtam mindenkit, kivéve Harryt és Danyt.

-Nincs kedvetek este elmenni bulizni?-dobta fel az ötletet Liam és közben végig nézett a társaságon.

-De tegnap is buliztunk.-méltatlankodott Dan.-És? Liamnek igaza van el kéne mennünk. Használjuk ki hogy van egy kis szabadidőnk.-szólalt meg barátom.-Na ki van benne?-kérdezte vigyorogva.

-Én!-hallatszott a fiúk beleegyezése és mivel mi sem akartuk elrontani a srácok lelkesedését belementünk.

-Ezt nem hiszem el!-jött be kicsit idegesen Zayn a telefonjával a kezében.

-Mi a baj?-kérdezte barátjától kedvesen Perrie.

-Paul hívott, hogy le szervezett mára két interjút és egy dedikálást.-mondta mérgesen.

-Előbb nem tudott volna szólni?-akadt ki Lou is.

-Nyugi srácok majd máskor bepótoljuk a bulit.-öleltem meg Lout.

-Megyek és felhívom Harryt.-állt fel Niall. Addig a többiek elmentek átöltözni. Mi csajok pedig maradtunk és a tévét kezdtük el bámulni, de mivel semmi értelmes műsor nem ment így inkább kikapcsoltam és a lányok felé fordultam.

-Inkább meséljetek milyen volt a randitok!-néztem rájuk mosollyal az arcomon.

-Hát a miénk fantasztikus volt.-kezdte a mesélést Dan.-Liam elvitt egy éterembe, aztán sétáltunk a városban. Meg kell hogy mondjam LA gyönyörű.-dőlt el a kanapén Dan amit Perrievel megmosolyogtunk.-És Liamet napról napra jobban szeretem ha az egyáltalán lehetséges.

-Én is téged kicsim.-kiabált ki a szobájukból Liam, amin mi csak nevettünk.

-Na megyünk majd valamikor jövünk.-ölelt át Lou nyomott a számra egy búcsú csókot ahogy a többiek is a barátnőjüknek. Szegény Niall megint elszomorodott ezért hozzá is odamentem és megöleltem, amitől kicsit jobb kedve lett. A srácok távozása után. Perrien volt a sor hogy meséljen a mai napjukról.

-Most te jössz mesélj Perrie!-húzott minket a kanapéhoz Dan.-Milyen volt?-kérdeztük kíváncsian Dannel.

-Eszméletlen.-mosolygott.

-Bővebben?-kérdeztem mire felkuncogott.

-Hát Zayn engem is egy étterembe vitt, utána pedig moziban voltunk és egy romantikus filmet néztünk.

-Zaynt hogy sikerült erre rávenni?-kérdeztem nevetve. Mert Zayn egyáltalán nincs oda az ilyen filmekért.

-Vannak módszereim-válaszolt mire mindhárman nevetésben törtünk ki.

/Harry szemszöge/

-Ne haragudj de ezt fel kell vennem.-néztem rá bocsánatkérően barátnőmre.

-Nem gond, menj csak-mosolygott rá. Kicsit odébb mentem majd megnyomtam a fogadás gombot.

-Szia Niall! Mért hívtál?-szóltam bele sürgetően, mert minél előbb visszaakartam menni Danyhez.

-Paul szólt hogy leszervezett két interjút és egy dedikálást is mára.

-Szuper!-mondtam cinikusan.-Mikor?-kérdeztem.

-Fél óra múlva ott kell lennünk. Szóval elküldöm SMS-ben a címet aztán ott találkozunk.

-Oké. Helló!-tettem le meg sem várva a válaszát. Ideges voltam amiért végre lett volna egy kis szabadidőnk Paul meg mindent elront. Nem kell félre érteni bírom őt csak néha a legrosszabb időkre tudja betenni ezeket a dolgokat.

-Mi a baj?-állt fel Dany gondolom feltűnt neki, hogy az eddigi jókedvemnek nyoma sincs.

-El kell mennem. Most hívott Niall hogy lesz két interjúnk meg még utána egy dedikálás is.-húztam el a szám.

-Ó!-ennyit mondott és lehajtotta a fejét. Láttam rajta, hogy ő is elszomorodott amiért a közös napunknak lőttek. Közelebb léptem hozzá az álla alá nyúltam és óvatosan felemeltem hogy a szemébe tudjak nézni.

-Máskor bepótoljuk, rendben?-néztem a szemébe, ettől kicsit jobb kedve lett, és egy halvány mosoly jelent meg a szája sarkában. Megcsókoltam. Annyira belemerültünk, hogy egy idő után mikor elváltunk egymástól ki is ment a fejemből, hogy hová is kellene indulnom.

-Valamit nem felejtettél el?-nézett rám. A homlokomra csaptam, mire felkuncogott, ezt úgy imádom.

-Az interjú basszus! Nem baj ha nem viszlek haza?-kérdeztem tőle, mert már így is késésben voltam.

-Nem dehogy. Majd sétálok.-mosolygott. Nyomtam még egy rövid csókot a szájára aztán már futottam is a kocsihoz. Mire odaértem megjött az SMS is Nialltől. Megnéztem a címet. Aztán csak imádkozni tudtam, hogy oda is érjek időben. Ami szerencsére sikerült is. Mázlimra a többiek is pont ugyanakkor értek oda mint én, így együtt mentünk be.

-Na végre hogy ideértek.-köszöntött minket kicsit sem kedvesen egy negyvenes férfi. Bevezetett minket egy szobába, ahol egy asztal mögött ült egy húsz harminc éves nő. Leültünk vele szembe, addigra a férfi már ki is viharzott az ajtón.

