18.Mégis mit akarsz tőlem?

Sziasztok!! Megjöttem!! :)) Remélem tetszik majd ez a rész is!!

Bár az előző részhez nem kaptam komikat ami elszomorít, de ettől függetlenül meghoztam a kövi részt! 
Ez hosszabb lett mint az eddigiek és rendkívül eseménydúsra sikeredett. 
Remélem ehhez majd kapni fogok egy-két komit.

 Jó olvasást! Puszi: Jenny♥

Eleanor kiabálására a többiek is bejöttek. Mondhatom szuper. Ennyit a titokról. Harryre néztem a tekintetemmel intéztem felé a kérdésem miszerint nem baj e ha elmondjuk az igazat. Azért ő is érintett az ügyben így neki is van beleszólása. De csak megvonta a vállát.

-Hahó gyerekek!-mondta Liam.-Beavatnátok minket is hogy mi van, mert ahogy El-t elnézem majd szét veti az ideg. Szóval mondjátok mi volt!-kérte.

-Segíts!-néztem rá Harryre.

-Menjünk át a nappaliba és elmondunk mindent.-mondta.

-Rendben de ha megtudom hogy rámásztál Danyre akarata ellenére akkor Harold kiheréllek.-mondta El majd megindult a nappaliba. Mind követtük. Elhelyezkedtünk, majd belekezdtünk. Hagytam Harryt beszélni.

-Eleanor nyugodj meg nem másztam rá. Nem tettem semmi olyat amit ő ne akart volna-mondta.

-Akkor ti most jártok?-kérdezte Dan homlokát ráncolva.

-Nem!-feleltük egyszerre.

-De csókolóztatok-értetlenkedett El. Már nem tűnt olyan dühösnek, mint pár perce.

-Igen-válaszoltunk megint egyszerre.

-Most csak nekem nem világos a helyzet vaagy..?-kérdezte Niall.

-Nem-mondták minden, kivéve persze Zaynt.

-A lényeg az hogy nem járunk de..

-Szeretjük egymást-fejezte be a mondatomat Harryt.-És majd miután mindketten túl leszünk a szakításon megpróbáljuk együtt-mosolygott és megfogta a kezem. Rámosolyogtam én is majd a többiek arcát kezdtem el méregetni. Meglepődött arcot vágtak de utána elmosolyodtak. Egyedül El volt az aki még mindig gondolkodott. Vártam a reakcióját. Rettentően megkönnyebbültem amikor mosolyogva borult a nyakunkba.

-Örülök nektek. De Harry ne feledd ha megbántod tőlem fogsz kapni-emelte fel a mutatóujját, de attól függetlenül hogy a végén elröhögte magát mindketten tudtuk hogy Eleanor nem viccelt.

-Lou majd megvéd-poénkodott Harry.

-Majd meglátjuk-mosolygott El is, mert tudta, hogy Harry csak hülyéskedik.

-Dany én is nagyon örülök nektek-ölelt most át minket Dan. El sem tudom képzelni mit fognak csinálni ha 

majd tényleg járni fogunk, ha már most ilyenek.

-Köszi.

-Mi is nagyon örülünk-mondta Liam-de unatkozom szóval mi lenne ha elmennénk bulizni?

-Várj, eddig nem fáradtak voltatok?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-A bulizáshoz sosem vagyunk fáradtak-világosított fel vigyorogva Lou.

-Ez esetben menjünk-egyeztem bele. Mind neki láttunk a készülődésnek. Én egy kék szoknyát választottam ki barna övvel és szintén barna cipővel. Kivasaltam a hajam. Utolsó simításként még feltettem egy kis sminket is.
Fél óra múlva már mind készen állva elindultunk. Két kocsival mentünk mivel egybe nem fértünk volna el.
Az út mindössze fél óra volt és már meg is érkeztünk a klubba. Már ismerős volt a hely a múlt kori alkalom miatt. Kiszálltunk az autóból Harry megfogta a kezem.

