32.Minden rendben lesz higgy nekem!

Sziasztok!^^ Meghoztam az újat! :))

Sajnálom hogy késtem de nem igen volt időm írni.

Viszont elmondani sem tudom hogy mennyire imádlak titeket! :))

Nagyon szépen köszönöm azt a sok komit amit kaptam csodásak vagytok! :D

Jó befejeztem. Itt a rész.:) Jó olvasást!! :))

Puszi: Jenny<3

Ui: remélem nem haragudtok majd meg a rész vége miatt..

Másnap reggel mikor kinyitottam a szemem Harry gyönyörű szemeivel találtam szembe magam.

-Szia-mosolygott rám.

Én is elmosolyodtam, de amint eszembe jutott,hogy holnap már nem kelhetek mellette rögtön elment a kedvem.

-Nem akarlak itt hagyni-mondtam szomorúan.

-Én sem akarom hogy elmenj, de a szüleid ezt szeretnék és én nem akarom, hogy miattam összekapj velük.

-Azt én sem szeretném, de akkor is igazságtalanok velem!-mondtam és éreztem ahogy a szemeim könnyekkel telnek meg.

-Dany kérlek ne sírj, inkább élvezzük ki ezt a napot amíg még együtt lehetünk, rendben?-fogta kezei közé az arcom és letörölte a kicsorduló könnyeimet.

-Rendben.-válaszoltam egy bólintás kíséretében.

Megcsókolt majd szorosan ölelt magához. Nem tudom meddig lehettünk így, de egy idő után eltávolodtam tőle amikor valaki megköszörülte a torkát. Az ajtó felé fordultam ahol apa dühös tekintetével találtam magam szembe.

-Nem meg mondtam, hogy nem aludhattok együtt?!-sziszegte.

-De, igen! Viszont azt is mondtad hogy fél évet itt tölthetek. Ma mégis haza kell mennem.-válaszoltam szemtelenül.

-Velem te ne feleselj!-kiabált rám dühtől vöröslő fejjel. Őszintén mondhatom, hogy megijedtem tőle. Még sohasem láttam őt ilyennek mint most. Kezdtem attól tartani hogy a vége az lesz hogy meggondolatlanul megüt engem vagy ami még rosszabb lenne hogy ha Harryt bántaná.

-Mióta együtt vagy ezzel a gyerekkel azóta rengeteget változtál rossz irányba-folytatta az üvöltözést.-Az lesz a legjobb ha szakítotok!-hogy mi??

-Ezt nem teheted!-ráztam a fejem hitetlenül.

-De igen is megtehetem a lányom vagy és nem fogom hagyni hogy megrontson!

-Kérlek Ryan ne csináld ezt!-szólalt meg barátom.

-Te ne szólj ebbe bele!-üvöltött rá.

-Itt meg mi a frász folyik?-jöttek le a lépcsőn a többiek élükön Eleanorral.

-Kincsem mi a baj?-sietett anya hozzám.-Miért sírsz?

-Apa elakar tiltani Harrytől-bújtam hozzá.

-Mindenkinek ez lesz a legjobb!

-Ez nem igaz!-tiltakoztam.-Max neked lesz jó. De nem értem miért kell ezt tenned. Ennyire zavar, hogy boldog vagyok?-fakadtam ki.

-Ebből elegem van! Lezárom ezt a témát. Szakítanotok kell és kész!

-Ryan higgadj le és beszéljük meg a dolgokat normális emberek módjára.-szólt közbe anya.

-Nincs mit megbeszélni! Szakítanak és kész.

-Nem szólhatsz bele ez az én életem majd én eldöntöm hogy kivel járok és kivel nem.

-De igenis beleszólhatok kislányom az apád vagyok!

-Ryan szerintem gyere fel és nyugodj meg.-fogta meg apa kezét anya és húzni kezdte ki a szobából!

-Tudod mit? Sajnálom..

-Sajnálhatod is!

-Félre értesz! Azt sajnálom hogy te vagy az akit az apámnak hívok!-vágtam hozzá kegyetlenül a szavakat. Majd sírva rohantam a szobámba.

/Jared szemszöge/

Miután Dany sírva elrohant kínos csend állt be. Egyikünk sem tudta hogy mit mondhatna. Végül anya és apa kimentek a helyiségből.

-Ez nagyon durva volt!-törte meg a csendet Lou. Poénkodással próbálta oldani a feszültséget.

-Ezt most ne!-szólt rá barátjára Eleanor.

-Bocsi.-hajtotta le a fejét.

-Nem gondoljátok, hogy valakinek Dany után kéne menni?-kérdezte Danielle.

Harry azonnal felállt.

-Ez nem jó ötlet-állította meg az ajtóban Liam.

-Egyetértek Liammel. Majd én megyek-szólaltam meg.

