2013. január 13., vasárnap

Nyolcadik díjam

Ismét kaptam egy díjat, amiért nagyon hálás vagyok Henynek! :) Köszönöm szépen! :)

 

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küld tovább 11 embernek!
1. Írj magadról 11 dolgot!
  1. Van egy cicám, akit Justinnak hívnak.:P
  2. Barna hajam és zöldes kék szemem van.
  3. A szilveszterkor a barátaimmal buliztam.:)
  4. Szeretek a focis és verseny autós játékokkal játszani a számítógépen.
  5. Rossz tulajdonságom a lustaság.
  6. A szobámban van a falamon egy nagy tigris poszter.*-*
  7. Nálunk most épp esik a hó.^^
  8. Szeretek sétálni menni.:)
  9. Most épp füzeteket kellene lemásolnom, de semmi kedvem neki állni.:/
  10. Tegnap este Harryvel álmodtam!:P
  11. Nagyon sok fiú bandát szeretek, de legeslegjobban a One Directiont, ami gondolom nem meglepő! :)
2.Válaszolj 11 kérdésre!
  1. Örülsz a díjnak? Nagyon! :))
  2. Mi ösztönöz a blogírásban? A pozitív visszajelzések! :)
  3. Melyik karaktered áll hozzád a legközelebb? Mindegyik blogomban a főszereplő lány.
  4. Hogyan jött az alapsztori ötlete? Hát ez egy jó kérdés már nem tudom.. Azt hiszem, hogy valamilyen blogot olvastam, amikor eszembe jutott egy új történet és én olyan vagyok, hogy amíg nem írom le addig nem nyugszom. :) Ezért is van már elkezdve nagyon sok történet a laptopomon.
  5. Tudod jellemezni magad egy szóval? Igen, lökött! :)
  6. Babonás vagy? Nem igazán.
  7. Szerinted negatívan vagy pozitívan állsz a dolgokhoz? Hát ez is egy jó kérdés. Szerintem ez helyzettől függ.
  8. Sorolj fel 5 olyan dalt, amit minden nap meghallgatsz - tudom ez nem kérdés, de kíváncsi vagyok! 1. One Direction- kiss you. 2. Justin Bieber ft. Nicki Minaj - Beauty and a beat. 3. Olly Murs ft. Flo Rida - Troublemaker. 4.One Direction - Irresistible. 5. One Direction - They don't know about us (Nem tetszés szerinti sorrendben van!)
  9. Szeretnél a jövőben az írással foglalkozni?  Igen.:)
  10. Melyik az a gyümölcs/zöldség, amit a pokol mélyére küldenél? Gyümölcs a narancs, zöldség pedig a karfiol.
  11. Van olyan tárgyad, ami szerencsét szokott hozni? Igen a nyakláncom. Egy négylevelű lóhere a medálja, aminek rózsaszín szívek a levelei. Nagyon szép és mindig hordom. 

Most nem küldöm tovább mert a másik blogomon már megtettem! :) Még egyszer is köszönöm a díjat! :))

2013. január 12., szombat

Díjak!

Sziasztok! :) Most csak azért jelentkezem, mert ismét kaptam díjat Bernitől és Dominikától is! :)
Nagyon köszönöm lányok!^^


Szabályok:
1.Írj magadról 11 dolgot.
2.Válaszolj 11 kérdésre.
3.Írj 11 kérdést.
4. Küldd tovább 11 embernek. 

1. Írj magadról 11 dolgot! 
  1. A héten beteg voltam és nem voltam suliban, csak kedden.
  2. Imádom a One Direction-t és ha meghallom egy számukat képes vagyok ugrálva énekelni a tévé előtt.:P
  3. Nehezen barátkozó típus vagyok.
  4. Imádok fanfictionöket olvasni és írni is! :)
  5. Szeretnék egy szoba kutyust, de sajnos anyuék nem engedik.
  6. Van egy öcsém akivel nagyon sokat veszekszünk.
  7. Sokat nézem a Music Channelt.
  8. Nagyon megszerettem James Arthur Impossible című számát.:)
  9. Alig várom már hogy itt legyen a nyár és végre szünet legyen, meg jó idő! :)
  10. Szeretnék megtanulni gitározni és hamarosan kapni is fogok egy gitárt.:P
  11. Imádok a barátnőimmel bohóckodni.:D♥
2. Válaszolj 11 kérdésre!
  • Berni kérdései:
  1. Mi a mottód az életben? Élj a mának.! 
  2. Szoktál a blogodon kívül mást is írni? (novella, vers) Nem. Vagyis a gépemen és füzetekben nagyon sok történetet kezdtem már el, de még egyiket sem írtam ilyen hosszúra mint például ezt a blogot.
  3. Mi a célod a blog írással? Hát, hogy ezáltal kifejezzem a kreativitásom, és nagyszerű érzés azt tapasztalni, hogy amit én kitalálok és leírok az másoknak is tetszik!:)
  4. Mióta írsz? Fú nem tudom már nagyon régóta, de az első blogomat csak 2012. májusában indítottam.
  5. Sokan támogatnak az írásban? Igen a szüleim is támogatnak benne, a legjobb barátnőim, és az olvasóimból is erőt merítek.
  6. Ki a kedvenc íród? Lisa Jane Smith.
  7. Ki a példaképed és miért? Nincs példaképem.
  8. Mi az-az egy dolog amiért mások felnéznek rád? Fogalmam sincs, talán az állandó jókedvem.
  9. Melyik a kedvenc könyved? Esetleg könyveid. Egyértelműen a Vámpírnaplók összes része.:)
  10. Milyen részeket írsz szívesen a blogodban? (olyanra gondolok, hogy: szomorú, vicces, nevetséges stb.) Mindenfélét szeretek, de legjobban az ilyen romantikus részeket.:P
  11. Mi az amit elszeretnél érni a jövőben? Hú jó kérdés, hát szeretnék egyszer mindenképpen kijutni Londonba és szeretnék egyszer írni egy könyvet.:) Szép álmok.
  • Domi kérdései:
  1. Kedvenc tantárgy? Angol.
  2. Mióta szereted az 1D-t? 2012. márciusa óta nagyjából, de nem tudom pontosan.:)
  3. Kedvenc költő és miért? Nem igazán van.
  4. Mennyi díjat kaptál eddig? Ötöt erre a blogra ha ezeket nem számítjuk.:)
  5. Kedvenc színed? Lila és már a rózsaszín is.:)
  6. Milyen tanuló vagy? 3-4-5 attól függ hogy miből.
  7. Rendetlen vagy rendszerető vagy inkább? Is-is, attól függ, hogy milyen kedvem van.
  8. Ismersz fiú directionereket? Nem sajnos.:P
  9. Nézel valami sorozatot? Persze Barátok köztöt és Vámpírnaplókat, meg Showder Klubbot.:)
  10. Kedvenc blogod/blogjaid? Hú hát nagyon sok van, de köztük van a tiéd is és még nagyon sok másik! :) Nem tudok kiemelni.
  11. Minek örülnél a legjobban? Ha elmehetnék egy One Direction koncertre és találkozhatnék a fiúkkal.:D
3. Írj 11 kérdés!
  1. Mi jelenleg a kedvenc számod?
  2. Ismered a Union J-t?
  3. Ki a kedvenc színészed?
  4. Rakd sorrendbe tetszés szerint a 1D-s fiúkat!
  5. Voltál már szerelmes?
  6. Szereted Justin Biebert és, ha igen melyik a kedvenc számod tőle?
  7. Van olyan blog amit különösen szeretsz, ha igen akkor melyik az?
  8. Milyen blogokat szeretsz olvasni? Kivel kapcsolatosokat?
  9. Mióta blogolsz? És mi vett rá, hogy elkezdj blogot írni?
  10. Mi a kedvenc filmed, sorozatod?
  11. Mi szeretnél lenni ha felnősz?  
4. Küld tovább 11 blognak!
  1. Zsófi: http://onedirectionfanfic-tion-lovestory.blogspot.hu/
  2. Heylin: http://badboybradford.blogspot.hu/
  3. Angi:  http://theresumptionofatragiclife.blogspot.hu/
  4. Dórucika: http://babyyoustolemyheart1d.blogspot.hu/
  5. Diana: http://need-one-love.blogspot.hu/
  6. Somebody:  http://somebody-whenmylifebegins.blogspot.hu/
  7. Bíííía: http://itsinhisdna.blogspot.hu/
  8. http://closetomyheart-1d.blog.neon.hu/
  9. Flóra és Vivi: http://ezteldtul.blogspot.hu/
Még egyszer is nagyon szépen köszönöm a díjakat, nagyon sokat jelentenek!.:) Puszi♥