-Azért szerintem ezt nem igen kéne-mutatott összekulcsolt kezünkre El. Igaza volt. Így fájó szívvel de elengedtük egymás kezét. Bent rengetegen voltak. Kértünk magunknak egy-egy italt, majd táncolni mentünk. Ez az ami már szörnyen hiányzott a tánc azt hiszem kellene már keresnem valami helyet ahol újra táncolhatok. 

Rengeteg számot táncoltunk végig a csajokkal.

-Én teljesen hulla vagyok-mondta El-megyek leülök.

-Jövök én is-mondta Dan.

-Én még maradok-mosolyogtam rájuk. Egy ideig csak egyedül táncolgattam. Nem nagyon érdekelt ki mit szólt hozzá. Egyedül csak a zenére figyeltem és ritmusra mozogtam. Egyik pillanatban két kéz fonódott a derekamra. Az illatáról egyből felismertem az illetőt. Kezem a kezére simítottam.

-Hallottad Elt, ez nem kéne.-mondtam.

-Nem érdekel-mondta majd szembe fordított magával és megcsókolt. Éreztem rajta hogy már azért nem keveset ivott. Eltoltam magamtól.

-De érdekeljen. Barátnőd van és amíg van addig ezt ne-bőgtem az ujjammal a szájára-vagy legalább is ne nyilvánosan.

-Oké. Táncolunk?-kérdezte.

-Persze!-válaszoltam. Azt est további részében sokat táncoltunk. Én főként Harryvel. Nem igen akart egyedül hagyni mondván a múltkor sem sült el jól. Célzott itt Davidre. De igazából nem bántam hogy velem volt. Sokat beszélgettünk és még annál is többet táncoltunk. Néha megpróbált közeledni de én mindig figyelmeztettem. Bár már én is szívesen megcsókoltam volna. De nem lehetett. Nem akartam másnap a címlapon virítani. Ráadásul akkor buktam volna az esélyt arra hogy valaha még barátok maradunk Daviddel a szakítás után.

-El és Lou merre vannak?-ültünk le az asztalhoz ahol a többiek tartózkodtak.

-Táncolni mentek-válaszolt nekem Dan.

-Már nem azért de meddig szeretnétek maradni?-kérdeztem.

-Mi van csajszi már most meguntad a bulit?-kérdezte Niall.

-Én? Dehogy!-mosolyogtam rá.-De ha már maradunk akkor menjünk táncolni.-mondtam.

-De hisz csak most ültünk le-nyavalygott Harry. Felnevettem.

-Akkor maradj csak. Ki jön velem táncolni?

-Mi megyünk-állt fel Dan és húzta magával Liamet is.

-Én is jövök-állt fel Zayn. Megfogtam a kezét és táncolni kezdtünk. Épp a Not all about the money ment. Szeretem ezt a számot. Végig táncoltuk. Tök jó kedvem lett.

-Kimegyek a mosdóba-mondta a fülembe Zayn mert máshogy nem is igen hallottam volna olyan hangosan 
dübörgött a zene.

-Rendben.-mondtam. Ő elment én pedig tovább táncoltam. Egészen jól éreztem magam addig míg egy csávó oda nem jött hozzám.

-Táncolunk cica?-cica a jó édes..

-Kösz de nem!-akartam ott hagyni de elkapta a kezem és magához rántott.

-Engedj el!-szóltam rá idegesen.

-Majd ha megkaptam amit akarok!-vigyorgott és elkezdett kifelé rángatni. Hiába próbáltam kitépni a kezem a szorításából nem sikerült. Túl erős volt hozzám képest. Kivitt a parkolóba és elkezdett fogdosni. Én sem hagytam magam elkezdtem ütni és kiabálni. De ő csak lazán lefogta a kezem és megcsókolt. A lehelete bűzlött az alkoholtól. Ellöktem magamtól mire felpofozott. A fájó ponthoz kaptam. Sírni kezdtem nem a fájdalom miatt hanem mert szörnyen féltem. Attól tartottam hogy senki sem fog megtalálni és akkor kitudja mit tesz velem ez a vadállat. De nem hagyhattam magam. Tökön rúgtam. Majd futni kezdtem vissza felé a klubhoz közben végig segítségért kiáltoztam hátha valaki meghallja. De nem. És ami ennél is rosszabb hogy megint elkapott. És az előbbi miatt még egy pofont is kaptam. Amitől már nagyon égett az arcom.

