1.A költözés

Meghoztam az első részt, ahogy ígértem. Nem lett valami izgalmas. De ez még csak az első fejezet. A következő majd izgalmasabb lesz. Azért remélem, hogy ez is tetszeni fog majd nektek. Ha kérhetem akkor majd írjatok komikat. Mert kíváncsi vagyok a véleményetekre. Nyugodtan írjatok negatív kritikát is és akkor majd azon megpróbálok változtatni. De nem rizsázok tovább. Jó olvasást! Puszi: Jenny xx.

-Kicsim siess! mert a végén még lekésed a gépet-kiabált fel apa a szobámba.

-Egy pillanat-szóltam vissza. Nézzük csak telefon, töltő.. okés most már minden megvan azt hiszem. 

Felkaptam a kézi táskámat és a kis bőröndömet - a két nagyobbat már apa betette az autóba. Elbúcsúztam anyától. Kicsit szomorú vagyok, hogy itt kell őket hagynom, de nem örökre megyek Londonba csak 6 hónapra. Addig az unoka nővéreméknél fogok lakni. Eleanor-nál. Nagyon szeretem őt mondhatni ő a legjobb barátnőm. Csak az a baj, hogy rettentő messze lakik tőlünk. Hiszen mi itt lakunk Los Angeles-ben...  



-Kicsim ígérd meg, hogy nagyon fogsz vigyázni magadra-kérlelt apu miközben átölelt.

-Megígérem apa. Mennem kell.Szeretlek-mondtam és nyomtam még egy utolsó puszit az arcára.

-Én is téged Alison. De menj le ne késed a gépet-megfogtam a kis táskám és becsekkoltam. Még intettem egy utolsót apának aztán felszálltam a gépre. Ablak mellé ültem. Hosszú az út ezért elő vettem az iPhone-om és zenét hallgattam. Sikeresen be is aludtam. Már csak arra keltem fel, hogy megkértek hogy kapcsoljam be az övemet, mert hamarosan leszállunk. Leszállás után megkerestem a bőröndjeimet és vártam. Elvileg úgy volt megbeszélve, hogy Eleanor kijön elém és elvisz hozzájuk mert nem tudom a címet. Szóval reménykedem, hogy nem felejtette el azt hogy ma érkezem. Ebben a pillanatban valaki megkocogtatta a vállamat. Kicsit ijedten fordultam meg. De egyből elszállt ez az érzés amikor megpillantottam El mosolygós arcát. Boldogan ugrottam a nyakába és szorosan öleltem magamhoz. Már vagy 2 hónapja nem is láttam csak telefonon és interneten keresztül tudtunk beszélni egymással.

-Jaj istenem Ally annyira hiányoztál-nyomott egy puszit az arcomra.

-Te is nekem El-mondtam. Mikor elengedtem akkor vettem csak észre, hogy nem egyedül jött.

-Ally had mutassam be a barátomat Louis-t, Lou ő itt az unoka húgom Alison-mondta. A fiú levette a napszemüvegét és mosolyogva nyújtott nekem kezet.

-Louis Tomlinson.

-Alison Parks- fogadtam el a kezét és kicsit félénken mosolyogtam rá.-De hívj csak Ally-nek vagy Dany-nek.

-Dany-nek?-kérdezte és furcsán nézett rám.

-Igen. Danielle a második nevem-mosolyodtam el. 

-Így már értem. Te is szólíts csak Lou-nak.-bólintottam.

-Akkor mehetünk?-kérdezte Eleanor.

-Persze-mondtuk egyszerre Lou-val.


Amikor beléptünk a házba leesett az állam. Ez a ház elképesztő. Hatalmas és gyönyörű.

-Azta El ez a ház...óriási- ámuldoztam.

-Tetszik?-kérdezte.

-Az nem kifejezés- mondtam.-El sem hiszem, hogy ez a te házad.

-Hát igazából nem is-mondta mire értetlenül néztem rá.-Ez a fiúk háza csak mi is itt lakunk Danielle-el.

-Ohh.Értem. De ugye nem baj, hogy idejöttem?-néztem kérdőn Louis-ra.

-Jaj ne butáskodj kicsi lány-karolta át a vállam.-Már mért lenne baj?! Elég nagy ez a ház. Van vendég szobánk is. És hidd el jól el leszünk.