2013. január 10., csütörtök

Búcsú

Sziasztok elérkeztünk a blog végéhez. Tudom váratlanul ért benneteket. Igazából én is csak akkor jutottam erre az elhatározásra amikor befejeztem a részt. De muszáj volt ezt a lépést megtennem, mert már nem igen volt ihletem a történetet illetően és nem akartam, hogy sablonos legyen. Remélem megtudtok érteni!
Furcsa belegondolni, hogy már nem írhatom tovább Dany és Harry történetét. Hiányozni fognak, mivel mikor írtam a részeket közben zenét hallgattam (legtöbbször természetesen 1D-t) és teljesen beleéltem magam a történetbe. Remélem nem csalódtatok a történetben hogy így lett vége.!

Ez úton is szeretném nektek drága olvasóim megköszönni, hogy olvastátok és kommenteltétek az új részeket. A kedves kommentjeitekkel mindig feldobtátok a napomat, bármilyen rossz kedvem is volt, miután elolvastam a komikat mindig mosolyognom kellett és ezt nagyon szépen köszönöm nektek! Ezen kívül köszönöm a több mint 17.000 látogatót, a sok kommentet, a 14 rendszeres olvasót csodásak vagytok! Nem is tudjátok milyen sokat jelentettek ezek nekem. Ti adtatok erőt ahhoz, hogy folytassam. Még egyszer is nagyon szépen köszönöm ezt nektek! Imádlak titeket!<3

És ne aggódjatok nem fogom befejezni az írást.! Rengetek ötletem van új blogokhoz. Egyet már el is kezdtem, már több rész meg is van írva előre. De még nem akarom feltenni. Mert nem biztos hogy lenne időm rendesen hozni az új részeket, a másik két blogom mellett és a suli mellett. Viszont gondolom nem okozok senkinek sem meglepetést azzal, ha azt mondom az is szintén One Directionös lesz. Addig is míg ezt nem kezdem el ne feledjétek el olvasni a másik két blogomat.!

Imádlak titeket.!
Ui: A kommentjeiteket még egyszer is nagyon szépen köszönöm néhányat még meg is könnyeztem, de válaszoltam is rájuk! :) Ha esetleg szeretnétek megismerni vagy valami twitteren nyugodtan írhattok, mert szívesen megismernélek én is titeket! :) Twitterem: jenna7896. Csak ennyit akartam.
Puszi: Jenny.<3

2013. január 6., vasárnap

42.Vége!

Hallgassátok meg hozzá: Stole my heart !! Jó olvasást a részhez! :)

Másnap reggel Harry mellett ébredtem. Karjai még mindig ugyanúgy öleltek, mint mikor este elaludtunk. Óvatosan szembe fordultam vele és néztem ahogy békésen szuszog. Göndör fürtjei összevissza meredeztek, de még így is aranyos volt. Nem tudom meddig nézhettem, de egyszer csak megszólalt amitől egy kisebb sikoly hagyta el a szám.
 
-Ennyire érdekes vagyok?-kérdezte reggeli mély hangján.
 
-Igen.-mosolyogtam rá, majd nyomtam az arcára egy puszit.
 
-Én inkább ideszeretnék.-mutatott az ujjával a szájára, miközben végig a szemembe nézett. Mosolyogva hajtottam végre a kérését. Odahajoltam hozzá és egy érzelmes csókot váltottunk, majd szorosan hozzábújtam, a fejemet a mellkasára hajtottam, ő pedig izmos karjait körém fonta.

-Mit csinálunk ma?-kérdezte közben a hajamat simogatta. Jó lenne minden reggel így ébredni.
 
-Hát én már megbeszéltem a lányokkal hogy elmegyünk vásárolni, de utána szabad vagyok.-válaszoltam.

-Akkor este megnézhetnénk valami filmet együtt, mit szólsz?-kérdezte.

