Ötödik díjam és a 36.Beszélgetések

Sziasztok!^^ Kaptam egy díjat ismét.:) Nagyon szépen köszönöm Dominika.:D

Szabályok:

-Mindenkinek 11 dolgot kell írnia magáról!

-A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell!

-A jelöltnek újabb 11 dolgot kérdeznie kell!

-11 blognak tovább kell küldeni!

Nincs visszaadás/jelölés!

Mindenkinek 11 dolgot kell írnia magáról!

1. Szeretem a Barátok Köztöt.:)

2. Vámpír megszállott vagyok. :D

3. Régen tanultam lovagolni, sajnos már nem.

4. Nagy álmom hogy legalább egyszer kijussak Londonba.:)

5. Most Nickelback- Trying Not To Love You című számát hallgatom. Imádom♥

6. Szeretek zenére elaludni.

7. Alig várom már hogy nyár legyen.:)

8. Piros színű szobám van.

9. Szeretem a fekete körömlakkot.

10. Utálom a németet.

11. Szeretnék egy szoba kutyát, csak a szüleim nem engedik.:(

A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell!

1. Hogy hívják a legjobb barátnődet? :D Noémi és Anett :)

2. Mióta vagy Directioner? Március-Április óta.

3. Ki a kedvenced (1D) ? Liam és Harry.:D

4. Van háziállatod? Igen.:)

5. Hányadikos vagy? 10.

6. Hány éves vagy? 16.

7. Milyen tanuló vagy? 4-es 5-ös, de vannak hármasaim is.

8. Szeretsz suliba járni? Nagyon nem.

9. Kedvenc tantárgy? Angol.:)

10. Melyik tantárgyat utálod? Legjobban a németet.

11. Szereted a KFC-t? Nem tudom.

A jelöltnek újabb 11 dolgot kérdeznie kell!

1. Mi a kedvenc állatod?

2. Sportolsz valamit?

3. Mi a kedvenc hobbid?

4. Melyik a kedvenc számod a 1D-től?

5. Ki a kedvenced? (1D-ből)

6. Mi az ami a legjobban jellemez téged?

7. Hiszel a fiú és lány közti barátságban?

8. Mi a kedvenc városod?

9. Nyár vagy tél?

10. Mi a horoszkópod?

11. Hogy hívják a legjobb barátnőd?

11 blognak tovább kell küldeni!

1. http://pleasedonotbreakmyheart.blogspot.hu/

2. http://1dream1hope1d.blogspot.hu/

3. http://forever-youngbi.blogspot.hu/

4. http://therewillbenosunlight.blogspot.hu/

Sajnálom, de nem tudom 11 blognak tovább küldeni, mert már mindenkinek elküldtem akinek csak tudtam a másik blogomon. Még egyszer nagyon köszönöm Dominikának.^^

36.Beszélgetések

Köszönöm az eddigi komikat, szeretlek titeket!^.^

Itt van az új fejezet! :D

Nem lett épp a legjobb. De azért remélem tetszeni fog.

Jó olvasást hozzá! :))

4-5 komi és jön a kövi.:D

Puszi: Jenny♥

-Oké. Mért utálsz?-kérdeztem meg azt ami már nagyon régóta érdekelt. Remélem most kapok rá választ.

-Egyszerűen csak nem vagy szimpatikus számomra.-tudta le ennyivel a témát, aztán pörgetett. Hát oks. Ezután a mondata után beállt a kínos csend. Senki nem szólalt meg. A fiúk közül Louis volt az aki először kapcsolt.

-Felelek.-szólalt meg Lou mivel az üveg vége rá mutatott. Perrie feltett neki egy kérdést, majd Lou pörgetett.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezte Austintól.

-Felelek.-adta a választ. Úgy látszik ma senki sem elég bátor a meréshez.

-Mit érzel Dany iránt?-mi van?

-Hát nem tagadom jól néz ki meg minden. De csak barátként tekintek rá semmi több.-tette gyorsan hozzá Harry reakciójától tartva.-Jobban belegondolva ő az egyetlen lány barátom.-gondolkozott el.

-Nem is értem hogy miért?-forgattam meg a szemem. Mire a srácok felnevettek.

Egy darabig még játszottunk, de egy idő után mind meguntuk így közös megegyezés követően felfüggesztettük a játékot és leültünk tévét nézni.

-Mit nézzünk?-válogatott a DVD között Niall és Harry.

-Horrort.-vágták rá a fiúk mind egyszerre. Oké ez félelmetes volt.

-Ne máár!-kezdtünk el egyszerre nyavalyogni Eleanorral.

-Látszik hogy rokonok vagytok.-röhögött Zayn.

-Nem lehetne valami mást esetleg?-kérdezte meg Danielle. A fiúk megrázták a fejüket.-Hogy is gondolhattam.-sóhajtott.

-Ne már csajok léccii!-kezdett el nyivákolni Lou.

-Oké, de ezt fejezd be!-mutattam rá.

-Szuper!-pacsiztak le Liammel. Niall betett valami filmet. Majd helyet foglaltak Niall a földön a lábunknál. Harry pedig az egyik fotelbe ült volna le. De én megakadályoztam az odajutásban és a kezénél fogva nem engedtem tovább.

-Ülj ide mellém!-néztem a szemébe. Nem kellett sokat győzködni levágta magát mellém. A másik oldalamon pedig a bátyám ült. Így kevésbé féltem. Bár a film alatt végig szorítottam Jared és Harry kezét is. Harry másik kezével pedig átkarolta a vállam. A nagyon durva részeknél mindig barátomhoz bújtam.

-Köszönöm istenem!-könnyebbültem meg amikor véget ért ez a borzalom.

A fiúk csak nevettek. Nagyon kedvesek. Harry felállt volna mellőlem, de én azzal a mozdulattal vissza is rántottam.

-Hova mész?-kérdeztem.

-Csak inni valamit. Ennyire félsz?-kérdezte. Hülye kérdés! Persze hogy félek.

-Igen.-mondtam és még mindig nem engedtem el a kezét.

-Lassan szerintem mennünk kellene.-szólalt meg Jared.

-Igazad van anyáék biztos ki lesznek így is bukva.-húztam el a szám. Elköszöntem mindenkitől egy-egy öleléssel, Harrytől pedig egy csókkal búcsúztam. Majd belekaroltam a bátyámba és úgy mentünk haza. Szerencsére anyáék már nem voltak ébren így könnyen betudtunk lopózni a szobáinkba.

-Jóét.-köszöntem el egy öleléssel Jaredtől.
 
-Neked is.-mondta majd belépett a szobájába én pedig a sajátomba. Magamra vettem a pizsomám majd le is feküdtem. És már nagyon vártam a másnápot hogy ismét Harryvel lehessek.

Reggel frissen pattantam ki az ágyból. Kikaptam a szekrényemből az első kezembe akadó összeállítást. Magamra kaptam, kifésültem a hajam. Majd lesétáltam reggelizni.

-Jó reggelt-köszöntem anyáéknak mosolyogva. Nyomtam egy puszit apa arcára, és anyáéra is, majd lehuppantam az egyik székre.

-Neked is.-mondták kórusban. Anya a reggelit készítette, apa pedig újságot olvasott egy kávé mellet.

-Mi van reggelire?-kérdeztem jókedvűen.

-Gofri.-adta a választ anya.

-Szuper! Az a kedvencem!-vágtam rá vigyorogva.

-Na mi ez a hangoskodás korán reggel?-jött be a szemét dörzsölgetve Jared.

-Bocsi bátyó csak a kedvencem van reggelire.-válaszoltam és adtam neki egy puszit.

-Hát ebbe meg mi ütött?-kérdezte apa Jaredtől.

-A szerelem.-huppant le a velem szembe lévő helyre, mire én bpkán rúgtam.-Áú!-kiáltott fel.-Ezt most mért?-nézett rám kikerekedett szemekkel.

-Hogy ne járjon annyit a szád!-néztem rá kicsit idegesen.

-Ezt meg hogy értette Jared?-fordult felém kíváncsi tekintettel apu.

-A srácok itt vannak a városban és tegnap náluk voltunk bulizni.-avattam be a szüleimet.

-És erről miért nem szóltatok?-faggatott tovább apa.

-Ne nézz rám! Én azt sem tudtam, hogy egyáltalán itt vannak.-emeltem magam elé a kezem védekezésképpen.-De Jared tudta!-árultam be. A reakciója az volt hogy összeszűkített szemekkel nézett rám. Én csak nevetve nyújtottam ki rá a nyelvem. Ekkor valaki csengetett.