-Sziasztok.-köszöntött minket kedvesen.

-Jó napot!-köszönt elsőként Liam, aztán mi is így tettünk.

-Nyugodtan tegezzetek.-mosolygott.

-Rendben.

-Na akkor kezdjünk is hozzá.-szedegette össze a papírjait.-Első kérdésem pedig, hogy mi szél hozott benneteket LA-be?-kérdezte. Liam volt aki válaszolt.

-Kaptunk egy kis szabadidőt. Így úgy döntöttünk itt pihenjük ki magunkat.

-Ó! És ebben gondolom az is szerepet játszott, hogy Harry barátnője is lakik, igazam van?-fordult felém.

-Igen!-adtam az egyszerű és rövid választ.

-És Harry ha megkérdezhetem mennyire komoly most ez a kapcsolatod, mert hát te nem a hosszútávú kapcsolatokról vagy híres. Szóval Alison más vagy ő is csak egy futó kapcsolat?-kérdezte és halkan felkuncogott. Bennem meg felment a pumpa és a kezdeti szimpátiám azonnal elszállt ezzel a nővel kapcsolatban.

-Egyáltalán nincs semmi köze sem ahhoz, hogy milyenek voltak a kapcsolataim. Igaz voltak pár hetesek vagy még rövidebbek, de senki nem tudja, hogy melyik mért ért véget. Szóval csak ne üssék bele az orrukat. És ha már ennyire érdekli. Danyvel igen is komoly.-adtam a végszót aztán kiviharoztam a teremből. Nem érdekelt hogy még nincs vége az interjúnak, sem az hogy milyen lecseszést fogok még kapni ezért Paultól.

/Dany szemszöge/

Kicsit szomorú voltam, hogy Harrynek el kellett mennie, de megértem ez a munkája és ezzel jár. Miután elszaladt felálltam és szépen lassan haza sétáltam, hát nem volt közel. De jól esett egy kicsit egyedül lenni és gondolkodni, hogy milyen szerencsés is vagyok amiért van egy ilyen csodás barátom, mint Harry.

-Megjöttem!-szólaltam meg amint becsuktam magam mögött az a bejárati ajtót, de válasz nem érkezett.-Hahó van itthon valaki?-kérdeztem hangosabban, miközben lerúgtam magamról a cipőm.

-Nappali.-hallottam meg Jared hangját. Oda sétáltam hozzá.

-Szia! Hogy hogy csak így egyedül anyáék merre vannak?-kérdeztem miközben leültem a kanapéra.

-Vásárolni mentek, mivel holnap jönnek át a srácok ebédre.-válaszolt, de egy pillanatra sem szakította el a tekintetét a tévé képernyőjéről.

-Basszus tényleg!-jutott eszembe. Előkaptam a telefonom és tárcsáztam El számát. Sokáig kellett várnom mire felvette.

-Na végre azt hittem, hogy már soha nem veszed fel.-szólaltam meg.

-Szia!-szólalt meg a vonal másik felén lévő személy.

-Perrie? Hogy hogy nem El vette fel?-kérdeztem meglepetten.

-Mert épp mosdóba ment.-válaszolta.-Üzensz neki valamit?

-Igen lécci mond meg neki hogy holnap ebéd nálunk.-kértem.

-Megmondom nekik. Hányra menjenek?-kérdezte.

-1-re gyertek.-válaszoltam.

-Gyertek? Szóval engem is meghívsz?-kérdezte meglepetten.

-Persze! Figyelj nem tudom, hogy mi bajod van velem, de én nem akarok ellenségeskedni. Ássuk el a csatabárdot, jó?-kértem.

-Öö..oké. Nekem is elegem van már belőle.-válaszolt - legnagyobb meglepetésemre - kedvesen.

-Ennek örülök. Akkor most leteszem. Akkor holnap, szia!-köszöntem el.

-Szia!-tette le. Hát ez fura volt.! Eddig állandóan belém kötött most viszont ilyen gyorsan bele is ment a békülésbe? Végül is mindegy én örülök neki. Így mindenkinek jobb lesz, főleg nekem. Mert már nagyon elegem volt az állandó veszekedésből. Minden esetre már nagyon várom a holnapot. Kíváncsi leszek hogy fog elsülni az ebéd.. Apa hogy fog viselkedni majd Harryvel..

-Mi ez?-kérdeztem a műsorra célozva.

-Így jártam anyátokkal.-válaszolt Jared. Ezek után mindketten csendben néztük tovább a tv-t. Jared rengetegszer felnevetett. De engem valahogy a holnapi nap jobban foglalkoztatott. Remélem apa képes lesz megbékélni Harryvel. Igaz hogy nekem már megígérte hogy nem áll közénk, reménykedem benne, hogy valóban így lesz..

Ötödik díjam és a 36.Beszélgetések

Sziasztok!^^ Kaptam egy díjat ismét.:) Nagyon szépen köszönöm Dominika.:D

Szabályok:

-Mindenkinek 11 dolgot kell írnia magáról!

-A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell!

-A jelöltnek újabb 11 dolgot kérdeznie kell!

-11 blognak tovább kell küldeni!

Nincs visszaadás/jelölés!

Mindenkinek 11 dolgot kell írnia magáról!