-Te? Alig ismered!-mondta Harry.

-Lehet, de mégis csak a húgom. Kötelességem segíteni neki.-mondtam. Majd kikerülve őket az emeletre mentem. Bekopogtam hozzá majd választ sem várva bementem.

/Dany szemszöge/

Az ágyon fekve sírtam amikor valaki bejött. Azt hittem hogy apa jött hogy folytassa a veszekedést.

-Jól vagy?-hallottam meg Jared kissé bizonytalan hangját.

Felemeltem a fejem és ránéztem.

-Tudom hülye kérdés húzta el a száját és leült mellém.

-Igen az!-mosolyodtam el keserűen.

-Gyere ide!-szólalt meg miközben kitárta a kezét. Odamásztam és szorosan bújtam hozzá.

Lehet hogy másnak furcsa lehet, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen kapcsolat alakul ki két ember között, de valahogy a mi kapcsolatunk más. Már az első találkozásnál éreztem a köztünk lévő összhangot.

-Köszönöm hogy itt vagy!-nyomtam egy puszit az arcára. Elmosolyodott. Később még beszélgettünk egy keveset. Hála Jarednek jobb lett a kedvem is.

***

Az ebéd nagyon feszülten telt. Apa és én sem szóltunk egy szót sem. A többiek meg eléggé kínosan érezték magukat ahogy láttam rajtuk. Ezért minél előbb végezni akartam és felállni az asztaltól. Gyorsan belapátoltam az ételt. Megköszöntem Daniellenek, ugyanis ő főzött. Majd ott hagytam őket. Néhány perc múlva Harry is utánam jött.

Rámosolyogtam. Odajött és nyomott egy puszit a számra.

-Nem megyünk el sétálni?-kérdezte.

-De menjünk!-egyeztem bele.-Csak előbb átöltözöm.-szaladtam fel az emeletre. Villámgyorsan elkészültem és már indultunk is.

Harry összekulcsolta az ujjainkat.

Séta alatt rengeteget beszélgettünk úgy szinte mindenről. Ami csak jött azt mi kitárgyaltuk. Ebből is látszik hogy Harryben nem csak a szerelmet találtam meg hanem az egyik legjobb barátot is aki létezik.

-Bemegyünk oda?-kérdeztem hitetlenül.

-Igen, gyere!-húzott maga után az elhagyatott park felé. Bár le volt zárva a bejárata, de Harry ezt is megoldotta és kinyitotta. Ne kérdezzétek hogyan csinálta mert fogalmam sincs.

-Hát..Okéé..-követtem kicsit félénken.

-Na hogy tetszik?-állt meg egy hatalmas fa alatt ahol egy pléd volt leterítve. Amin egy piknik kosár volt elhelyezve.

-Hát ez meg mi?-kérdeztem.

-Gondoltam lehetne ez az első randink.-mosolygott rám.

-De már több mint egy hónapja járunk.

-Igen. De még nem volt randink. Hát most bepótoljuk.-tárta szét a karját vigyorogva.

-Szuper.-mosolyogtam rá. Közelebb jött és megakart csókolni de én eltoltam magamtól.

-Első randin nincs csók.-vigyorogtam rá.

-Akkor ezt megszívtam.-szontyolodott el. Mire felkuncogtam és nyomtam egy puszit az arcára.

-Na gyere és mutasd mi jót hoztál?-húztam a plédhez. Elhelyezkedtünk rajta majd megszólalt.

-Hát mivel nem rég ettünk így csak sütit hoztam, Remélem megfelel.

-Kókuszkocka-visítottam fel mint egy kislány.

Harry csak nevetett rajtam.

-Honnan tudtad hogy ez a kedvencem?-kérdeztem miközben beleharaptam az elsőbe.

-Vannak forrásaim.-mosolyodott el szívdöglesztően.

-Eleanor.-ért a felismerés. Ezt egy mosollyal díjaztam.

Harryvel együtt töltöttük a délutánt. Hogy őszinte legyek nem is szívesen mentem volna vissza a fiúk házába. Semmi kedvem nem volt apa társaságához.

-Lassan haza kellene mennünk. A többiek már biztos hiányolnak.-szólalt meg Harry.

-Nem akarok visszamenni.-nyavalyogtam.

Az ölébe húzott majd megszólalt.

-Kicsim előbb utóbb úgyis vissza kell mennünk.

-Tudom. De még maradjunk egy kicsit, jó?-kérdeztem aranyosan.

-Rendben.-mondta. Ezután szenvedélyesen megcsókolt úgy mint még soha eddig.

-Ez meg mi volt?-kérdeztem miután elváltunk egymástól. Nem mintha nem élveztem volna csak furcsa volt.

-Az utolsó csókunk.-mondta.

