2012. június 27., szerda

3.Csajos nap, koncert


-Dany, kelj fel!-nyitott be a szobámba Danielle. Fáradtan nyitottam ki a szemeimet.


-Hány óra van?-nyöszörögtem.


-Fél 10 múlt-válaszolta.


-És mért keltettél fel?-kérdeztem tőle miközben ülő helyzetbe tornáztam magam.


-Eleanor küldött fel, hogy szóljak tartunk egy csajos napot-mosolygott.-Szóval siess öltözz fel és megyünk.



-Várj!-szóltam utána. Visszafordult.-És a fiúk?


-Ma nem érnek rá. Több interjúra is mennek. Este meg koncertjük lesz. Ahová mi is megyünk ezért is kell valami nyini ruhát vennünk-mondta, kiment és becsukta maga után az ajtót. Előkerestem a szekrényemből egy összeállítást. Meg fogtam a ruháim és bevonultam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, megmostam a hajam. Felöltöztem, feltettem egy kis alapsminket azután gyorsan fogat mostam és megszárítottam a hajam. 
Bele léptem még a fekete convers-embe és már indultunk is a csajokkal.


-Nézzétek, milyen jól néz ki az a ruha. Gyertek ezt mindenképp fel kell próbálnod Dany-lelkesedett El. Már jó három órája járjuk a boltokat. Nem tudom minek kell még tovább mennünk hiszen szinte már minden boltot felvásároltunk. Vagyis pontosabban csak ők én eddig csak egy felsőt és egy farmert vettem.


-Várj! Mért nekem kell felpróbálnom?-kérdeztem.


-Mert már csak neked nincs estére ruhád.-válaszolta egyszerűen.


-De van-emeltem fel a szatyrot amiben a nem rég vett ruhám vannak.


-Ne viccelj! Koncertre megyünk. Ne mond hogy abba akarsz jönni-mondta hitetlenkedve.


-Pedig igen-válaszoltam.


-Legalább próbáld meg-győzködött immár Dan is.


-Jó. Legyen megpróbálom-adtam be a derekam. Megfogtam a rózsaszín ruhát és bementem a próbafülképe. Magamra kaptam és belenéztem a tükörbe. És teljesen elámultam. Nagyon tetszett a ruha és nem azért mondom de szerintem jól is állt. Elmosolyodtam és kimentem a lányokhoz megmutatni. Hát látni kellett volna az arcukat. Teljesen elámultak. Komolyan mondom le kellett volna fényképezni őket. Még  a szájuk is tátva 

maradt.

-Hé csajok!-szóltam rájuk mire kapcsoltak.


-Azta-ennyit tudott mondani Dan.


-Ezt mindenképp meg kell venned. Nagyon jól áll.-szólalt meg végre Eleanor is.


-Köszi. Nekem is nagyon tetszik. És igazából én sem szívesen hagynám itt-mosolyogtam. Gyorsan vissza öltöztem és  kifizettem az új ruhámat. 


-Akkor még kell a ruhámhoz egy cipő és utána szerintem mehetünk is-mondtam miután kimentünk a boltból.


-Akkor gyertek van itt egy tök jó kis üzlet-húzott minket egy cipőbolt felé. Ha negyed órán keresztül nem válogattunk a különböző cipők között akkor 1 percet se. De végül meg lett az eredménye. Megtaláltam álmaim magas sarkúját. Alig hiszem el, hogy ezt én mondtam mert eddig nem igazán hordtam ilyen magas cipőket. Sokkal jobban szeretem a tornacipőket, de ebbe a cipőbe elsőre beleszerettem. Miután felpróbáltam egyből ki is fizettem. De még nem mehettünk mert meg kellett várni a lányokat amíg ők is választottak maguknak egy-egy magas sarkút. Ami plusz negyed órába telt. De végül megérte mert mindegyikünk boldog volt az új szerzeményével. 



-Jó volt ez vásárlás-mosolygott El már a Starbucks-ban ülve.


-Szerintem is-mondta Dan.-Tarthatnánk gyakrabban is ilyen csajos napot.


-Benne vagyok-mondtuk egyszerre El-lel. Amin mind felnevettünk. Nevetésünket az zavarta meg, hogy megcsörrent Dan telefonja. Miután letette sajnálkozón nézett ránk.


-Bocsi csajok de el kell mennem. Próbánk lesz, mert nem sokára lesz egy fellépésünk és még be kell gyakorolnunk az új táncot-mondta.


-Semmi baj. Menj csak-mondtam megölelt, nyomott egy puszit az arcomra majd ugyanígy tett El-el is azután elment.-Na és akkor mi mit csináljunk?-kérdeztem és megittam a maradék kávémat is.


-Mennyünk haza szerintem. Mert én már nem bírnék tovább vásárolni.-mondta.