1. Szeretem a Barátok Köztöt.:)

2. Vámpír megszállott vagyok. :D

3. Régen tanultam lovagolni, sajnos már nem.

4. Nagy álmom hogy legalább egyszer kijussak Londonba.:)

5. Most Nickelback- Trying Not To Love You című számát hallgatom. Imádom♥

6. Szeretek zenére elaludni.

7. Alig várom már hogy nyár legyen.:)

8. Piros színű szobám van.

9. Szeretem a fekete körömlakkot.

10. Utálom a németet.

11. Szeretnék egy szoba kutyát, csak a szüleim nem engedik.:(

A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell!

1. Hogy hívják a legjobb barátnődet? :D Noémi és Anett :)

2. Mióta vagy Directioner? Március-Április óta.

3. Ki a kedvenced (1D) ? Liam és Harry.:D

4. Van háziállatod? Igen.:)

5. Hányadikos vagy? 10.

6. Hány éves vagy? 16.

7. Milyen tanuló vagy? 4-es 5-ös, de vannak hármasaim is.

8. Szeretsz suliba járni? Nagyon nem.

9. Kedvenc tantárgy? Angol.:)

10. Melyik tantárgyat utálod? Legjobban a németet.

11. Szereted a KFC-t? Nem tudom.

A jelöltnek újabb 11 dolgot kérdeznie kell!

1. Mi a kedvenc állatod?

2. Sportolsz valamit?

3. Mi a kedvenc hobbid?

4. Melyik a kedvenc számod a 1D-től?

5. Ki a kedvenced? (1D-ből)

6. Mi az ami a legjobban jellemez téged?

7. Hiszel a fiú és lány közti barátságban?

8. Mi a kedvenc városod?

9. Nyár vagy tél?

10. Mi a horoszkópod?

11. Hogy hívják a legjobb barátnőd?

11 blognak tovább kell küldeni!

1. http://pleasedonotbreakmyheart.blogspot.hu/

2. http://1dream1hope1d.blogspot.hu/

3. http://forever-youngbi.blogspot.hu/

4. http://therewillbenosunlight.blogspot.hu/

Sajnálom, de nem tudom 11 blognak tovább küldeni, mert már mindenkinek elküldtem akinek csak tudtam a másik blogomon. Még egyszer nagyon köszönöm Dominikának.^^

36.Beszélgetések

Köszönöm az eddigi komikat, szeretlek titeket!^.^

Itt van az új fejezet! :D

Nem lett épp a legjobb. De azért remélem tetszeni fog.

Jó olvasást hozzá! :))

4-5 komi és jön a kövi.:D

Puszi: Jenny♥

-Oké. Mért utálsz?-kérdeztem meg azt ami már nagyon régóta érdekelt. Remélem most kapok rá választ.

-Egyszerűen csak nem vagy szimpatikus számomra.-tudta le ennyivel a témát, aztán pörgetett. Hát oks. Ezután a mondata után beállt a kínos csend. Senki nem szólalt meg. A fiúk közül Louis volt az aki először kapcsolt.

-Felelek.-szólalt meg Lou mivel az üveg vége rá mutatott. Perrie feltett neki egy kérdést, majd Lou pörgetett.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezte Austintól.

-Felelek.-adta a választ. Úgy látszik ma senki sem elég bátor a meréshez.

-Mit érzel Dany iránt?-mi van?

-Hát nem tagadom jól néz ki meg minden. De csak barátként tekintek rá semmi több.-tette gyorsan hozzá Harry reakciójától tartva.-Jobban belegondolva ő az egyetlen lány barátom.-gondolkozott el.

-Nem is értem hogy miért?-forgattam meg a szemem. Mire a srácok felnevettek.

Egy darabig még játszottunk, de egy idő után mind meguntuk így közös megegyezés követően felfüggesztettük a játékot és leültünk tévét nézni.

-Mit nézzünk?-válogatott a DVD között Niall és Harry.

-Horrort.-vágták rá a fiúk mind egyszerre. Oké ez félelmetes volt.

-Ne máár!-kezdtünk el egyszerre nyavalyogni Eleanorral.

-Látszik hogy rokonok vagytok.-röhögött Zayn.

-Nem lehetne valami mást esetleg?-kérdezte meg Danielle. A fiúk megrázták a fejüket.-Hogy is gondolhattam.-sóhajtott.

-Ne már csajok léccii!-kezdett el nyivákolni Lou.

-Oké, de ezt fejezd be!-mutattam rá.

-Szuper!-pacsiztak le Liammel. Niall betett valami filmet. Majd helyet foglaltak Niall a földön a lábunknál. Harry pedig az egyik fotelbe ült volna le. De én megakadályoztam az odajutásban és a kezénél fogva nem engedtem tovább.

-Ülj ide mellém!-néztem a szemébe. Nem kellett sokat győzködni levágta magát mellém. A másik oldalamon pedig a bátyám ült. Így kevésbé féltem. Bár a film alatt végig szorítottam Jared és Harry kezét is. Harry másik kezével pedig átkarolta a vállam. A nagyon durva részeknél mindig barátomhoz bújtam.

-Köszönöm istenem!-könnyebbültem meg amikor véget ért ez a borzalom.

A fiúk csak nevettek. Nagyon kedvesek. Harry felállt volna mellőlem, de én azzal a mozdulattal vissza is rántottam.

-Hova mész?-kérdeztem.

-Csak inni valamit. Ennyire félsz?-kérdezte. Hülye kérdés! Persze hogy félek.

-Igen.-mondtam és még mindig nem engedtem el a kezét.

-Lassan szerintem mennünk kellene.-szólalt meg Jared.

