35.Rég nem látott "kedves barát"

Sziasztok!^^

Szörnyen sajnálom a késést!! :(

Azért remélem a rész tetszeni fog.:)

Komizzatok, please! :D 

Jó olvasást! :)) 4-5 komi és jön a kövi! :)

Puszi: Jenny♥

-De még mindig nem értem.-toltam el magamtól. 

-Micsodát?-kérdezte.

-Mit csináltok itt? Nem turnén kellene lennetek?

-Igazából már egy hete véget ért.-válaszolt Liam.

-Értem. És meddig maradtok?-kérdeztem,de választ már nem kaptam mert valaki sikított egyet a hátam mögött. Megfordultam és szembe találtam magam Eleanorral és Daniellel. Odafutottunk egymáshoz és hármas ölelésben kötöttünk ki.

-Annyira hiányoztatok csajok.-mondtam könnyes szemekkel.

-Te is nekünk.-mondta El.

-De legjobban Harrynek.-nézett rám Dan szintén könnyes szemekkel.

-A többiek merre vannak?-kérdeztem miután kiölelgettük magunkat.

-Gyere!-húzott maga után El. Megálltunk a kertben ahol az egyik asztalnál ott ültek a srácok és Perrie. De ebben a percben még az ő jelenléte sem tudta elrontani a boldogságom. A boldogságom amiatt, hogy újra láthatom a barátaim.

-Sziasztok!-köszöntem könnyektől csillogó szemekkel, de arcomon egy hatalmas mosoly terült el.

-Dany!-pattantak fel mind. Elsőként Louis ért oda hozzám. Felkapott és megpörgetett.

-Louis, Louis tegyél le!-kértem nevetve. Teljesítette a kérésem majd megölelt.

-Jó újra látni törpike.-mosolygott rám.

-Hé miért vagyok törpike?-kérdeztem nevetve.

-Mert olyan picike vagy.-nevetett.

-Nem is igaz!-tiltakoztam.

-De igen igaz!-mosolygott. Nevetve ráztam meg a fejem majd tovább léptem tőle és megöleltem Zaynt is.

-Hiányoztál kicsi lány.-szorított magához és nyomott egy puszit a fejem tetejére.

-Khm..khm..-krákogott Perrie.

-Szia Perrie.-néztem rá.

-Most azonnal engedd el a pasimat.-szólt rám kicsit sem kedvesen.

-Tudod mit erre inkább nem mondok semmit sem.-hagytam rá. Semmi kedvem nem volt most leállni vele veszekedni. Inkább megöleltem szöszi barátunkat is.

-Ne is foglalkozz Perrievel-súgta a fülembe.

-Köszi Niall.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Olyan jó hogy itt vagytok.-néztem végig rajtuk.-És Harry merre van?-kérdeztem.

-Fent van a szobájában.-válaszolt mosolyogva El.

-Melyik az ő szobája?-kérdeztem.

-Felmész az emeletre és jobbra a harmadik ajtó.-igazított el Liam.

-Köszi!-mosolyogtam rájuk majd már mentem is be egyenesen fel az emeletre. Meg sem álltam az ajtajáig. Ott viszont megálltam egy pillanatra, majd bekopogtam.

-Gyere!-kiáltott ki. Óvatosan lenyomtam a kilincset és résnyire kitártam az ajtót. Ő épp az ágyán feküdt és a telefonját nyomkodta. Fel sem nézett mikor beléptem. Mosolyogva figyeltem ahogy teljesen belemerült gondolom a twitter világába. Pár percig álltam még az ajtó előtt és csak őt néztem.

-A buli lent van ám!-szólaltam meg mert már kicsit zavart hogy nem vesz észre. Nagy szemekkel nézett rám. Látszott rajta hogy alig akar hinni a szemének.

-Nem is hiányoztam?-kérdeztem tettetett komolysággal.

-Dany?!-kapott észhez, majd egyből felpattant, én pedig oda futottam hozzá. A nyakába ugrottam ő pedig megtartott és körbe forgott velem a szobában. Felnevettem ezen az akcióján.