-Teljesen egyetértek már én sem bírnék tovább menni. Hívjunk egy taxit és menjünk.-mondtam. Megfogtuk a szatyrokat és fogtunk egy taxit. Bediktáltuk a cimet és már úton is voltunk a fiúk házába. Ami már az én otthon is. Ahhoz képest, hogy mennyire tartottam attól, hogy majd öt idegen fiúval fogok együtt lakni. Nem is rossz. Sőt nagyon aranyosak. És nagyon szinpatikus bennük az, hogy nem változtatta meg őket a hírnév hanem ugyanolyanok maradtak mint amilyenek voltak.


-Dany gyere megérkeztünk-szólt rám El. Ilyen gyorsan haza is értünk? Ó azt hiszem kicsit elgondolkodtam. Kiszálltam az autóból. A sofőr segítségével kivettük a csomagtartóból  cuccainkat. Majd bementünk a házba. Még senki nem volt itthon. El egyből levette magát a kanapéra.


-Végre-mondta megkönnyebbülten és levette a cipőjét. Felnevettem.


-Én megmondtam, hogy ne tíz centis cipőbe gyere-mondtam.-Ezért is sokkal jobb a tornacipő-mutattam a convers-emre.-Amúgy mikor jönnek meg a srácok?-kérdeztem.


-Szerintem egy órán belül megjönnek. Miért?


-Csak gondoltam készítek nekik valami kaját. Már biztos éhesek.


-Ez jó ötlet. És igazad van ahogyan Niall-t ismerem már biztos hisztizik, hogy éhes-nevettünk fel.-Segítsek?


-Nem kell. Pihenj csak. Majd megoldom.


-Oké-kapcsolta be a tévét.


Úgy döntöttem, hogy sütök ki húst és mellé készítettem köretként krumplipürét meg rizst. Majd megterítettem. Épp végeztem mire a fiúk megérkeztek. Niall egyből a konyhába jött. Amikor meglátta, hogy 

készítettem kaját egyből felcsillant a szeme.

-Imádlak Dany-mondta és nyomott egy puszit az arcomra, de aztán egyből le is ült enni. Lassan a többiek is bejöttek a konyhába El-el. Ők is megöleltek köszönésképp majd mind leültünk enni.


-Nagyon finom volt.-mondták miután végeztünk az evéssel.


-Köszi-mosolyogtam rájuk-örülök, hogy ízlett.-Felálltam és elkezdtem össze szedni az edényeket, de El rám szólt, hogy majd ő megcsinálja a mosogatást ha már a főzésben nem segített. Mi addig a fiúkkal átmentünk a nappaliba és tévét néztünk ameddig nem kellett elmenniük a koncertre. Nekik előbb kellett menni mert még próbáltak a koncert előtt és el kellett készíteni a hajukat és a ruhájukat.



*Koncert*


Danielle-lel és Eleanor-ral itt állunk a VIP részen és tombolunk. Nagyon jók a fiúk. Eddig is szerettem a zenéjüket de még soha nem sikerült elmennem egy koncertjükre sem. Már vagy egy órája tart a koncert. Most kezdte el Liam a What makes you beautiful első sorait. Mi is hangosan énekeltünk a csajokkal és a rajongókkal együtt úgy mint az eddigi összes számnál is. Ennél a számnál Liam és Louis  folyton a barátnőiket nézték. Látszik rajtuk, hogy szeretik egymást. Én is örülnék ha nekem is lenne egy ilyen aranyos és helyes fiúm mint a lányoknak. Ezért is irigylem őket, hogy nekik ilyen jól össze jött. Hiszen Dan egy sikeres táncos ráadásul itt van neki Liam akivel imádják egymást. És nem mellesleg itt van a két bolond Eleanor és Lou ők is annyira összeillenek. Ráadásul El-nek a modellkedés is összejött. Én meg itt vagyok egyedül volt táncos és nincs barátom se. Elég volt Dany ezt most fejezd be!-szóltam rá saját magamra. Igaz be kell fejeznem önmagam sajnálatát. És igen is a táncot újra el fogom kezdeni majd megkérem Dan-t hogy ajánljon valami jó tánc sulit. A fiú dologról meg annyit, hogy meg vagyok én egyedül is. Nem kell nekem még egy fiú aki összetöri a szívemet mint Dylan.


-Köszönjük, hogy eljöttetek. Imádunk titeket. Sziasztok-köszöntek el a fiúk és lementek a színpadról. Mi is vártunk egy kicsit aztán bementünk hozzájuk az öltözőbe.


-Nagyon szuperek voltatok-mondta Danielle és megcsókolták egymást Liam-mel. El-ék úgyszintén. Hozzám Harry jött oda.


-Neked hogy tetszett a koncert?-kérdezte.


-Nagyon jók voltatok-mosolyogtam rá.


-Köszi. Amúgy csini vagy-küldött felém 200wattos mosolyt. Szerintem még el is pirultam ezért gyorsan elfordítottam a fejem.