-Felőlem okés.-egyeztem bele.-Na de megyek készülődni.-pattantam ki mellőle az ágyból. Fogtam a táskám és a fürdőbe vonultam vele. Gyorsan felöltöztem az elhozott ruhámba, majd fogat mostam, megfésültem a hajam és kimentem. Harry már nem volt a szobában ezért is elhagytam a helyiséget és lesétáltam a konyhába, ahol csak a lányok és Harry tartózkodtak.

-Sziasztok!-mosolyogtam a csajokra.

-Szia!-köszöntek vissza kórusban.

-Indulhatunk?-kérdeztem közben észrevétlenül végig néztem rajtuk, mind csodásan néztek ki mint mindig.

-Persze!-vágta rá elsőként Eleanor, a többiek pedig bólogattak.

-Csak siessetek vissza!-húzott magához a derekamnál fogva Harry.

-Értettem.-nevettem fel viselkedésén, majd még egy utolsó csókot váltva a lányokkal elhagytuk a lakást.


Vidáman, bohóckodva szeltük az utcákat míg el nem értünk a plázához.  Eléggé feltűnőek voltunk mivel a rajongók is ránk találtak. Szerencsére viszont a kedvesebbek jöttek oda hozzánk. Néhányan tényleg annyira aranyosak voltak, ami meglepett hogy még hozzám is odajöttek és elmondták, hogy örülnek annak hogy Harryvel együtt vagyunk, mert tudják Harry boldog velem. Annyira jól esett ezt hallani. Sokkal jobb kedvem lett ezután.

-Na melyik boltot célozzuk meg először?-nézett körbe Perrie.

-Van egy nagyon jó ruha bolt a másodikon.-szólaltam meg.

-Akkor irány a második!-csapta össze a tenyerét Danielle. A boltba beérve az eladó egyből felismerte a lányokat így folyton körülöttünk legyeskedett, és minden óhajunkat-sóhajunkat teljesítette. Furcsa volt így itt lenni, mivel eddig akárhányszor voltam az eladó mindig bunkó volt, de nem csak velem mindenki mással is.

/Néhány órával később/

-Mi lenne ha beülnénk valahova, mert már leszakad a lábam.-sóhajtott fel fájdalmasan Danielle. Egyetértettünk vele így beültünk egy kajáldába. A pincér pár percen belül már ott is volt nálunk.

-Mit hozhatok a szép hölgyeknek?-hallottam meg egy ismerős hangot, mire oda fordultam.

-Austin?-kérdeztem hitetlenkedve, de nem voltam vele egyedül Eleanor is alig hitt a szemének.

-Te itt dolgozol?-kérdezte unokatestvérem, ezek szerint nem csak én nem tudtam erről.

-Aha.-válaszolta büszkén.-Mi ezen olyan meglepő?-kérdezte.

-Az hogy te egyáltalán dolgozol!-vágtuk rá egyszerre Eleanorral amin minden felnevettünk.

-Haha, nagyon vicces!-nézett ránk kicsit szúrósan Austin.

-Oké bocsi.-néztem rá.

-Nem gond.-vette elő megint szokásos mosolyát.-Mit szeretnétek?-bökött fejével az étlap felé, majd a zsebéből előhúzott egy kis jegyzet tömböt, meg egy tollat és várta, hogy soroljuk a rendelésünket. Elmondtuk mind a kérésünket. Austin már el is szaladt, mert várták a többi asztalnál is. A csajokkal tovább beszélgettünk. Perriet is jobban megismertem. Mesélt magáról, a Little Mix többi tagjáról is, amit örömmel hallgattam hiszen nagy rajongójuk voltam az xfaktor alatt és még most is nagyon szeretem a zenéjüket.

Hirtelen megszólalt a csengőhangom ami nem más mint a Little Mix-től a DNA, felcsendült Perrie hangja, mire az említett felkapta a fejét és meglepetten nézett rám. Én fülig pirulva kotortam elő a táskámból a telefonom, majd a hívás gombra nyomtam és felvettem.

-Szia húgi!-köszönt.

-Szia Jared, mit szeretnél?

-Csak hogy mikor jössz meg?-kérdezte.

-Még nem tudom, miért?

-Mert unatkozom. Austin nem ér rá.-szinte láttam magam előtt ahogy a nappaliban fekve sajnáltatja magát, mint általában.

-Bocsi de most a lányokkal vásárolunk. De ha ennyire unod magad menj át Harryékhez.-adtam neki az ötletet.

-Igazad van. Akkor megyek is. Köszi húgi. Szia, további jó vásárlást!-mondta, majd letette mielőtt még elköszönhettem volna. Már megsem lepődtem rajta mindig ezt csinálja!

-Jó a csengőhangod!-mosolygott rám Perrie.

-Köszi. Nagy rajongótok vagyok mint már mondtam.-néztem rá kedvesen.

-Igen emlékszem!-küldött felém egy bocsánatkérő mosolyt az első találkozásunk történtjei miatt, amikor kiosztott Zayn miatt. Csak legyintettem az már a múlt nem érdekel. A lényeg az, hogy mára már sikerült kibékülnünk.


***
-Megjöttünk!-kiáltotta el magát Eleanor, amint átléptük a ház küszöbét. Mosolyogva figyeltem ahogy Louis kiront a nappaliból és felkapja barátnőjét, majd többször is megpörgeti a levegőben.

-Elég Lou tegyél le!-nevetett Eleanor. Barátja teljesítette a kérését, majd mikor már ismét szilárd talajon állt megcsókolták egymást. Addig mi a lányokkal a nappaliba mentünk. A szatyrokat csak az előszobában hagytuk.

-Sziasztok!-köszöntem a fiúknak, akik mind elmondtak egy 'sziát' vagy épp csak intettek egyet felém üdvözlés kép. Fogtam magam és lekuporodtam az egyik fotelbe. Végig néztem a nappaliban helyet foglalókon. Mindenki a párjával volt együtt, kivéve persze Niallt és Jaredet, de ahogy elnéztem őket nem igen zavarta ez őket. Elröhögtek egymás hülyeségein.

