2012. szeptember 29., szombat

32.Minden rendben lesz higgy nekem!

Sziasztok!^^ Meghoztam az újat! :))
Sajnálom hogy késtem de nem igen volt időm írni.
Viszont elmondani sem tudom hogy mennyire imádlak titeket! :))
Nagyon szépen köszönöm azt a sok komit amit kaptam csodásak vagytok! :D
Jó befejeztem. Itt a rész.:) Jó olvasást!! :))
Puszi: Jenny<3
Ui: remélem nem haragudtok majd meg a rész vége miatt..

Másnap reggel mikor kinyitottam a szemem Harry gyönyörű szemeivel találtam szembe magam.

-Szia-mosolygott rám.


Én is elmosolyodtam, de amint eszembe jutott,hogy holnap már nem kelhetek mellette rögtön elment a kedvem.


-Nem akarlak itt hagyni-mondtam szomorúan.


-Én sem akarom hogy elmenj, de a szüleid ezt szeretnék és én nem akarom, hogy miattam összekapj velük.


-Azt én sem szeretném, de akkor is igazságtalanok velem!-mondtam és éreztem ahogy a szemeim könnyekkel telnek meg.


-Dany kérlek ne sírj, inkább élvezzük ki ezt a napot amíg még együtt lehetünk, rendben?-fogta kezei közé az arcom és letörölte a kicsorduló könnyeimet.


-Rendben.-válaszoltam egy bólintás kíséretében.


Megcsókolt majd szorosan ölelt magához. Nem tudom meddig lehettünk így, de egy idő után eltávolodtam tőle amikor valaki megköszörülte a torkát. Az ajtó felé fordultam ahol apa dühös tekintetével találtam magam szembe.


-Nem meg mondtam, hogy nem aludhattok együtt?!-sziszegte.


-De, igen! Viszont azt is mondtad hogy fél évet itt tölthetek. Ma mégis haza kell mennem.-válaszoltam szemtelenül.


-Velem te ne feleselj!-kiabált rám dühtől vöröslő fejjel. Őszintén mondhatom, hogy megijedtem tőle. Még sohasem láttam őt ilyennek mint most. Kezdtem attól tartani hogy a vége az lesz hogy meggondolatlanul megüt engem vagy ami még rosszabb lenne hogy ha Harryt bántaná.


-Mióta együtt vagy ezzel a gyerekkel azóta rengeteget változtál rossz irányba-folytatta az üvöltözést.-Az lesz a legjobb ha szakítotok!-hogy mi??


-Ezt nem teheted!-ráztam a fejem hitetlenül.


-De igen is megtehetem a lányom vagy és nem fogom hagyni hogy megrontson!


-Kérlek Ryan ne csináld ezt!-szólalt meg barátom.


-Te ne szólj ebbe bele!-üvöltött rá.


-Itt meg mi a frász folyik?-jöttek le a lépcsőn a többiek élükön Eleanorral.


-Kincsem mi a baj?-sietett anya hozzám.-Miért sírsz?


-Apa elakar tiltani Harrytől-bújtam hozzá.


-Mindenkinek ez lesz a legjobb!


-Ez nem igaz!-tiltakoztam.-Max neked lesz jó. De nem értem miért kell ezt tenned. Ennyire zavar, hogy boldog vagyok?-fakadtam ki.


-Ebből elegem van! Lezárom ezt a témát. Szakítanotok kell és kész!


-Ryan higgadj le és beszéljük meg a dolgokat normális emberek módjára.-szólt közbe anya.


-Nincs mit megbeszélni! Szakítanak és kész.


-Nem szólhatsz bele ez az én életem majd én eldöntöm hogy kivel járok és kivel nem.


-De igenis beleszólhatok kislányom az apád vagyok!


-Ryan szerintem gyere fel és nyugodj meg.-fogta meg apa kezét anya és húzni kezdte ki a szobából!


-Tudod mit? Sajnálom..


-Sajnálhatod is!


-Félre értesz! Azt sajnálom hogy te vagy az akit az apámnak hívok!-vágtam hozzá kegyetlenül a szavakat. Majd sírva rohantam a szobámba.


/Jared szemszöge/


Miután Dany sírva elrohant kínos csend állt be. Egyikünk sem tudta hogy mit mondhatna. Végül anya és apa kimentek a helyiségből.