-Igazad van anyáék biztos ki lesznek így is bukva.-húztam el a szám. Elköszöntem mindenkitől egy-egy öleléssel, Harrytől pedig egy csókkal búcsúztam. Majd belekaroltam a bátyámba és úgy mentünk haza. Szerencsére anyáék már nem voltak ébren így könnyen betudtunk lopózni a szobáinkba.

-Jóét.-köszöntem el egy öleléssel Jaredtől.
 
-Neked is.-mondta majd belépett a szobájába én pedig a sajátomba. Magamra vettem a pizsomám majd le is feküdtem. És már nagyon vártam a másnápot hogy ismét Harryvel lehessek.

Reggel frissen pattantam ki az ágyból. Kikaptam a szekrényemből az első kezembe akadó összeállítást. Magamra kaptam, kifésültem a hajam. Majd lesétáltam reggelizni.

-Jó reggelt-köszöntem anyáéknak mosolyogva. Nyomtam egy puszit apa arcára, és anyáéra is, majd lehuppantam az egyik székre.

-Neked is.-mondták kórusban. Anya a reggelit készítette, apa pedig újságot olvasott egy kávé mellet.

-Mi van reggelire?-kérdeztem jókedvűen.

-Gofri.-adta a választ anya.

-Szuper! Az a kedvencem!-vágtam rá vigyorogva.

-Na mi ez a hangoskodás korán reggel?-jött be a szemét dörzsölgetve Jared.

-Bocsi bátyó csak a kedvencem van reggelire.-válaszoltam és adtam neki egy puszit.

-Hát ebbe meg mi ütött?-kérdezte apa Jaredtől.

-A szerelem.-huppant le a velem szembe lévő helyre, mire én bpkán rúgtam.-Áú!-kiáltott fel.-Ezt most mért?-nézett rám kikerekedett szemekkel.

-Hogy ne járjon annyit a szád!-néztem rá kicsit idegesen.

-Ezt meg hogy értette Jared?-fordult felém kíváncsi tekintettel apu.

-A srácok itt vannak a városban és tegnap náluk voltunk bulizni.-avattam be a szüleimet.

-És erről miért nem szóltatok?-faggatott tovább apa.

-Ne nézz rám! Én azt sem tudtam, hogy egyáltalán itt vannak.-emeltem magam elé a kezem védekezésképpen.-De Jared tudta!-árultam be. A reakciója az volt hogy összeszűkített szemekkel nézett rám. Én csak nevetve nyújtottam ki rá a nyelvem. Ekkor valaki csengetett.

-Megyek kinyitom.-szólaltam meg egyszerre Jareddel. Mindketten menekülni akartunk apa haragja elől. De én gyorsabb voltam így Jared kénytelen volt ott maradni. Szívás! Mosolyogva nyitottam ki az ajtót ám mikor megláttam, hogy ki az lelkesedésem kicsit alább hagyott.

-Csak te vagy az?-kérdeztem meg a nyilvánvalót.

-Mi az csak nem valaki másra számítottál?-röhögött Austin.

-Őszintén? De!-válaszoltam.

-Ez "kedves".-nézett rám.

-Oké bocsi! Gyere be!-álltam odébb. Majd együtt besétáltunk a konyhába.

-Jó reggelt Mr. és Mrs. Parks.-köszönt illedelmesen Austin.

-Neked is Austin.-viszonozták a kedvességet.

-Csá haver-pacsiztak le Jareddel.

-Nem vagy éhes? Épp most készültünk reggelizni?-kérdezte anya.

-Hát igazán nem szeretné zavarni..

-Ugyan nem zavarsz.-mosolygott rá apa.

-Ez esetben köszönöm.-ült le a mellém. Anya mindenki elé tett le egy tányér gofrit. Neki láttunk az evésnek. Közben apáék végig Austint faggatták. De én kifejezetten örültem neki mert így legalább nem minket kérdezgettek.

-Látod Dany! Egy ilyen fiúval kellene együtt lenned, akinek vannak tervei a jövőt illetően. Austin teljesen hozzád való.-nézett rám apa. Ő is nagyszerűen tud időzíteni mit ne mondjak. Épp a kávémat ittam, de a mondandója hatására sugárban köptem ki.

-Apa!-néztem rá szúrósan.

-Ryan!-szólt rá anya is.

-Azt hittem ezt már megbeszéltük én Harryt szeretem.-szólaltam meg ismét.

-Így van. És egyébként nekem is van barátnőm.-szólalt meg Austin. Erre a mondatra pedig Jared köpte ki a kávéját. Látszik hogy rokonok vagyunk. Mindketten csodálkozva meredtünk Austinra.

-Neked van csajod?-kérdeztünk Jareddel egyszerre.

-Gyerekek!-szólt ránk anya.

-Semmi baj Mrs. Parks és igen van.-mosolygott.

-Hát ez esetben gratulálok!-veregettem meg a vállát. Gyorsan befejeztük a reggelit. Megköszöntük anyának majd mi hárman elvonultunk a nappaliba. Apa pedig elment dolgozni.

-Mi a mai terv?-terült el a kanapén Jared. Mi pedig követtük a példáját.

-Mozi?-ajánlotta az ötletét Austin.

-Felőlem jöhet. Dany?-fordult felém Jared.

-Én most inkább kihagyom, de ti menjetek csak.-mosolyogtam.

-És akkor te mit csinálsz ma egyedül?-kérdezte Austin kíváncsian.

-Nem mintha rád tartozna de átmegyek a srácokhoz.-válaszoltam.