-Engedj el!-rángatóztam.-Mégis mit akarsz tőlem?-sírtam.

-Szerintem nagyon jól tudod, hogy mit.-vigyorgott. A könnyeim megállíthatatlanul folytak le az arcomon. 
Megint elkezdett tapizni. Már zokogtam. Lehunytam a szememet nem tudtam mit csinálni ellene. Esélyem sem lett volna. Megint csókolgatni kezdett. Viszont a következő pillanatban valaki elrántott tőle. És egy hatalmasat húzott be ennek a rohadéknak amitől ő a földre került. Majd még egyet belerúgott a gyomrába amitől fájdalmasan felkiáltott. Nem tudtam megsajnálni.

-Jól vagy?-fogta kezei közé az arcom. A zokogás miatt nem tudtam megszólalni, csak egy aprót bólintottam. Magához ölelt.-Shh-simogatta a hajam.-Gyere menjünk-indultunk meg vissza felé. Nem engedett el. 
Bementünk még a buliba hogy szóljunk a többieknek.

-Úristen Dany veled meg mi történt?-rohant oda hozzám El.

-Egy rohadék kirángatta a parkolóba és erőszakoskodott vele-mondta idegesen Harry és éreztem ahogyan megfeszülnek az izmai.

-Jézusom!-ölelt át El.-De ugye nem...?-hagyta a levegőben lógni a kérdés végét de így is tudtuk mind hogy mire gondolt.

-Nem. Épp időben értem oda-válaszolt Harry.

-Azt hiszem az a legjobb ha most haza megyünk-mondta Louis.

***

Hamar haza is értünk. Már nagyjából nekem is sikerült megnyugodnom hála Harry jelenlétének.

-Dany megleszel?-kérdezték aggódva El és Dan. A fiúkon is láttam hogy nagyon féltenek.

-Persze-válaszoltam.

-Gyere. Felkísérelek-mondta Harry. Bólintottam majd mindenkit megöleltem és mentem utána. A szobámba érve megfogtam az alvós cuccom majd át mentem a fürdőmbe. Villám gyorsan lezuhanyoztam. Felöltöztem és vissza mentem a szobába. Harry ott ült az ágyamon. Amíg a fürdőben voltam addig ő is lezuhanyzott mert már csak egy bokszerben és egy pólóban volt. Odamentem és leültem mellé. Már egyáltalán nem látszott rajta hogy be volt rúgva. Szerintem a történtek miatt teljesen kijózanodott.

-Köszönöm-mondtam neki.-Ha te nem jössz akkor lehet hogy az a pasi megerő..-kezdtem de megint sírni kezdtem. Életemben nem féltem még ennyire mint ma.

-Shh.. Nyugodj meg! Most már nem lesz semmi baj!-szorított magához és nyugtatólag fel-le járatta a kezét a hátamon.

-Itt maradsz ma velem?-néztem fel rá könnyes szemekkel.

-Persze-mondta halványan mosolyogva. Nyomtam egy puszit a szájára majd befeküdtünk az ágyamba. Csak úgy mint a múltkor, most is védelmező karjaiban nyomott el az álom.

/Harry szemszöge/
Reggel amikor felkeltem Dany még aludt. Olyan békésen feküdt. Nem is látszik rajta, hogy mi történt tegnap. Ha csak eszembe jut elkap az ideg. Jobban kellett volna figyelnem rá. Akkor mindez nem történik meg. Bele se merek gondolni mi lett volna ha nem érek oda időben. És tessék már megint felhúztam magam. Egy biztos: többet ilyen nem lesz. Nem hagyom hogy még egy ilyen rohadék is bántsa őt, mert abba belehalnék.