Furcsa belegondolni, hogy még csak alig egy éve, hogy megismertem őket, de már most nélkülözhetetlenek az életemben. Fontos szerepet töltetnek be a mindennapjaimban az 1D-s fiúk, Eleanor, Danielle és Perrie is, még ha az elején olyan rossz is volt a kapcsolatunk egymással.
Ráadásul ebben az időszakban tudtam meg, hogy van egy bátyám - az előbb említettre néztem közben, aki épp valamin nagyon jót derült -, akivel szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk. Sajnálom, hogy ennyi időt kellett eltöltenem nélküle, anélkül, hogy egyáltalán tudtam volna a létezéséről. Sajnos ez ellen már nem tudok mit tenni. Inkább örülök annak, hogy a továbbiakban már végig boldogítani fog a hülyeségeivel. El sem tudnám már képzelni a napjaimat nélküle és az idióta haverja nélkül. Igen itt Austinra gondolok! Igaz, hogy az elején vele sem volt épp felhőtlen a kapcsolatunk. Ki nem állhattam szerencsétlent, mert állandóan bepróbálkozott és nem értett a szép szóból, de szerencsére már elhagyta ezt a "jó" szokását és megismerhettem az igazi valóját, hogy milyen is ő valójában. Egy kedves, vicces fiú.
Egytől egyig fontos szerepet tölteten be az életemben, nem bírom hangsúlyozni, hogy mennyire!

-Min gondolkozol ennyire kicsim?-hallottam meg a számomra legszebb hangot a világon. Oldalra fordítottam a fejem és szembe találtam magam Harry gyönyörű fürkésző tekintetével. Felhúzott engem a helyemről, leült oda, majd engem az ölébe húzott.

-Csak azon, hogy mennyire szeretlek titeket.-válaszoltam és végig futtattam a tekintetem a kisebb társaságon.

-Mi is nagyon szeretünk téged Dany!-mosolygott rám Louis.

-Igen, mindennél jobban szerelmem.-ölelt át szorosan Harry. A meghatódottságtól egy könnycsepp csordult ki a szememből, ezért a fejem Harry mellkasába fúrtam, ő pedig karjaival szorosan ölelte át a derekam.


Kétség sem fér hozzá ők a második családom és imádom őket!♥


  
Igen itt a vége. Hű de nehéz ebbe még csak belegondolni is.. már most a sírás kerülget.:(
 Még holnap jelentkezem majd egy rövid bejegyzéssel! 
Utoljára is kérlek írjátok le a véleményeteket a résszel kapcsolatban.! Köszönöm.
Puszi: Jenny.<3

2012. december 24., hétfő

41.Perrie

Sziasztok! :D Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek és nagyon boldog 21. szülinapot  BooBear! :))♥ Remélem tetszeni fog majd mindenkinek az új rész.:) Kommenteljetek, kérlek! :) Most nem szabok határt.:) De azért örülnék neki, ha nem csak egy ketten írnátok. De befogom. Jó olvasást! :) Sok puszi: Jenny.<33

/Dany szemszöge/

Miután Zaynt felküldtem Perrie után. Ismét egyedül maradtam a gondolataimmal egészen addig míg Harry be nem futott a bejárati ajtón. Szó szerint!

-Veled meg mi történt?-kérdeztem. Hátát az ajtónak döntötte és úgy lihegett.

-Ra..jon..gók.-válaszolta akadozva, majd miután ismét normálisan vette a levegőt mesélni kezdett.-Épp kijöttem a boltból amikor néhányan odajöttek autogramért meg fényképért. Velük még nem volt semmi baj aranyosak voltak. De aztán egyre többen lettek és majdnem letépték még a pólómat is rólam. Ezért inkább elfutottam, ők pedig üldözni kezdtek.-mesélte el.

-De jól vagy?-kérdeztem és közelebb mentem hozzá.

-Persze.-mosolyodott el majd nyomott egy puszit az arcomra.-Majd elfelejtem itt a csoki.-nyomta a kezembe.-Megszenvedtem érte.-mondta, amin mindketten felnevettünk.-Zayn hol van?-huppant le a kanapéra én pedig mellé kuporodtam.

-Fent az emeleten Perrievel.

-Nem kéne megnézni őket?-kérdezte miközben egyik kezével átkarolta a vállam.

-Nem ne zavarjuk meg őket.-néztem rá. Ő csak bólintott majd bekapcsolta a tévét és együtt kezdtük el nézni a Pokémont. 

-Szerinted van esély arra hogy kibéküljenek?-kérdeztem meg halkan a mese alatt. De választ nem kaptam, ezért ránéztem Harryre és láttam, hogy teljesen bele van merülve a rajzfilmbe így inkább hagytam.

Pár perc múlva lépteket hallottunk a lépcső felől ezért odakaptuk a fejünket. Na persze Harry ezt észre veszed, mi?! Visszatérve a lépcsőn épp Zayn és Perrie jöttek le (nem volt nehéz kitalálni mivel csak négyen vagyunk itthon, de mindegy!) és mindkettőjük arcán egy hatalmas mosoly terült el.

-Szia Perrie!-köszönt barátom a szőke hajú lánynak, aki mosolyogva üdvözölte egy öleléssel Harryt.

-Mit csináltatok?-kérdezte meg Zayn.

-Pokémont néztük.-válaszoltam mosolyogva.-Csak most épp reklám van.

-De jó. Akkor csatlakozunk mi is!-csillant fel Zayn szeme.

-Most komolyan ezt a mesét akarjátok nézni?-kérdeztem szörnyülködve. Egy ideig még én is elnézem, de már egy idő után borzalmas.

-Igen!-vágta rá a két fiú.

-Ne már!-szólaltunk meg egyszerre Perrievel. Egymásra néztünk és csodák csodára küldött felém egy kedves mosolyt. De ez most igazi mosoly volt, nem olyan álmosoly amiket szokott. Teljesen meg is lepett.

-Shh. Kezdődik!-pisszegett le minket Zayn. Hát kedvesek de tényleg. Mivel nem volt kedvem tovább nézni a tévét, ezért kisétáltam a konyhába. Öntöttem magamnak egy pohár teát és a pohárral együtt leültem a pulthoz. Néhány percig lehettem csak egyedül aztán csatlakozott hozzám Perrie is. Kérdő tekintetemet látva megszólalt.

-Nem bírtam tovább nézni.-forgatta meg a szemét, amin elmosolyodtam, ő szintén majd leült velem szembe.

-Csodálom, hogy eddig bírtad.-nevettem fel.

-Nem volt könnyű elhiheted.-nevetett ő is.-Hihetetlen, hogy milyen gyerekesek a barátaink vannak.

-Ezek szerint újból minden rendben van közöttetek?-kérdeztem rá kicsit félénken.