-Anyuék megengedték?-vont kérdőre Jared.

-Mindjárt megtudjuk.-vontam vállat. Majd megkerestem anyut.

-Anyu?

-Igen kicsim? Mit szeretnél?-mosolygott rám kedvesen.

-Átmehetek Eleanorékhoz?-kérdeztem kicsit félénken.

-Persze!

-Köszi anyu.-öleltem meg.-Akkor megyek is, majd jövök.-indultam el.

-Ó és Dany áthívhatnád őket holnap ebédre. Legalább apád is jobban megismerhetné a barátaid.

-Rendben, köszi.-mosolyogtam rá, majd elköszöntem Jaredtől és Austintól és már úton is voltam a házuk felé. Mázlimra nincs olyan messze tőlünk. Becsengettem. Néhány perc múlva nyílt is az ajtó és El mosolygós arcával találtam magam szembe.

-Szia.-köszöntem.

-Szia-ölelt meg, amit én viszonoztam.

-El gyere különben Niall mindent felzabál előled.-hallottuk bentről Lou kiáltását.

-Héé!-kiáltott fel Niall. Mire Eleanorral elnevettük magunkat. Besétáltunk a konyhába ahol Lou és Niall a kajáért harcoltak(?). Nem viccelek. Tényleg így volt. Engem észre sem vettek közben.

-Hé fiúk elég!-kiáltotta el magát El mire abbahagyták.

-Ó, szia Dany.-köszöntek miután észrevették, hogy ott áll El mellett. Mosolyogva intettem nekik egyet.

-Szívesen megkínálnánk reggelivel de a srácok mindent megettek.-mondta sajnálkozva El.

-Nem is igaz. Niall evett meg mindent.-fogta a szöszire a dolgot Lou.

-Nem is! Lou volt az elkövető.-mondta az igazát a Niall is.

-Nyugi már!-nevettem fel rajtuk.-Amúgy meg már reggeliztem.-néztem Elre.-Nem haragszotok hogy ha..?-kezdtem, de Eleanor közbe vágott.

-Menj csak.-mosolyogtak rám.

A szobájába benyitottam. Észrevettem hogy még alszik így halkan becsuktam magam után az ajtót. Lefeküdtem mellé az ágyra és néztem ahogy oldalára fordulva édesen szuszog. Meg kell zabálni.*-* Nem tudom meddig néztem a csodás arcát. De egy idő után nem bírtam már tovább és nyomtam egy rövid csókot a szájára. Óriási meglepetésemre mikor elhajoltam volna utánam hajolt és megcsókolt. Majd mélyen a szemembe nézett.

-Mikor jöttél rá hogy nézlek?-kérdeztem tőle nevetve.

-Úgy fél órája.

-Hülye még csak max 15 perce vagyok itt.-nevettem és vállon löktem. Elmosolyodott.

-Úgy szeretem amikor nevetsz.-húzta féloldalas mosolyra a száját. Én meg persze teljesen elvörösödtem.

-Meg amikor elpirulsz.-nevetett fel.-Hé ez nem vicces! Szemét vagy-játszottam a sértődöttet.
 
-Lehet de te pont így szeretsz.-mosolygott.
 
-Van más választásom?-tettem fel a költői kérdést. Nevetve rántott magára és csókolt meg. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól.
 
-Hm, jó lenne minden reggel így ébredni.-gondolkodott el.-Sőt még jobb lenne ha te is itt aludnál.
 
-Jó lenne. De a szüleim tuti hogy nem mennének bele.-mondtam szomorúan.
 
-Kicsim ne szomorkodj.-simított végig az arcomon, minek hatására jóleső borzongás kerített magába.- Mi lenne ha a mai napot kettesben töltenénk el?-kérdezte ismét mosolyogva.
 
-Nagyon jó lenne.-válaszoltam boldogan. Egy kicsit még beszélgettünk, néha elcsattant egy-két csók is közben, de egyikünk sem bánta. Később Harry is felöltözött addig én a többiekkel beszélgettem. Majd ketten kiléptünk az ajtón kézen fogva..


Milyen lett? :)) Komikat! :D 4-5 után hozom az újat.:) Puszi: Jenny♥

35.Rég nem látott "kedves barát"

Sziasztok!^^

Szörnyen sajnálom a késést!! :(

Azért remélem a rész tetszeni fog.:)

Komizzatok, please! :D 

Jó olvasást! :)) 4-5 komi és jön a kövi! :)

Puszi: Jenny♥

-De még mindig nem értem.-toltam el magamtól. 

-Micsodát?-kérdezte.

-Mit csináltok itt? Nem turnén kellene lennetek?

-Igazából már egy hete véget ért.-válaszolt Liam.

-Értem. És meddig maradtok?-kérdeztem,de választ már nem kaptam mert valaki sikított egyet a hátam mögött. Megfordultam és szembe találtam magam Eleanorral és Daniellel. Odafutottunk egymáshoz és hármas ölelésben kötöttünk ki.

-Annyira hiányoztatok csajok.-mondtam könnyes szemekkel.

-Te is nekünk.-mondta El.

-De legjobban Harrynek.-nézett rám Dan szintén könnyes szemekkel.

-A többiek merre vannak?-kérdeztem miután kiölelgettük magunkat.

-Gyere!-húzott maga után El. Megálltunk a kertben ahol az egyik asztalnál ott ültek a srácok és Perrie. De ebben a percben még az ő jelenléte sem tudta elrontani a boldogságom. A boldogságom amiatt, hogy újra láthatom a barátaim.