-Hogy mi?-kérdeztem ijedten.-Sza..szakítani akarsz velem?-gyűltek könnyek a szemembe.

-Hidd el én nem szeretnék! De apukád nem engedi hogy együtt legyünk.-nézett mélyen a szemembe és láttam rajta hogy ez a dolog neki is éppen annyira fáj mint nekem.

-Engem nem érdekel mit mond. Nem tilthat el tőled!-ráztam hevesen a fejem és szorosan bújtam hozzá, de végig a szemébe néztem.

-Nagyon szeretlek, ugye tudod?

-Tudom és én is téged-mondtam. Ő pedig megcsókolt.

Na gyere menjünk haza. Húzott fel a földről. Még összeszedtük a piknik cuccot majd kézen fogva haza indultunk.

/Este hét óra/

-Dany elpakoltál már? Mindjárt indulnunk kell a reptérre.-jött be a szobába anya.

-Igen. Végeztem.-válaszoltam érzelem mentesen.

-Kicsim-jött oda hozzám kezével megsimította a vállam.-Tudom hogy fáj, hogy itt kell hagynod a barátaidat de hidd el otthon is találsz majd barátokat.-próbált biztatni.

-Anya. Életem eddigi 16 évében nem sikerült. Akkor most mi változna?

-Lehetnél egy kicsit optimistább.-szólt rám majd kiment volna a szobából.

-Anya?-kérdeztem de nem néztem rá csak az ablakomon bámultam ki.

-Szerinted apa mért utálja Harryt?

-Jaj kicsim nem utálja csak félt téged, hogy szakítotok és összetörsz. Ő ezt nem szeretné ahogy én sem. Viszont szerintem ha adsz neki egy kis időt akkor majd átgondolja rendesen és bocsánatot kér. Amit neked is kell, ugye tudod?

Bólintottam.

-Igen tudom.-válaszoltam halkan egy sóhajtás kíséretében. Már nagyon megbántam hogy azt vágtam apa fejéhez hogy bánom hogy ő az apukám. De dühös voltam és meggondolatlanul járt a szám. De még nem fogok tőle elnézést kérni amíg nem látja be hogy szeretem Harryt és hogy nekünk együtt kell lennünk.

Míg én ezen gondolkodtam anya kiment a szobából és levitte két bőröndömet. Már csak egy bőröndöm és egy táskám maradt. Még egyszer utoljára végig néztem a helyiségen amit a szobámnak mondhattam. Majd a cuccommal felszerelve lementem a földszintre.

-Hát akkor itt a búcsú ideje-szólaltam meg.

-Annyira fogsz hiányozni-jöttek oda elsőként a lányok Danielle és Eleanor. Mindkettőjük egyszerre ölelt meg. Egyből elsírtam magam. Ők sem voltak ezzel máshogy. Hangosan zokogtunk egymás vállán.

-Jaj fiúk ti is szörnyen hiányozni fogtok.-szipogtam. Niall jött oda elsőként és szorosan húzott magához.

-Vigyázz magadra Dany, jó?

-Te is Niall.-távolodtam el tőle és nyomtam egy puszit az arcára ő pedig a homlokomra.

Sorban jöttek a többiek is oda hozzám.

-Jaj picur üres lesz nélküled a ház.-jött oda hozzám Louis. Megint rám tört a zokogás. Annyira megszerettem a fiúkat olyanok mint a bátyáim. És most itt kell őket hagynom.

-Ne szomorkodj. Amint tudunk meglátogatunk!-szorongatott meg Liam.

-Legyél jó és nyugodj meg vigyázunk Harryre.-mosolygott rám Zayn is.

Harry maradt utolsónak.

Az ő szemeiben is könnyeket láttam. Még soha nem láttam ezelőtt Harryt sírni. Ennyire fájna neki hogy elmegyek?

Amilyen gyorsan csak tudtam odamentem hozzá és szorosan bújtam hozzá. Karjait körém fonta. Úgy ölelt mintha soha nem akarna elengedni.

-Nagyon nagyon szeretlek Dany. És amint tudok már megyek és meglátogatlak, rendben?-nézett a szemembe, egyik kezét meg az arcomra simította.

Bólintottam egyet majd megcsókoltam. Ebben a csókban tényleg benne volt minden. Szerelem, szeretet, fájdalom..

-Mennünk kell.-szólt közbe apa és elhúzott Harrytől.

-Nee, nem akarok.-sírtam és egyfajta roham jött rám. A lábaim megremegtek és a földre estem.

-Dany ne csináld ezt! Állj fel és menjünk!-szólt rám apa.

Nem válaszoltam semmit. Nem is tudtam volna.

Harry leguggolt mellém. Arcomat kezei közé fogta és mélyen a szemembe nézett.