-Igen.-válaszolta nagy mosollyal az arcán.

-Örülök nektek.-feleltem kedvesen.

-Figyelj Dany sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled, miközben semmi okom nem volt rá.-hajtotta le a fejét.

-Semmi baj.-mosolyodtam el. Jól esett a bocsánatkérése.-Felejtsük el. 

-Tudod mit mi lenne ha holnap elmennénk vásárolni?-kérdezte.

-Benne vagyok.-mondtam. Ezután még sokat beszélgettünk Perrievel. Sikerült jobban megismernem és rá kellett jönnöm, hogy nagyon aranyos és kedves lány alapjába véve. 

-Na mi van lányok?-jött be a konyhába Danielle utána pedig rögtön Elenaor lépett be a helyiségbe.

-Semmi érdekes. Ki lettünk közösítve.-néztem rájuk.

-Ja igen láttuk, amint beléptünk az ajtón Liamék is letelepedtek a tévé elé.-mondta Danielle.

-És nem azért de ti mióta vagytok ilyen jóban?-kérdezte meg Eleanor.

-Kb. egy órája kibékültünk.-válaszolta mosolyogva Perrie.-Ahogy Zaynnel is.

-Ez tök szuper.-tapsikolt Danielle amin mi csak nevettünk.

-Holnap vásárolni is elmegyünk. Ti is eljöttök?-fordultam az imént érkező két lányhoz.

-Persze!

-Ki nem hagynánk.-érkeztek a válaszok sorban.


***
-Láttam, hogy kibékültetek Perrievel.-ölelt át Harry.

-Igen.-mosolyogtam rá, miközben végig a gyönyörű szemeibe néztem.

-Mondtam már hogy mennyire szeretlek?-fúrta tekintetét mélyen az enyémbe.

-Nem ebben az órában még nem.-csináltam úgy mint aki nagyon gondolkodik.

-Hiba volt.-mosolygott, majd megcsókolt. Ajkai lassan érintették az enyémet. Egyszerűen imádom ahogy csókol, ölel, vagy éppen csak rám néz azokkal az csodálatosan szép zöldeskék szemeivel. Napról napra csak jobban elhiszem, hogy nekem nem kell senki más csak Ő. Harry a mindenem és soha nem akarom őt elveszíteni.

-Szeretlek Dany.-eresztett meg egy szívdöglesztő mosolyt amitől a szívem kihagyott egy ütemet.

-Én is szeretlek téged Harry mindennél jobban.-bújtam hozzá szorosan. Arcomat a vállába fúrtam ő pedig a kezeit a derekamon pihentette. Nem tudom meddig lehettünk így, de nagyon jó érzés volt.



(Az a mosoly*-*)

Még Egyszer Is Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok Minden Kedves Olvasómnak! :))
  

2012. december 16., vasárnap

40.Visszamegyek Londonba

Sziasztok! :) Itt van a friss rész. Remélem tetszeni fog majd. Köszönöm az eddigi kommenteket nagyon sokat jelentenek!<3 Imádlak titeket! Jó olvasást a részhez. 6 komi után hozom a következőt! :) Puszi: Jenny♥


-Mi lenne, ha elmennénk és körbe vezetnélek a városban?-húzódtam el tőle egy kicsit.

-Jó ötlet.-mosolygott, nyomott egy puszit az arcomra aztán feltápászkodtunk és lesétáltunk a nappaliba.

-Hova-hova gyerekek?-kérdezte mosolyogva Zayn. Láttam rajta, hogy ez nem az az igazi Zaynes mosolya, csak egy magára festett álarc. Tudtam, hogy ezt is csak azért öltötte magára, hogy ne aggódjunk miatta. De már ismerem eléggé ahhoz, hogy tudjam mikor őszinte a mosolya, mikor nem.

-Sétálni megyünk.-válaszolt Harry mosolyogva és átkarolta a derekam.

-Nincs kedved velünk jönni?-kérdeztem meg kedvesen, mert nem akartam egyedül hagyni ilyen pocsék állapotban.

-Nem köszi. Elvagyok itthon egyedül is.-utasította vissza kedvesen az ajánlatomat, majd felbaktatott a szobájába.

-Harry, nem maradhatnánk inkább mégis itthon?-fordultam barátom felé, amint eltűnt Zayn a lépcsőn.

-Mért? Rosszul érzed magad?-kérdezte aggódva és jobb kezét a homlokomhoz érintette, hogy megnézze nincs e lázam.

-Nem dehogy! Nincs semmi bajom.-vettem le a kezét a homlokomról.-Csak bánt, hogy Zayn ennyire maga alatt van és nem szeretném egyedül hagyni.-néztem rá kis kutyus szemekkel.

-Annyira szeretem benned, hogy így törődsz mindenkivel.-mosolyodott el és megcsókolt. Miután elváltunk egymástól homlokát az enyémnek döntötte és úgy nézett a szemembe.-A városnézés ráér máskor is.-mondta.

-Köszönöm.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Na és mi a terved ahhoz hogyan kerítsük kicsit jobb kedve Zaynt?-kérdezte.

-Először is kell egy kis boldogság hormon. Van itthon csoki?-néztem Harryre.

-Nem hiszem. Niall az összeset felfalta.-válaszolta. Elhúztam a számat és gondolkodni kezdtem mivel dobhatnánk még fel Zaynt.-De tudod mit? Elmegyek a boltba és hozod.-állt fel.

-Köszi!-néztem rá hálásan és dobtam felé a levegőben egy puszit, ő pedig úgy csinált mint aki elkapja és a szájához érintette a kezét majd elment. Én pedig elmosolyodtam. Bementem a konyhába és neki láttam elkészíteni Zayn kedvenc ételét. Hátha ezzel valamivel fényesebb kedvre tudjuk hozni. Főzés közben végig Harryn járt az eszem.