-Köszi-mondtam halkan. Szerencsére Niall megszólalt így szerencsére senkinek nem tűnt fel, hogy elpirultam.


-Éhes vagyok. Menjünk el a Nandos-ba-mondta. Köszi Niall imádlak. Mindenki belement így elmentünk 

Niall kedvenc helyére a Nandos-ba.


Dany ruhája a koncerten:

Danielle ruhája a koncerten:
Eleanor ruhája a koncerten:


2012. június 25., hétfő

Sziasztok!

Csak annyit szeretnék még hozzátenni, hogy ha van kedvetek akkor nyugodtan kövessetek be twitteren. Megígérem, hogy mindenkit vissza is követek :) Szóval ha bármi kérdésetek van ott nyugodtan írhattok nekem. :) A twitterem: @jenna7896 ! Puszi: Jenny xx.
One Direction<3
Harry&Louis&Niall&Liam&Zayn


Végül az egyik kedvenc számom! :D

Képek :)


Sziasztok! Még nem készültem el az új résszel! De szerintem holnap már ha minden jól megy akkor felteszem. Addig is hoztam képeket. 

Dany :)


Harry :)


Eleanor & Louis :)


Danielle & Liam :)


Niall :)


Zayn :)


One Direction :) Bolondok :D
Harry<3Liam<3Louis<3Zayn<3Niall<3


Utóirat: nem ígérem meg, de LEHET hogy holnap teszek fel kettő új részt is! Sőt akár minden nap tennék fel ha kapnák visszajelzéseket afelől, hogy van aki olvassa a blogomat. Szóval kérlek benneteket, hogy ha tetszett vagy ha nem akkor is írjátok meg a véleményeteket kommentben. Szerintem ezzel nem kérek sokat. Azt nem akarom bevezetni, hogy csak akkor hozok részt ha írtok kommit. De attól még kérlek benneteket, hogy írjatok véleményt. Előre is köszönöm. Puszi: Jenny xx.

2.Városnézés, beszélgetés

Sziasztok! Meghoztam a második részt. Ez hosszabb lett mint az első. Remélem tetszeni fog. Ha kérhetem lécci írjatok komit. Nem kell hosszú regényeket írni. Én már annak is örülnék ha annyit írnátok, hogy "Tetszik" vagy valami. Hogy tudjam érdemes e írnom. De nem dumálok többet. Itt a rész. Jó olvasást. Puszi: Jenny xx.

Reggel frissen ébredtem. Kicsit furcsa volt az új környezet. Mosollyal az arcomon pattantam ki az ágyamból pizsiben ahogy voltam sétáltam le a konyhába. Ahol már El és Danielle reggelit készítettek. -Jó reggelt-köszöntem nekik, ők viszont. Segítettem nekik elkészíteni a reggelit. Palacsintát csináltunk. Ez a mennyiség szerintem még egy hadseregnek is elég lett volna, erre ők csak azt mondták, hogy ne aggódjak emiatt mert biztos, hogy elfog fogyni. Hát ők tudják. Mire végeztünk a fiúk is megjelentek. Liam és  Lou csókkal köszöntötték a párjukat majd mind leültünk az asztalhoz. És neki láttunk a palacsinták elpusztításának. Be kell ismernem a lányok nem tévedtek. Igazuk volt egytől egyig elfogytak a palacsinták. Sőt! Majdnem kevés is lett. Pedig ha nem volt vagy 70db akkor egy se. A legtöbbet Niall ette meg. Hihetetlen, hogy tud ez a gyerek ennyit enni? És egyáltalán nem is látszik meg rajta. Irigylem is emiatt ha én ennyit ennék már szerintem  gurulnék..

-Na és akkor mára mi a terv?-kérdezte Danielle. 


-Hát nekünk 11-kor lesz egy interjúnk, de utána szabadok vagyunk-mondta Harry.


-Jó akkor ma elmegyünk városnézésre és megmutatjuk Dany-nek Londont-lelkesedett El.


-Nem igaz te még soha nem voltál Londonban?-kerekedtek ki Lou szemei.


-Még nem. Eddig LA-ben laktam. És még soha nem voltam ilyen távol az otthonomtól-mondtam.-Ezért is nagyon vártam, hogy eljöhessek végre.-mosolyogtam.-Szóval nagyon köszi, hogy itt lehetek.


-Szívesen kicsi lány-ölelt át egy kézzel Zayn. 



*Délután 2óra*


Már nagyjából két órája tart a városnézés. Voltunk a Buckingham-palotánál. Eszméletlenül szép hely. Rengeteget nevettünk itt ugyanis Lou elhatározta, hogy mindenképpen megnevetteti az őrt. Elkezdte a szokásos hülyeségeit mondani meg hülye fejeket vágott. Mi már szó szerint sírtunk a nevetéstől, de az őr nem is reagált semmit. Továbbra is csak állt ott komolyan. Egy fél órát biztos álltunk ott de Lou még mindig nem adta fel így a fiúk fogták meg és hozták el onnan.