-Kicsim nyugodj meg! Minden rendben lesz higgy nekem.-mondta. Valahogy ebben hittem neki.

-Szeretlek.-mondtam ki.

-Én is téged!-mondta majd megcsókolt. Ezután el kellett búcsúznom tőlük. Beszálltunk a szüleimmel és Jareddel a taxiba. Meg sem álltunk a reptérig. Ott negyed óra várakozás után fel is szálltunk a gépre, ami egyenesen LA-be repített..

Remélem nem utáltok meg a vége miatt.. :// 4-5 komi és hozom a folytatást! Puszi<3 Ja és egy kérdés: Hogy tetszik az új kinézet? :))

31.Ez nem igazság!

Sziasztok!^^ 

Meghoztam a kövi részt! :)) Remélem tetszeni fog.:)

Köszönöm az előzőhöz kapott komikat imádlak titeket!<3

Amúgy épp tegnap volt 4 hónapos a blogom.:)

Köszönöm a több mint 3500 látogatót és a sok komentet! :D
Csodásak vagytok!! :))

Itt a rész, jó olvasást hozzá!! :DD
2 komi után jön a kövi!! :)))

Puszi: Jenny♥

-Ez így nem mehet tovább!-szólaltam meg ismét.

-De muszáj nincs hová mennem.-szólalt meg a bátyám. Hú de furcsa így ezt kigondolni.

-De igen van.-szólalt meg anya miközben apával összenéztek. Apa bólintott egyet.

-Gyere haza velünk!-szólalt meg most apu.

-Ez komoly?-kérdezi reménykedve Jared.

-Persze ez természetes. Nagyon sajnáljuk hogy akkor így döntöttünk.-hajtotta le a fejét anya.-De most Dany is haza jön és végre együtt lesz a család.-közölte mosolyogva. De az utolsó mondatán leesett az állam.

-Hogy mi?-kérdeztem kiakadva.

-Te is hazajössz velünk holnap.

-Ne!-szólaltak meg egyszerre a fiúk, Dan és Eleanor. Teljesen egyet értettem velük még nem akarok semmiképpen hazamenni.

-De hisz én még maradok.-mondtam.

-Nem, jössz velünk szépen haza. 

-De ez nem igazság! Úgy volt hogy még maradhatok 4 hónapot.

-Lehet. De most változott a terv. Te is haza jössz velük és majd segítesz Jarednek megismerkedni a környékkel és hasonlók.-mondta apa ellenkezést nem tűrően.

-De..-kezdtem volna, folytatni viszont nem tudtam mert apa ismét közbe vágott.

-Nincs semmi de. Túl van tárgyalva. Azt mondtam akkor úgy lesz, ne vitatkozz velem!-emelte fel a hangját és  mérgesen nézett rám apa. Chö..és még ő van felháborodva az agyam eldobom.

Ezután a mondata után még nagyon szívesen mondtam volna valamit. Azzal viszont tuti hogy túllőttem volna a célon. Így összeszorítottam a számat, hogy ne mondjak semmi olyat amit megbánnék később. Majd megráztam a fejem és kirohantam a házból. Hallottam még ahogy anyáék utánam kiáltanak hogy ne menjek sehová meg hogy azonnal menjek vissza. De nem tudott érdekelni. Most nagyon megharagudtam rájuk amiért ennyire igazságtalanok. Mért nem tudják betartani amit megígértek? 

Nem tudtam hogy merre megyek csak mentem egyenesen. Így kilyukadtam a Temze partján. Szerencsére nem igen volt ott más rajtam kívül. Így leültem az egyik lépcső fokára. Arcomat a kezeimbe temettem és gondolkodni kezdtem.

Lehet hogy egy külső szemszögből nézve az ember nem értené mért csaptam ekkora balhét amiatt hogy nem maradhatok tovább a srácoknál. Pedig teljesen egyértelmű. Az eddig eltöltött idő is csodás lett volna önmagában is. De így hogy még Harryvel is kialakult a kapcsolatunk. Végképp nem szeretnék még haza menni. Mert akkor már egy egész kontinens választana el minket egymástól. Amit nem biztos hogy jól viselnék. Sőt! Biztos hogy nem. Ráadásul a srácok és Danielle annyira megszerettem őket. Szinte egy napot sem tudnék elképzelni Lou répa imádata és állandó hülyéskedései, Zayn öt percenkénti hajigazítása, Liam kedvessége, Niall kaja imádata nélkül. Meg még ott van a tánc és Danielle akit szintén fájó szívvel hagyok itt. Végül de nem utolsó sorban Eleanor. Olyan régen volt már hogy így találkozni tudtunk volna. Ezért vártam mindennél jobban ezt az időt amikor végre együtt lehetünk. És ott van még David akivel azóta is nagyon jó a barátságunk. És a szüleim most arra kérnek hogy hagyjam mindezt hátra és menjek velük haza. Ők nem érthetik hogy mennyire szívemhez nőttek ezek az srácok.