Még mindig hihetetlen számomra, hogy mennyire szeretem ezt a göndör hajú bolondot. Mintha csak most lett volna mikor kettesben felültünk a London Eye-ra és azt ott töltött beszélgetésünkre is tisztán emlékszem. Már akkor éreztem, hogy Harry fontos szerepet fog betölteni az életemben. Bár akkor még csak azt hittem, hogy nem lesz több mint egy egyszerű barát. De aztán jött a Holmes Chapel-i kirándulásunk. Akkor volt, hogy először megcsókolt. Az a csók volt az, ami minden megváltoztatott. Az érzéseim ekkor törtek felszínre Harryvel kapcsolatban. Viszont akkor még nem tudtam, hogy az amit érzek szín tiszta szerelem. Egyedül annyit tudtam, hogy nem tudok csak barátként viszonyulni hozzá. Miután ő megkért, hogy maradjunk csak barátok nagyon rosszul éreztem magam. Próbáltam elfelejteni őt David által. Mondanom sem kell, hogy így vissza gondolva mekkora baromság volt. Ezután jött amikor részegen bevallotta, hogy szeret.-az emlék hatására elmosolyodtam.-Másnap viszont semmire sem emlékezett, ami azért eléggé kiborító volt. De hatalmas szerencsémre később eszébe jutott minden és bevallotta mi is az amit valóban érez. Elmondta, hogy amit részegen mondott az az igazság. Ekkor volt a második csókunk. A titkos kapcsolatunk sem tartott sokáig. Mert én mindent elcsesztem azzal, hogy hagytam Davidnek, hogy utoljára megcsókoljon pedig akkor már végül is Harryvel jártunk. Persze Harry felkapta a vizet és hetekig nem szólt hozzám. Azt hiszem ez volt életem legborzalmasabb időszaka. Nem is szeretném még egyszer azt érezni mint akkor. Valami elképzelhetetlen fájdalom az, amikor az akit szeretsz utál és keresztül néz rajtad. Életem majdnem legboldogabb pillanat az volt mikor ismét kibékültünk Harryvel. Szerencsére ez volt eddig az egyetlen veszekedésünk és csak remélni tudom, hogy ez így is marad. Nem is tudom mit csinálnék ha mi is úgy járnánk mint Zayn-ék. Szegény srácot annyira sajnálom. Tiszta szívből szereti Perrie-t, mert látszik rajta, hogy mennyire boldog mikor együtt vannak mintha a felhők felett járna olyankor. Ahogy elnéztem Perrie sincs ezzel másképp. Ami közéjük áll az egyedül az átkozott féltékenység. Részben megértem Perrie-t, hogy féltékeny hiszen a barátja egy nagyon jó pasi, ráadásul híres és millió rajongója van. De még ha a rajongókra lenne féltékeny akkor meg is érteném, de az hogy a féltékenységének én vagyok az oka. Pont én! Én aki soha nem is volt az a fiúk álma lány. Perrie-nek a közelébe sem érek. Ő olyan szép és tehetséges. Nem is értem, hogy gondolhatja egyáltalán, hogy Zayn majd pont velem csalja meg! Ráadásul Zaynből én ki sem tudnám nézni, hogy megcsalja a barátnőjét. Szerintem akinek ilyen miatt kellene aggódnia az én vagyok. Már nem amiatt, hogy Harry megcsal, hanem, hogy elhagy egy sokkal szebb lányért. Mivel híres, helyes énekes bárkit megkaphat akit csak szeretne. Ezért is nagyon szerencsésnek érezem magam, hogy a barátnőjének tudhatom magam és remélem ez még jó sokáig így is marad!

-Mi ez a jó illat?-hallottam meg Zayn hangját az ajtóból. Megfordultam és láttam ahogy a falnak támaszkodva áll.-Csak nem csirke illatát érzem?-szippantott bele a levegőbe.

-De igen!-válaszoltam mosolyogva.-Mindjárt kész lesz.

-Imádlak Dany.-ölelt meg, majd felpattant az a bárpultra és onnan figyelte mit csinálok.

-Mi lenne ha inkább segítenél és nem csak néznéd hogy mit csinálok?-fordultam felé a kezemet pedig a csípőmre tettem.

-Isten ments! Híres énekes vagyok nem valami szakács!-tette maga elé a kezét. Halál komolyan néztem rá, mire kitört belőle a röhögés.-Csak vicceltem. Persze, hogy segítek.-szállt le a pultról.-Na miben segítsek?-kérdezte mosolyogva. Jó volt végre őszintén boldognak látni. Még ha nem is tart majd sokáig. Lényeg az, hogy most legalább egy kis időre is de elfelejtette a bánatát.

-Teríts meg lécci. Szerintem elég lesz három főre, mivel a többiek nem tudom mikor érnek haza.

-Rendben. Jut eszembe Harry hová lett?-kérdezte miközben az egyik szekrényből elővett három tányért.

-Elküldtem a boltba csokiért.-válaszoltam neki, majd kivettem a sütőből a csirkét. Az illata valami isteni volt, szóval csak nem csinálhattam olyan rosszul.

-Dany ez valami istenien néz ki.-nyalta meg a száját. Elmosolyodtam rajta.-Sajnálom de én nem tudom megvárni Harryt.-mondta aztán szedett magának az ételből és megkóstolta.

-Hmm..-ez valami isteni nézett rám csillogó szemekkel. Hatalmas mosolyra húztam a szám. Annyira jó volt látni, hogy megint olyan mint a régi Zayn. Ekkor valaki csengetett. Zayn épp készült felállni.

-Hagyd csak majd én!-nyomtam vissza a székre, aztán kinyitottam az ajtót.

-Szia!-köszöntem kissé félénken Perrie-nek. Kicsit meglephette, hogy én nyitottam ajtót, mert pár percig csak állt egy helyben és meg sem szólalt.

-Zayn itthon van?-kérdezte meg halkan és levette a napszemüvegét. Látszott rajta, hogy őt is hasonlóan megviselte a szakítás, mint Zaynt. Szemei vörösek voltak és felduzzadtak a sok sírástól.

-Igen. Gyere be!-álltam kicsit odébb, hogy utat engedjek neki. Kicsit tétovázott, de aztán elsétált mellettem. Becsuktam mögötte az ajtót.-A konyhában van!-néztem Perrie-re. Ő bólintott majd besétált a helyiségbe. Nem akartam zavarni így én inkább leültem a nappaliban és a telefonomon felléptem twitterre. Azt hiszem ez már ragadós a fiúk is állandóan ezt csinálják és már én is kezdek rászokni.

/Zayn szemszöge/

Dany elment ajtót nyitni én pedig továbbra is csendben falatoztam abból a fantasztikus csirkéből, amit ő készített nekem. Hallottam mögöttem a lépteket, de nem fordultam meg.

