2012. szeptember 22., szombat

31.Ez nem igazság!

Sziasztok!^^ 
Meghoztam a kövi részt! :)) Remélem tetszeni fog.:)
Köszönöm az előzőhöz kapott komikat imádlak titeket!<3
Amúgy épp tegnap volt 4 hónapos a blogom.:)
Köszönöm a több mint 3500 látogatót és a sok komentet! :D
Csodásak vagytok!! :))
Itt a rész, jó olvasást hozzá!! :DD
2 komi után jön a kövi!! :)))
Puszi: Jenny♥


-Ez így nem mehet tovább!-szólaltam meg ismét.

-De muszáj nincs hová mennem.-szólalt meg a bátyám. Hú de furcsa így ezt kigondolni.

-De igen van.-szólalt meg anya miközben apával összenéztek. Apa bólintott egyet.

-Gyere haza velünk!-szólalt meg most apu.

-Ez komoly?-kérdezi reménykedve Jared.

-Persze ez természetes. Nagyon sajnáljuk hogy akkor így döntöttünk.-hajtotta le a fejét anya.-De most Dany is haza jön és végre együtt lesz a család.-közölte mosolyogva. De az utolsó mondatán leesett az állam.

-Hogy mi?-kérdeztem kiakadva.

-Te is hazajössz velünk holnap.

-Ne!-szólaltak meg egyszerre a fiúk, Dan és Eleanor. Teljesen egyet értettem velük még nem akarok semmiképpen hazamenni.

-De hisz én még maradok.-mondtam.

-Nem, jössz velünk szépen haza. 

-De ez nem igazság! Úgy volt hogy még maradhatok 4 hónapot.

-Lehet. De most változott a terv. Te is haza jössz velük és majd segítesz Jarednek megismerkedni a környékkel és hasonlók.-mondta apa ellenkezést nem tűrően.

-De..-kezdtem volna, folytatni viszont nem tudtam mert apa ismét közbe vágott.

-Nincs semmi de. Túl van tárgyalva. Azt mondtam akkor úgy lesz, ne vitatkozz velem!-emelte fel a hangját és  mérgesen nézett rám apa. Chö..és még ő van felháborodva az agyam eldobom.

Ezután a mondata után még nagyon szívesen mondtam volna valamit. Azzal viszont tuti hogy túllőttem volna a célon. Így összeszorítottam a számat, hogy ne mondjak semmi olyat amit megbánnék később. Majd megráztam a fejem és kirohantam a házból. Hallottam még ahogy anyáék utánam kiáltanak hogy ne menjek sehová meg hogy azonnal menjek vissza. De nem tudott érdekelni. Most nagyon megharagudtam rájuk amiért ennyire igazságtalanok. Mért nem tudják betartani amit megígértek? 

Nem tudtam hogy merre megyek csak mentem egyenesen. Így kilyukadtam a Temze partján. Szerencsére nem igen volt ott más rajtam kívül. Így leültem az egyik lépcső fokára. Arcomat a kezeimbe temettem és gondolkodni kezdtem.

Lehet hogy egy külső szemszögből nézve az ember nem értené mért csaptam ekkora balhét amiatt hogy nem maradhatok tovább a srácoknál. Pedig teljesen egyértelmű. Az eddig eltöltött idő is csodás lett volna önmagában is. De így hogy még Harryvel is kialakult a kapcsolatunk. Végképp nem szeretnék még haza menni. Mert akkor már egy egész kontinens választana el minket egymástól. Amit nem biztos hogy jól viselnék. Sőt! Biztos hogy nem. Ráadásul a srácok és Danielle annyira megszerettem őket. Szinte egy napot sem tudnék elképzelni Lou répa imádata és állandó hülyéskedései, Zayn öt percenkénti hajigazítása, Liam kedvessége, Niall kaja imádata nélkül. Meg még ott van a tánc és Danielle akit szintén fájó szívvel hagyok itt. Végül de nem utolsó sorban Eleanor. Olyan régen volt már hogy így találkozni tudtunk volna. Ezért vártam mindennél jobban ezt az időt amikor végre együtt lehetünk. És ott van még David akivel azóta is nagyon jó a barátságunk. És a szüleim most arra kérnek hogy hagyjam mindezt hátra és menjek velük haza. Ők nem érthetik hogy mennyire szívemhez nőttek ezek az srácok.

Nem tudom mennyit ülhettem még ott de amikor már egyre több ember jött el arra inkább felálltam és haza indultam. Mielőtt bementem volna a házba letöröltem az időközben kicsorduló könnyimet. Halkan kinyitottam az ajtót majd levettem a cipőmet és a lehető leghalkabba próbáltam elmenni a nappali mellett. Nem volt kedvem még egy veszekedéshez a szüleimmel. Szerencsére ők nem vettek észre. Viszont Zayn igen. Mutatóujjamat a számra helyeztem ezzel is arra kérve őt hogy ne köpjön be. Aprót bólintott. Én pedig felmentem az emeletre. Harry szobájába mentem egyenesen. Majd becsuktam magam mögött az ajtót. Néhány perc múlva az ajtó nyílt amire ijedten kaptam oda a fejem.