-Sziasztok!-köszöntem könnyektől csillogó szemekkel, de arcomon egy hatalmas mosoly terült el.

-Dany!-pattantak fel mind. Elsőként Louis ért oda hozzám. Felkapott és megpörgetett.

-Louis, Louis tegyél le!-kértem nevetve. Teljesítette a kérésem majd megölelt.

-Jó újra látni törpike.-mosolygott rám.

-Hé miért vagyok törpike?-kérdeztem nevetve.

-Mert olyan picike vagy.-nevetett.

-Nem is igaz!-tiltakoztam.

-De igen igaz!-mosolygott. Nevetve ráztam meg a fejem majd tovább léptem tőle és megöleltem Zaynt is.

-Hiányoztál kicsi lány.-szorított magához és nyomott egy puszit a fejem tetejére.

-Khm..khm..-krákogott Perrie.

-Szia Perrie.-néztem rá.

-Most azonnal engedd el a pasimat.-szólt rám kicsit sem kedvesen.

-Tudod mit erre inkább nem mondok semmit sem.-hagytam rá. Semmi kedvem nem volt most leállni vele veszekedni. Inkább megöleltem szöszi barátunkat is.

-Ne is foglalkozz Perrievel-súgta a fülembe.

-Köszi Niall.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Olyan jó hogy itt vagytok.-néztem végig rajtuk.-És Harry merre van?-kérdeztem.

-Fent van a szobájában.-válaszolt mosolyogva El.

-Melyik az ő szobája?-kérdeztem.

-Felmész az emeletre és jobbra a harmadik ajtó.-igazított el Liam.

-Köszi!-mosolyogtam rájuk majd már mentem is be egyenesen fel az emeletre. Meg sem álltam az ajtajáig. Ott viszont megálltam egy pillanatra, majd bekopogtam.

-Gyere!-kiáltott ki. Óvatosan lenyomtam a kilincset és résnyire kitártam az ajtót. Ő épp az ágyán feküdt és a telefonját nyomkodta. Fel sem nézett mikor beléptem. Mosolyogva figyeltem ahogy teljesen belemerült gondolom a twitter világába. Pár percig álltam még az ajtó előtt és csak őt néztem.

-A buli lent van ám!-szólaltam meg mert már kicsit zavart hogy nem vesz észre. Nagy szemekkel nézett rám. Látszott rajta hogy alig akar hinni a szemének.

-Nem is hiányoztam?-kérdeztem tettetett komolysággal.

-Dany?!-kapott észhez, majd egyből felpattant, én pedig oda futottam hozzá. A nyakába ugrottam ő pedig megtartott és körbe forgott velem a szobában. Felnevettem ezen az akcióján.

Mikor ki fáradt letett. Egyik kezével továbbra is a derekamat fogta a másikkal pedig végig simított az arcomon. Mélyen néztünk egymás szemébe. Majd közelebb hajolt és megcsókolt. Nagyon jó volt ennyi idő után újra érezni a csókját.

-El sem hiszem hogy végre újra látlak.-ráztam a fejem hitetlenül. Elmosolyodott majd megcsókolt ismét. Mikor elváltunk egymástól féloldalasan elmosolyodott.

-Most már elhiszed?-kérdezte. Bólintottam.

-Nagyon hiányoztál. Szeretlek.-nyomott egy rövid csókot a számra.

-Én is téged!-mosolyogtam.

-Na gyere menjünk le a többiekhez.-húzott maga után. Én pedig követtem.

A buli már nagyban folyt. A nagy tömegben itt ott kiszúrtam néhány ismerős arcot. De a nagy többség ismeretlen volt számomra.

-Kik ezek az emberek?-hajoltam Harry füléhez és úgy tettem fel a kérdésem hogy a nagy zene ellenére hallja.

-Fogalmam sincs.-rántott vállat.-Én is csak néhány embert ismerek. A nagy többséget meg Zayn hívta szóval inkább őt kérdezd!-mondta.-Nincs kedved táncolni?-fogta meg a kezem.

-De! Menjünk!-mosolyogtam rá. Kaptam egy puszit a számra majd bele is vetettük magunkat a táncoló tömegbe. Nevetve táncoltunk vagyis amit mi csináltunk inkább dülöngélésnek nevezném. A lényeg az hogy mi élveztük és sokat nevettünk.

-Elmegyek a mosdóba.-mondta Harry amikor már a sokadik szám is véget ért. Bólintottam így egyedül táncoltam tovább egészen addig míg valaki meg nem zavart.

-Alison? Alison Parks?-kérdezte miközben felé fordultam.

-Dylan.-mondtam közömbösen. Már csak ez hiányzott, hogy pont vele fussak össze.-Mit akarsz?-kérdeztem kicsit sem kedvesen.

-Macey (a suli ribanca akivel jártak/járnak) mondta hogy itt vagy de nem hittem neki. A saját szememmel kellett látnom.-mondta vigyorogva majd jó látványosan végig mért.

-Most hogy láttál már el is mehetsz.-mondtam gúnyos mosollyal. De nem is figyelt rám.

-Nagyon jó csaj lett belőled mit ne mondjak. Már bánom hogy anno lekoptattalak.-mondta.-Viszont most hogy újra találkoztunk lehetnél a barátnőm.-ajánlotta fel nagylelkűen(?). Legszívesebben lekevertem volna neki egy hatalmas pofont. Mégis mit képzel ez magáról?

