2012. szeptember 15., szombat

30.A dolgok tisztázása

Sziasztok! Megjöttem és hoztam a részt. :))
Először is szeretném megköszönni a több mint 3100 látogatót és a sok kommentet eszméletlenül sokat jelent. Imádlak titeket!!♥♥  
Köszönöm az előzőhöz kapott komikat is!! :DD
Nem lett valami hosszú amit sajnálok..:/
De azért remélem tetszeni fog a rész. Komizzatok! :)
Kettő-három komi után hozom a kövit! :))
Jó olvasást! Puszi: Jenny♥


-Apa?-kérdezte kikerekedett szemekkel Jared.

-Várj! Te meg miről beszélsz?-kérdeztem értetlenül.

-Ő az apám.-válaszolt Jared.

-Az nem lehet-ráztam hitetlenül a fejem.-Ő az én apám. Hazudsz!-rivalltam rá.

-De így igaz Dany. Jared a testvéred.-mondta apa. Éreztem ahogy a szembe könnyek gyűlnek. Egyszerűen 

nem tudom elhinni mért nem mondták el hogy van egy testvérem.

-Miért nem mondtátok el?-kérdeztem rá.

-Kicsim mi elakartuk mondani, csak..-kezdte a magyarázkodást.

-Nem érdekel a hazugságod!-szóltam közbe dühösen majd sírva Harry szobájába rohantam (ugyebár az 

enyémet anyáék foglalják el amíg itt lesznek). Lerogytam az ágyra és csak sírtam. Nem hittem volna a szüleimről, hogy ilyen dolgot képesek eltitkolni előlem. Én egész eddigi életemben mindent elmondtam nekik sohasem volt előttük titkom és én naívan azt gondoltam hogy ezzel ők is így vannak. Hát nagyot tévedtem..

/Harry szemszöge/

A hír hallatára az állam szinte a padlót súrolta. Szegény Danyt teljesen ledöbbentette ez a dolog, amit nem is csodálok. Nagyon kiakadt. Mondjuk a helyében én is így viselkedtem volna.

Dany sírva rohant be a házba. Sejtettem hogy hová ment így egyből utána is indultam.

Az ajtó zárva volt így bekopogtam.

-Akárki vagy menj el!-kiáltott ki.

-Én vagyok. Kicsim engedj be!-szólaltam meg. Hallottam közeledő lépteinek a hangját majd ahogyan a zár kattant. Kitártam az ajtót ő pedig sírva omlott a karjaimba.

-Nyugodj meg! Minden rendben lesz!-simogattam a haját és egy puszit nyomtam a homlokára.

-Hazudtak nekem.-sírt továbbra is. Próbáltam megnyugtatni de sehogy sem sikerült. Fél óra múlva sikerült 

neki egy kicsit megnyugodnia.

-Gyere menjünk le enni.-álltam fel az ágyról ahol eddig feküdtünk.


-Nem vagyok éhes.-válaszolta. Szemei teljesen bevörösödtek a sok sírástól.


-Ezt nem hiszem el. Enned kell valamit.


-De én nem akarok lemenni.


-Akkor majd én hozok fel, rendben?


-Igen. Köszönöm.-válaszolta. Nyomtam egy puszit a szájára majd lementem a konyhába. Útközben 

összefutottam Ryannel és Jareddel a kanapén ülve beszélgettek.

-Hogy van?-szólalt meg Dany apukája vagyis Ryan.


-Nem túl jól. Eléggé kiakasztotta, hogy nem tudott a testvéréről.-válaszoltam.


-Megyek és beszélek vele.-indult el Ryan.


-Nem hiszem hogy ez most jó ötlet. Szerintem adni kéne neki egy kis időt hogy feldolgozza.-tanácsoltam. 


Ryan kissé szomorúan foglalt helyet ismét az ülőalkalmatosságon. Én pedig neki álltam a szendvics 

készítésnek.

/Dany szemszöge/


Miután Harry lement kajáért újra feltört belőlem a sírás. Millió és egy kérdés kavargott a fejemben válaszokra várva.


-Szia! Bejöhetek?-nyitott ajtót hirtelen Jared.