-Megyek kinyitom.-szólaltam meg egyszerre Jareddel. Mindketten menekülni akartunk apa haragja elől. De én gyorsabb voltam így Jared kénytelen volt ott maradni. Szívás! Mosolyogva nyitottam ki az ajtót ám mikor megláttam, hogy ki az lelkesedésem kicsit alább hagyott.

-Csak te vagy az?-kérdeztem meg a nyilvánvalót.

-Mi az csak nem valaki másra számítottál?-röhögött Austin.

-Őszintén? De!-válaszoltam.

-Ez "kedves".-nézett rám.

-Oké bocsi! Gyere be!-álltam odébb. Majd együtt besétáltunk a konyhába.

-Jó reggelt Mr. és Mrs. Parks.-köszönt illedelmesen Austin.

-Neked is Austin.-viszonozták a kedvességet.

-Csá haver-pacsiztak le Jareddel.

-Nem vagy éhes? Épp most készültünk reggelizni?-kérdezte anya.

-Hát igazán nem szeretné zavarni..

-Ugyan nem zavarsz.-mosolygott rá apa.

-Ez esetben köszönöm.-ült le a mellém. Anya mindenki elé tett le egy tányér gofrit. Neki láttunk az evésnek. Közben apáék végig Austint faggatták. De én kifejezetten örültem neki mert így legalább nem minket kérdezgettek.

-Látod Dany! Egy ilyen fiúval kellene együtt lenned, akinek vannak tervei a jövőt illetően. Austin teljesen hozzád való.-nézett rám apa. Ő is nagyszerűen tud időzíteni mit ne mondjak. Épp a kávémat ittam, de a mondandója hatására sugárban köptem ki.

-Apa!-néztem rá szúrósan.

-Ryan!-szólt rá anya is.

-Azt hittem ezt már megbeszéltük én Harryt szeretem.-szólaltam meg ismét.

-Így van. És egyébként nekem is van barátnőm.-szólalt meg Austin. Erre a mondatra pedig Jared köpte ki a kávéját. Látszik hogy rokonok vagyunk. Mindketten csodálkozva meredtünk Austinra.

-Neked van csajod?-kérdeztünk Jareddel egyszerre.

-Gyerekek!-szólt ránk anya.

-Semmi baj Mrs. Parks és igen van.-mosolygott.

-Hát ez esetben gratulálok!-veregettem meg a vállát. Gyorsan befejeztük a reggelit. Megköszöntük anyának majd mi hárman elvonultunk a nappaliba. Apa pedig elment dolgozni.

-Mi a mai terv?-terült el a kanapén Jared. Mi pedig követtük a példáját.

-Mozi?-ajánlotta az ötletét Austin.

-Felőlem jöhet. Dany?-fordult felém Jared.

-Én most inkább kihagyom, de ti menjetek csak.-mosolyogtam.

-És akkor te mit csinálsz ma egyedül?-kérdezte Austin kíváncsian.

-Nem mintha rád tartozna de átmegyek a srácokhoz.-válaszoltam.

-Anyuék megengedték?-vont kérdőre Jared.

-Mindjárt megtudjuk.-vontam vállat. Majd megkerestem anyut.

-Anyu?

-Igen kicsim? Mit szeretnél?-mosolygott rám kedvesen.

-Átmehetek Eleanorékhoz?-kérdeztem kicsit félénken.

-Persze!

-Köszi anyu.-öleltem meg.-Akkor megyek is, majd jövök.-indultam el.

-Ó és Dany áthívhatnád őket holnap ebédre. Legalább apád is jobban megismerhetné a barátaid.

-Rendben, köszi.-mosolyogtam rá, majd elköszöntem Jaredtől és Austintól és már úton is voltam a házuk felé. Mázlimra nincs olyan messze tőlünk. Becsengettem. Néhány perc múlva nyílt is az ajtó és El mosolygós arcával találtam magam szembe.

-Szia.-köszöntem.

-Szia-ölelt meg, amit én viszonoztam.

-El gyere különben Niall mindent felzabál előled.-hallottuk bentről Lou kiáltását.

-Héé!-kiáltott fel Niall. Mire Eleanorral elnevettük magunkat. Besétáltunk a konyhába ahol Lou és Niall a kajáért harcoltak(?). Nem viccelek. Tényleg így volt. Engem észre sem vettek közben.

-Hé fiúk elég!-kiáltotta el magát El mire abbahagyták.

-Ó, szia Dany.-köszöntek miután észrevették, hogy ott áll El mellett. Mosolyogva intettem nekik egyet.

-Szívesen megkínálnánk reggelivel de a srácok mindent megettek.-mondta sajnálkozva El.

-Nem is igaz. Niall evett meg mindent.-fogta a szöszire a dolgot Lou.

-Nem is! Lou volt az elkövető.-mondta az igazát a Niall is.

-Nyugi már!-nevettem fel rajtuk.-Amúgy meg már reggeliztem.-néztem Elre.-Nem haragszotok hogy ha..?-kezdtem, de Eleanor közbe vágott.

-Menj csak.-mosolyogtak rám.

A szobájába benyitottam. Észrevettem hogy még alszik így halkan becsuktam magam után az ajtót. Lefeküdtem mellé az ágyra és néztem ahogy oldalára fordulva édesen szuszog. Meg kell zabálni.*-* Nem tudom meddig néztem a csodás arcát. De egy idő után nem bírtam már tovább és nyomtam egy rövid csókot a szájára. Óriási meglepetésemre mikor elhajoltam volna utánam hajolt és megcsókolt. Majd mélyen a szemembe nézett.

-Mikor jöttél rá hogy nézlek?-kérdeztem tőle nevetve.

-Úgy fél órája.

-Hülye még csak max 15 perce vagyok itt.-nevettem és vállon löktem. Elmosolyodott.

-Úgy szeretem amikor nevetsz.-húzta féloldalas mosolyra a száját. Én meg persze teljesen elvörösödtem.

-Meg amikor elpirulsz.-nevetett fel.-Hé ez nem vicces! Szemét vagy-játszottam a sértődöttet.
 
-Lehet de te pont így szeretsz.-mosolygott.
 
-Van más választásom?-tettem fel a költői kérdést. Nevetve rántott magára és csókolt meg. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól.
 
-Hm, jó lenne minden reggel így ébredni.-gondolkodott el.-Sőt még jobb lenne ha te is itt aludnál.
 
-Jó lenne. De a szüleim tuti hogy nem mennének bele.-mondtam szomorúan.
 
-Kicsim ne szomorkodj.-simított végig az arcomon, minek hatására jóleső borzongás kerített magába.- Mi lenne ha a mai napot kettesben töltenénk el?-kérdezte ismét mosolyogva.
 
-Nagyon jó lenne.-válaszoltam boldogan. Egy kicsit még beszélgettünk, néha elcsattant egy-két csók is közben, de egyikünk sem bánta. Később Harry is felöltözött addig én a többiekkel beszélgettem. Majd ketten kiléptünk az ajtón kézen fogva..


Milyen lett? :)) Komikat! :D 4-5 után hozom az újat.:) Puszi: Jenny♥

35.Rég nem látott "kedves barát"

Sziasztok!^^

Szörnyen sajnálom a késést!! :(

Azért remélem a rész tetszeni fog.:)

Komizzatok, please! :D 

Jó olvasást! :)) 4-5 komi és jön a kövi! :)

Puszi: Jenny♥

-De még mindig nem értem.-toltam el magamtól. 

-Micsodát?-kérdezte.

-Mit csináltok itt? Nem turnén kellene lennetek?

-Igazából már egy hete véget ért.-válaszolt Liam.

-Értem. És meddig maradtok?-kérdeztem,de választ már nem kaptam mert valaki sikított egyet a hátam mögött. Megfordultam és szembe találtam magam Eleanorral és Daniellel. Odafutottunk egymáshoz és hármas ölelésben kötöttünk ki.

-Annyira hiányoztatok csajok.-mondtam könnyes szemekkel.

-Te is nekünk.-mondta El.

-De legjobban Harrynek.-nézett rám Dan szintén könnyes szemekkel.

-A többiek merre vannak?-kérdeztem miután kiölelgettük magunkat.

-Gyere!-húzott maga után El. Megálltunk a kertben ahol az egyik asztalnál ott ültek a srácok és Perrie. De ebben a percben még az ő jelenléte sem tudta elrontani a boldogságom. A boldogságom amiatt, hogy újra láthatom a barátaim.

-Sziasztok!-köszöntem könnyektől csillogó szemekkel, de arcomon egy hatalmas mosoly terült el.

-Dany!-pattantak fel mind. Elsőként Louis ért oda hozzám. Felkapott és megpörgetett.