A következő állomás Madame Tussauds panoptikuma volt. Hihetetlen, hogy ezek a viaszbábok mennyire élethűek. Szinte már félelmetes. Ugyanakkor csodálatos tehetségre vall, hogy valaki ezeket ilyen jól eltudta készíteni. Egy biztos nekem tuti, hogy nem menne. De nagyon élveztem és ahogy elnéztem a többiek is pedig ők már voltak itt. Megnéztük még a Big Ben-t is. Elmentünk kajálni is Niall kérésére persze a Nandos-ba. Miután végeztünk elmentünk a London Eye-hoz. Egyszerűen eszméletlen volt. Azt hiszem már is meg van a kedvenc helyem Londonban. 



-Ez eszméletlen-ámuldoztam.-Ugye fel ülünk rá?-kérdeztem izgatottan.

-Dany ne haragudj de én teljesen elfáradtam szóval ha nem gond én inkább hazamennék-mondta Dan.

-Nem baj menj csak.-mosolyogtam rá.-Ki megy még haza?-kérdeztem.

-Ha nem baj akkor én is inkább haza mennék kezdek éhes lenni-nézett rám bocsánatkérően Niall.

-De hiszen az előbb ettünk.-mondtam elképedve.-Nem telt el azóta fél óra.

-Tudom-mondta.-De akkor is éhes vagyok már.

-Okés akkor menj csak.-mondtam. Ezután még El és Lou is bejelentették, hogy ők is inkább elmennek ha nem baj mert vacsorázni mennek kettesben egy étterembe. Zayn azt mondta, hogy az egyik haverjával találkozik. Liam meg nem akarta egyedül hagyni barátnőjét így ő is haza ment vele. Mindenki egy öleléssel búcsúzott majd elment. Egyedül Harry maradt itt amin meg is lepődtem. Biztos csak meg sajnált és nem akart egyedül hagyni.- Hát te? Neked nincs valami programod? Vagy nem találkozol a barátnőddel?-kérdeztem. Rám mosolygott.

-Nincs barátnőm és semmi programom se. Szóval gyere üljünk fel.-fogta meg a kezem és húzott maga után. Beálltunk a sorba kb. negyed óra várakozás után végre ránk került a sor. Szerencsére Harry-t nem ismerte fel egy rajongó se. De azért, hogy biztosra menjünk megkérte az egyik itt dolgozó férfit, hogy a mi kabinunkba ne engedjen be senkit. A férfi bele is ment egy autogram ellenében mert mind kiderült a lány oda vissza van a one direction-ért. 

-Ugye nincs tériszonyod?-kérdezte Harry amikor elindultunk.

-Ami azt illeti egy kicsit.-válaszoltam. És jobban kapaszkodtam a korlátba. Harry a jobb kezét rásimította az enyémre biztatásképpen. Ettől kicsit meg is nyugodtam és rámosolyogtam.-Ez a kilátás eszméletlen.-ámuldoztam ma már nem is tudom hányadszorra.

-Igen. Már egy csomószor voltam itt, de nem tudom megunni. Ez is az egyik dolog ami miatt imádom Londont.-mosolygott.-Játszunk olyat, hogy felteszünk egymásnak kérdéseket a másik meg válaszol, jó? Így legalább kicsit jobban megismerjük egymást-mondta.

-Kérdezz felelek-re gondolsz?-kérdeztem. Bólintott.-Rendben. Akkor kérdezz.-mosolyogtam.

-Jó. Van barátod?-kérdezte.

-Nincs. Nem bántad meg, hogy jelentkeztél az xfaktorba?

-Nem, hiszen így szereztem négy nagyon jó barátot. Szereted a bandánk?

-Igen. Nagyon. De aggódj nem vagyok olyan örült rajongó. És soha nem is voltam olyan. Igazából nem értem az olyan lányokat akik ha meg látnak benneteket elkezdenek sikítozni meg sírni. Komolyan szerintem ennek semmi értelme. Mert ha normálisan viselkednének akkor nektek is sokkal könnyebb lenne.És szerintem nagyon jó, hogy nem szálltatok el magatoktól mint sok hasonló sztár. Látszik rajtatok, hogy attól még hogy híresek vagytok próbáltok úgy viselkedni mint az átlag emberek. És ez szerintem nagyon jó.

-Köszi.Jól esik, hogy ezt mondod.-mosolygott.-Bár a többi rajongó is így gondolkodna mint te. Ne érts félre szeretem a rajongókat hiszen nekik köszönhetjük azt, hogy idáig sikerült eljutnunk. De néha már sok, hogy mindenhová követnek bennünket. Néha jó lenne nekünk is egy kis pihenés.