-Ez nagyon durva volt!-törte meg a csendet Lou. Poénkodással próbálta oldani a feszültséget.


-Ezt most ne!-szólt rá barátjára Eleanor.


-Bocsi.-hajtotta le a fejét.


-Nem gondoljátok, hogy valakinek Dany után kéne menni?-kérdezte Danielle.


Harry azonnal felállt.


-Ez nem jó ötlet-állította meg az ajtóban Liam.


-Egyetértek Liammel. Majd én megyek-szólaltam meg.


-Te? Alig ismered!-mondta Harry.


-Lehet, de mégis csak a húgom. Kötelességem segíteni neki.-mondtam. Majd kikerülve őket az emeletre mentem. Bekopogtam hozzá majd választ sem várva bementem.


/Dany szemszöge/


Az ágyon fekve sírtam amikor valaki bejött. Azt hittem hogy apa jött hogy folytassa a veszekedést.


-Jól vagy?-hallottam meg Jared kissé bizonytalan hangját.


Felemeltem a fejem és ránéztem.


-Tudom hülye kérdés húzta el a száját és leült mellém.


-Igen az!-mosolyodtam el keserűen.


-Gyere ide!-szólalt meg miközben kitárta a kezét. Odamásztam és szorosan bújtam hozzá.


Lehet hogy másnak furcsa lehet, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen kapcsolat alakul ki két ember között, de valahogy a mi kapcsolatunk más. Már az első találkozásnál éreztem a köztünk lévő összhangot.

-Köszönöm hogy itt vagy!-nyomtam egy puszit az arcára. Elmosolyodott. Később még beszélgettünk egy keveset. Hála Jarednek jobb lett a kedvem is.



***

Az ebéd nagyon feszülten telt. Apa és én sem szóltunk egy szót sem. A többiek meg eléggé kínosan érezték magukat ahogy láttam rajtuk. Ezért minél előbb végezni akartam és felállni az asztaltól. Gyorsan belapátoltam az ételt. Megköszöntem Daniellenek, ugyanis ő főzött. Majd ott hagytam őket. Néhány perc múlva Harry is utánam jött.

Rámosolyogtam. Odajött és nyomott egy puszit a számra.


-Nem megyünk el sétálni?-kérdezte.


-De menjünk!-egyeztem bele.-Csak előbb átöltözöm.-szaladtam fel az emeletre. Villámgyorsan elkészültem és már indultunk is.


Harry összekulcsolta az ujjainkat.


Séta alatt rengeteget beszélgettünk úgy szinte mindenről. Ami csak jött azt mi kitárgyaltuk. Ebből is látszik hogy Harryben nem csak a szerelmet találtam meg hanem az egyik legjobb barátot is aki létezik.


-Bemegyünk oda?-kérdeztem hitetlenül.


-Igen, gyere!-húzott maga után az elhagyatott park felé. Bár le volt zárva a bejárata, de Harry ezt is megoldotta és kinyitotta. Ne kérdezzétek hogyan csinálta mert fogalmam sincs.





-Hát..Okéé..-követtem kicsit félénken.

-Na hogy tetszik?-állt meg egy hatalmas fa alatt ahol egy pléd volt leterítve. Amin egy piknik kosár volt elhelyezve.

-Hát ez meg mi?-kérdeztem.

-Gondoltam lehetne ez az első randink.-mosolygott rám.

-De már több mint egy hónapja járunk.

-Igen. De még nem volt randink. Hát most bepótoljuk.-tárta szét a karját vigyorogva.

-Szuper.-mosolyogtam rá. Közelebb jött és megakart csókolni de én eltoltam magamtól.

-Első randin nincs csók.-vigyorogtam rá.

-Akkor ezt megszívtam.-szontyolodott el. Mire felkuncogtam és nyomtam egy puszit az arcára.

-Na gyere és mutasd mi jót hoztál?-húztam a plédhez. Elhelyezkedtünk rajta majd megszólalt.

-Hát mivel nem rég ettünk így csak sütit hoztam, Remélem megfelel.

-Kókuszkocka-visítottam fel mint egy kislány.

Harry csak nevetett rajtam.

-Honnan tudtad hogy ez a kedvencem?-kérdeztem miközben beleharaptam az elsőbe.