-Louis, Louis tegyél le!-kértem nevetve. Teljesítette a kérésem majd megölelt.

-Jó újra látni törpike.-mosolygott rám.

-Hé miért vagyok törpike?-kérdeztem nevetve.

-Mert olyan picike vagy.-nevetett.

-Nem is igaz!-tiltakoztam.

-De igen igaz!-mosolygott. Nevetve ráztam meg a fejem majd tovább léptem tőle és megöleltem Zaynt is.

-Hiányoztál kicsi lány.-szorított magához és nyomott egy puszit a fejem tetejére.

-Khm..khm..-krákogott Perrie.

-Szia Perrie.-néztem rá.

-Most azonnal engedd el a pasimat.-szólt rám kicsit sem kedvesen.

-Tudod mit erre inkább nem mondok semmit sem.-hagytam rá. Semmi kedvem nem volt most leállni vele veszekedni. Inkább megöleltem szöszi barátunkat is.

-Ne is foglalkozz Perrievel-súgta a fülembe.

-Köszi Niall.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Olyan jó hogy itt vagytok.-néztem végig rajtuk.-És Harry merre van?-kérdeztem.

-Fent van a szobájában.-válaszolt mosolyogva El.

-Melyik az ő szobája?-kérdeztem.

-Felmész az emeletre és jobbra a harmadik ajtó.-igazított el Liam.

-Köszi!-mosolyogtam rájuk majd már mentem is be egyenesen fel az emeletre. Meg sem álltam az ajtajáig. Ott viszont megálltam egy pillanatra, majd bekopogtam.

-Gyere!-kiáltott ki. Óvatosan lenyomtam a kilincset és résnyire kitártam az ajtót. Ő épp az ágyán feküdt és a telefonját nyomkodta. Fel sem nézett mikor beléptem. Mosolyogva figyeltem ahogy teljesen belemerült gondolom a twitter világába. Pár percig álltam még az ajtó előtt és csak őt néztem.

-A buli lent van ám!-szólaltam meg mert már kicsit zavart hogy nem vesz észre. Nagy szemekkel nézett rám. Látszott rajta hogy alig akar hinni a szemének.

-Nem is hiányoztam?-kérdeztem tettetett komolysággal.

-Dany?!-kapott észhez, majd egyből felpattant, én pedig oda futottam hozzá. A nyakába ugrottam ő pedig megtartott és körbe forgott velem a szobában. Felnevettem ezen az akcióján.

Mikor ki fáradt letett. Egyik kezével továbbra is a derekamat fogta a másikkal pedig végig simított az arcomon. Mélyen néztünk egymás szemébe. Majd közelebb hajolt és megcsókolt. Nagyon jó volt ennyi idő után újra érezni a csókját.

-El sem hiszem hogy végre újra látlak.-ráztam a fejem hitetlenül. Elmosolyodott majd megcsókolt ismét. Mikor elváltunk egymástól féloldalasan elmosolyodott.

-Most már elhiszed?-kérdezte. Bólintottam.

-Nagyon hiányoztál. Szeretlek.-nyomott egy rövid csókot a számra.

-Én is téged!-mosolyogtam.

-Na gyere menjünk le a többiekhez.-húzott maga után. Én pedig követtem.

A buli már nagyban folyt. A nagy tömegben itt ott kiszúrtam néhány ismerős arcot. De a nagy többség ismeretlen volt számomra.

-Kik ezek az emberek?-hajoltam Harry füléhez és úgy tettem fel a kérdésem hogy a nagy zene ellenére hallja.

-Fogalmam sincs.-rántott vállat.-Én is csak néhány embert ismerek. A nagy többséget meg Zayn hívta szóval inkább őt kérdezd!-mondta.-Nincs kedved táncolni?-fogta meg a kezem.

-De! Menjünk!-mosolyogtam rá. Kaptam egy puszit a számra majd bele is vetettük magunkat a táncoló tömegbe. Nevetve táncoltunk vagyis amit mi csináltunk inkább dülöngélésnek nevezném. A lényeg az hogy mi élveztük és sokat nevettünk.

-Elmegyek a mosdóba.-mondta Harry amikor már a sokadik szám is véget ért. Bólintottam így egyedül táncoltam tovább egészen addig míg valaki meg nem zavart.

-Alison? Alison Parks?-kérdezte miközben felé fordultam.

-Dylan.-mondtam közömbösen. Már csak ez hiányzott, hogy pont vele fussak össze.-Mit akarsz?-kérdeztem kicsit sem kedvesen.

-Macey (a suli ribanca akivel jártak/járnak) mondta hogy itt vagy de nem hittem neki. A saját szememmel kellett látnom.-mondta vigyorogva majd jó látványosan végig mért.

-Most hogy láttál már el is mehetsz.-mondtam gúnyos mosollyal. De nem is figyelt rám.

-Nagyon jó csaj lett belőled mit ne mondjak. Már bánom hogy anno lekoptattalak.-mondta.-Viszont most hogy újra találkoztunk lehetnél a barátnőm.-ajánlotta fel nagylelkűen(?). Legszívesebben lekevertem volna neki egy hatalmas pofont. Mégis mit képzel ez magáról?

-Úgy tudtam még mindig együtt vagytok Maceyvel.-ráncoltam össze a homlokom. Ő csak elővette a telefonját és nyomkodott rajta valamit majd a zsebébe csúsztatta és vigyorogva nézett rám.

-Már nem!-szólalt meg. Ez most komolyan sms-ben szakított a barátnőjével? Hogy ez mekkora egy..

-Dylan ez mégis mit jelentsen?-tipegett oda hozzánk nyávogva az imént kidobott barátnő, Macey.

-Azt hogy végeztünk.-válaszolt egyszerűen Dylan de még csak rá sem nézett a csajra végig engem nézett, ami már nagyon kezdett idegesíteni.

-De ezt nem teheted!-kezdett el toporzékolni a csaj. Felhúzott szemöldökkel figyeltem. Hát az egyszer biztos hogy ez a csaj kattant.

-Már megtettem szóval le is kophatsz!-nézett a csajra és az ajtóra mutatott. A csaj adott neki egy pofont majd bosszúsan eltipegett az ajtót pedig hangosan bevágta maga után.-Szóval járunk?-lépett közelebb én meg ugyanebben a pillanatban léptem egyet hátra.

-Hogy te mekkora egy érzéketlen tuskó vagy!-néztem rá utálatosan.-És jól vésd az eszedbe soha a büdös életben nem járnék veled!

-Régen még nem ezt mondtad.-vigyorodott el. Legszívesebben letöröltem volna azt az undorító mosolyt az arcáról.-Jaj Dylan én szerelmes vagyok beléd.-utánozott elváltoztatott hangon. Ettől teljesen felment bennem a pumpa. Lendítettem a kezem, ami a következő pillanatban az arcán csattant egy hatalmasat. Nagyobbat ütöttem mint az előbb a (volt) barátnője. Az arca teljesen kipirult az ütésem helyén a kezét pedig oda kapta. Dühösen nézett rám amitől meg is ijedtem. A másik kezével megragadta a csuklómat és megszorította.

-Áú ez fáj! Engedj el!-néztem rá szikrázó szemekkel.

-Jól figyelj ide! Ezt még egyszer meg ne próbáld!-szűrte ki a fogai között.

-Most azonnal engedd el!-rántotta el tőlem Austin.

-Valami gond van?-jött oda hozzánk Harry is.-Te ki vagy?-kérdezte Dylanre célozva.

-Dylan.-válaszolta.

-Várjunk! Az a Dylan?-fordult felém a barátom. Bólintottam egy aprót. Ő pedig egy pillanatig sem tétlenkedett lendítette az öklét és hatalmasat húzott be Dylannek.

-Mi a franc? Normális vagy ember?-fogta a vérző orrát Dylan.

-Ezt azért kaptad mert megbántottad Danyt.-nézett rá mérgesen Harry. Hogyan lehet valaki ennyire édes?*-* Azt hiszem megtaláltam a fiút aki számomra az igazi.

-Ó! Csak nem te vagy a lovagja?-húzta gúnyos mosolyra a száját Dylan.

-De igen,valami gondod van vele?-ment volna ismét neki Harry viszont Austin szerencsére közéjük állt.

-Hé nyugi!-nézett Harryre.-Valaki elmondaná nekem is hogy mi a fene folyik itt?-kérdezte miközben közöttünk járatta a tekintetét.

-Régen Alison vagy ahogy ti hívjátok Dany szerelmes volt belém, de én lekoptattam.-vázolta fel a helyzetet Dylan érzelem mentesen.

-Megaláztál az egész suli előtt.-hogy én mennyire gyűlölöm ezt a gyereket!