Óvatosan kihúztam a kezemet alóla ügyelve arra hogy ne ébresszem fel. Miután ez sikerült halkan kimásztam mellőle. Magamra kaptam egy farmert és egy másik pólót. Majd kimentem a szobából. Levágtattam a lépcsőn(na jó azért nem), felkaptam a cipőm és kinyitottam az ajtót.

-Hova hova?-kérdezte Lou. Megfordultam.

-Beszéllek Bonnival.-válaszoltam.

-Szakítasz?-kérdezte. Bólintottam.

-Igen.

-Akkor ez esetben sok sikert-mosolygott.-Amúgy Dany tudja?

-Nem, még alszik. Szóval ha felkelt akkor szólj neki, jó?

-Persze Hazza.-mondta. Majd elvettem a kocsi kulcsomat és már indultam is. Beszálltam az autóba. 
Elfordítottam a kulcsot. Az autó hangos zajjal indult be. Pár perc múlva már úton is voltam Bonnie háza felé. Már voltam nála így tudtam merre kell mennem. Az út alatt végig idegesen markolásztam a kormányt és azon gondolkodtam, hogy mégis mit mondjak neki. Nem volt sok időm a gondolkodásra mert mire észbe kaptam már a ház előtt parkoltam le. Leállítottam az autót. Kiszálltam és célirányosan az ajtóhoz mentem. Bekopogtam. Davis nyitott ajtót egy alsógatyában(?). Az agyam eldobom ez meg mi a rákot keres a csajomnál? Bár a hiányos öltözékéből ítélve egyértelmű hogy mit. Ahogy elnéztem nem csak engem lepett meg a találkozás.

-Bonnie!-kiáltott hátra.-Azt hiszem téged keresnek.-mondta.

-Megyek-hallottam meg vidám hangját. Nem sokkal később meg is jelent nem viselt mást csak egy inget. Amint meglátott kidülledtek a szemei.

-Szia-köszöntem neki.

-Harry ez nem az aminek látszik.-kezdett el rögtön magyarázkodni. 

-Persze, hogy nem-mondtam gúnyosan.-Tudod mit ez most nem lényeges. Öö..beszélhetnénk? 
Négyszemközt.-tettem hozzá.

-Öö persze, gyere be-tárta ki az ajtót. Bevezetett a nappaliba. A srác addig elment valahova. Már nem azért de nem nagyon zavartatja magát. Legszívesebben behúznék neki egyet. Nem azért mert vele csalt meg a csajom. Bár ezért is megérdemelné. De ez különösebben nem érdekel. Szimplán olyan ütni való feje van és egyszerűen irritál. Viszont azt nem értem hogyan tudta megcsalni Danyt. Egyáltalán hogy lehet megcsalni egy ilyen kedves, aranyos és nem utolsó sorban szép lányt?

-Miről szeretnél beszélni?-kérdezte kicsit félve ezzel is felébresztve a gondolkodásomból.

-Kettőnkről. Nem kertelek szakítani akarok.-mondtam ki. Most minek húzzam az időt azzal, hogy elkezdek itt rizsázni arról hogy nem érzem úgy hogy összeillünk és a többi baromság. Bár még a kocsiban valahogy így terveztem hogy szépen lassan rávezetem. De azok után hogy az a gyökér nyitott ajtót. És kiderült hogy megcsalt már nem érdekel hogy mit gondol vagy mit érez. Ha ezzel most összetöröm akkor ez van. Így járt. 
Nem tud érdekelni.

-De hát miért?-kérdezte könnyes szemekkel(?).