-Ki volt az?-kérdeztem. Válasz nem érkezett ezért megfordultam. Nem az a személy állt az ajtóban akire számítottam. Perrie volt az.
-Perrie? Te meg mit csinálsz itt?-álltam fel és kérdőn tekintettem barátnőmre.. vagyis a volt barátnőmre, aki lehajtott fejjel állt. Próbáltam fel venni vele a szemkontaktust, de a napszemüvege miatt, amivel eltakarta a gyönyörű kék szemeit nem sikerült. 

-Levennéd kérlek a napszemüveged? Zavar, hogy nem tudok a szemedbe nézni.-kértem meg. Nehezen de teljesítette a kérésemet. De a fejét továbbra sem volt hajlandó felemelni. Ezért közelebb léptem hozzá és gyengéden az álla alá nyúltam, hogy végre láthassam azt a gyönyörű kék szempárt amibe első látásra sikerült beleszeretnem. Kisírt szemeiből most eltűnt a szokásos csillogás, helyét a szomorúság vette át. A szívem szakad meg érte. De nem tudtam mit csinálni. Ha nem tud bízni bennem akkor így nincs értelme a kapcsolatunknak.

-Csak a cuccaimért jöttem.-mondta halkan és elhúzódott tőlem.

-Értem.-hajtottam le a fejem.-Hová akarsz menni?-kérdeztem rá.

-Visszamegyek Londonba.-kaptam ismételten rövid választ. Nem szóltam semmit csak bólintottam. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék még neki. Ő sem szándékozott tovább folytatni ezt a beszélgetést, csak hátat fordított nekem és felment a szobába. Gondolom, hogy összepakoljon. Teljesen letörten huppantam vissza a székre. De már nem volt étvágyam. A kezeimmel megtámaszkodtam az asztalan a fejemet pedig tenyerembe hajtottam.

-Hé Zayn minden rendben?-hallottam meg Dany kétségbeesett hangját.

-Nem. Semmi sincs rendben, Perrie visszamegy Londonba.

-De, nem mehet el! Szeretitek egymást nem szakíthattok!-hadonászott a kezével a levegőben.-Mert szereted őt, ugye?-kérdezte.

-Ez meg milyen kérdés? Persze hogy szeretem!-néztem a szemébe tehetetlenül.

-Akkor ne hagyd elmenni.-fogta meg a vállam.

-Teljesen igazad van!-álltam fel.-Elég volt az önsajnálatból.-mondtam határozottan majd felszaladtam a Perrie-vel közös szobánkba. Az ajtó előtt viszont egy pillanatra megálltam majd lassan benyitottam a szobába. Perrie az ágyon lévő rózsaszín bőröndjébe pakolászta be a ruháit, közben halkan sírdogált. Az érkezésemre viszont felkapta a fejét.

-Zayn, te meg mért jöttél fel?-kérdezte és a pulcsija ujjával letörölte a könnyeit. Nem válaszoltam neki semmit csak odasétáltam hozzá és szorosan öleltem magamhoz. Az elején meglepődött, de aztán viszonozta az ölelésem.

-Sajnálom! Kérlek ne menj el!-súgtam a fülébe bűnbánóan.

-Nekem kell bocsánatot kérnem, nem neked. Nem szabadott volna ilyen idiótán viselkednem veled. Teljesen elvakított a féltékenység. Annyira hülye vagyok!-kezdett el zokogni.

-Shh..nyugodj meg!-simogattam szép szőke haját nyugtatásképpen.-És egyáltalán nem vagy hülye.-fogtam kezeim közé a sírástól kipirult arcát. Halványan mosolyogva néztem a szemeibe.

-Most biztos szörnyen nézek ki.-mondta szipogva, amin fel kellett hogy nevessek és végre ő is elmosolyodott még ha csak egy picit is.

-Dehogy is! Gyönyörű vagy mint mindig! Soha nem akarlak elveszíteni, szeretlek Perrie.-váltottam ismét komolyra.

-Én is nagyon szeretlek téged Zayn.-válaszolta. Nem is kellett nekem ennél több azonnal ajkaira tapasztottam az enyémeket. Olyan volt ez a csók, mintha már ezer éve nem is csókolóztunk volna. Pedig maximum fél napot töltöttünk külön, nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt.

Hogy tetszett? Kérlek benneteket komizzatok! :) Köszönöm, puszi: Jenny.<33

2012. december 6., csütörtök

39.SMS-ek

Sziasztok! :) Boldog Mikit csajok :D 
Meghoztam az újat. Sajnálom hogy nagyon rég hoztam már részt. De az utóbbi hetek a suliban katasztrófák voltak.:/ Nincs sok hozzáfűzni valóm a részhez. Nem ez lett a legjobb, sem a leghosszabb. De szerintem most már ilyen hosszúságú részeket hozok majd így legalább gyakrabban tudom őket hozni. Hamarosan beindulnak az események is ne aggódjatok.:) 
Köszönöm az eddigi komikat és a több mint 12000 látógatót.:) Továbbra is nagyon várom a komikat.
Jó olvasást! :)
6-7 komi és jön a kövi. Puszi: Jenny.♥
Ui: lenne egy kérdésem. Hogyan lehet chat-et kitenni? Valaki megírná nekem. Előre is köszönöm.



-Bocsi a zavarásért srácok. De Harry indulni kellene.-jött be kopogás után Louis.

-Rendben mindjárt megyek.-nézett rá barátom. Lou bólintott aztán ki is ment.-Holnap nem találkozunk?-kérdezte mosolyogva.-Mondjuk átjöhetnél hozzánk.

-Jó ötlet.-adtam a beleegyezésem. Majd Harryvel kézen fogva lesétáltunk a földszintre ahol a többiek már öltözködtek. Szegény Zayn igen elvolt kenődve, amit nem is csodálok a barátnőjével nem rég szakított. Odamentem hozzá és megöleltem. Kicsit meglepődött, de aztán viszonozta.

-Sajnálom.-súgtam a fülébe bűnbánóan. Nem mintha ezzel meglehetne oldani a dolgot.

-Én is. De nem a te hibád.-válaszolta halkan. Én ebben már nem voltam olyan biztos. Elköszöntem még a többiektől is aztán elmentek. Harrynek még oda súgtam, hogy vigyázzanak Zaynre, hogy még véletlenül se csináljon valami baromságot. Majd egy rövid csók után Harry is elment. Fáradtan dőltem le a kanapéra. Apa helyet foglalt mellettem, Jareddel együtt.