-Ugyan. Ne nevettess már! Te sem gondolhattad komolyan hogy majd mi együtt leszünk-nevetett fel.

-Hogy te mekkora egy rohadék vagy.-szorította ökölbe a kezét Harry és megint neki ment volna.

-Harry kérlek ne!-néztem rá könyörögve. Nem azért mert féltettem Dylant vagy ilyesmi. Csak attól féltem hogy ha most itt összeverekednek akkor Harrynek baja esik és azt semmiképpen nem akarom.

-Dany megérdemli ez a rohadék a verést.-nézett el fölöttem Harry. Mereven bámultak egymás szemébe Dylannel.

-Harrynek igaza van.-szólalt meg Austin is majd ő is behúzott egyet Dylannek. Riadtan kaptam oda a fejem mert már Dylan sem tétlenkedett hanem visszaütött. Verekedni kezdtek Harry pedig bekapcsolódott és ketten verték Dylant. Nagyon féltem hogy valamelyiknek valami komolyabb baja esik. Ezért kirohantam az udvarra szerencsére a srácok mind ott voltak.

-Gyertek gyorsan.. verekednek.. gyertek-ziháltam. Mázlimra egyből megértették és jöttek utánam. Mire odaértünk már mindenki a verekedőket figyelte. A zene sem szólt már. Viszont senkinek sem jutott eszébe hogy szétszedje őket a bent lévők közül még jó hogy a srácoknak volt ennyi eszük. Louis és Zayn rávetették magukat Dylanre és lefogták míg a többiek elhúzták onnan Harryt. Jared pedig a haverját fogta le.

-Mi a frász volt ez?-kérdezte idegesen Louis.

-Ez a két rohadék nekem rontott.-válaszolt ingerülten Dylan a kezét pedig kirángatta a srácok szorításából.

-Ne csinálj úgy mintha te annyira ártatlan lennél.-néztem rá összeszűkített szemekkel.

-Inkább takarodj innen!-szólt rá Harry.

-Ezt még megbánjátok!-fenyegetett meg minket Dylan majd elviharzott.

-Na jó emberek a bulinak vége! Mindenki húzás haza!-kiáltotta el magát Zayn. A tömeg meg csalódottan kivánszorgott a házból.

-Hová lett mindenki?-kérdezte El amikor csatlakozott hozzánk Daniellel és Perrievel. Látszólag elég jól kijönnek egymással. Mért van az hogy csak velem ilyen ez a csaj? Én nem követtem el ellene semmit. Jó lenne már végre választ kapni erre a kérdésre. Mert már nagyon zavar a viselkedése.

-Kezdett eldurvulni a buli, így inkább elküldtük őket.-vont vállat Zayn.

-Kimegyünk egy kicsit?-kérdeztem Harryt.

-Persze!-válaszolt majd kézen fogva kisétáltunk a kertbe. Leültünk a napozó ágyak egyikére. Majd beszélgetni kezdtünk.

-Sajnálom.-néztem rá. Bűntudatom volt amiatt hogy Dylan őt is megütötte.

-Mégis mit? Hogy verekedtem azzal a.. inkább nem mondok rá semmit. Ez nem a te hibád!-állította, de közbe vágtam.

-De igen is az enyém. Ha nem lettem volna akkor most nem lenne így feldagadva az arcod.-mondtam és éreztem hogy a szemeim könnyesek lesznek.

-Dany kérlek fejezd ezt be! Ez nem a te hibád! És nem is bántam meg hogy neki mentem. Megérdemelte-húzta mosolyra a száját, de a fájdalomtól eltorzult az arca.

-Nagyon fáj?-kérdeztem. Néhány kosza könnycsepp szántotta végig az arcom.

-Nem dehogy!-tiltakozott. Viszont láttam rajta hogy ezt csak azért mondja hogy megnyugtasson. De igazából nagyon is fájt neki. Amitől csak még jobban hibáztattam magam. Ráadásul teljesen jogosan mert ez egyedül csak is az én hibám senki másé!

-Ne hazudj! Látom rajtad!-néztem a szemébe. Végig simított az arcomon és letörölte a könnyeimet. Néhány percig csak néztük egymást majd ő törte meg a csendet.

-Tudod mitől lenne jobb?-kérdezte.-Ha adnál rá egy gyógyító puszit.-halványan elmosolyodtam majd óvatosan nyomtam egy puszit az arcára. 

-Jobb?-kérdeztem.

-Sokkal.-mosolyodott el és megcsókolt. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól. Még beszélgettünk egy keveset. Az idő viszont kezdett egy kicsit hűvösebb lenni és már sötétedett is így inkább bementünk.

-Austin és Jared is elmentek?-kérdeztem amikor beértünk a többiekhez.

-Nem. Itt vagyunk cica!-szólalt meg Austin(ki más?!) miközben kijöttek a konyhából legalábbis azt hiszem onnan.

-Cica?-vonta fel a szemöldökét idegesen Harry. A többiek nagy szemekkel figyelték hol Austint hol pedig Harryt. A fiúkon láttam hogy készen állnak hogy közbe lépjenek ha netalántán a két jómadár egymásnak ugrana. De erről szó sem volt. Tudtam hogy ez az idióta - mármint Austin - csak szórakozik.

-Harry nyugi-álltam közéjük és a mellkasára tettem a kezem.

-Mért hív ő téged cicának?-kérdezte miközben a fejével Austin felé bökött, de végig a szemembe nézett.

-Mert egy idióta.-adtam az egyszerű választ.-Soha nem jönnék vele össze nyugodj meg!

-Na köszi!-adta a sértődöttet Austin.

-Te inkább meg se szólalj!-néztem rá. És ebben a pillanatban ha a szememmel ölni tudtam volna akkor szerintem Austin már nem lenne köztünk. Védekezően maga elé emelte a kezét és közelebb sétált hozzánk.

-Nyugi Harry! Csak barátok vagyunk Danyvel.-jött oda mellém a kezét pedig átdobta a vállamon. Megforgattam a szemem és lelöktem onnan a kezét.

-Ez fájt! Ezt kapja az aki megvédett attól a paraszttól?-vonta fel a szemöldökét. Igaza volt.

-Köszönöm mindkettőtöknek-néztem hol rá, hol Harryre.-Nagyon hálás vagyok.-öleltem meg Austint. Harryt pedig megcsókoltam.

-Most hogy már minden rendben mit szólnátok hozzá, ha felelsz vagy merszeznénk?-kérdezte Liam. Mind belementünk így tizenegyen játszani kezdtünk. Miközben mi a nappali szőnyegén elhelyezkedtünk törökülésben Niall kiszaladt egy üvegért. Ő pörgetett elsőnek az üveg pedig rajtam állt meg.

-Felelek.-válaszoltam.

-Mi volt ez az ügy azzal a sráccal? Mi miatt verekedtek össze vele Harryék?-kérdezte a szöszi. Elmeséltem nekik mindent mint ahogy az elején Harrynek is. Majd pörgettem. Az üveg vége Perrienél állt meg.

-Felelsz vagy mersz?-tettem fel a szokásos kérdést.

-Felelek.-mondta.

-Oké. Mért utálsz?-kérdeztem meg azt ami már nagyon régóta érdekelt. Remélem most kapok rá választ.
 
Hogy tetszett? Komizzatok! :D 4-5 komi után jön majd a kövi rész! :)) Puszi♥

34.Békülés és buli!

Sziasztok megérkeztem.^.^ 
Bocsi a késésért.:/

Remélem tetszeni fog majd a rész! :))

Komizzatok, please! :DD

Jó olvasást! :)) Puszi: Jenny♥

És 4-5 komi után  jön a folytatás!

Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogat és egy csókot ad a számra. Boldognak éreztem magam. Mikor kinyitottam a szemem azt hittem Harryvel találom magam szembe, de csalódnom kellett.

-Jézus! Normális vagy?-kiáltottam rá teljesen kikelve magamból.

-Ne ellenkezz cica!-vigyorgott rám Austin(!).

Szerencsére ekkor felébredtem ebből a borzalmas álomból. Kinyitottam a szemem és ijedtemben leestem az ágyról ugyanis az ajtóban nem más állt mint Jared és mellette Austin.

-Ezt nem hiszem el! Nem elég hogy álmomban te kisértesz most még ez is.-fogtam a fejem, mert sikeresen bevágtam az éjjeli szekrényembe. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.

-Jól vagy?-kérdezték ijedten és oda siettek hozzám. Austin gyorsabb volt így a kezét nyújtotta és felsegített. Jé kedves is tud lenni!-csodálkoztam el magamban.

-Köszi-mosolyodtam el halványan.