-Teljesen megértelek. Nem lehet könnyű.-húztam el a szám. Én biztos nem bírnám ha ki se tehetném a lábam anélkül, hogy a rajongót meg nem szállnának. Vagy hogy csinálnak valamit és másnap a sajtó már azon csámcsog. Emiatt én nagyon sajnálom őket. Jó a hírnévnek jó oldala is van. Mert így koncerteket tartanak szerte a világon. Sok helyre elmehetnek amiről egy magam fajta átlagos lány nem is álmodhatna. És több millió ember imádja őket amiatt amit csinálnak.

-Nem. De mi ezt már akkor is tudtuk, hogy nem lesz valami egyszerű amikor elvállaltuk. Viszont ha tehetném sem döntenék máshogy-mondta.-Hány barátod volt eddig?-kérdezte miután leszálltunk a London Eye-ról és elmentünk sétálni.

-Egy. Neked barátnőd?

-Öt. Voltál már szerelmes?

-Csak egyszer-válaszoltam halkan.

-Mi történt? Persze ha nem akarsz akkor nem kell róla beszélned. Hiszen még csak alig ismerjük egymást. Szóval teljesen megértem ha nem akarod ezt pont nekem elmondani-mondta el egy szuszra. Annyira aranyos volt. Elmosolyodtam rajta.

-Nyugi Harry. Azért levegőt is vegyél-nevettem fel mire ő is elnevette magát.-Vissza térve rá. Elmesélem ha szeretnéd.-bólintott.-Szóval még csak 14 voltam amikor belezúgtam egy 17 éves srácba. Aki nem mellesleg a kis kori legjobb barátom volt. Pontosabban az egyetlen barátom. Sokáig titkoltam előle az érzéseim, mert féltem, hogy esetleg emiatt elvesztem a barátságát. De egy nap úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz elárultam neki. És én hülye reménykedtem abban, hogy ő is hasonlóan érez irántam. Másnap a suliban mindenki rajtam röhögött. Hogy mit akarok én egy ilyen sráctól mint ő. Mert a suliban én egy senki voltam, Dylan pedig a foci csapat kapitánya. Próbáltam nem foglalkozni a többiekkel. Oda mentem szünetben Dylan-hez hogy beszéljek vele. Erre ő azt mondta, hogy nem akar hamis reményekkel éltetni. Meg ki nevetett és azt mondta nem is érti, hogyan hittem azt hogy majd ő pont egy olyan lánnyal jön össze mint én. Erre még rátett egy lapáttal amikor megjelent az iskola egyik ribanca - már bocsi a kifejezésért - és lekapta ott előttem. Ekkor én teljesen össze törtem. Többet nem beszéltem vele. Sőt egy hónapig teljesen magamba voltam fordulva. Anyáék már nagyon aggódtak miattam. Próbáltak belém lelket önteni kisebb-nagyobb sikerrel. Akkor lettem csak kicsit jobban amikor megismertem Eric-et. Ő volt az első és egyetlen fiú akivel eddig jártam. Tőle kaptam az első csókomat is 15 évesen. Nagyon kedves srác volt. Belé viszont nem voltam szerelmes. Most így vissza gondolva igazából csak azért jöttem vele össze mert általa akartam elfelejteni Dylan-t. Tudom szemét húzás volt, de akkor ez tűnt a legjobb ötletnek, mert ha vele voltam akkor legalább nem gondoltam Dylan-re. Az Eric-kel való kapcsolatom nem tartott sokáig csupán egy hónapig mert utána ők elköltöztek így szakítottunk.-fejeztem be a mesélést.

-Sajnálom-ennyit mondott majd biztatóan megölelt.

-Nem kell. Már túl tettem magam rajta-mosolyogtam és elhúzódtam tőle. Igaz amikor történt teljesen magamba voltam zuhanva viszont mára már nem foglalkozom vele. Örülök, hogy így történt mert legalább megismertem Dylan igazi valóját. Meg így találkoztam Eric-kel is. Nem voltam belé szerelmes. De ugyanakkor nagyon kedveltem nagyon jó barátom volt. Nagyon aranyos, kedves fiú volt és soha nem bántott meg. Amikor elköltöztek és szakítottunk akkor is kedvesen váltunk el egymástól. És sokáig tartottuk is a kapcsolatot telefonon és twitteren.-És te voltál már szerelmes?-tettem fel neki én is ugyanezt a kérdést.

-Még nem.-válaszolta.

-Komolyan mondod?-kérdeztem hitetlenül kikerekedett szemekkel mire felnevetett.

-Komolyan.-nevetett fel a reakciómon a végén már én is vele együtt nevettem.-Ne nevess ki! De per pillanat nem jut eszembe jobb kérdés. Szóval mi a kedvenc színed?-kérdezte miután sikerült abba hagynunk a nevetést.

-A lila. Ezért is imádom a nálatok levő szobámat annyira-mosolyogtam.-És neked melyik a kedvenced?

-A kék-válaszolta.-Van testvéred?

-Nincs. Viszont neked van egy nővéred öö...-mondtam.