Mikor ki fáradt letett. Egyik kezével továbbra is a derekamat fogta a másikkal pedig végig simított az arcomon. Mélyen néztünk egymás szemébe. Majd közelebb hajolt és megcsókolt. Nagyon jó volt ennyi idő után újra érezni a csókját.

-El sem hiszem hogy végre újra látlak.-ráztam a fejem hitetlenül. Elmosolyodott majd megcsókolt ismét. Mikor elváltunk egymástól féloldalasan elmosolyodott.

-Most már elhiszed?-kérdezte. Bólintottam.

-Nagyon hiányoztál. Szeretlek.-nyomott egy rövid csókot a számra.

-Én is téged!-mosolyogtam.

-Na gyere menjünk le a többiekhez.-húzott maga után. Én pedig követtem.

A buli már nagyban folyt. A nagy tömegben itt ott kiszúrtam néhány ismerős arcot. De a nagy többség ismeretlen volt számomra.

-Kik ezek az emberek?-hajoltam Harry füléhez és úgy tettem fel a kérdésem hogy a nagy zene ellenére hallja.

-Fogalmam sincs.-rántott vállat.-Én is csak néhány embert ismerek. A nagy többséget meg Zayn hívta szóval inkább őt kérdezd!-mondta.-Nincs kedved táncolni?-fogta meg a kezem.

-De! Menjünk!-mosolyogtam rá. Kaptam egy puszit a számra majd bele is vetettük magunkat a táncoló tömegbe. Nevetve táncoltunk vagyis amit mi csináltunk inkább dülöngélésnek nevezném. A lényeg az hogy mi élveztük és sokat nevettünk.

-Elmegyek a mosdóba.-mondta Harry amikor már a sokadik szám is véget ért. Bólintottam így egyedül táncoltam tovább egészen addig míg valaki meg nem zavart.

-Alison? Alison Parks?-kérdezte miközben felé fordultam.

-Dylan.-mondtam közömbösen. Már csak ez hiányzott, hogy pont vele fussak össze.-Mit akarsz?-kérdeztem kicsit sem kedvesen.

-Macey (a suli ribanca akivel jártak/járnak) mondta hogy itt vagy de nem hittem neki. A saját szememmel kellett látnom.-mondta vigyorogva majd jó látványosan végig mért.

-Most hogy láttál már el is mehetsz.-mondtam gúnyos mosollyal. De nem is figyelt rám.

-Nagyon jó csaj lett belőled mit ne mondjak. Már bánom hogy anno lekoptattalak.-mondta.-Viszont most hogy újra találkoztunk lehetnél a barátnőm.-ajánlotta fel nagylelkűen(?). Legszívesebben lekevertem volna neki egy hatalmas pofont. Mégis mit képzel ez magáról?

-Úgy tudtam még mindig együtt vagytok Maceyvel.-ráncoltam össze a homlokom. Ő csak elővette a telefonját és nyomkodott rajta valamit majd a zsebébe csúsztatta és vigyorogva nézett rám.

-Már nem!-szólalt meg. Ez most komolyan sms-ben szakított a barátnőjével? Hogy ez mekkora egy..

-Dylan ez mégis mit jelentsen?-tipegett oda hozzánk nyávogva az imént kidobott barátnő, Macey.

-Azt hogy végeztünk.-válaszolt egyszerűen Dylan de még csak rá sem nézett a csajra végig engem nézett, ami már nagyon kezdett idegesíteni.

-De ezt nem teheted!-kezdett el toporzékolni a csaj. Felhúzott szemöldökkel figyeltem. Hát az egyszer biztos hogy ez a csaj kattant.

-Már megtettem szóval le is kophatsz!-nézett a csajra és az ajtóra mutatott. A csaj adott neki egy pofont majd bosszúsan eltipegett az ajtót pedig hangosan bevágta maga után.-Szóval járunk?-lépett közelebb én meg ugyanebben a pillanatban léptem egyet hátra.

-Hogy te mekkora egy érzéketlen tuskó vagy!-néztem rá utálatosan.-És jól vésd az eszedbe soha a büdös életben nem járnék veled!