-Nincs mit-mosolygott.-Egyébként csak kérned kell és megkapod ezt-mutatott végig magán egy kacsintás kíséretében. Komolyan ezt úgy mondta mintha ő egy adonisz lenne vagy tudom is én mi. Pedig el kell, hogy szomorítsam annak a közelében sincs! Nem azt mondom, hogy csúnya mert nem. De soha nem járnék egy ilyen sráccal, mert a hatalmas egójával már kiverte nálam a biztosítékot.

-Esélytelen, de észben tartom.-néztem rá. Elvigyorodott majd vigyorogva nézett rajtam végig. Csak egy rövid nadrág és egy szűk póló volt rajtam.

-Csak most nézem milyen jó a pizsid.-vigyorgott és közben rám kacsintott.

-Na kifelé!-mutattam az ajtóra. Jared mosolyogva tolta ki a haverját a szobából. Ezután neki láttam rendbe hozni magam. Felöltöztem és elvégeztem a reggeli teendőimet, majd csatlakoztam hozzájuk, mivel nem volt jobb ötletem.

-Ez mi?-kérdeztem és leültem melléjük.

-Playstation-válaszoltak egyszerre.

-Ha ezt nem mondjátok hülyén halok meg-néztem rájuk és megforgattam a szemeimet.-Úgy értettem mi ez a játék.-fejtettem ki.

-Need for Speed.-mondta Jared.

-Játszhatok?-kérdeztem.

-Ugyan ez nem egy lányos játék. És hát nem akarjuk hogy összetörj ha esetleg veszítesz!-nézett rám Austin.

-Csak nem félsz, hogy legyőz egy lány.-néztem rá kihívóan.

-Én? Chö dehogy!-vágta rá.-Engem cica te nem tudsz legyőzni.-állította.

-Ó, és fogadni is mersz rá?-vontam fel a szemöldököm.

-Persze! Mi a tét?

-Ha én nyerek akkor leszállsz rólam.

-Jó, de ha én győzők akkor randizol velem.

-Kizárt. Harryvel járok!-ráztam a fejem.

-Akkor csak egy csók de ebből nem engedek.-mondta határozottan.

Na és most mi legyen? Nem akarom megcsalni Harryt. De már a büszkeségem miatt sem hátrálhatok vissza, mert egy életen át hallgathatnám milyen beszari voltam és visszaléptem a versenytől.

Sóhajtottam.

-Rendben.-fogtunk kezet.

Jared kikerekedett szemekkel nézett rám. Valahogy nem is csodálom hogy így meglepte a válaszom. Még én is meglepődtem magamon. 

-3 menet-tette még hozzá Austin majd neki kezdtünk a játéknak.

Mázlimra az első menetben nagy előnnyel nyertem.

-Kezdők szerencsére.-vágta rá Austin.

-Higgy amit akarsz-vigyorogtam rá. Majd indítottuk a következő kört amiben csúfos vereséget szenvedtem. Ezt nem hiszem el! Kezdtem kissé ideges lenni. Mivel ha most veszítek akkor annak nem lesz jó vége.-kezdtem beijedni. Talán nem kellett volna belemennem ebbe az átkozott fogadásba. Francba!

Igazából már mindegy már nem mondhatom vissza. Viszont a következő és egyben utolsó körben bekövetkezett az amire nem számítottam. Én vesztettem!

Idegesen meredtem magam elé. Lelkiekben próbáltam felkészülni arra, hogy mit is kell megtennem és hogy mi lesz még abból ha Harry ezt megtudja. Igen elakarom mondani neki. Lehet hogy csak egy hülye fogadás az egész. De akkor sem szeretném eltitkolni előle ezt az egészet. 

-Nyertem, nyertem, nyertem.-ugrált fel-alá Austin. Én valahogy nem tudtam vele együtt örülni. Gondolom ezzel senkit sem leptem meg.

-Essünk túl rajta.-mondtam halkan és érzelemmentesen. Közben végig Harry csalódott arcát láttam magam előtt.

-Jared ki mennél?-néztem bátyámra.

-Figyelj Dany nem kell megcsinálnod ez csak egy idióta fogadás volt.-szólalt meg Jared.

-Tudom, de én mindig betartom amit megígérek.-válaszoltam. Egy ideig még egymás szemébe néztünk majd ő felállt és ahogy kértem kiment. Én csendben közelebb ültem hozzá és lehunytam a szemem és vártam hogy megcsókoljon. Uh..nem tehetek róla de még a hideg is kiráz a gondolattól. Nagy meglepetésemre a szám helyett az arcomon éreztem az ajkai érintését. Miután elhajolt kinyitottam a szemem és kérdőn néztem rá.

-Nem foglak megcsókolni amíg nem kérsz rá, mert tudom hogy szereted a barátodat és nem fogom elrontani a kapcsolatotokat.-adott választ a fel nem tett kérdésemre. Szerintem mondanom sem kell hogy mennyire meglepett ezzel a cselekedetével/beszédével. Eddig végig azt hittem, hogy ő csak egy csajozógép aki minden csajra ráhajt. Hát.. pozitívan csalódtam benne.

-Na nem is tudtam hogy te tudsz kedves is lenni.-mosolyogtam rá. Ő felnevetett.

-Akkor lehetünk barátok?-kérdezte.

-Ha ilyen leszel mindig mint most ebben az elmúlt néhány percben akkor igen.-húztam szélesebb mosolyra a szám.

-Akkor ezt megbeszéltük.-csapta össze a kezét.

Mielőtt válaszoltam volna neki. Jared kiabálását hallottuk meg a konyhából.

-Oké ezt nem hagyom. Austin mássz le a húgomról!-rontott be. Gondolom feltűnt neki, hogy nem csinálunk semmit azon kívül hogy felhúzott szemöldökkel bámulunk rá.

-Hát nem erre számítottam.-vakarta meg a tarkóját zavartan, amin hangosan felnevettem.

-Köszi Jared jól esik a bizalmad-horkantott fel sértődötten Austin.

-Már bocs haver de túl régóta és túl jól ismerlek ahhoz hogy tudjam, hogy milyen vagy-nézett rá a bátyám.

-Nem történt semmi.-nyugtattam meg.

-Tényleg?-kérdezte kikerekedett szemekkel.

Bólintottunk mire megkönnyebbülten sóhajtott.

-Na de hanyagoljuk a témát.-mondta Austin.-Mit csináljunk?-kérdezte. A választ viszont már nem vártam meg mert csörögni kezdett a telefonom. Hatalmas vigyor terült el a számon mikor megláttam, hogy Harry az. Egyből felvettem.

-Szia kicsim.-köszönt bele és hallottam a hangján hogy mosolyog.

-Szia Harry.-köszöntem én is. Austin látványosan megforgatta a szemét mire nevetve ütöttem vállon majd a szobámba mentem hogy nyugodtan beszélhessünk.

/Két hónappal később/ 

-Austin fejezd be!-nevettem, mert ez a hülye nem hagyta abba a csikizésem.

-Jó de előbb kérj bocsánatot-tette karba a kezét. Jareddel csak nevettünk rajta.

-Miért is?-tettem a hülyét.

-Nagyon jól tudod.-vágta rá.-Mért kellett leégetned az előtt a csaj előtt azzal hogy azt mondod neki hogy meleg vagyok?-kérdezte kétségbeesetten. 

Az arca láttán Jaredből és belőlem is egyszerre tört ki a röhögés.

-Ne már ne röhögjetek ki!-szólt ránk.

-Bo..bocs..bocsi.-nyöszörögtem ki nehezen miközben a hasamat fogva nevettem.

-Chö..szemetek vagytok-fordult el sértődötten.

-Jaj ne izélj már Austin tudod hogy csak hülyülünk-mondta Jared és erősen próbált közben komoly maradni ami kicsit nehézkesen ment neki.

-Igaza van-öleltem meg.

-Jó most megbocsájtok, de többször lécci ne ilyen csajnál jöjjön rád a szemétkedés, jó?-nézett rám.

-Oké.-néztem rá mosolyogva.

-Amúgy láttátok milyen arcot vágott mikor Dany benyögte hogy a pasid nem biztos hogy örülne ha ezt megtudná.-röhögött fel ismét Jared.

-Durva volt az biztos.-nevetett fel végre Austin is.

A délután további része is hasonló hülyüléssel telt el, ahogy az elmúlt két hónapban is. Igen mióta haza kellett jönnöm eltelt két hónap. A fiúkat, Eleanort, Daniellet és Ninát azóta nem is láttam. Igaz minden nap beszéltem velük telefonon vagy twitteren, de ez akkor sem ugyanolyan. Nem is tudom mihez kezdenék Jared és Austin jelenléte nélkül. De tudom! Depressziós lennék. Mert egyedül nem tudtam volna ezen túl tenni magam. Így valamivel könnyebb volt.