-Gemma. Ahogy mondod-mosolygott. Ezen kívül még rengeteg mindent megbeszéltünk. Megtudtam, hogy szereti a macskákat, nagyon szereti az anyukáját és nagyon hiányzik neki amikor turnézni mennek. Elmondta még azt is, hogy amikor csak teheti haza látogat. 


-Nagyon köszönök mindent Harry-mondtam halkan és rámosolyogtam aztán nyomtam egy puszit az arcára. Már a szobám ajtaja előtt állunk. Fél 12 múlt szóval a többiek már alszanak. Mi pedig az előbb értünk haza. Harry-vel az idő nagyon gyorsan elrepült. Rengeteget beszélgettünk. 

-Nincs mit megköszönnöd. Én is nagyon élveztem ezt a mai napot. Örülök, hogy jobban megismerhettelek-mosolygott.-Jó éjszakát Dany-mondta és megölelt majd adott ő is egy puszit az arcomra és bement a szobájába ami nem mellesleg az enyém mellett van. Bementem a szobámba és a pizsimmel együtt bevonultam a saját fürdőmbe. Gyorsan lezuhanyoztam aztán le is feküdtem aludni. Boldogan aludtam el, mert úgy érzem máris sikerült szereznem egy új fantasztikus barátot. Harry-t...

2012. június 21., csütörtök

1.A költözés

Meghoztam az első részt, ahogy ígértem. Nem lett valami izgalmas. De ez még csak az első fejezet. A következő majd izgalmasabb lesz. Azért remélem, hogy ez is tetszeni fog majd nektek. Ha kérhetem akkor majd írjatok komikat. Mert kíváncsi vagyok a véleményetekre. Nyugodtan írjatok negatív kritikát is és akkor majd azon megpróbálok változtatni. De nem rizsázok tovább. Jó olvasást! Puszi: Jenny xx.


-Kicsim siess! mert a végén még lekésed a gépet-kiabált fel apa a szobámba.


-Egy pillanat-szóltam vissza. Nézzük csak telefon, töltő.. okés most már minden megvan azt hiszem. 


Felkaptam a kézi táskámat és a kis bőröndömet - a két nagyobbat már apa betette az autóba. Elbúcsúztam anyától. Kicsit szomorú vagyok, hogy itt kell őket hagynom, de nem örökre megyek Londonba csak 6 hónapra. Addig az unoka nővéreméknél fogok lakni. Eleanor-nál. Nagyon szeretem őt mondhatni ő a legjobb barátnőm. Csak az a baj, hogy rettentő messze lakik tőlünk. Hiszen mi itt lakunk Los Angeles-ben...  




-Kicsim ígérd meg, hogy nagyon fogsz vigyázni magadra-kérlelt apu miközben átölelt.


-Megígérem apa. Mennem kell.Szeretlek-mondtam és nyomtam még egy utolsó puszit az arcára.


-Én is téged Alison. De menj le ne késed a gépet-megfogtam a kis táskám és becsekkoltam. Még intettem egy utolsót apának aztán felszálltam a gépre. Ablak mellé ültem. Hosszú az út ezért elő vettem az iPhone-om és zenét hallgattam. Sikeresen be is aludtam. Már csak arra keltem fel, hogy megkértek hogy kapcsoljam be az övemet, mert hamarosan leszállunk. Leszállás után megkerestem a bőröndjeimet és vártam. Elvileg úgy volt megbeszélve, hogy Eleanor kijön elém és elvisz hozzájuk mert nem tudom a címet. Szóval reménykedem, hogy nem felejtette el azt hogy ma érkezem. Ebben a pillanatban valaki megkocogtatta a vállamat. Kicsit ijedten fordultam meg. De egyből elszállt ez az érzés amikor megpillantottam El mosolygós arcát. Boldogan ugrottam a nyakába és szorosan öleltem magamhoz. Már vagy 2 hónapja nem is láttam csak telefonon és interneten keresztül tudtunk beszélni egymással.


-Jaj istenem Ally annyira hiányoztál-nyomott egy puszit az arcomra.


-Te is nekem El-mondtam. Mikor elengedtem akkor vettem csak észre, hogy nem egyedül jött.


-Ally had mutassam be a barátomat Louis-t, Lou ő itt az unoka húgom Alison-mondta. A fiú levette a napszemüvegét és mosolyogva nyújtott nekem kezet.


-Louis Tomlinson.


-Alison Parks- fogadtam el a kezét és kicsit félénken mosolyogtam rá.-De hívj csak Ally-nek vagy Dany-nek.


-Dany-nek?-kérdezte és furcsán nézett rám.


-Igen. Danielle a második nevem-mosolyodtam el. 


-Így már értem. Te is szólíts csak Lou-nak.-bólintottam.


-Akkor mehetünk?-kérdezte Eleanor.


-Persze-mondtuk egyszerre Lou-val.



Amikor beléptünk a házba leesett az állam. Ez a ház elképesztő. Hatalmas és gyönyörű.