-Na mi a véleményed?-kérdeztem apát, de közben nem néztem rá csak csukott szemekkel feküdtem.

-Kedves fiú ez a Harry. De még mindig az a véleményem, hogy nem kellene együtt lenned vele.-mondta mire kipattantak a szemeim és kikerekedett szemekkel bámultam apára.-Nyugi csak vicceltem.

-Hát ez nem volt vicces.-dőltem le ismét.

-De igen az volt!-röhögött Jared, apa szint úgy. Mit ne mondjak kedves családom van. Hirtelen valaki csengetett. Egyből felpattantam mivel azt hittem, hogy a srácok felejtettek itt valamit és ezért visszajöttek. De amikor kinyitottam az ajtót csalódnom kellett mivel csak Austin állt velem szemben.

-Szia!-mosolygott rám.

-Szia! Mizu?-kérdeztem és arrébb álltam hogy betudjon jönni.

-Semmi különös. Jaredhez jöttem, itthon van?-kérdezte.

Bólintottam majd a nappaliba vezettem nem mintha nem tudná merre van. Sőt már eléggé otthon érzi magát nálunk annyit van itt. Köszöntötték egymást Jareddel és apával, de nekem nem volt kedvem maradni így inkább fel sétáltam az emeletre. Bementem a szobámba és leültem az íróasztalomhoz. Felnyitottam a laptopom és bekapcsoltam. Néhány perc múlva sikeresen be is töltött. Felmentem internetre és elindítottam egy zenét. Majd felléptem még twitterre is. Ezer éve már hogy utoljára fent voltam. Azóta rengeteg ember követett be. Amin meg sem lepődök hiszen én vagyok Harry Styles barátnője, amivel nagyon sok utálkozót sikerült szereznem. Több tweet is érkezett. Gondoltam elolvasgatom őket. De miután már a tizedik rosszakaró üzenetet olvastam elegem lett és inkább befejeztem. Visszakövettem néhány embert - persze azokat akik elhordtak mindennek azokat nem -, majd ki is léptem. Unalmamban írtam egy sms-t Harrynek.

"Szét unom magam mióta elmentetek.://♥" - nem telt bele két percbe sem már érkezett a válasz.

"Én is.:// Mi lenne ha átjönnél és itt aludnál? :)♥" -elmosolyodtam a válaszán, majd újra pötyögni kezdtem.

"Jó lenne, de nem hiszem hogy apa megengedi.:("

"Egy próbát megér! :)" - kaptam rögtön az új üzenetet. Igaza volt, így gondoltam megpróbálom. Felálltam és lesétáltam.

-Apu kérdezhetek valamit?-ültem le elé a kis asztalra. Felvont szemöldökkel méregetett, majd rákérdezett.

-Mit szeretnél?

-Átmehetek Harryékhez és ott alhatok?-meresztettem rá kis kutya szemeket. Csak reménykedni tudtam, hogy beválik, de apa arcáról semmit nem tudtam leolvasni, és mivel nem igen akaródzott megszólalni így tovább kérleltem.-Lécci!

-Nem is tudom.-dörzsölte meg az állát elgondolkodva.

-Lécci.-folytattam.


-Jó megengedem egy feltétellel!-tartotta fel a mutató ujját.-Ha megígéred, hogy nem csinálsz semmi butaságot.

-Jaj apa! Megígérem.-forgattam meg a szemeim.

-Ez esetben rendben.-mondta, mire boldogan megöleltem.

-Köszi.-nyomtam egy puszit az arcára, majd felszaladtam az emeletre. Elővettem a válltáskám. A szekrényemből kikaptam néhány ruhát. Eltettem még a fontosabb dolgaimat, a telefonom és a fülhallgatóm a kezembe fogtam. Ezután lementem a földszintre, elköszöntem anyáéktól, majd elindultam a srácok házához. Az út közben végig zenét hallgattam. Észre sem vettem és már a fiúk háza előtt álltam. Bekopogtam és vártam, de semmi nem történt, ezért újra próbálkoztam.

-Jól van megyek már!-hallottam meg Zayn álmos hangját.-Szia, hát te?-kérdezte miközben odébb állt, így betudtam menni.

-Harryhez jöttem. Itthon van?-kérdeztem.

-Aha. Fent van a szobájában.-válaszolta.

-Köszi. Egyébként a többiek merre vannak?-kíváncsiskodtam, mert szokatlan csend volt a házban.

-Nem tudom. Felszívódtak, míg én aludtam.-vont vállat egy ásítás kíséretében.

-Látom fáradt vagy szóval nyugodtan feküdj csak vissza-néztem rá kedvesen.

Bólintott, és eresztett felém egy hálás mosolyt, majd becsoszogott a nappaliba. Én pedig fogtam magam és felsétáltam az emeletre. A szobája előtt megálltam. Kopogtam kettőt, de semmi válasz nem érkezett, így inkább benyitottam. Harry az asztalnál ült és a laptopján twitterezett. Háttal ült nekem, ráadásul a fülhallgató a fején volt így érthető, hogy nem tűnt fel neki az érkezésem. Mosolyogva figyeltem, ahogy énekel közben. Nem csoda, hogy ennyi rajongójuk van. Mindegyik srácnak fantasztikus hangja van. De nekem kétségkívül Harryé a kedvencem. Egyszerűen imádom amikor énekel. Figyeltem még egy darabig őt. A táskámat letettem az ajtó mellé, de aztán nem bírtam tovább a közöttünk lévő távolságot. Szerettem volna hozzábújni, ezért közelebb mentem hozzá és hátulról átöleltem a nyakát. Kicsit meglepődött. Fejét hátra kapta rám, majd mikor megismert ellenállhatatlan mosolyra húzta az ajkait. Hogy én mennyire imádom őt! Hátra fordult és az ölébe húzott. Szorosan bújtam hozzá ő pedig kezeit a derekamra helyezte. Úgy ölelt mintha sohasem akarna elengedni.

-Hiányoztál.-szólalt meg. Elmosolyodtam és nyomtam egy puszit az arcára. Már most félek attól mi lesz ha hamarosan vissza kell menniük Londonba. Nem tudom, hogy fogom majd kibírni..

Milyen lett? :) Komizni ér! :D Puszi: Jenny♥