-Persze!-töröltem meg a szemeimet bár igazából már ez sem segített. A könnyeim megállíthatatlanul folytak végig az arcomon.


-Jól vagy?-kérdezte. Ránéztem a könnyektől kivörösödött szemekkel.-Tudom hülye kérdés volt..-húzta el a száját.


-Kérdezhetek valamit?-szólaltam meg néhány percnyi hallgatás után.


-Persze.


-Te tudtál rólam?


-Annyit tudtam csak hogy van egy testvérem.


-Nem is gondoltál rá hogy megkeress vagy hogy fel vedd velem a kapcsolatot?-kérdeztem szipogva.


-De rengetegszer próbáltam. De mivel apával sem találkoztam már több mint 5 éve akkor is csak távolból, így esélytelen volt..


-Megölelhetlek?-kérdeztem szipogva néhány perc hallgatás után. Könnyes szemekkel bólintott ő is. Széttárta a karjait és szorosan ölelt magához.


Nem tudom meddig lehettünk így. De nagyon jó volt. Igaz hogy még nem is ismerem annyira Jaredet. De 

maga a tudat hogy ő a bátyám ez megnyugtat. Így az ölelésében lassan sikerült megnyugodnom.

-Figyelj szerintem menjünk le és beszéljünk apával.-szólalt meg mikor eltávolodtunk egymástól.


-Nem akarok vele beszélni!


-Ennyire haragszol most rá?-kérdezte.


-Igen. Mért te nem?


-Igazából kicsit fáj, hogy nem láttam már évek óta de az utálattal nem érek el semmit. Most legalább itt van. 

Még ha nem is szándékosan találkoztunk. A lényeg viszont az, hogy így most téged is megismerhettelek. A 
húgomat.-mosolygott.

Én is elmosolyodtam. Nyomott egy puszit a fejemre amit azért még kissé furcsának éreztem. De nem szóltam 

semmit. Nem akartam elrontani a pillanatot.

-Na gyere!-állt fel. Nem ellenkeztem  mert úgyis tudtam hogy hiábavaló lenne. Ezért követtem. A lépcső aljánál összefutottunk Harryvel.


-Jól vagy?-kérdezte miközben aggódó szemekkel fürkészte az arcomat.


-Fogjuk rá.-erőltettem mosolyt az arcomra.


-Kincsem beszélhetnénk?-jött oda apa anyával a nyomában. Már épp megléptem volna amikor a két srác (Harry és Jared) elkapták a karomat. Ez így nem ér!


-Ha muszáj..-mondtam érzelem mentesen sőt kissé már bunkón is. Pedig én még soha nem viselkedtem így velük. Mindig tisztelettudóan bántam velük. Ezért most kicsit meg is bántam a beszéd stílusomat. De már csak büszkeségem miatt sem kértem elnézést tőlük. Ráadásul amúgy is ők tartoznak nekem bocsánatkéréssel amiért annyi éve hazudtak és eltitkolták a bátyám létezését. Pedig igen is jogom lett volna tudni!


Leültünk a nappaliban 4-en. Egymással szemben ültünk. Mellettem ült Jared apáék meg velünk szemben foglaltak helyet. Mivel egyikük sem szándékozott megszólalni így én törtem meg a beálló csendet.


-Miért nem mondtátok el?-kérdeztem meg még egyszer mert ugyebár mikor először tettem fel ezt a kérdést nem hagytam meg apának a válasz adás lehetőségét.


-Mert féltünk hogy mit szólnál hozzá.-szólalt meg anya.


-Ezt majd később meglátjuk. De most kérlek mondjatok el mindent.


-Rendben.-sóhajtott apa, majd belekezdett.-Ugye meséltük hogy még a gimnáziumban kezdtünk el járni anyukátokkal. Ekkor lett esett teherbe, de még csak tizenhét éves volt én pedig tizenkilenc. Egyikünk sem volt még felkészülve egy kisbabára. Túl fiatalok voltunk. És a szüleink sem engedték volna hogy megtartsuk a babát. Nem volt állásom így nem is tudtam volna eltartani egy családot. Így fájó szívvel de a születés után örökbe adtuk Jaredet.-hajtotta le a fejét.