Nem tudom mennyit ülhettem még ott de amikor már egyre több ember jött el arra inkább felálltam és haza indultam. Mielőtt bementem volna a házba letöröltem az időközben kicsorduló könnyimet. Halkan kinyitottam az ajtót majd levettem a cipőmet és a lehető leghalkabba próbáltam elmenni a nappali mellett. Nem volt kedvem még egy veszekedéshez a szüleimmel. Szerencsére ők nem vettek észre. Viszont Zayn igen. Mutatóujjamat a számra helyeztem ezzel is arra kérve őt hogy ne köpjön be. Aprót bólintott. Én pedig felmentem az emeletre. Harry szobájába mentem egyenesen. Majd becsuktam magam mögött az ajtót. Néhány perc múlva az ajtó nyílt amire ijedten kaptam oda a fejem.

-Jól vagy?-kérdezett miután becsukta az ajtót.

-Nem Zayn, nem vagyok. Nem akarok hazamenni nem akarlak itt hagyni benneteket.-sírtam el magam.

-Hé!-ölelt át.-Nyugodj meg. Minden rendben lesz! Megpróbáljuk rábeszélni a szüleidet hogy maradhass.

-Tudom hogy egyszer majd úgyis haza kell mennem. De most még nem tudnálak itt hagyni benneteket.

-Hidd el mi sem szeretnénk ha elmennél. De próbálj meg megnyugodni!

-De Zayn. Mi lesz ha el kell mennem? Akkor már nem is fogunk tudni találkozni. Hiszen nektek ott van munkátok, a fellépések nem lesz rám időtök!

-Jaj ne mondj már ilyen hülyeségeket! Rád lesz időnk mindig. Mindegyikünknek sokat jelentesz olyan vagy nekünk mint a húgunk. Kivéve Harrynek-vágott gondolkodó fejet-mert az furcsa lenne.-húzta el a száját. Mire felnevettem.

-Na végre!-mosolyodott el ő is.

-Zayn mért vagy velem ilyen kedves? Azt hittem a múltkori után megutáltál.-váltottam komolyra a szót.

-Igaz hogy akkor nagyon felkaptam a vized, de rájöttem hogy túlreagáltam és emiatt a baromság miatt nem akarom elveszíteni a "húgomat".-mosolygott rám.

Ekkor a földszintről a bejárati ajtó csapódása hallatszott majd beszélgetés.

-Megtaláltad?-kérdezte azt hiszem hogy Eleanor.

-Nem. Azt hittem már haza jött.-szólalt meg idegesen Harry. Az ő hangját bárhol és bármikor felismerem.

Ezután mást már nem hallottunk a lépcsőn felfelé haladó lábdübörgésen kívül.

-Dany!-lépett be Harry.-Mért rohantál úgy el?

-Én sajnálom csak..-kezdtem. De megint csak nem tudtam befejezni a mondatomat mert Harry átszelte a szobát és megcsókolt. Majd szorosan ölelt magához.

-Ilyet többet ne csinálj!-kérte.

-Oké. Sajnálom.-mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára.

-Nem akarok ünneprontó lenni de Dany szerintem le kéne jönnöd és beszélni a szüleiddel.-szólalt meg Zayn.

-Zaynnek igaza van kicsim. A szüleid nagyon aggódtak miattad!-nézett mélyen a szemembe Harry. Még ha akartam volna sem tudtam volna tiltakozni. A gyönyörű szemeinek nem tudok nemet mondani. Így megadóan bólintottam.

Harryvel összekulcsoltuk az ujjainkat és úgy sétáltunk le a többiekhez. Mind fellélegeztek ahogy megláttak.

-Kicsim!-kiáltott fel anya és szorosan ölelt magához.-Jól vagy?

-Fizikailag igen, lelkileg nem.-válaszoltam és elhúzódtam tőle.

-Dany mi sajnáljuk de ez lesz a legjobb.-Lehet nektek igen, de nekem nem!-Mégsem maradhatsz Eleanorék nyakán és már nekünk is nagyon hiányoztál még egyszer nem tudnánk itt hagyni ennyi időre vagy még többre.-szólalt meg anyu.

-Hanyagolhatnánk ezt a témát?!-kértem, mert ráébredtem hogy felesleges minden fajta könyörgés anyámék nem fognak bele menni a maradásomba.

-Persze!-sóhajtott. Apa egy szót sem szólt.

-Szuper!-mondtam majd kimentem az udvarra. A vendégek még ott voltak. Azért nekem kicsit furcsa hogy mindenki bent volt a vendégeket meg kint hagyták, de hát ők tudják.