-Jól vagy?-kérdezett miután becsukta az ajtót.

-Nem Zayn, nem vagyok. Nem akarok hazamenni nem akarlak itt hagyni benneteket.-sírtam el magam.

-Hé!-ölelt át.-Nyugodj meg. Minden rendben lesz! Megpróbáljuk rábeszélni a szüleidet hogy maradhass.

-Tudom hogy egyszer majd úgyis haza kell mennem. De most még nem tudnálak itt hagyni benneteket.

-Hidd el mi sem szeretnénk ha elmennél. De próbálj meg megnyugodni!

-De Zayn. Mi lesz ha el kell mennem? Akkor már nem is fogunk tudni találkozni. Hiszen nektek ott van munkátok, a fellépések nem lesz rám időtök!

-Jaj ne mondj már ilyen hülyeségeket! Rád lesz időnk mindig. Mindegyikünknek sokat jelentesz olyan vagy nekünk mint a húgunk. Kivéve Harrynek-vágott gondolkodó fejet-mert az furcsa lenne.-húzta el a száját. Mire felnevettem.

-Na végre!-mosolyodott el ő is.

-Zayn mért vagy velem ilyen kedves? Azt hittem a múltkori után megutáltál.-váltottam komolyra a szót.

-Igaz hogy akkor nagyon felkaptam a vized, de rájöttem hogy túlreagáltam és emiatt a baromság miatt nem akarom elveszíteni a "húgomat".-mosolygott rám.

Ekkor a földszintről a bejárati ajtó csapódása hallatszott majd beszélgetés.

-Megtaláltad?-kérdezte azt hiszem hogy Eleanor.

-Nem. Azt hittem már haza jött.-szólalt meg idegesen Harry. Az ő hangját bárhol és bármikor felismerem.

Ezután mást már nem hallottunk a lépcsőn felfelé haladó lábdübörgésen kívül.

-Dany!-lépett be Harry.-Mért rohantál úgy el?

-Én sajnálom csak..-kezdtem. De megint csak nem tudtam befejezni a mondatomat mert Harry átszelte a szobát és megcsókolt. Majd szorosan ölelt magához.



-Ilyet többet ne csinálj!-kérte.

-Oké. Sajnálom.-mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára.

-Nem akarok ünneprontó lenni de Dany szerintem le kéne jönnöd és beszélni a szüleiddel.-szólalt meg Zayn.

-Zaynnek igaza van kicsim. A szüleid nagyon aggódtak miattad!-nézett mélyen a szemembe Harry. Még ha akartam volna sem tudtam volna tiltakozni. A gyönyörű szemeinek nem tudok nemet mondani. Így megadóan bólintottam.

Harryvel összekulcsoltuk az ujjainkat és úgy sétáltunk le a többiekhez. Mind fellélegeztek ahogy megláttak.

-Kicsim!-kiáltott fel anya és szorosan ölelt magához.-Jól vagy?

-Fizikailag igen, lelkileg nem.-válaszoltam és elhúzódtam tőle.

-Dany mi sajnáljuk de ez lesz a legjobb.-Lehet nektek igen, de nekem nem!-Mégsem maradhatsz Eleanorék nyakán és már nekünk is nagyon hiányoztál még egyszer nem tudnánk itt hagyni ennyi időre vagy még többre.-szólalt meg anyu.

-Hanyagolhatnánk ezt a témát?!-kértem, mert ráébredtem hogy felesleges minden fajta könyörgés anyámék nem fognak bele menni a maradásomba.

-Persze!-sóhajtott. Apa egy szót sem szólt.

-Szuper!-mondtam majd kimentem az udvarra. A vendégek még ott voltak. Azért nekem kicsit furcsa hogy mindenki bent volt a vendégeket meg kint hagyták, de hát ők tudják.

-Találd ki hogy kivagyok!-fogta be a szememet. Már a hangjáról egyből felismertem.

-Dave!-vettem le a szememről a kezét és megöleltem. Elkezdtünk beszélgetni. Elmesélte hogy milyen jól megy most az élete. Van egy tök jó melója. A barátnőjével jól kijönnek. Lehet hogy más nem örülne neki ha az exe a szerelmi életét tárgyalná neki, de a mi kapcsolatunk más és én nagyon boldog vagyok ha ő is az. Viszont azért kicsit féltékeny is hogy neki ilyen jól összejött minden. Nekem meg csak a rossz dolgok..

-Legalább te boldog vagy!-mosolyogtam rá keserűen.

-Miért? Ti nem vagytok jól Harryvel? Veszekedtetek?-bombázott a kérdéseivel.

-Jaj nem dehogy. Vele minden rendben van. Csak a családom..-húztam el a szám.

-Elmondod?-kérdezte.

Bólintottam majd belekezdtem.

-Szóval ma tudtam meg hogy van egy bátyám..-kikerekedett szemekkel bámult rám. Én pedig mindent elmeséltem neki ami ma történt. Hogy a kezdeti boldogságomból hogyan ment át minden rosszba.-..és most meg azt akarják hogy holnap én is menjek velük haza LA-be. De nem akarok még elmenni viszont apaék hajthatatlanok és nem engedik.