-Ez volt életem egyik legnehezebb döntése.-nézett könnyes szemekkel anya Jaredre.


-És később miért nem kerestetek fel?-kérdezte.


-Mi kerestünk a intézetben néhány hónap múlva mert mindketten szörnyen éreztük magunkat amiatt amit veled tettünk és csak úgy eldobtunk magunktól. De közölték velünk hogy már befogadott egy család. És hiába kértük hogy árulják el a címüket. Sehogy sem akarták nekünk elmondani.-fejezte be anya. A könnyek szaporán szántották végig az arcát. Ahogy az enyémet is.


Még beszélgetünk egy ideig sikerült minden letisztáznunk.


-És milyen a családod?-kérdeztem meg Jaredet.


Lehajtotta a fejét. Nem is válaszolt azonnal csak miután vett egy nagy levegőt.


-Másfél éve meghaltak-szólalt meg.


-Sajnálom.-mondtam majd magamhoz öleltem.


-Mi ez a szomorkás hangulat emberek?-jött be vidáman Eleanor az oldalán Daniellel.


-Nem a legjobb pillanat.-néztem rá.


-Miért mi a gond?-kérdezte kevesebb lelkesedéssel mint az előbb. A hangja inkább volt aggódó.-És miért ölelgeted Jaredet? Hiszen még csak alig ismered.-vonta fel a szemöldökét.


-Igen. Harry sem biztos hogy díjazná ha most így meglátna benneteket. Tudod milyen féltékeny..-szólalt meg Danielle.


-Hidd el Harry nem lesz féltékeny Jared miatt!-álltam fel így szemben álltam velük.


-Mért?-kérdezték majdhogy nem egyszerre, kíváncsian.


-Azért mert Jared a..a bátyám.-válaszoltam.


Mindketten kikerekedett szemekkel figyeltek. Egyáltalán nem csodálkozom ezen. Később mindenkit ledöbbentett ez a hír miután elmeséltük nekik is.


-És Jared te most hol laksz?-kérdezte meg anya.


-A suli kollégiumában.-válaszolta.


-És hétvégénként?-kérdeztem meg. Mert olyankor minden gyerek haza megy a családjához. De mivel neki meghaltak a szülei..


-Az igazgató megengedte hogy olyankor is bent lehessek.-vont vállat.


-És most a nyár alatt hol alszol?-kérdeztem.


-Egy szálloda szobát bérlek.


-Ez nem mehet így tovább!-szólaltam meg ismét.


Bocsi hogy rövid lett! Próbálok kövinek egy hosszabb részt hozni, de nem ígérek semmit sem, mert nem akarok csalódást okozni. 
Na de hogy tetszett a rész?? Remélem minél több komit kapok. Szeretlek benneteket.:)) Puszi♥ Ja és 13-án volt a szöszi szülinapja szóval így utólag is.^^ Nagyon Boldog Szülinapot Niall!!♥♥ I love 1D<33

4 megjegyzés:

  1. Szia:) Tudom. Kezdek unalmas lenni, de nem baj ! Szóval: nagyon tetszett megint:) Valamit nagyon jól csinálsz, mert pont amikor elkezdene laposodni a story, te bedobsz egy teljesen új dolgot lehet ez egy esemény vagy akár egy személy is, mint Jared:)
    Tényleg! Már akartam kérdezni, de most meg is teszem: milyen hosszúra gondoltad a történetet? Csak, hogy még időben elkezdhessek egy hasonlóan jó töri felkutatásába, nehogy blog nélkül maradjak:D
    Várom a kövit:) Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon szépen köszönöm el sem hiszed hogy mennyire jól esik hogy így gondolod. :DD Még nem tudom hogy milyen hosszú lesz, de még nem mostanában szeretném befejezni.:)) Igyekszem. Puszi<3

      Törlés
  2. Szia ! :) most sikerült végigolvasnom a történetet :) Nagyon tetszik :D Siess a kövivel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)) Örülök neki :D Igyekszem :)

      Törlés