Az elmúlt időben Austinnal is jóba lettünk. Már ő is olyan nekem mint a Liam, Niall, Louis vagy Zayn. Mind olyanok számomra mintha a bátyáim lennének. Annyi különbséggel hogy Austin néha még nyomul, de már csak hülyeségből teszi. Nagyon jó barátok lettünk. Jareddel is szuperül megértjük egymást. Már csak a srácok kellenének, hogy itt legyenek.

-Megyek felhívom Harryt-álltam fel a filmnézés közben. A két srác csak bólintott én pedig felkaptam a telefonom és kimentem az udvarra. Leültem a hintaágyba és tárcsáztam a számát.

-A hívott szám jelenleg nem kapcsolható. Kérjük próbálkozzon később..-szólalt meg a telefonban a gépi hang.

Szuper!-nyomtam ki majd a zsebembe csúsztattam a készüléket és csak bámultam ki a fejemből. Egy idő után viszont kezdtem fázni így bementem. A nappaliban ott ültek már anyáék is Jareddel és Austinnal. Leültem az egyik fotelbe és néztem tovább a tévét. Egy idő után viszont anya felállt és megkérte Jaredet hogy vigye el a kisboltba. Austin pedig azt mondta hogy velük tart. Könyörögve néztem rá hogy maradjon de ő vigyorogva rázta meg a fejét és elment. Hogy miért akartam hogy maradjon? Egyszerű a válasz nem akartam kettesben maradni apával mivel még mindig nem békültünk ki. De végül nem tudtam mit csinálni mivel a többiek elmentek így ketten maradtunk. Egyikünk sem szólalt meg. De a végén én törtem meg a csendet, mert már nem bírtam.

-Oké. Én ezt már nem bírom tovább! Sajnálom. Tessék kimondtam. Apa kérlek ne haragudj rám.-néztem rá szomorúan.

-Jaj kicsim-ölelt meg.-Nem haragszom. Én is sajnálom, hogy úgy viselkedtem én csak féltelek. De ha te Harryvel vagy boldog akkor legyen nem állok közétek-mosolygott rám.

-Köszönöm. Szeretlek-bújtam hozzá.

-Én is téged kislányom.-nyomott egy puszit a homlokomra. Ezután még beszélgettünk egészen addig míg meg nem jöttek a többiek. Anyán láttam hogy még a szemei is könnyesek lettek annyira örült annak hogy kibékültünk egymással. Egészen késő délutánig beszélgettünk, majd Austin haza ment. Mi Jareddel pedig neki kezdtünk a készülődésnek. Ugyanis Austinnak és Jarednek az az ötlete támadt hogy menjünk el bulizni. Nem sok kedvem volt az elején hozzá. De aztán úgy voltam vele, hogy mért ne?! Így beleegyeztem.

-Dany indulhatunk?-nyitott be a szobámba Jared.

-Persze. Csak egy perc.-válaszoltam majd még egyszer végig mértem magam a tükörben. Megigazítottam a ruhám és a hajam majd Jared felé fordultam.-Hogy festek?-kérdeztem.

-Nagyon csinos vagy-mosolygott rám.

-Köszi.-nyomtam egy puszit az arcára majd lesétáltunk a földszintre. A bejáratban már Austin állt hátát a falnak támasztotta kezét pedig a zsebében pihentette. Mikor meglátott füttyentett egyet. Felnevettem tőle nem is vártam más fajta reakciót.

-Mr. és Mrs. Parks ne féljenek egy percre sem tévesztem szem elől a lányukat és vigyázok rá.-karolta át a vállam.

-Igen tudjuk Austin hogy te nagyon illedelmes fiú vagy és vigyázol rá.-mosolygott a fiúra anya. Látványosan megforgattam a szememet. Jaredre néztem aki alig tudta vissza tartani a nevetését. Ezért megmentettem és elköszöntem anyáéktól majd kitoltam a két fiút az ajtón és becsuktam az ajtót. Ebben a pillanatban Jared majd megszakadt a röhögéstől.

-Hogyan lehet az, hogy a szüleim nem veszik észre hogy milyen vagy?-tettem fel azt a kérdést, ami már régóta foglalkoztatott.

-Nem tudom.-vonta meg a vállát.-De lehet hogy jobb is.-mosolyodott el.

-Lehet.-hagytam rá majd lassan meg is érkeztünk a buli helyszínére egy családi házhoz.

-Hé azt nem is mondtátok, hogy házi buliba megyünk.-mondtam.

-És miért baj az?-fordultak felém.

-Hát mivel én itt senkit sem ismerek milyen dolog már így ide jönni.

-Jaj Dany ne hülyéskedj már az egyik haverunk bérli ezt a házat és téged is meghívott.-mondta Austin. Majd Jareddel sejtelmesen összenéztek. Mért van az az érzésem hogy valamit nem árulnak el?

-Na gyertek menjünk be.-ragadta meg a kezem Jared majd beléptünk a házba. Jó sokan voltak. Néhány embert fel ismertem. Voltak osztálytársaim is a tömegben. De igazából egyikkel sem vagyok jóba. Engem mindig kitagadtak. Nem tartoztam a menők közé. És mivel az osztály nagy többsége igen, ezért engem állandóan piszkáltak. 

-Gyertek igyunk valamit.-kiabálta túl a zenét Austin.

-Oké!-egyezett bele Jared is. Majd várakozva néztek rám.

-Kösz inkább nem.-mondtam.

-Hát oké!-mondták majd elmentek. Még hogy nem hagynak egyedül. Tehetetlenül álltam továbbra is az ajtó közelében. Nem tudtam mit csináljak. Egyedül még sem kezdek el táncolni. Ráadásul nem is akarom megkockáztatni hogy valamelyik idióta osztálytársam kiszúrjon magának és neki kezdjen a szívatásomnak vagy hasonlók. Legszívesebben haza mentem volna. Igen ez lesz a legjobb!-gondoltam és elindultam az ajtó felé. De mielőtt kiléphettem volna az ajtón valaki a vállamra tette a kezét. Féltem hogy valamelyik "kedves" osztálytársam lehet az illető. De végül erőt vettem magamon és megfordultam. A meglepődéstől köpni nyelni nem tudtam. Csak álltunk egymással szemben és végig tartottuk a szemkontaktust. A arcán egy nagy mosoly terült szét.

-Te?! Itt..? Hogyan..?-motyogtam még mindig meglepettségtől akadozva.-Ő is itt van?-kérdeztem reménykedve. Nem válaszolt semmit csak egy aprót bólintott majd megölelt.

Na hogy tetszett? :)) Szerintetek ki jelent meg végén? :O Kíváncsi vagyok az ötleteitekre. Komizzatok! :) És még annyi hogy hoztam egy képet Austinról!^^ Én ilyennek képzelem el.:) Ja és már a szereplők közé is bekerült.:D 4-5 komi után hozom majd a kövit.:D

#Szavázás

Sziasztok! :)) 

Most nem résszel jöttem. De ha minden jól megy holnap délután már fel is kerül :DD

Nagyon szépen köszönöm az eddigi komikat! :D Imádlak titeket! :))

Az oka annak hogy most írok az az hogy feltettem egy szavazást! 

Arra kérlek titeket hogy szavazzatok melyik napon legyen egy héten rész.

Igaz úgy terveztem még nyár végén, hogy két naponta vagy legfeljebb három naponta újat hozok.

Sajnos ez nem fog menni a sok tanulás miatt..

Ezért is szeretném ha megszavaznátok melyik nap vagy esetleg két napon tegyek fel új részt.

De két egymást követő napon nem lehet, mert az nem menne.

Szóval szavazzatok.:D

Nem sokára jelentkezem.:))

Puszi: Jenny♥

Egyébként milyen napotok volt? Nekem nagyon jó.:D Ma töltöttem be a 16-ot. :DD

És fel a fejjel holnap már péntek^^

33.Váratlan vendég

Sziasztok!^^ Megérkeztem! :))

Remélem tetszeni fog! :DD

Köszönöm az előzőhöz kapott komikat.:)) 

Többen is írtátok hogy megkönnyeztétek a részt :) Én a komijaitokkal szoktam így lenni. El sem hiszitek mennyire jól esik látni hogy így szeretitek azt amit én megírok! :) Imádlak titeket!<3

Jó olvasást a részhez! :)) Puszi: Jenny♥

Ja és ez a rész hosszabb lett mint az eddigiek!^^

4-5 komi után hozom a kövit! :D

-Dany, ébredj megérkeztünk!-rázott meg finoman Jared. Fáradtan nyitottam ki a szemeimet. Majd kiszálltam a taxiból a házunk előtt.