-Azta El ez a ház...óriási- ámuldoztam.


-Tetszik?-kérdezte.


-Az nem kifejezés- mondtam.-El sem hiszem, hogy ez a te házad.


-Hát igazából nem is-mondta mire értetlenül néztem rá.-Ez a fiúk háza csak mi is itt lakunk Danielle-el.


-Ohh.Értem. De ugye nem baj, hogy idejöttem?-néztem kérdőn Louis-ra.


-Jaj ne butáskodj kicsi lány-karolta át a vállam.-Már mért lenne baj?! Elég nagy ez a ház. Van vendég szobánk is. És hidd el jól el leszünk.


-Ez esetben köszönöm-mosolyodtam el.


-Gyere megmutatom a szobád-mondta Eleanor. Bólintottam így Lou segítségével felvittük a csomagjaim az emeletre. Követtem őket amíg meg nem álltak a folyosó végén lévő ajtó előtt. Amikor beléptünk Louis letette a bőröndjeim és elköszönt tőlünk mert egy interjúra kellett mennie ahol a többiek már várták. Miután elment ketten maradtunk a szobában.



-Na hogy tetszik a szobád?-kérdezte miközben eldőlt az ágyamon.

-Nagyon szuper. Köszönöm El-mondtam és lefeküdtem mellé. Őszintén mondhatom ez a szoba szebb mint az otthoni szobám. Szinte minden lila. Pont ettől olyan szép. Ráadásul ez a kedvenc színem ha valakinek eddig nem lenne nyilvánvaló.


-Szívesen-mondta. Ebben a pillanatban megszólalt a telefonja miszerint sms-e jött. Gyorsan megnézte és felém fordult.-Basszus! Ez is a legjobbkor-mérgelődött.


-Mi a baj?


-Ne haragudj de el kell mennem egy fotózásra-nézett rám bocsánat kérőn.


-Semmi baj menj csak. Addig majd kipakolok-mutattam a cuccaimra.


-Biztos, hogy nem haragszol?-kérdezte félve.


-Jaj persze, hogy nem. Hiszen ez a munkád. Menj nyugodtan.


-Jó megyek. De most megígérem, hogy holnap elmegyünk városnézésre. És megmutatom, hogy milyen szép London-mondta már mosolyogva. Állt fel az ágyról.


-Már alig várom-vigyorogtam én is. Az ajtóból még vissza fordult.


-Másfél óra múlva jövök. De fiúk szerintem fél órán belül hazaérnek. Szóval nem leszel sokat egyedül.


-Jó rendben. Sok sikert. Szia-mondtam.


-Köszi. Sietek. Szia Dany-kiabált vissza még aztán hallottam ahogyan nyílik majd csukódik az ajtó. És egyedül maradtam. Neki álltam kipakolni a cuccaim. Pont végeztem amikor újra nyitódott a bejárati ajtó. Gondoltam a fiúk jöttek meg.


-Megjöttünk-kiáltotta el magát Lou és hallottam ahogyan valaki feltrappol az emeletre. Benyitott.


-Sziasztok..vagyis csak szia-mondta miután látta, hogy csak egyedül üldögélek itt bent.-Eleanor hol van?-kérdezte mosolyogva. Esküszöm ez a gyerek állandóan csak mosolyog. 


-El kellett mennie egy fotózásra-válaszoltam.


- Értem. Na de gyere ne ücsörögj itt fent egyedül. Bemutatom a többieket.-bólintottam és követtem Lou-t a nappaliba ahol a négy fiú egymás hegyén hátán feküdt és birkóztak. Amin nem tudtam nem nevetni. Ekkor mind rám néztek. Én pedig szégyenlősen lehajtottam a fejem. Utálok a középpontban lenni. Nagyon szégyenlős vagyok ezért szörnyen zavar ha engem néznek. Szerencsére Lou megszólalt.


-Srácok ő itt Eleanor unoka húga-mutatott be.


-Sziasztok. Alison vagyok. De hívjatok csak Ally-nek vagy Dany-nek-mosolyogtam. Mind felálltak és egyesével bemutatkoztak egy ölelés kíséretében.Majd mind helyet foglaltunk a kanapén és beszélgetni kezdtünk, hogy jobban megismerjük egymást. Hiszen fél évig lakó társak leszünk. Rengeteget beszélgettünk a végén már Eleanor és Danielle is megérkezett. Bemutatkozott nekem Liam barátnője is. Nagyon színpatikus lány. Kiderült az is, hogy sok közös van bennünk a nevünkön kívül. Mert ő is imád táncolni. A végén azért már én is sokkal szabadabban nevettem velük. Sikerült feloldódnom. Szóval nagyon jól végződött ez a nap, hiszen ma megismerhettem hat rendkívüli embert.-gondolkodtam már az ágyamban fekve egészen addig míg el nem nyomott az álom....