-Találd ki hogy kivagyok!-fogta be a szememet. Már a hangjáról egyből felismertem.

-Dave!-vettem le a szememről a kezét és megöleltem. Elkezdtünk beszélgetni. Elmesélte hogy milyen jól megy most az élete. Van egy tök jó melója. A barátnőjével jól kijönnek. Lehet hogy más nem örülne neki ha az exe a szerelmi életét tárgyalná neki, de a mi kapcsolatunk más és én nagyon boldog vagyok ha ő is az. Viszont azért kicsit féltékeny is hogy neki ilyen jól összejött minden. Nekem meg csak a rossz dolgok..

-Legalább te boldog vagy!-mosolyogtam rá keserűen.

-Miért? Ti nem vagytok jól Harryvel? Veszekedtetek?-bombázott a kérdéseivel.

-Jaj nem dehogy. Vele minden rendben van. Csak a családom..-húztam el a szám.

-Elmondod?-kérdezte.

Bólintottam majd belekezdtem.

-Szóval ma tudtam meg hogy van egy bátyám..-kikerekedett szemekkel bámult rám. Én pedig mindent elmeséltem neki ami ma történt. Hogy a kezdeti boldogságomból hogyan ment át minden rosszba.-..és most meg azt akarják hogy holnap én is menjek velük haza LA-be. De nem akarok még elmenni viszont apaék hajthatatlanok és nem engedik.

Elhúzta a száját. Ezután még beszélgettünk egy keveset, de később a 'bulinak' véget vetettek a fiúk. Anyuékkal nem beszéltem többet a mai nap folyamán. Érezzék csak hogy haragszok rájuk!

Miután lefürödtem az ágyban feküdtem és gondolkodtam. Nagyon rossz volt egyedül lenni. Hiányzott Harry. Ezért felkeltem és lementem a nappaliba. A többiek gondolom már mind alhattak hiszen fél egy is elmúlt. Harry is nagyban szunyált a kanapén. Nem akartam felébreszteni. Nem volt szívem hozzá így csak felemeltem a takarót és bebújtam mellé. Betakartam magunkat. Nyomtam egy puszit a szájára majd szorosan bújtam hozzá ő pedig átkarolt a karjaival és nyomott egy puszit a hajamra. Viszont egyikünk sem szólalt meg.  Lehunytam a szemeimet és még egyszer utoljára Harry karjai között aludtam el..

Na milyen lett? :)) Hogy tetszett?? Komizzatok! :D 2 után jön a kövi!! ^^  Ja és frissítettem a szereplőket már Jared is bekerült^^ :)) Puszi<33

#

Sziasztok! Most nem új résszel jöttem, de holnap megpróbálok hozni újat.:) 

Most viszont azért jöttem hogy megosszam veletek ezt a csodát! :D 

Annyira jó, imádom!!<3<3

Nem tudom hogy ki látta vagy ki nem.

De aki még nem annak ajánlom. Egyszerűen fantasztikus! :D

One Direction - Live While We're Young

http://www.youtube.com/watch?v=AbPED9bisSc&feature=share

30.A dolgok tisztázása

Sziasztok! Megjöttem és hoztam a részt. :))
Először is szeretném megköszönni a több mint 3100 látogatót és a sok kommentet eszméletlenül sokat jelent. Imádlak titeket!!♥♥  

Köszönöm az előzőhöz kapott komikat is!! :DD
Nem lett valami hosszú amit sajnálok..:/

De azért remélem tetszeni fog a rész. Komizzatok! :)

Kettő-három komi után hozom a kövit! :))

Jó olvasást! Puszi: Jenny♥

-Apa?-kérdezte kikerekedett szemekkel Jared.

-Várj! Te meg miről beszélsz?-kérdeztem értetlenül.

-Ő az apám.-válaszolt Jared.

-Az nem lehet-ráztam hitetlenül a fejem.-Ő az én apám. Hazudsz!-rivalltam rá.

-De így igaz Dany. Jared a testvéred.-mondta apa. Éreztem ahogy a szembe könnyek gyűlnek. Egyszerűen 
nem tudom elhinni mért nem mondták el hogy van egy testvérem.

-Miért nem mondtátok el?-kérdeztem rá.

-Kicsim mi elakartuk mondani, csak..-kezdte a magyarázkodást.

-Nem érdekel a hazugságod!-szóltam közbe dühösen majd sírva Harry szobájába rohantam (ugyebár az 
enyémet anyáék foglalják el amíg itt lesznek). Lerogytam az ágyra és csak sírtam. Nem hittem volna a szüleimről, hogy ilyen dolgot képesek eltitkolni előlem. Én egész eddigi életemben mindent elmondtam nekik sohasem volt előttük titkom és én naívan azt gondoltam hogy ezzel ők is így vannak. Hát nagyot tévedtem..

