2012. október 5., péntek

33.Váratlan vendég

Sziasztok!^^ Megérkeztem! :))
Remélem tetszeni fog! :DD
Köszönöm az előzőhöz kapott komikat.:)) 
Többen is írtátok hogy megkönnyeztétek a részt :) Én a komijaitokkal szoktam így lenni. El sem hiszitek mennyire jól esik látni hogy így szeretitek azt amit én megírok! :) Imádlak titeket!<3
Jó olvasást a részhez! :)) Puszi: Jenny♥
Ja és ez a rész hosszabb lett mint az eddigiek!^^
4-5 komi után hozom a kövit! :D


-Dany, ébredj megérkeztünk!-rázott meg finoman Jared. Fáradtan nyitottam ki a szemeimet. Majd kiszálltam a taxiból a házunk előtt.

-Otthon édes otthon-szólalt meg mosolyogva anya majd kinyitotta az ajtót. Mind felkaptuk a cuccunkat majd a házba mentünk.


-Ez elképesztő.-tátotta el a száját Jared. Én is körbe pillantottam és örömmel tapasztaltam hogy nem változott semmi. Minden ugyanolyan volt mint régen.

-Dany mutasd meg kérlek Jarednek az új szobáját-kért meg anya boldogan mosolyogva.

-Jó-válaszoltam egyszerűen. Majd Jareddel a nyomomban az emeletre indultam.-Ez az-nyitottam be a vendégszobánkba, majd indultam is a sajátomba, de Jared utánam szólt.

-Dany!

-Igen?-mentem vissza, de az ajtóban megálltam.

-Haragszol rám?-vonta fel a szemöldökét és kíváncsian méregetett. Láttam rajta, hogy attól félt hogy miatta vagyok ilyen.

-Nem dehogyis. Rád nem haragszom-mosolyodtam el egy pillanatra ám mikor folytattam újra eluralkodott rajtam a szomorúság.-Csak anyáékra.

Elhúzta a száját. Vállat vontam, majd elköszöntem tőle és a szobámba mentem. Amikor beléptem az ajtón örömmel láttam, hogy minden ugyanolyan volt mint amikor elmentem. A csomagokat letettem a szoba közepére, majd kinyitottam az ablakomat. Kinéztem rajta. Odakint nem sok mindent lehetett látni a sötétség miatt. Egyedül néhány utcai lámpa világított, ezért inkább visszacsuktam és a bőröndömhöz léptem. Kivettem belőle egy pólót és egy rövidnadrágot meg persze fehérneműt és a fürdőbe mentem. Szerencsére nem volt bent senki így nem kellett várnom. Belülről bezártam az ajtót majd miután levetkőztem beálltam a frissítő zuhany alá.

Negyed óra után felfrissülten szálltam ki a zuhany kabinból. Megtörölköztem és felöltöztem. Hajamat egy hajgumi segítségével kontyba fogtam, aztán fogat mostam. Miután mindennel végeztem visszamentem a szobámba. Bemásztam az ágyamba és a kezembe vettem a telefonomat. Csak az időt akartam megnézni, de amikor kioldottam a billentyűzárat megláttam a háttérképem és a szemeim újra könnyesek lettek. A képen ugyanis Harryvel voltunk, ahogy ő hátulról átölel és nyom egy puszit az arcomra, az én arcomon pedig egy hatalmas vigyor terül el. Ezt a képet még Eleanor készítette néhány nappal ez előtt amikor minden rendben volt és állandóan együtt lehettünk. Most meg? Azt sem tudom,hogy egyáltalán mikor láthatom őt ismét. Pedig már most szörnyű elviselni a hiányát. Ráadásul itt még barátaim sincsenek akik esetleg segítenének elterelni a figyelmemet róla. Egy szívás az élet ha nem lehetsz azzal akit szeretsz. Nincs itt hogy átöleljen, megvigasztaljon. Nem láthatod gyönyörű szemeit amik csak úgy ragyognak ha rád néz. Nem látod a mosolyát amitől pillangók ezrei kelnek életre a gyomrodban. Hiányzik. Eddig egyetlen egy embert nem szerettem ennyire mint őt és most ki tudja mikor láthatom újra..