-Vannak forrásaim.-mosolyodott el szívdöglesztően.

-Eleanor.-ért a felismerés. Ezt egy mosollyal díjaztam.

Harryvel együtt töltöttük a délutánt. Hogy őszinte legyek nem is szívesen mentem volna vissza a fiúk házába. Semmi kedvem nem volt apa társaságához.

-Lassan haza kellene mennünk. A többiek már biztos hiányolnak.-szólalt meg Harry.

-Nem akarok visszamenni.-nyavalyogtam.

Az ölébe húzott majd megszólalt.


-Kicsim előbb utóbb úgyis vissza kell mennünk.

-Tudom. De még maradjunk egy kicsit, jó?-kérdeztem aranyosan.

-Rendben.-mondta. Ezután szenvedélyesen megcsókolt úgy mint még soha eddig.

-Ez meg mi volt?-kérdeztem miután elváltunk egymástól. Nem mintha nem élveztem volna csak furcsa volt.

-Az utolsó csókunk.-mondta.

-Hogy mi?-kérdeztem ijedten.-Sza..szakítani akarsz velem?-gyűltek könnyek a szemembe.

-Hidd el én nem szeretnék! De apukád nem engedi hogy együtt legyünk.-nézett mélyen a szemembe és láttam rajta hogy ez a dolog neki is éppen annyira fáj mint nekem.

-Engem nem érdekel mit mond. Nem tilthat el tőled!-ráztam hevesen a fejem és szorosan bújtam hozzá, de végig a szemébe néztem.

-Nagyon szeretlek, ugye tudod?

-Tudom és én is téged-mondtam. Ő pedig megcsókolt.

Na gyere menjünk haza. Húzott fel a földről. Még összeszedtük a piknik cuccot majd kézen fogva haza indultunk.

/Este hét óra/

-Dany elpakoltál már? Mindjárt indulnunk kell a reptérre.-jött be a szobába anya.

-Igen. Végeztem.-válaszoltam érzelem mentesen.

-Kicsim-jött oda hozzám kezével megsimította a vállam.-Tudom hogy fáj, hogy itt kell hagynod a barátaidat de hidd el otthon is találsz majd barátokat.-próbált biztatni.

-Anya. Életem eddigi 16 évében nem sikerült. Akkor most mi változna?

-Lehetnél egy kicsit optimistább.-szólt rám majd kiment volna a szobából.

-Anya?-kérdeztem de nem néztem rá csak az ablakomon bámultam ki.

-Szerinted apa mért utálja Harryt?

-Jaj kicsim nem utálja csak félt téged, hogy szakítotok és összetörsz. Ő ezt nem szeretné ahogy én sem. Viszont szerintem ha adsz neki egy kis időt akkor majd átgondolja rendesen és bocsánatot kér. Amit neked is kell, ugye tudod?

Bólintottam.

-Igen tudom.-válaszoltam halkan egy sóhajtás kíséretében. Már nagyon megbántam hogy azt vágtam apa fejéhez hogy bánom hogy ő az apukám. De dühös voltam és meggondolatlanul járt a szám. De még nem fogok tőle elnézést kérni amíg nem látja be hogy szeretem Harryt és hogy nekünk együtt kell lennünk.

Míg én ezen gondolkodtam anya kiment a szobából és levitte két bőröndömet. Már csak egy bőröndöm és egy táskám maradt. Még egyszer utoljára végig néztem a helyiségen amit a szobámnak mondhattam. Majd a cuccommal felszerelve lementem a földszintre.

-Hát akkor itt a búcsú ideje-szólaltam meg.

-Annyira fogsz hiányozni-jöttek oda elsőként a lányok Danielle és Eleanor. Mindkettőjük egyszerre ölelt meg. Egyből elsírtam magam. Ők sem voltak ezzel máshogy. Hangosan zokogtunk egymás vállán.

-Jaj fiúk ti is szörnyen hiányozni fogtok.-szipogtam. Niall jött oda elsőként és szorosan húzott magához.

-Vigyázz magadra Dany, jó?

-Te is Niall.-távolodtam el tőle és nyomtam egy puszit az arcára ő pedig a homlokomra.

Sorban jöttek a többiek is oda hozzám.