/Harry szemszöge/

A hír hallatára az állam szinte a padlót súrolta. Szegény Danyt teljesen ledöbbentette ez a dolog, amit nem is csodálok. Nagyon kiakadt. Mondjuk a helyében én is így viselkedtem volna.

Dany sírva rohant be a házba. Sejtettem hogy hová ment így egyből utána is indultam.

Az ajtó zárva volt így bekopogtam.

-Akárki vagy menj el!-kiáltott ki.

-Én vagyok. Kicsim engedj be!-szólaltam meg. Hallottam közeledő lépteinek a hangját majd ahogyan a zár kattant. Kitártam az ajtót ő pedig sírva omlott a karjaimba.

-Nyugodj meg! Minden rendben lesz!-simogattam a haját és egy puszit nyomtam a homlokára.

-Hazudtak nekem.-sírt továbbra is. Próbáltam megnyugtatni de sehogy sem sikerült. Fél óra múlva sikerült 
neki egy kicsit megnyugodnia.

-Gyere menjünk le enni.-álltam fel az ágyról ahol eddig feküdtünk.

-Nem vagyok éhes.-válaszolta. Szemei teljesen bevörösödtek a sok sírástól.

-Ezt nem hiszem el. Enned kell valamit.

-De én nem akarok lemenni.

-Akkor majd én hozok fel, rendben?

-Igen. Köszönöm.-válaszolta. Nyomtam egy puszit a szájára majd lementem a konyhába. Útközben 
összefutottam Ryannel és Jareddel a kanapén ülve beszélgettek.

-Hogy van?-szólalt meg Dany apukája vagyis Ryan.

-Nem túl jól. Eléggé kiakasztotta, hogy nem tudott a testvéréről.-válaszoltam.

-Megyek és beszélek vele.-indult el Ryan.

-Nem hiszem hogy ez most jó ötlet. Szerintem adni kéne neki egy kis időt hogy feldolgozza.-tanácsoltam. 

Ryan kissé szomorúan foglalt helyet ismét az ülőalkalmatosságon. Én pedig neki álltam a szendvics 
készítésnek.

/Dany szemszöge/

Miután Harry lement kajáért újra feltört belőlem a sírás. Millió és egy kérdés kavargott a fejemben válaszokra várva.

-Szia! Bejöhetek?-nyitott ajtót hirtelen Jared.

-Persze!-töröltem meg a szemeimet bár igazából már ez sem segített. A könnyeim megállíthatatlanul folytak végig az arcomon.

-Jól vagy?-kérdezte. Ránéztem a könnyektől kivörösödött szemekkel.-Tudom hülye kérdés volt..-húzta el a száját.

-Kérdezhetek valamit?-szólaltam meg néhány percnyi hallgatás után.

-Persze.

-Te tudtál rólam?

-Annyit tudtam csak hogy van egy testvérem.

-Nem is gondoltál rá hogy megkeress vagy hogy fel vedd velem a kapcsolatot?-kérdeztem szipogva.

-De rengetegszer próbáltam. De mivel apával sem találkoztam már több mint 5 éve akkor is csak távolból, így esélytelen volt..

-Megölelhetlek?-kérdeztem szipogva néhány perc hallgatás után. Könnyes szemekkel bólintott ő is. Széttárta a karjait és szorosan ölelt magához.

Nem tudom meddig lehettünk így. De nagyon jó volt. Igaz hogy még nem is ismerem annyira Jaredet. De 
maga a tudat hogy ő a bátyám ez megnyugtat. Így az ölelésében lassan sikerült megnyugodnom.

-Figyelj szerintem menjünk le és beszéljünk apával.-szólalt meg mikor eltávolodtunk egymástól.

-Nem akarok vele beszélni!

-Ennyire haragszol most rá?-kérdezte.

-Igen. Mért te nem?

-Igazából kicsit fáj, hogy nem láttam már évek óta de az utálattal nem érek el semmit. Most legalább itt van. 
Még ha nem is szándékosan találkoztunk. A lényeg viszont az, hogy így most téged is megismerhettelek. A 
húgomat.-mosolygott.

Én is elmosolyodtam. Nyomott egy puszit a fejemre amit azért még kissé furcsának éreztem. De nem szóltam 
semmit. Nem akartam elrontani a pillanatot.

-Na gyere!-állt fel. Nem ellenkeztem  mert úgyis tudtam hogy hiábavaló lenne. Ezért követtem. A lépcső aljánál összefutottunk Harryvel.

-Jól vagy?-kérdezte miközben aggódó szemekkel fürkészte az arcomat.

-Fogjuk rá.-erőltettem mosolyt az arcomra.