Hangosan zokogtam már. Magamhoz szorítottam a plüss macimat. Azt ölelve sírtam álomba magam.

Reggel vörös kisírt szemekkel ébredtem. Megnéztem az időt. 10:02. Erőt vettem magamon. Kikaptam a bőröndömből néhány ruhát. Felöltöztem majd a fürdőben hideg vízzel arcot mostam. De mind hiába. Továbbra is borzalmasan néztem ki a szemem alatti karikákról nem is beszélve. De nem foglalkoztam vele tovább. Csak kiengedtem a hajam. Átfésültem majd lementem reggelizni. A konyhában nem volt senki. A hűtőre egy papír fecni volt felragasztva. Letéptem majd elolvastam.

"Dany és Jared!

Apátokkal dolgozni mentünk majd este jövünk. Jók legyetek! És Dany mutasd meg a környéket Jarednek. Puszi: Apa és Anya."
 

A végén összegyűrtem a papírt és a szemetesbe dobtam, majd neki láttam reggelit készíteni. Nem tudtam, hogy Jared szereti e a rántottát így inkább a palacsinta mellett döntöttem. Mert az olyan kaja amit mindenki szeret. Legalábbis én még nem találkoztam olyannal aki ne szerette volna. Bekevertem a tésztáját majd neki láttam és kisütögettem őket. Az utolsó daraboknál tartottam amikor Jared is lejött immár felöltözve.

-Jó reggelt!-köszönt álmos, mély hangon.

-Neked is-mosolyogtam rá.

-Palacsintát sütsz?-kérdezte és megnyalta a száját. Ezzel egy időben a hasa egy hatalmasat korgott. Szegény biztos nagyon éhes lehetett már mivel tegnap nem is vacsorázott. Nem mintha én ettem volna, de nálam ez megszokott.

-Igen. Milyet kérsz?-fordultam felé.

-Kakaósat!-vágta rá kisfiús mosollyal. Mintha csak Niallt látnám. Tessék már megint rájuk gondolok! Miért van az hogy mindenről ők jutnak az eszembe? Éreztem, hogy megint a sírás fojtogat ezért vettem egy nagy levegőt majd kifújtam. Elkészítettem Jarednek és magamnak is néhány szem palacsintát. Mosolyt festve az arcomra fordultam felé. Letettem elé az egyik tányért a másikat pedig magam elé és enni kezdtünk.

-Hm..Ez nagyon finom lett-dícsért meg Jared, amit egy mosollyal díjaztam.

-Köszi! Egyébként ha van kedved ma körbe vezetlek a városban.

-Az szuper lenne, köszi!-mosolygott majd tovább tömte magát.

Reggeli után elmosogattam, majd leültem a nappaliban tévézni. Sokat kapcsolgattam a csatornákat, végül egy zene csatornán állítottam meg. Chris Brown-tól ment éppen a Don't Wake Me Up. Szeretem ezt a számot. Halkan énekelni kezdtem. Közben Jared is csatlakozott hozzám és velem énekelt.

-Azta nagyon jó hangod van-ámultam el. Nem gondoltam volna róla, hogy így tud énekelni.

-Köszi!-mosolygott rám.
 

-Mióta énekelsz?-kérdeztem meg kíváncsiságból, mert látszik rajta, hogy nem most kezdte.

-Kicsi korom óta. A nevelő szüleim is észrevették, hogy van hozzá tehetségem így beírattak egy ének tanárhoz. 10 évesen meg gitározni is megtanultam.

-Tényleg? És van gitárod?-kérdeztem izgatottan.

-Igen, fent van.-Hogy én ezt tegnap miért nem vettem észre. Mindig is megakartam tanulni csak valahogy sohasem jött össze. Sajnos.