-Mert mást szeretek.-mondtam. Szándékosan nem említettem meg Dany nevét. Mert ő még nem szakított 
Davissel. És feltételezem hogy az előbb említett éppen hallgatózik így viszont nem biztos hogy jó ötlet lenne ha megtudná. Ezt ráhagyom Danyre. Szakít vele amikor felkészült. De azért remélem erre hamar sor kerül. Már nem azért én bármeddig képes vagyok rá várni. Viszont az nem hagyom hogy ez a paraszt játszadozzon vele.

-Ezt most csak..csak azért mondod mert megcsaltalak? Mert én nagyon sajnálom és csak egyszer fordult elő. Kérlek bocsáss meg.-mondta sírva és a kezem után nyúlt de én elhúztam.

-Nem, nem Davis miatt mondtam.

-David vagyok.-jött a hang a nappali ajtajából.

-És ez engem pont hogy hidegen hagy.-néztem rá szikrázó szemekkel. Már megint itt az az érzés. Úgy megtudnám ütni, hogy az hihetetlen. Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok..Kit álltatok dehogy vagyok.

-Harry én tényleg sajnálom.-nyöszörgött Bonnie.

-Nem érdekel.-válaszoltam kicsit bunkón mire zokogni kezdett. Megsajnáltam.-Figyelj sajnálom, de én nem tudlak téged szeretni.-mondtam már visszafogottabban.

-De..

-Nincs de. Sajnálom-álltam fel. Kikerültem Davist(már csak azért is).

-Hé várj haver!-szólt utánam. Haver a drágalátos anyukád!

-Mi van?-kérdeztem flegmán.

-Kérlek erről ne mondj semmit Danynek-kérlelt. Hát öcsém ezt elba**tad!

-Na erről ne is álmodj, haver!-vetettem oda gúnyosan 

 Majd becsuktam magam mögött az ajtót. Beszálltam az autóba és meg sem álltam egészen addig amíg haza nem értem.

/Dany szemszöge/

Reggel mikor megébredtem üres volt mellettem a hely. Kicsit furcsálltam ezért felkeltem átmentem a szobámba. Felöltöztem. Egy fekete farmert és egy lila fél vállas felsőt vettem fel. Elvégeztem még reggeli teendőimet majd lesétáltam. Először a konyhába mentem de ott nem találtam senkit sem. Ezért tovább mentem és benéztem a nappaliba. Ott viszont már Lou, Liam és Dan tévéztek.

-Sziasztok-köszöntem miközben leültem az egyik fotelbe.-Nem tudjátok Harry merre van?-kérdeztem. Liam csak megvonta a vállát. Viszont Lou válaszolt:

-Elment.

-Hová?

-Szakít Bonnieval.-válaszolta mosolyogva. Ezen elgondolkodtam. Ő megmerte tenni. Akkor nekem is meg kell tennem. Igen, már ma szakítani fogok Daviddel.

-Dany itt vagy?-kérdezte Dan.

-Ja bocsi elbambultam. Mit is kérdeztél?

-Azt hogy jobban vagy e? Mert ami tegnap történt..

-Kérlek ne beszéljünk róla!-kértem. Eddig legalább ezt elfelejtettem még ha csak egy kis időre is de el. Most viszont megint előjött. És szinte látom magam előtt a pasit. Azt hiszem ezt már soha nem fogom tudni elfelejteni. Szörnyen nyomott hagyott bennem. Bár egy ilyen dolog kiben ne hagyna? Megráztam a fejem. 
Mintha ezzel kitudnám verni a fejemből ezeket a rémes emlékeket.

-Oké. Nem kell ha nem szeretnél. De tudd hogy mi melletted állunk.-mondta Dan.

-Igen kicsi lány-ölelt magához Lou jó szorosan.

-Lou bármennyire is szeretlek. Megfojtasz-kapkodtam levegőért.

-Bocsi-nézett rám aranyosan.

-Semmi baj.-nevettem és megöleltem.-El még alszik?-kérdeztem.

-Már nem-jött a válasz a hátunk mögül. Majd El is lehuppant mellénk. Elégé fáradt kinézete volt.-Nem azért de te mért ölelgeted a pasimat?-kérdezte kómásan és ásított a végén egy hatalmasat.