-Kincsem beszélhetnénk?-jött oda apa anyával a nyomában. Már épp megléptem volna amikor a két srác (Harry és Jared) elkapták a karomat. Ez így nem ér!

-Ha muszáj..-mondtam érzelem mentesen sőt kissé már bunkón is. Pedig én még soha nem viselkedtem így velük. Mindig tisztelettudóan bántam velük. Ezért most kicsit meg is bántam a beszéd stílusomat. De már csak büszkeségem miatt sem kértem elnézést tőlük. Ráadásul amúgy is ők tartoznak nekem bocsánatkéréssel amiért annyi éve hazudtak és eltitkolták a bátyám létezését. Pedig igen is jogom lett volna tudni!

Leültünk a nappaliban 4-en. Egymással szemben ültünk. Mellettem ült Jared apáék meg velünk szemben foglaltak helyet. Mivel egyikük sem szándékozott megszólalni így én törtem meg a beálló csendet.

-Miért nem mondtátok el?-kérdeztem meg még egyszer mert ugyebár mikor először tettem fel ezt a kérdést nem hagytam meg apának a válasz adás lehetőségét.

-Mert féltünk hogy mit szólnál hozzá.-szólalt meg anya.

-Ezt majd később meglátjuk. De most kérlek mondjatok el mindent.

-Rendben.-sóhajtott apa, majd belekezdett.-Ugye meséltük hogy még a gimnáziumban kezdtünk el járni anyukátokkal. Ekkor lett esett teherbe, de még csak tizenhét éves volt én pedig tizenkilenc. Egyikünk sem volt még felkészülve egy kisbabára. Túl fiatalok voltunk. És a szüleink sem engedték volna hogy megtartsuk a babát. Nem volt állásom így nem is tudtam volna eltartani egy családot. Így fájó szívvel de a születés után örökbe adtuk Jaredet.-hajtotta le a fejét.

-Ez volt életem egyik legnehezebb döntése.-nézett könnyes szemekkel anya Jaredre.

-És később miért nem kerestetek fel?-kérdezte.

-Mi kerestünk a intézetben néhány hónap múlva mert mindketten szörnyen éreztük magunkat amiatt amit veled tettünk és csak úgy eldobtunk magunktól. De közölték velünk hogy már befogadott egy család. És hiába kértük hogy árulják el a címüket. Sehogy sem akarták nekünk elmondani.-fejezte be anya. A könnyek szaporán szántották végig az arcát. Ahogy az enyémet is.

Még beszélgetünk egy ideig sikerült minden letisztáznunk.

-És milyen a családod?-kérdeztem meg Jaredet.

Lehajtotta a fejét. Nem is válaszolt azonnal csak miután vett egy nagy levegőt.

-Másfél éve meghaltak-szólalt meg.

-Sajnálom.-mondtam majd magamhoz öleltem.

-Mi ez a szomorkás hangulat emberek?-jött be vidáman Eleanor az oldalán Daniellel.

-Nem a legjobb pillanat.-néztem rá.

-Miért mi a gond?-kérdezte kevesebb lelkesedéssel mint az előbb. A hangja inkább volt aggódó.-És miért ölelgeted Jaredet? Hiszen még csak alig ismered.-vonta fel a szemöldökét.

-Igen. Harry sem biztos hogy díjazná ha most így meglátna benneteket. Tudod milyen féltékeny..-szólalt meg Danielle.

-Hidd el Harry nem lesz féltékeny Jared miatt!-álltam fel így szemben álltam velük.

-Mért?-kérdezték majdhogy nem egyszerre, kíváncsian.

-Azért mert Jared a..a bátyám.-válaszoltam.

Mindketten kikerekedett szemekkel figyeltek. Egyáltalán nem csodálkozom ezen. Később mindenkit ledöbbentett ez a hír miután elmeséltük nekik is.

-És Jared te most hol laksz?-kérdezte meg anya.

-A suli kollégiumában.-válaszolta.

-És hétvégénként?-kérdeztem meg. Mert olyankor minden gyerek haza megy a családjához. De mivel neki meghaltak a szülei..

-Az igazgató megengedte hogy olyankor is bent lehessek.-vont vállat.

-És most a nyár alatt hol alszol?-kérdeztem.

-Egy szálloda szobát bérlek.

-Ez nem mehet így tovább!-szólaltam meg ismét.

Bocsi hogy rövid lett! Próbálok kövinek egy hosszabb részt hozni, de nem ígérek semmit sem, mert nem akarok csalódást okozni. 
Na de hogy tetszett a rész?? Remélem minél több komit kapok. Szeretlek benneteket.:)) Puszi♥ Ja és 13-án volt a szöszi szülinapja szóval így utólag is.^^ Nagyon Boldog Szülinapot Niall!!♥♥ I love 1D<33