-Mindig is megakartam tanulni rajta-szólaltam meg. Jared erre csak felpattant és elszaladt. Ebbe meg mi ütött? Mivel felállni nem volt kedvem így csak vállat vontam és tovább bámultam a tévét. Néhány perc elteltével Jared is visszatért hozzám.

-Hát az meg?-mutattam a kezében lévő gitárra értetlenül.

-Mondtad,hogy szeretnél megtanulni gitározni, majd én segítek ebben-mosolygott rám. Felugrottam a kanapéról majd ujjongva öleltem meg.

-Köszi, köszi, köszi!-ugráltam fel-alá. Komolyan olyan vagyok mint egy kis gyerek ha ajándékot kap. 


Jared csak felnevetett a viselkedésemen.

-Na ha megnyugodtál hozzá is kezdhetünk.-szólalt meg nevetve majd helyet foglalt a kanapén én pedig mellette. Először megmutatta hogyan kell lefogni az akkordokat, amikor már jól mentek megkérdeztem, hogy megtudna e tanítani nekem egy dalt.

-Persze. Mit szeretnél?-kérdezte.

-One Direction-től ismersz számokat?-kérdeztem meg.

-Persze. Rengetegszer énekeltünk együtt Louval, régen-mosolyodott el szomorúan. Bele sem gondoltam, hogy őneki is milyen nehéz lehetett eljönnie hiszen az ő barátai is Londonban vannak, ami valljuk be nincs épp közel. Bíztatólag megsimogattam a vállát.

-Jól vagy?-kérdeztem.

-Persze. De engem inkább az érdekel, hogy te jól vagy e?-kérdezte aggódva. Nagyon jól esik, hogy már most így törődik velem.

-Miért ne lennék jól?-kérdeztem vissza, ezzel is elkerülve a válasz adást.

-Hallottam hogy az éjjel sírtál.-mondta. El is felejtettem milyen vékonyak nálunk a falak. Ráadásul a szobáink is egymás mellett vannak. Lehajtottam a fejem, ezt már nem tudom letagadni. Tehetetlenségemben csak vállat vontam. Ekkor a csengő hangja ütötte meg a fülem. Mivel nem akartam, hogy Jarednek is elrontsam a kedvét a szomorúságommal, ezért mosolyra húztam a szám majd felálltam.

-Kinyitom-szólaltam meg. Kitártam a bejárati ajtót. Kíváncsi voltam ki jött mert nem vártunk senkit. De aki az ajtóban állt arra aztán végképp nem számítottam. Nem csak engem döbbentett meg a látványa. Ahogy elnéztem, őt is meglepte, hogy lát.

-Hát te?-kérdeztük mindketten.

-Én kérdeztem előbb!-szólaltam meg és vártam a magyarázatát.

-Jared adta meg a címet azt mondta, hogy itt lakik a családjával.-mondta magabiztosan. Bólintottam egyet, hogy jó helyen van.-És te mit keresel itt, cica?-vonta fel a szemöldökét. Valahogy falra mászok ettől a gyerektől az egyszer biztos. Legszívesebben lekevernék neki egyet.-Mond hogy nem Jareddel randizol!-kérte. 


-Nem dehogyis!-vágtam rá. Még csak az kéne, a bátyámmal randizni. Jesszus! És ekkor esett le, hogy ez a szerencsétlen nem tudja kije vagyok Jarednek.
 

-Akkor mit keresel itt?-kérdezte.-Csak nem meggondoltad magad és randiznál velem?-húzogatta a szemöldökét.

-El vagy tájolódva drága! Már egyszer elmondtam, de úgy látszik nem fogtad fel. Szóval elismétlem jól figyelj! Te és én-mutattam rá majd magamra-soha nem randizunk? Vili?-kérdeztem.-Egyébként meg itt lakom-világosítottam fel. Jó lehet, hogy elég bunkón fejtettem ki a dolgot, de már kezdettől nem volt szimpatikus a gyerek.

-Várj te vagy Jared húga?-kerekedtek ki a szemei és eltátotta a száját és végig mért. Idióta!