-Úgy tudtam még mindig együtt vagytok Maceyvel.-ráncoltam össze a homlokom. Ő csak elővette a telefonját és nyomkodott rajta valamit majd a zsebébe csúsztatta és vigyorogva nézett rám.

-Már nem!-szólalt meg. Ez most komolyan sms-ben szakított a barátnőjével? Hogy ez mekkora egy..

-Dylan ez mégis mit jelentsen?-tipegett oda hozzánk nyávogva az imént kidobott barátnő, Macey.

-Azt hogy végeztünk.-válaszolt egyszerűen Dylan de még csak rá sem nézett a csajra végig engem nézett, ami már nagyon kezdett idegesíteni.

-De ezt nem teheted!-kezdett el toporzékolni a csaj. Felhúzott szemöldökkel figyeltem. Hát az egyszer biztos hogy ez a csaj kattant.

-Már megtettem szóval le is kophatsz!-nézett a csajra és az ajtóra mutatott. A csaj adott neki egy pofont majd bosszúsan eltipegett az ajtót pedig hangosan bevágta maga után.-Szóval járunk?-lépett közelebb én meg ugyanebben a pillanatban léptem egyet hátra.

-Hogy te mekkora egy érzéketlen tuskó vagy!-néztem rá utálatosan.-És jól vésd az eszedbe soha a büdös életben nem járnék veled!

-Régen még nem ezt mondtad.-vigyorodott el. Legszívesebben letöröltem volna azt az undorító mosolyt az arcáról.-Jaj Dylan én szerelmes vagyok beléd.-utánozott elváltoztatott hangon. Ettől teljesen felment bennem a pumpa. Lendítettem a kezem, ami a következő pillanatban az arcán csattant egy hatalmasat. Nagyobbat ütöttem mint az előbb a (volt) barátnője. Az arca teljesen kipirult az ütésem helyén a kezét pedig oda kapta. Dühösen nézett rám amitől meg is ijedtem. A másik kezével megragadta a csuklómat és megszorította.

-Áú ez fáj! Engedj el!-néztem rá szikrázó szemekkel.

-Jól figyelj ide! Ezt még egyszer meg ne próbáld!-szűrte ki a fogai között.

-Most azonnal engedd el!-rántotta el tőlem Austin.

-Valami gond van?-jött oda hozzánk Harry is.-Te ki vagy?-kérdezte Dylanre célozva.

-Dylan.-válaszolta.

-Várjunk! Az a Dylan?-fordult felém a barátom. Bólintottam egy aprót. Ő pedig egy pillanatig sem tétlenkedett lendítette az öklét és hatalmasat húzott be Dylannek.

-Mi a franc? Normális vagy ember?-fogta a vérző orrát Dylan.

-Ezt azért kaptad mert megbántottad Danyt.-nézett rá mérgesen Harry. Hogyan lehet valaki ennyire édes?*-* Azt hiszem megtaláltam a fiút aki számomra az igazi.

-Ó! Csak nem te vagy a lovagja?-húzta gúnyos mosolyra a száját Dylan.

-De igen,valami gondod van vele?-ment volna ismét neki Harry viszont Austin szerencsére közéjük állt.

-Hé nyugi!-nézett Harryre.-Valaki elmondaná nekem is hogy mi a fene folyik itt?-kérdezte miközben közöttünk járatta a tekintetét.

-Régen Alison vagy ahogy ti hívjátok Dany szerelmes volt belém, de én lekoptattam.-vázolta fel a helyzetet Dylan érzelem mentesen.

-Megaláztál az egész suli előtt.-hogy én mennyire gyűlölöm ezt a gyereket!

-Ugyan. Ne nevettess már! Te sem gondolhattad komolyan hogy majd mi együtt leszünk-nevetett fel.

-Hogy te mekkora egy rohadék vagy.-szorította ökölbe a kezét Harry és megint neki ment volna.

-Harry kérlek ne!-néztem rá könyörögve. Nem azért mert féltettem Dylant vagy ilyesmi. Csak attól féltem hogy ha most itt összeverekednek akkor Harrynek baja esik és azt semmiképpen nem akarom.

-Dany megérdemli ez a rohadék a verést.-nézett el fölöttem Harry. Mereven bámultak egymás szemébe Dylannel.

-Harrynek igaza van.-szólalt meg Austin is majd ő is behúzott egyet Dylannek. Riadtan kaptam oda a fejem mert már Dylan sem tétlenkedett hanem visszaütött. Verekedni kezdtek Harry pedig bekapcsolódott és ketten verték Dylant. Nagyon féltem hogy valamelyiknek valami komolyabb baja esik. Ezért kirohantam az udvarra szerencsére a srácok mind ott voltak.

-Gyertek gyorsan.. verekednek.. gyertek-ziháltam. Mázlimra egyből megértették és jöttek utánam. Mire odaértünk már mindenki a verekedőket figyelte. A zene sem szólt már. Viszont senkinek sem jutott eszébe hogy szétszedje őket a bent lévők közül még jó hogy a srácoknak volt ennyi eszük. Louis és Zayn rávetették magukat Dylanre és lefogták míg a többiek elhúzták onnan Harryt. Jared pedig a haverját fogta le.

-Mi a frász volt ez?-kérdezte idegesen Louis.

-Ez a két rohadék nekem rontott.-válaszolt ingerülten Dylan a kezét pedig kirángatta a srácok szorításából.

-Ne csinálj úgy mintha te annyira ártatlan lennél.-néztem rá összeszűkített szemekkel.