-Mert olyan jó ölelgetni-nevettem-olyan mint egy plüss maci-röhögtem.

-Héé!-kiáltott fel Lou sértődötten. Mi csak nevettünk rajta.

-Sziasztok!-hallottam meg szerelmem hangját. Levetette magát egy fotelbe és onnan figyelt minket.-Ti miért ölelkeztek?-mutatott ránk.

-Az mindegy-mondta Liam.-Inkább mesélj, mi volt?

-Hát..-húzta el a száját.

/Harry szemszöge/

-Sziasztok-köszöntem és beléptem a nappaliba ahol a többiek döglöttek a kanapén. Levetettem magam az egyik fotelbe és kíváncsian néztem Danyékre.-Ti miért ölelkeztek?-mutattam rájuk.

-Az mindegy-mondta Liam.-Inkább mesélj, mi volt?

-Hát..-húztam el a szám. Most mondjam el hogy a drága barátnőm megcsalt Dany barátjával? Nem biztos hogy ez jó ötlet lenne. Mi van ha Dany emiatt összetör? Végül is úgy döntöttem elmondom az igazságot, mert szerintem jobb ha tőlem hallja mint attól..Lesz ami lesz alapon belekezdtem.-Hát megmondtam neki hogy mást szeretek és hogy szakítani akarok mire sírni kezdett.-rántottam vállat. Oké lehet hogy ez így kicsit szívtelenül hangzik, de mégis csak megcsalt. Nem mintha én őt nem. De ez most nem fontos.

-Nem gondolod hogy ez így kicsit szívtelen volt?-kérdezte El, mintha csak a fejemben olvasna.

-Azok után ami várt amikor oda mentem nem.-mondtam. És már teljesen így gondolom. Legalább ha már megcsalt, akkor mért pont ezzel a tenyérbe mászó gyerekkel?

-Mért mi volt?-kérdezte Dany.

-Megcsalt.-válaszoltam.

-Már nem azért haver de te is ugyanúgy megcsaltad őt-mondta értetlenül Lou.

-Az lehet. Nem is azzal van bajom hogy megcsalt mert különösebben nem tud foglalkoztatni. Az a bajom hogy kivel.-mondtam. Ránéztem Danyre.-A drágalátos Davissel futottam össze amikor alsógatyában ajtót nyitott. Nem is tagadták a dolgot bár ha akarták volna se tudták volna, mert túl nyilván való volt a helyzet.-mondtam. Végig Danyt figyeltem, hogy mit szól majd hozzá. Csak csendben ült és nézett maga elé. Biztos megrázta egy kicsit a dolog mert most még csak ki se javított a "Davis" miatt. Felállt és felment a szobájába. A többiek mind engem bámultak. Tudtam mit akarnak így felálltam és utána mentem. Az ágyán feküdt. 
Ledőltem mellé.

-Minden oké?-kérdeztem. Bár elég hülye kérdés volt még tőlem is.

-Nem.

-Fáj hogy megcsalt, mert érzel iránta valamit?-kérdeztem de már majdnem inkább kijelentettem magamnak 
és felültem.

-Nem Harry dehogy. Én téged szeretlek. Csak tudod az esik szarul, hogy amíg veled voltam végig lelki ismeret furdalásom volt amiatt amit Daviddel és Bonnieval teszünk. Erre meg kiderül hogy ő is megcsal.-mondta. Nem is tudtam hogy végig így érzett. Ebből is látszik hogy áldott jó szíve van.

-Figyelj ne is törődj vele!-fogtam kezem közé az arcát ezzel is arra kényszerítve hogy a szemembe nézzen.-Én itt vagyok neked, kell ennél több?-poénkodtam és rákacsintottam. De sikerült elérnem a célom mert egy halvány mosolyra húzta az ajkait.-Na végre sokkal szebb vagy ha mosolyogsz-mondtam.

-Köszönöm-mondta. Nem értettem hogy mire gondol.