-Ez esetben köszönöm-mosolyodtam el.

-Gyere megmutatom a szobád-mondta Eleanor. Bólintottam így Lou segítségével felvittük a csomagjaim az emeletre. Követtem őket amíg meg nem álltak a folyosó végén lévő ajtó előtt. Amikor beléptünk Louis letette a bőröndjeim és elköszönt tőlünk mert egy interjúra kellett mennie ahol a többiek már várták. Miután elment ketten maradtunk a szobában.

-Na hogy tetszik a szobád?-kérdezte miközben eldőlt az ágyamon.

-Nagyon szuper. Köszönöm El-mondtam és lefeküdtem mellé. Őszintén mondhatom ez a szoba szebb mint az otthoni szobám. Szinte minden lila. Pont ettől olyan szép. Ráadásul ez a kedvenc színem ha valakinek eddig nem lenne nyilvánvaló.

-Szívesen-mondta. Ebben a pillanatban megszólalt a telefonja miszerint sms-e jött. Gyorsan megnézte és felém fordult.-Basszus! Ez is a legjobbkor-mérgelődött.

-Mi a baj?

-Ne haragudj de el kell mennem egy fotózásra-nézett rám bocsánat kérőn.

-Semmi baj menj csak. Addig majd kipakolok-mutattam a cuccaimra.

-Biztos, hogy nem haragszol?-kérdezte félve.

-Jaj persze, hogy nem. Hiszen ez a munkád. Menj nyugodtan.

-Jó megyek. De most megígérem, hogy holnap elmegyünk városnézésre. És megmutatom, hogy milyen szép London-mondta már mosolyogva. Állt fel az ágyról.

-Már alig várom-vigyorogtam én is. Az ajtóból még vissza fordult.

-Másfél óra múlva jövök. De fiúk szerintem fél órán belül hazaérnek. Szóval nem leszel sokat egyedül.

-Jó rendben. Sok sikert. Szia-mondtam.

-Köszi. Sietek. Szia Dany-kiabált vissza még aztán hallottam ahogyan nyílik majd csukódik az ajtó. És egyedül maradtam. Neki álltam kipakolni a cuccaim. Pont végeztem amikor újra nyitódott a bejárati ajtó. Gondoltam a fiúk jöttek meg.

-Megjöttünk-kiáltotta el magát Lou és hallottam ahogyan valaki feltrappol az emeletre. Benyitott.

-Sziasztok..vagyis csak szia-mondta miután látta, hogy csak egyedül üldögélek itt bent.-Eleanor hol van?-kérdezte mosolyogva. Esküszöm ez a gyerek állandóan csak mosolyog. 

-El kellett mennie egy fotózásra-válaszoltam.

- Értem. Na de gyere ne ücsörögj itt fent egyedül. Bemutatom a többieket.-bólintottam és követtem Lou-t a nappaliba ahol a négy fiú egymás hegyén hátán feküdt és birkóztak. Amin nem tudtam nem nevetni. Ekkor mind rám néztek. Én pedig szégyenlősen lehajtottam a fejem. Utálok a középpontban lenni. Nagyon szégyenlős vagyok ezért szörnyen zavar ha engem néznek. Szerencsére Lou megszólalt.

-Srácok ő itt Eleanor unoka húga-mutatott be.

-Sziasztok. Alison vagyok. De hívjatok csak Ally-nek vagy Dany-nek-mosolyogtam. Mind felálltak és egyesével bemutatkoztak egy ölelés kíséretében.Majd mind helyet foglaltunk a kanapén és beszélgetni kezdtünk, hogy jobban megismerjük egymást. Hiszen fél évig lakó társak leszünk. Rengeteget beszélgettünk a végén már Eleanor és Danielle is megérkezett. Bemutatkozott nekem Liam barátnője is. Nagyon színpatikus lány. Kiderült az is, hogy sok közös van bennünk a nevünkön kívül. Mert ő is imád táncolni. A végén azért már én is sokkal szabadabban nevettem velük. Sikerült feloldódnom. Szóval nagyon jól végződött ez a nap, hiszen ma megismerhettem hat rendkívüli embert.-gondolkodtam már az ágyamban fekve egészen addig míg el nem nyomott az álom....