Szereplők

Alison Danielle Parks (Dany, Ally, Alison)
16 éves lány kicsit félénk. De ha ismerősökkel van akkor hamar feloldódik. Nem szeret a középpontban lenni. Imád zenét hallgatni és táncolni. Szereti a 1D zenéit, de nem egy őrült rajongó Miután oda költözik az unoka testvéréhez lehetősége lesz megismerni a One Direction-t személyesen. Közel kerül hozzájuk. Kialakulnak itt rendkívüli barátságok és netalántán még szerelem is? Ki tudja bármi megtörténhet. Nincs testvére, de Eleanor-ra már szinte nővéreként tekint.










Eleanor Jane Calder (El, Eleanor) 
19 éves modell. Louis Tomlinson barátnője. Nagyon szereti párját. Bár az elején kicsit nehéz volt neki meg szokni barátja rajongóit. Szereti unoka húgát Danyt. Legjobb barátnője Danielle Peazer. Sokat van együtt a One Direction többi tagjával is. A hírnév ellenére nincs elszállva magától.












Danielle Claire Peazer (Danielle, Dan)
23 éves táncos az xfakorban. Az műsor alatt ismerte meg barátját Liam Payne-t. Kedves lány. Szeret a 1D-s fiúkkal hülyéskedni. A tánc az élete. Nagyon őszinte lány. Mondhatni ami a szívén az a száján.  














Harold Edward Styles (Harry, Hazza)
18 éves. Jelentkezett az xfaktorba ahol sajnos nem jutott tovább az élő showba. Legalább is egyedül nem. A mentorok össze rakták négy fiúval egy csapatba. Ők lettek a One Direction. Nagyon jó hangú kedves fiú. Szeret csajozni, de ha valakiben valami megfogja akkor hűséges. Szeret hülyülni. A fiúk közül Louis a legjobb barátja. Jól kijön a fiúk barátnőivel Danielle-lel és Eleanor-ral. Jelenleg szingli. Van egy nővére Gemma akivel nagyon jó a viszonya. 










Louis William Tomlinson (Lou, Loui, Louis)
20 éves. Szintén az xfaktorban szerepelt. És a 1D tagja. Nagyon jól kijönnek a fiúkkal. Együtt is laknak. Mind egy házban - a fiúk és barátnőik - békésen meg vannak. Ha unatkozik szívesen piszkálja a többieket. Nagyon szereti barátnőjét. Szereti a répát. Ő a banda legidősebb és egyben legbolondabb tagja (jó értelemben). Családjában ő a legidősebb. Négy húga van: Lottie(12), Felicite(10) és az ikrek Phobe(6) és Daisy(6).












Liam James Payne (Li, Liam)
19 éves. 2008-ban is indult az xfaktorban de sajnos akkor nem sikerült tovább jutnia a mentor házból. Akkor  a mentorok azt tanácsolták neki, hogy próbálja meg később is. Ezért még többet gyakorolt és 2010-ben ismét megpróbálta. Ekkor lett a tagja a 1D-nek. Jól kijön a fiúkkal. Olyan mint a banda apukája. De azért sokszor ő is benne van a hülyeségekben. Szereti barátnőjét Danielle-t. Kedves, romantikus fiú. Két nővére van Ruth és Nicola.








Zain Javadd Malik (Zayn)
19 éves. Az xfaktorban indult és ismerte meg a fiúkat. A mentorok tették egy csapatba őket. De nem bánta meg, hiszen ezáltal sikerült szert tennie 4 legjobb barátra. Jelenleg nincs barátnője. Szereti a tükröket és a rendet. Ő a csapat "rossz fiúja" de ez csak álca. Ő is ugyanolyan kedves fiú mint a többiek. Csak kicsit nehezen oldódik fel. Szereti az olyan lányokat akikért meg kell küzdenie. Van 3 lány testvére: Doniya, Waliyha és Safaa. Jelenleg nincs barátnője.









Niall James Horan (Niall)
19 éves. Az xfakorban rakták össze őt négy fiúval együtt egy bandába. Az xfaktorban harmadikok lettek. Van egy bátyja Matt. Ír származású. A csapatban ő a legalacsonyabb. Nagyon szeret enni ebből adódóan a kedvenc helye a Nandos. Szinte minden hülyeségben benne van ha kell. Nem szereti ha egy lány sír, mert akkor ő is zaklatott lesz. Szereti Justin Bieber zenéit. Nincs barátnője. Még vár az igazira.









Egyenlőre ennyi. Majd ha lesznek még fontos szereplők akkor majd azokat közben felteszem. Puszi: Jenny.
Sziasztok hoztam nektek ezt az új blogot remélem tetszeni fog mindenkinek, aki olvasni fogja. Még a mai napon felteszem a szereplőket és az első fejezetet is ha minden jól megy. Ha kérhetem akkor majd lécci komizzatok, hogy tudjam tetszik e vagy sem az amit írok. Negatív komikat is nyugodtan írhatok. Puszi: Jenny