-Otthon édes otthon-szólalt meg mosolyogva anya majd kinyitotta az ajtót. Mind felkaptuk a cuccunkat majd a házba mentünk.

-Ez elképesztő.-tátotta el a száját Jared. Én is körbe pillantottam és örömmel tapasztaltam hogy nem változott semmi. Minden ugyanolyan volt mint régen.

-Dany mutasd meg kérlek Jarednek az új szobáját-kért meg anya boldogan mosolyogva.

-Jó-válaszoltam egyszerűen. Majd Jareddel a nyomomban az emeletre indultam.-Ez az-nyitottam be a vendégszobánkba, majd indultam is a sajátomba, de Jared utánam szólt.

-Dany!

-Igen?-mentem vissza, de az ajtóban megálltam.

-Haragszol rám?-vonta fel a szemöldökét és kíváncsian méregetett. Láttam rajta, hogy attól félt hogy miatta vagyok ilyen.

-Nem dehogyis. Rád nem haragszom-mosolyodtam el egy pillanatra ám mikor folytattam újra eluralkodott rajtam a szomorúság.-Csak anyáékra.

Elhúzta a száját. Vállat vontam, majd elköszöntem tőle és a szobámba mentem. Amikor beléptem az ajtón örömmel láttam, hogy minden ugyanolyan volt mint amikor elmentem. A csomagokat letettem a szoba közepére, majd kinyitottam az ablakomat. Kinéztem rajta. Odakint nem sok mindent lehetett látni a sötétség miatt. Egyedül néhány utcai lámpa világított, ezért inkább visszacsuktam és a bőröndömhöz léptem. Kivettem belőle egy pólót és egy rövidnadrágot meg persze fehérneműt és a fürdőbe mentem. Szerencsére nem volt bent senki így nem kellett várnom. Belülről bezártam az ajtót majd miután levetkőztem beálltam a frissítő zuhany alá.

Negyed óra után felfrissülten szálltam ki a zuhany kabinból. Megtörölköztem és felöltöztem. Hajamat egy hajgumi segítségével kontyba fogtam, aztán fogat mostam. Miután mindennel végeztem visszamentem a szobámba. Bemásztam az ágyamba és a kezembe vettem a telefonomat. Csak az időt akartam megnézni, de amikor kioldottam a billentyűzárat megláttam a háttérképem és a szemeim újra könnyesek lettek. A képen ugyanis Harryvel voltunk, ahogy ő hátulról átölel és nyom egy puszit az arcomra, az én arcomon pedig egy hatalmas vigyor terül el. Ezt a képet még Eleanor készítette néhány nappal ez előtt amikor minden rendben volt és állandóan együtt lehettünk. Most meg? Azt sem tudom,hogy egyáltalán mikor láthatom őt ismét. Pedig már most szörnyű elviselni a hiányát. Ráadásul itt még barátaim sincsenek akik esetleg segítenének elterelni a figyelmemet róla. Egy szívás az élet ha nem lehetsz azzal akit szeretsz. Nincs itt hogy átöleljen, megvigasztaljon. Nem láthatod gyönyörű szemeit amik csak úgy ragyognak ha rád néz. Nem látod a mosolyát amitől pillangók ezrei kelnek életre a gyomrodban. Hiányzik. Eddig egyetlen egy embert nem szerettem ennyire mint őt és most ki tudja mikor láthatom újra..

Hangosan zokogtam már. Magamhoz szorítottam a plüss macimat. Azt ölelve sírtam álomba magam.

Reggel vörös kisírt szemekkel ébredtem. Megnéztem az időt. 10:02. Erőt vettem magamon. Kikaptam a bőröndömből néhány ruhát. Felöltöztem majd a fürdőben hideg vízzel arcot mostam. De mind hiába. Továbbra is borzalmasan néztem ki a szemem alatti karikákról nem is beszélve. De nem foglalkoztam vele tovább. Csak kiengedtem a hajam. Átfésültem majd lementem reggelizni. A konyhában nem volt senki. A hűtőre egy papír fecni volt felragasztva. Letéptem majd elolvastam.

"Dany és Jared!

Apátokkal dolgozni mentünk majd este jövünk. Jók legyetek! És Dany mutasd meg a környéket Jarednek. Puszi: Apa és Anya."
 
A végén összegyűrtem a papírt és a szemetesbe dobtam, majd neki láttam reggelit készíteni. Nem tudtam, hogy Jared szereti e a rántottát így inkább a palacsinta mellett döntöttem. Mert az olyan kaja amit mindenki szeret. Legalábbis én még nem találkoztam olyannal aki ne szerette volna. Bekevertem a tésztáját majd neki láttam és kisütögettem őket. Az utolsó daraboknál tartottam amikor Jared is lejött immár felöltözve.

-Jó reggelt!-köszönt álmos, mély hangon.

-Neked is-mosolyogtam rá.

-Palacsintát sütsz?-kérdezte és megnyalta a száját. Ezzel egy időben a hasa egy hatalmasat korgott. Szegény biztos nagyon éhes lehetett már mivel tegnap nem is vacsorázott. Nem mintha én ettem volna, de nálam ez megszokott.

-Igen. Milyet kérsz?-fordultam felé.

-Kakaósat!-vágta rá kisfiús mosollyal. Mintha csak Niallt látnám. Tessék már megint rájuk gondolok! Miért van az hogy mindenről ők jutnak az eszembe? Éreztem, hogy megint a sírás fojtogat ezért vettem egy nagy levegőt majd kifújtam. Elkészítettem Jarednek és magamnak is néhány szem palacsintát. Mosolyt festve az arcomra fordultam felé. Letettem elé az egyik tányért a másikat pedig magam elé és enni kezdtünk.

-Hm..Ez nagyon finom lett-dícsért meg Jared, amit egy mosollyal díjaztam.

-Köszi! Egyébként ha van kedved ma körbe vezetlek a városban.

-Az szuper lenne, köszi!-mosolygott majd tovább tömte magát.

Reggeli után elmosogattam, majd leültem a nappaliban tévézni. Sokat kapcsolgattam a csatornákat, végül egy zene csatornán állítottam meg. Chris Brown-tól ment éppen a Don't Wake Me Up. Szeretem ezt a számot. Halkan énekelni kezdtem. Közben Jared is csatlakozott hozzám és velem énekelt.

-Azta nagyon jó hangod van-ámultam el. Nem gondoltam volna róla, hogy így tud énekelni.

-Köszi!-mosolygott rám.
 
-Mióta énekelsz?-kérdeztem meg kíváncsiságból, mert látszik rajta, hogy nem most kezdte.

-Kicsi korom óta. A nevelő szüleim is észrevették, hogy van hozzá tehetségem így beírattak egy ének tanárhoz. 10 évesen meg gitározni is megtanultam.

-Tényleg? És van gitárod?-kérdeztem izgatottan.

-Igen, fent van.-Hogy én ezt tegnap miért nem vettem észre. Mindig is megakartam tanulni csak valahogy sohasem jött össze. Sajnos.

-Mindig is megakartam tanulni rajta-szólaltam meg. Jared erre csak felpattant és elszaladt. Ebbe meg mi ütött? Mivel felállni nem volt kedvem így csak vállat vontam és tovább bámultam a tévét. Néhány perc elteltével Jared is visszatért hozzám.

-Hát az meg?-mutattam a kezében lévő gitárra értetlenül.

-Mondtad,hogy szeretnél megtanulni gitározni, majd én segítek ebben-mosolygott rám. Felugrottam a kanapéról majd ujjongva öleltem meg.

-Köszi, köszi, köszi!-ugráltam fel-alá. Komolyan olyan vagyok mint egy kis gyerek ha ajándékot kap. 

Jared csak felnevetett a viselkedésemen.

-Na ha megnyugodtál hozzá is kezdhetünk.-szólalt meg nevetve majd helyet foglalt a kanapén én pedig mellette. Először megmutatta hogyan kell lefogni az akkordokat, amikor már jól mentek megkérdeztem, hogy megtudna e tanítani nekem egy dalt.

-Persze. Mit szeretnél?-kérdezte.

-One Direction-től ismersz számokat?-kérdeztem meg.

-Persze. Rengetegszer énekeltünk együtt Louval, régen-mosolyodott el szomorúan. Bele sem gondoltam, hogy őneki is milyen nehéz lehetett eljönnie hiszen az ő barátai is Londonban vannak, ami valljuk be nincs épp közel. Bíztatólag megsimogattam a vállát.

-Jól vagy?-kérdeztem.