-Igen én vagyok gyökér!-csaptam rá az ajtót majd kicsit idegesen mentem vissza és az eddigi helyemet elfoglaltam.

-Ki volt az?-kérdezte Jared miközben a gitárját pengette.

-Austin-mondtam ki utálatosan az illető nevét. Ő boldogan állt fel és nyitott ajtót haverjának.
 

-Csá!-fogtak kezet majd leültek hozzám.

-Lenyugodtál cica?-ült le mellém a kezét pedig átdobta a vállamon. Ez a gyerek nem érti vagy nem bírja felfogni, hogy ő engem nem érdekel? Istenem miért büntetsz ilyen marhákkal?

-Austin fejezd be!-szólt rá mérgesen Jared. Én pedig megfogtam a srác kezét és lelöktem a vállamról.

-Oké, bocs!-tette maga elé a kezét Austin-Na és mit csinálunk ma?-kérdezte Austin hol rám hol Jaredre nézve. Csak imádkozni tudtam, hogy nem mondja el neki Jared mit terveztünk.
 

-Hát mi azt terveztük, hogy Dany körbevezet. Úgysem jártam még itt.-vont vállat Jared.

-Szuper! Mikor indulunk?-csapta össze a kezét Austin. Kezd az idegeimre menni!

-Egy szóval sem mondta senki, hogy te is jössz!-világosítottam fel.

-Ne csináld már cica! Tudom, hogy bírsz. Ne is tagadd!-húzott magához. Ezt a baromságot meg honnan szedte?

-Jared levakarnád rólam a haverod?-néztem bátyámra(hú de fura még mindig). Jared odajött majd elrángatta tőlem a srácot.-Mikor akarsz indulni?-néztem Jaredre, szándékosan nem vettem figyelembe a mellette álló fiút.

-Ne már! Én mért nem mehetek?-kérdezte Austin.

-Ezek után még komolyan kérded?-vontam fel a szemöldököm hitetlenül. Bólintott. Ilyen nincs csak a mesében! Hogyan lehet valaki ennyire sík? Nagy levegőt vettem és megráztam a fejem, hogy ne szóljak neki vissza. Kikerültem őket, de Jared megfogta a csuklóm és könyörögve nézett rám.
 

-Lécci-kérte kis kutya szemekkel.

-Ah-sóhajtottam megadóan.-Legyen!

-Köszi-nyomott egy puszit az arcomra.

-Én is köszönöm-hajolt közelebb Austin is, de én ellöktem magamtól.

-Nehogy megpróbáld, ha nem akarsz monoklival haza menni-fenyegettem meg.

-Ezért megéri-mosolygott.

-Hát te hülye vagy!-nevettem fel kínomban. Ők is elnevették magukat. Én pedig kicsit jobb kedvel mentem a szobámba, magára hagyva a két srácot.

***

Később elindultunk mindhárman. Mint kiderült Austin is itt lakik LA-ben csak suliba járt Londonba. Így ő is eléggé ismerte a várost. Megmutattunk minden jó helyet Jarednek. Ahogy láttam rajta nagyon tetszett neki minden.

Este fél nyolckor fáradtan mentünk haza hozzánk. Austin meg megbotlott a kapuban és orra esett én meg persze hangosan kinevettem. Jared felsegítette,miközben próbált komoly maradni, de nem sok kellett. Belőle is kirobbant a röhögés. Hasunkat fogva nevettünk.

-Béna-néztem Austinra. Ezt egyszerűen nem tudtam kihagyni.

-Ezzel most megsértettél. De ha kiengesztelsz-mutatott az arcára, hogy pusziljam meg. Na persze!-akkor megbocsáttok!-vigyorodott el.

-Valahogy csak túlélem.-tettem drámaian a szívemre a kezem, majd vigyorogva tovább mentem, de még láttam ahogy Jared a szemét forgatva megszólal.


-Meddig fogjátok gyilkolni egymást?-kérdezte.

-Ameddig nem jön el velem egy randira!-jelentette ki Austin.