-Micsodát?-kérdeztem rá.

-Hogy vagy nekem.-mosolygott és el is pirult. Elmosolyodtam és megcsókoltam. Annyira imádom azt az érzést ami ilyenkor a hatalmába kerít. Számomra ő a minden. Egyszerűen imádom. Eddig még soha senkit sem szerettem ennyire mint Danyt.

-Ezt nem neked kellene mondanod, hanem inkább nekem.-mosolyogtam rá.-Szeretlek-mondtam ki amit érzek.

-Én is téged-válaszolta majd most ő hajolt közelebb és csókolt meg. Kezeimet a derekára simítottam ő pedig  a hajamba túrt.

/David szemszöge/

Harry már épp kilépett volna az ajtón amikor utána szóltam.

-Hé várj haver!

-Mi van?-kérdezte flegmán, amit meg is értek mégis csak lefeküdtem a barátnőjével vagyis már csak a volt barátnője.

-Kérlek erről ne szólj Danynek!-kértem.

-Erről ne is álmodj haver!-mondta gúnyosan majd elment. Igazából mire is számítottam, hogy majd megígéri hogy titokban tartja. Ez hülyeség.

Bementem a szobába. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat amik a szobában szanaszét hevertek.

-Te meg hova mész?-kérdezte még mindig sírva Bonnie az ajtóból.

-Danyhez. Meg kell ezt beszélnem vele.-mondtam határozottan.

-Ezek szerint neked az este nem jelentett semmit?-kérdezte.

-Nem..vagyis de..de én Danyt is szeretem.-mondtam.

-És velünk mi lesz?-kérdezte szipogva.

-Sajnálom de ezt nem folytathatjuk. Már így is többször történt ez meg mint kellett volna.-mondtam.

-De David én szeretlek.-mondta.

-De az előbb még Harrynek könyörögtél hogy ne szakítson.

-Mert teljesen össze vagyok zavarodva. Úgy érzem hogy megszerettem de téged jobban.

-Sajnálom de mennem kell.-mondtam majd felkaptam a kulcsomat. Bepattantam az autóba és elindultam.

Amint oda értem a házuk elé. Leparkoltam és becsengettem. Némi várakozás után Eleanor nyitott ajtót. 

-Te meg mit keresel itt?-kérdezte meglepetten.

-Szia. Beszélnem kell Danyvel!-válaszoltam.

-Csak hogy ő nem hiszem akarna veled beszélni-mondta. De én nem hagytam magam ennyivel lerázni. 
Kikerültem és felfutottam a szobájába. Mielőtt benyitottam volna hallottam még Eleanor kétségbeesett hangját, hogy ne menjek be. De nem hallgattam rá. Benyitottam és amit láttam teljesen ledöbbentett.

-Te rohadék-mondtam dühösen és lerántottam Harryt a barátnőmről-Ha most ezzel akartál bosszút állni akkor sikerült, de nagyon megbánod.-fogtam meg a pólójánál fogva.

/Dany szemszöge/

Harryvel való csókunknak az vetett véget hogy valaki berontott a szobába és dühösen megszólalt.

-Te rohadék-rántotta el tőlem Harryt.-Ha most ezzel akartál bosszút állni akkor sikerült, de nagyon megbánod.-rángatta Harryt a pólójánál fogva.

-Vedd le rólam a mocskos kezedet.-mondta idegesen Harry és arrébb lökte Davidet. Aki azonnal lendítette is az öklét de én Harry elé álltam így nem ütött.

-Állj arrébb-szűrte ki a fogai között.

-Nem.-mondtam.

-Állj arrébb vagy különben..-mondta még mindig nagyon mérgesen ami miatt egy kicsit meg is ijedtem.

-Nem-válaszoltam határozottan. Viszont a következő pillanatban olyan dolog történt amire soha nem is gondoltam volna. David meglendítette a kezét ami hatalmas csattanással érintkezett az arcommal.

Na hogy tetszett? Komikat :D