-Inkább takarodj innen!-szólt rá Harry.

-Ezt még megbánjátok!-fenyegetett meg minket Dylan majd elviharzott.

-Na jó emberek a bulinak vége! Mindenki húzás haza!-kiáltotta el magát Zayn. A tömeg meg csalódottan kivánszorgott a házból.

-Hová lett mindenki?-kérdezte El amikor csatlakozott hozzánk Daniellel és Perrievel. Látszólag elég jól kijönnek egymással. Mért van az hogy csak velem ilyen ez a csaj? Én nem követtem el ellene semmit. Jó lenne már végre választ kapni erre a kérdésre. Mert már nagyon zavar a viselkedése.

-Kezdett eldurvulni a buli, így inkább elküldtük őket.-vont vállat Zayn.

-Kimegyünk egy kicsit?-kérdeztem Harryt.

-Persze!-válaszolt majd kézen fogva kisétáltunk a kertbe. Leültünk a napozó ágyak egyikére. Majd beszélgetni kezdtünk.

-Sajnálom.-néztem rá. Bűntudatom volt amiatt hogy Dylan őt is megütötte.

-Mégis mit? Hogy verekedtem azzal a.. inkább nem mondok rá semmit. Ez nem a te hibád!-állította, de közbe vágtam.

-De igen is az enyém. Ha nem lettem volna akkor most nem lenne így feldagadva az arcod.-mondtam és éreztem hogy a szemeim könnyesek lesznek.

-Dany kérlek fejezd ezt be! Ez nem a te hibád! És nem is bántam meg hogy neki mentem. Megérdemelte-húzta mosolyra a száját, de a fájdalomtól eltorzult az arca.

-Nagyon fáj?-kérdeztem. Néhány kosza könnycsepp szántotta végig az arcom.

-Nem dehogy!-tiltakozott. Viszont láttam rajta hogy ezt csak azért mondja hogy megnyugtasson. De igazából nagyon is fájt neki. Amitől csak még jobban hibáztattam magam. Ráadásul teljesen jogosan mert ez egyedül csak is az én hibám senki másé!

-Ne hazudj! Látom rajtad!-néztem a szemébe. Végig simított az arcomon és letörölte a könnyeimet. Néhány percig csak néztük egymást majd ő törte meg a csendet.

-Tudod mitől lenne jobb?-kérdezte.-Ha adnál rá egy gyógyító puszit.-halványan elmosolyodtam majd óvatosan nyomtam egy puszit az arcára. 

-Jobb?-kérdeztem.

-Sokkal.-mosolyodott el és megcsókolt. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól. Még beszélgettünk egy keveset. Az idő viszont kezdett egy kicsit hűvösebb lenni és már sötétedett is így inkább bementünk.

-Austin és Jared is elmentek?-kérdeztem amikor beértünk a többiekhez.

-Nem. Itt vagyunk cica!-szólalt meg Austin(ki más?!) miközben kijöttek a konyhából legalábbis azt hiszem onnan.

-Cica?-vonta fel a szemöldökét idegesen Harry. A többiek nagy szemekkel figyelték hol Austint hol pedig Harryt. A fiúkon láttam hogy készen állnak hogy közbe lépjenek ha netalántán a két jómadár egymásnak ugrana. De erről szó sem volt. Tudtam hogy ez az idióta - mármint Austin - csak szórakozik.

-Harry nyugi-álltam közéjük és a mellkasára tettem a kezem.

-Mért hív ő téged cicának?-kérdezte miközben a fejével Austin felé bökött, de végig a szemembe nézett.

-Mert egy idióta.-adtam az egyszerű választ.-Soha nem jönnék vele össze nyugodj meg!

-Na köszi!-adta a sértődöttet Austin.

-Te inkább meg se szólalj!-néztem rá. És ebben a pillanatban ha a szememmel ölni tudtam volna akkor szerintem Austin már nem lenne köztünk. Védekezően maga elé emelte a kezét és közelebb sétált hozzánk.

-Nyugi Harry! Csak barátok vagyunk Danyvel.-jött oda mellém a kezét pedig átdobta a vállamon. Megforgattam a szemem és lelöktem onnan a kezét.

-Ez fájt! Ezt kapja az aki megvédett attól a paraszttól?-vonta fel a szemöldökét. Igaza volt.

-Köszönöm mindkettőtöknek-néztem hol rá, hol Harryre.-Nagyon hálás vagyok.-öleltem meg Austint. Harryt pedig megcsókoltam.

-Most hogy már minden rendben mit szólnátok hozzá, ha felelsz vagy merszeznénk?-kérdezte Liam. Mind belementünk így tizenegyen játszani kezdtünk. Miközben mi a nappali szőnyegén elhelyezkedtünk törökülésben Niall kiszaladt egy üvegért. Ő pörgetett elsőnek az üveg pedig rajtam állt meg.

-Felelek.-válaszoltam.

-Mi volt ez az ügy azzal a sráccal? Mi miatt verekedtek össze vele Harryék?-kérdezte a szöszi. Elmeséltem nekik mindent mint ahogy az elején Harrynek is. Majd pörgettem. Az üveg vége Perrienél állt meg.

-Felelsz vagy mersz?-tettem fel a szokásos kérdést.

-Felelek.-mondta.

-Oké. Mért utálsz?-kérdeztem meg azt ami már nagyon régóta érdekelt. Remélem most kapok rá választ.
 
Hogy tetszett? Komizzatok! :D 4-5 komi után jön majd a kövi rész! :)) Puszi♥