-Akkor örökké-szólaltunk meg egyszerre Jareddel, mire felnevettünk. Austin meg felhorkantott és karba tette a kezét. Jared megveregette a vállát majd elköszöntek egymástól a kézfogásukkal.

-Szia cica!-kiáltott utánam.

-Nem vagyok cica!-kiáltottam utána, de ő csak vigyorogva fordított hátat és elment.-Ezentúl mindennap el kell őt viselnem?-kérdeztem szörnyűlködő képet vágva Jaredet.

-Nyugi jó fej, csak meg kell ismerni-mosolygott rám majd betolt az ajtón mert nem igen mozdultam meg.

-Sziasztok!-jött ki a konyhából anya a konyhai kötényében.-Jól éreztétek magatokat?-kérdezte.

-Igen-válaszolt a nevemben is Jared.

-Gyertek kész van a vacsora-invitált be minket az étkezőbe anya.

-Én nem eszek, nem vagyok éhes!-mondtam.

-Biztos?-kérdezte szomorúan anya.

-Igen.-válaszoltam. De nem akartam még ennél is jobban megbántani ezért megöleltem és nyomta az arcára egy puszit. Ezután mentem csak el aludni. De mielőtt elnyomott volna az álom a telefonom pittyegni kezdett, ami azt jelezte hogy SMS-em jött. Azonnal megnyitottam. Ez állt benne:"Szia kicsim! Hogy vagy? Milyen volt a mai napod? Nekem nagyon nehéz volt nélküled. Már most hiányzol. Szeretlek xoxo Harry."
 

Hogyan lehet valaki ennyire eszméletlenül cuki és aranyos? Vissza is írtam neki:"Szia! Tűrhetően, de nagyon hiányzol. Nem is tudom mit csinálnék ha nem lenne itt Jared. Ma például körbevezettük őt a városban. Jól éreztem magam de jobb lett volna ha te/ti is itt vagy(tok). Nagyon szerelek xoxo Dany."

Ezután nem sokkal már az álmok mezején jártam. Nagyon csodás álmom volt. Harry és én együtt lehettünk és nem állt közénk sem a távolság, sem apa. Bár az életben is így lenne..


Hogy tetszett?? Komizzatok! :DD 4-5 komi után hozom a kövit! :)) Puszi<3

5 megjegyzés:

  1. sziia:))
    Most olvastam el az előző részt és a mostani együtt és őszintén megekell mondanom,hogy nagyon sokat sírtam rajta,nem vagyok sírós típus.. de te megsirattál:( :DD <3

    Írtó jól írsz:) nagyon imádom:)
    még ennél a résznél is könnyek szöktek a szemembe úgy tartottam vissza:
    "-Kakaósat!-vágta rá kisfiús mosollyal. Mintha csak Niallt látnám. Tessék már megint rájuk gondolok! Miért van az hogy mindenről ők jutnak az eszembe? Éreztem, hogy megint a sírás fojtogat ezért vettem egy nagy levegőt majd kifújtam."

    És ez az AUSTIN... mennyire tapadós:OO
    de annak ellenére,hogy nem éri meg,hogy nem elég vicces alak xddd :DD

    nagyon jóó <3 :) szegény Harry és Dany..:( <3
    remélem együtt lesznek ígyis vagy pedig Harry minnél hamarabb meglátogatja:D
    puszii <3

    remélem nem "beszéltem" megint sokat :$ xddd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Köszönöm, hogy írtál! :D Nagyon jól esik, hogy ezt gondolod.<33
      Majd kiderül mi lesz velük.^^
      Puszi<3

      Törlés
  2. Hozd a köviiiiit *-*
    Légyszi légysziii

    puszi♥

    VálaszTörlés
  3. szia.:) nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon tetszik a blogod.<3 a történet izgii :$
    megtennéd, hogy beleolvasnál a blogomba?:)) és véleményt szeretnék a kinézetről, a sztoriról stb.:D jöhet kritika is bőven.:))
    itt van: http://jesskalandjaiaz1dvel.blogspot.com/

    VálaszTörlés