-Persze. De engem inkább az érdekel, hogy te jól vagy e?-kérdezte aggódva. Nagyon jól esik, hogy már most így törődik velem.

-Miért ne lennék jól?-kérdeztem vissza, ezzel is elkerülve a válasz adást.

-Hallottam hogy az éjjel sírtál.-mondta. El is felejtettem milyen vékonyak nálunk a falak. Ráadásul a szobáink is egymás mellett vannak. Lehajtottam a fejem, ezt már nem tudom letagadni. Tehetetlenségemben csak vállat vontam. Ekkor a csengő hangja ütötte meg a fülem. Mivel nem akartam, hogy Jarednek is elrontsam a kedvét a szomorúságommal, ezért mosolyra húztam a szám majd felálltam.

-Kinyitom-szólaltam meg. Kitártam a bejárati ajtót. Kíváncsi voltam ki jött mert nem vártunk senkit. De aki az ajtóban állt arra aztán végképp nem számítottam. Nem csak engem döbbentett meg a látványa. Ahogy elnéztem, őt is meglepte, hogy lát.

-Hát te?-kérdeztük mindketten.

-Én kérdeztem előbb!-szólaltam meg és vártam a magyarázatát.

-Jared adta meg a címet azt mondta, hogy itt lakik a családjával.-mondta magabiztosan. Bólintottam egyet, hogy jó helyen van.-És te mit keresel itt, cica?-vonta fel a szemöldökét. Valahogy falra mászok ettől a gyerektől az egyszer biztos. Legszívesebben lekevernék neki egyet.-Mond hogy nem Jareddel randizol!-kérte. 

-Nem dehogyis!-vágtam rá. Még csak az kéne, a bátyámmal randizni. Jesszus! És ekkor esett le, hogy ez a szerencsétlen nem tudja kije vagyok Jarednek.
 
-Akkor mit keresel itt?-kérdezte.-Csak nem meggondoltad magad és randiznál velem?-húzogatta a szemöldökét.

-El vagy tájolódva drága! Már egyszer elmondtam, de úgy látszik nem fogtad fel. Szóval elismétlem jól figyelj! Te és én-mutattam rá majd magamra-soha nem randizunk? Vili?-kérdeztem.-Egyébként meg itt lakom-világosítottam fel. Jó lehet, hogy elég bunkón fejtettem ki a dolgot, de már kezdettől nem volt szimpatikus a gyerek.

-Várj te vagy Jared húga?-kerekedtek ki a szemei és eltátotta a száját és végig mért. Idióta!

-Igen én vagyok gyökér!-csaptam rá az ajtót majd kicsit idegesen mentem vissza és az eddigi helyemet elfoglaltam.

-Ki volt az?-kérdezte Jared miközben a gitárját pengette.

-Austin-mondtam ki utálatosan az illető nevét. Ő boldogan állt fel és nyitott ajtót haverjának.
 
-Csá!-fogtak kezet majd leültek hozzám.

-Lenyugodtál cica?-ült le mellém a kezét pedig átdobta a vállamon. Ez a gyerek nem érti vagy nem bírja felfogni, hogy ő engem nem érdekel? Istenem miért büntetsz ilyen marhákkal?

-Austin fejezd be!-szólt rá mérgesen Jared. Én pedig megfogtam a srác kezét és lelöktem a vállamról.

-Oké, bocs!-tette maga elé a kezét Austin-Na és mit csinálunk ma?-kérdezte Austin hol rám hol Jaredre nézve. Csak imádkozni tudtam, hogy nem mondja el neki Jared mit terveztünk.
 
-Hát mi azt terveztük, hogy Dany körbevezet. Úgysem jártam még itt.-vont vállat Jared.

-Szuper! Mikor indulunk?-csapta össze a kezét Austin. Kezd az idegeimre menni!

-Egy szóval sem mondta senki, hogy te is jössz!-világosítottam fel.

-Ne csináld már cica! Tudom, hogy bírsz. Ne is tagadd!-húzott magához. Ezt a baromságot meg honnan szedte?

-Jared levakarnád rólam a haverod?-néztem bátyámra(hú de fura még mindig). Jared odajött majd elrángatta tőlem a srácot.-Mikor akarsz indulni?-néztem Jaredre, szándékosan nem vettem figyelembe a mellette álló fiút.

-Ne már! Én mért nem mehetek?-kérdezte Austin.

-Ezek után még komolyan kérded?-vontam fel a szemöldököm hitetlenül. Bólintott. Ilyen nincs csak a mesében! Hogyan lehet valaki ennyire sík? Nagy levegőt vettem és megráztam a fejem, hogy ne szóljak neki vissza. Kikerültem őket, de Jared megfogta a csuklóm és könyörögve nézett rám.
 
-Lécci-kérte kis kutya szemekkel.

-Ah-sóhajtottam megadóan.-Legyen!

-Köszi-nyomott egy puszit az arcomra.

-Én is köszönöm-hajolt közelebb Austin is, de én ellöktem magamtól.

-Nehogy megpróbáld, ha nem akarsz monoklival haza menni-fenyegettem meg.

-Ezért megéri-mosolygott.

-Hát te hülye vagy!-nevettem fel kínomban. Ők is elnevették magukat. Én pedig kicsit jobb kedvel mentem a szobámba, magára hagyva a két srácot.

***

Később elindultunk mindhárman. Mint kiderült Austin is itt lakik LA-ben csak suliba járt Londonba. Így ő is eléggé ismerte a várost. Megmutattunk minden jó helyet Jarednek. Ahogy láttam rajta nagyon tetszett neki minden.

Este fél nyolckor fáradtan mentünk haza hozzánk. Austin meg megbotlott a kapuban és orra esett én meg persze hangosan kinevettem. Jared felsegítette,miközben próbált komoly maradni, de nem sok kellett. Belőle is kirobbant a röhögés. Hasunkat fogva nevettünk.

-Béna-néztem Austinra. Ezt egyszerűen nem tudtam kihagyni.

-Ezzel most megsértettél. De ha kiengesztelsz-mutatott az arcára, hogy pusziljam meg. Na persze!-akkor megbocsáttok!-vigyorodott el.

-Valahogy csak túlélem.-tettem drámaian a szívemre a kezem, majd vigyorogva tovább mentem, de még láttam ahogy Jared a szemét forgatva megszólal.

-Meddig fogjátok gyilkolni egymást?-kérdezte.

-Ameddig nem jön el velem egy randira!-jelentette ki Austin.

-Akkor örökké-szólaltunk meg egyszerre Jareddel, mire felnevettünk. Austin meg felhorkantott és karba tette a kezét. Jared megveregette a vállát majd elköszöntek egymástól a kézfogásukkal.

-Szia cica!-kiáltott utánam.

-Nem vagyok cica!-kiáltottam utána, de ő csak vigyorogva fordított hátat és elment.-Ezentúl mindennap el kell őt viselnem?-kérdeztem szörnyűlködő képet vágva Jaredet.

-Nyugi jó fej, csak meg kell ismerni-mosolygott rám majd betolt az ajtón mert nem igen mozdultam meg.

-Sziasztok!-jött ki a konyhából anya a konyhai kötényében.-Jól éreztétek magatokat?-kérdezte.

-Igen-válaszolt a nevemben is Jared.

-Gyertek kész van a vacsora-invitált be minket az étkezőbe anya.

-Én nem eszek, nem vagyok éhes!-mondtam.

-Biztos?-kérdezte szomorúan anya.

-Igen.-válaszoltam. De nem akartam még ennél is jobban megbántani ezért megöleltem és nyomta az arcára egy puszit. Ezután mentem csak el aludni. De mielőtt elnyomott volna az álom a telefonom pittyegni kezdett, ami azt jelezte hogy SMS-em jött. Azonnal megnyitottam. Ez állt benne:"Szia kicsim! Hogy vagy? Milyen volt a mai napod? Nekem nagyon nehéz volt nélküled. Már most hiányzol. Szeretlek xoxo Harry."
 
Hogyan lehet valaki ennyire eszméletlenül cuki és aranyos? Vissza is írtam neki:"Szia! Tűrhetően, de nagyon hiányzol. Nem is tudom mit csinálnék ha nem lenne itt Jared. Ma például körbevezettük őt a városban. Jól éreztem magam de jobb lett volna ha te/ti is itt vagy(tok). Nagyon szerelek xoxo Dany."

Ezután nem sokkal már az álmok mezején jártam. Nagyon csodás álmom volt. Harry és én együtt lehettünk és nem állt közénk sem a távolság, sem apa. Bár az életben is így lenne..


Hogy tetszett?? Komizzatok! :DD 4-5 komi után hozom a kövit! :)) Puszi<3