Elhúzta a száját. Ezután még beszélgettünk egy keveset, de később a 'bulinak' véget vetettek a fiúk. Anyuékkal nem beszéltem többet a mai nap folyamán. Érezzék csak hogy haragszok rájuk!

Miután lefürödtem az ágyban feküdtem és gondolkodtam. Nagyon rossz volt egyedül lenni. Hiányzott Harry. Ezért felkeltem és lementem a nappaliba. A többiek gondolom már mind alhattak hiszen fél egy is elmúlt. Harry is nagyban szunyált a kanapén. Nem akartam felébreszteni. Nem volt szívem hozzá így csak felemeltem a takarót és bebújtam mellé. Betakartam magunkat. Nyomtam egy puszit a szájára majd szorosan bújtam hozzá ő pedig átkarolt a karjaival és nyomott egy puszit a hajamra. Viszont egyikünk sem szólalt meg.  Lehunytam a szemeimet és még egyszer utoljára Harry karjai között aludtam el..

Na milyen lett? :)) Hogy tetszett?? Komizzatok! :D 2 után jön a kövi!! ^^  Ja és frissítettem a szereplőket már Jared is bekerült^^ :)) Puszi<33

12 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök! :DD Sietek! :))

      Törlés
  2. ne engedd már el Danyt:((
    :s

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre csak annyit tudok mondani, hogy majd kiderül a köviből, hogy elmegy-e vagy sem.:)

      Törlés
  3. Szia! Ez hihetetlen. Miért?! Pedig minden olyan jó volt!:) Hát igen.. volt. Mi lesz most így Harry-vel és Dany-vel?
    Mondjuk végülis a szülőket is megértem, az egyetlen pici lányuk már konkrétan nem is velük él, de nem csak a saját érdekeiket kellene nézniük! Hanem azt is, hogy Dany-nek mi a legjobb.
    Amúgy a legutolsó kommentemben azt hittem, hogy mindent elmondtam, hogy miért is tetszik nagyon a blogod. De nem! Talán a legfontosabb kimaradt: tudok azonosulni Dany-vel! Velem is ugyanez a helyzet, én vagyok a kisebb testvér, ráadásul lány. A szüleim pedig képtelenek elengedni, mindentől féltenek és lehetetlenül makacsok és akaratosak. Ha valamit eldöntenek az vagy úgy lesz, vagy nem lesz. (Persze én nem ismerem személyesen az 1D-t, jó is lenne:D Ja és Harry nem a barátom, szóval ettől eltekintve azt hiszem sok minden egyezik.)
    Najó mostmár befejezem itt az önsajnáltatást, sajnálom hogy ezzel raboltam az idődet:)
    Siess a kövivel:) Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia^^ Nagyon örülök, hogy így tetszik!<33 :)) Majd kiderül mi lesz velük! :DD Amúgy így nálunk is ez a helyzet hogy anyumék mindentől féltenek szóval teljesen megértelek, bár nálunk én vagyok az idősebb (van egy öcsém) de akkor is. A szülők ilyenek! :D Egyáltalán nem raboltad az időmet. Szeretem a komenteket olvasni mindig feldobják a napomat! Inkább köszönöm hogy ilyen hosszan leírtad a véleményed. Nagyon sokat jelent szóval, köszönöm! :D Igyekezni fogok! :)) Puszi :)

      Törlés
  4. következöt de azonnal olyan jol irsz csak olvasom olvasom és nem tudom abbahagyni!!!!következöööt!!!!!!!jah és ne engedd Danyt elmenni!!!!Bia:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sietek vele ahogy tudok! :) Jaj én is sok bloggal voltam már így, hogy nem tudtam abbahagyni! :)) De hogy valaki így legyen az enyémmel?! Gondolni sem mertem volna! :DD Köszönöm szépen hogy írtál! :) Neked is csak azt tudom mondani hogy a köviből minden kiderül! :)

      Törlés
  5. azta dejól írsz*-*
    úúramisteen dejóó:DD
    tökjól néz ki a blogod is!:) és eléggé izgalmas a történet:))

    nem reklámként,de benézel hozzám is?:$
    http://forever-youngbi.blogspot.hu/
    ha igen,azt köszönöm:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg? :O Annyira boldog vagyok, hogy ezt mondjátok.^^ Eszméletlenül sokat jelent!! :DD Köszönöm szépen.:)) És szívesen benézek! :)) Én köszönöm hogy írtál! :)

      Törlés
  6. Tulajdonképpen, én még csak most találtam rá a blogodra :-)))
    "Kicsit" megkésve :-D, DE!
    Ehez a részhez mindenképpen komiznom kell! *.*
    Egyszerűen brutál-fantasztikus ;-)
    Olyan szomorú, de egyben szép is!
    Nagyon jól írsz!!!

    VálaszTörlés
  7. Szia! :)
    Nem késtél el sehonnan, nagyon örülök neki, hogy rátaláltál és elolvastad a blogomat. Nagyon sokat jelent, hogy rászántad az időt és még kommenteltél is, köszönöm szépen!:)

    VálaszTörlés