-Jaj picur üres lesz nélküled a ház.-jött oda hozzám Louis. Megint rám tört a zokogás. Annyira megszerettem a fiúkat olyanok mint a bátyáim. És most itt kell őket hagynom.

-Ne szomorkodj. Amint tudunk meglátogatunk!-szorongatott meg Liam.

-Legyél jó és nyugodj meg vigyázunk Harryre.-mosolygott rám Zayn is.

Harry maradt utolsónak.

Az ő szemeiben is könnyeket láttam. Még soha nem láttam ezelőtt Harryt sírni. Ennyire fájna neki hogy elmegyek?

Amilyen gyorsan csak tudtam odamentem hozzá és szorosan bújtam hozzá. Karjait körém fonta. Úgy ölelt mintha soha nem akarna elengedni.

-Nagyon nagyon szeretlek Dany. És amint tudok már megyek és meglátogatlak, rendben?-nézett a szemembe, egyik kezét meg az arcomra simította.

Bólintottam egyet majd megcsókoltam. Ebben a csókban tényleg benne volt minden. Szerelem, szeretet, fájdalom..

-Mennünk kell.-szólt közbe apa és elhúzott Harrytől.

-Nee, nem akarok.-sírtam és egyfajta roham jött rám. A lábaim megremegtek és a földre estem.

-Dany ne csináld ezt! Állj fel és menjünk!-szólt rám apa.

Nem válaszoltam semmit. Nem is tudtam volna.

Harry leguggolt mellém. Arcomat kezei közé fogta és mélyen a szemembe nézett.

-Kicsim nyugodj meg! Minden rendben lesz higgy nekem.-mondta. Valahogy ebben hittem neki.

-Szeretlek.-mondtam ki.

-Én is téged!-mondta majd megcsókolt. Ezután el kellett búcsúznom tőlük. Beszálltunk a szüleimmel és Jareddel a taxiba. Meg sem álltunk a reptérig. Ott negyed óra várakozás után fel is szálltunk a gépre, ami egyenesen LA-be repített..


Remélem nem utáltok meg a vége miatt.. :// 4-5 komi és hozom a folytatást! Puszi<3 Ja és egy kérdés: Hogy tetszik az új kinézet? :))

12 megjegyzés:

  1. Szia!:) Most nem szeretnék hosszú mondatokba menően taglalni, hogy mennyire szeretem, mennyire jó, mennyire átérzem Dany helyzetét. Csupán csak annyit szeretnék mondani, hogy megríkattál, igen: sírok. De ez amolyan reményteli sírás, reménykedem, hogy hamarosan találkoznak újra, és a távolság nem lesz akadály:)
    Várom a kövit:) Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Köszönöm, aranyos vagy! :) Sírtál? :O ^^ Majd idővel minden kiderül! Igyekszem a folytatással! :) Puszi<3

      Törlés
  2. sziaa:D
    nagyon siess a következővel! teljesen átéltem Dany helyzetét,én is elkezdtem sírni..anya teljesen hülyének nézett,de nem érdekelt.nagyon siess !!!!

    VálaszTörlés
  3. wow: hátt ez...ezz....ez ..
    wow:ooo
    siess a következővel,iszonyúúan várom:3♥

    VálaszTörlés
  4. Jenny,

    Nagyon jól írsz.Kérlek hozd a következő részt hamar:)
    Egyébként megvan a 4 komment:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!^^ Köszönöm szépen! :)) Látom és igyekszem vele! :)

      Törlés
  5. Ez olyan szomorú rész.. nem olyan rég kezdtem olvasni a blogodat de máris a kedvencem lett! nagyon ügyesen írsz!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!^^ hát igen.. Kedvenc?^^ Annyira örülök ennek! :DD Köszönöm♥

      Törlés
  6. Meglepetés a blogomon neked ♥ :)!!
    Remélem örülsz neki!! :)
    http://forever-youngbi.blogspot.hu/2012/10/dijam.html

    ééés nagyon tetszik az új kinézet is♥
    meg ez a rész is;)
    kövi mikor várható?*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!♥
      Nagyon örülök neki, eszméletlenül sokat jelent! :)
      Örülök neki! :D
      Lehet hogy holnap, de hétvégén mindenképp!^^ :)

      Törlés