-Régen még nem ezt mondtad.-vigyorodott el. Legszívesebben letöröltem volna azt az undorító mosolyt az arcáról.-Jaj Dylan én szerelmes vagyok beléd.-utánozott elváltoztatott hangon. Ettől teljesen felment bennem a pumpa. Lendítettem a kezem, ami a következő pillanatban az arcán csattant egy hatalmasat. Nagyobbat ütöttem mint az előbb a (volt) barátnője. Az arca teljesen kipirult az ütésem helyén a kezét pedig oda kapta. Dühösen nézett rám amitől meg is ijedtem. A másik kezével megragadta a csuklómat és megszorította.

-Áú ez fáj! Engedj el!-néztem rá szikrázó szemekkel.

-Jól figyelj ide! Ezt még egyszer meg ne próbáld!-szűrte ki a fogai között.

-Most azonnal engedd el!-rántotta el tőlem Austin.

-Valami gond van?-jött oda hozzánk Harry is.-Te ki vagy?-kérdezte Dylanre célozva.

-Dylan.-válaszolta.

-Várjunk! Az a Dylan?-fordult felém a barátom. Bólintottam egy aprót. Ő pedig egy pillanatig sem tétlenkedett lendítette az öklét és hatalmasat húzott be Dylannek.

-Mi a franc? Normális vagy ember?-fogta a vérző orrát Dylan.

-Ezt azért kaptad mert megbántottad Danyt.-nézett rá mérgesen Harry. Hogyan lehet valaki ennyire édes?*-* Azt hiszem megtaláltam a fiút aki számomra az igazi.

-Ó! Csak nem te vagy a lovagja?-húzta gúnyos mosolyra a száját Dylan.

-De igen,valami gondod van vele?-ment volna ismét neki Harry viszont Austin szerencsére közéjük állt.

-Hé nyugi!-nézett Harryre.-Valaki elmondaná nekem is hogy mi a fene folyik itt?-kérdezte miközben közöttünk járatta a tekintetét.

-Régen Alison vagy ahogy ti hívjátok Dany szerelmes volt belém, de én lekoptattam.-vázolta fel a helyzetet Dylan érzelem mentesen.

-Megaláztál az egész suli előtt.-hogy én mennyire gyűlölöm ezt a gyereket!

-Ugyan. Ne nevettess már! Te sem gondolhattad komolyan hogy majd mi együtt leszünk-nevetett fel.

-Hogy te mekkora egy rohadék vagy.-szorította ökölbe a kezét Harry és megint neki ment volna.

-Harry kérlek ne!-néztem rá könyörögve. Nem azért mert féltettem Dylant vagy ilyesmi. Csak attól féltem hogy ha most itt összeverekednek akkor Harrynek baja esik és azt semmiképpen nem akarom.

-Dany megérdemli ez a rohadék a verést.-nézett el fölöttem Harry. Mereven bámultak egymás szemébe Dylannel.

-Harrynek igaza van.-szólalt meg Austin is majd ő is behúzott egyet Dylannek. Riadtan kaptam oda a fejem mert már Dylan sem tétlenkedett hanem visszaütött. Verekedni kezdtek Harry pedig bekapcsolódott és ketten verték Dylant. Nagyon féltem hogy valamelyiknek valami komolyabb baja esik. Ezért kirohantam az udvarra szerencsére a srácok mind ott voltak.

-Gyertek gyorsan.. verekednek.. gyertek-ziháltam. Mázlimra egyből megértették és jöttek utánam. Mire odaértünk már mindenki a verekedőket figyelte. A zene sem szólt már. Viszont senkinek sem jutott eszébe hogy szétszedje őket a bent lévők közül még jó hogy a srácoknak volt ennyi eszük. Louis és Zayn rávetették magukat Dylanre és lefogták míg a többiek elhúzták onnan Harryt. Jared pedig a haverját fogta le.

-Mi a frász volt ez?-kérdezte idegesen Louis.

-Ez a két rohadék nekem rontott.-válaszolt ingerülten Dylan a kezét pedig kirángatta a srácok szorításából.

-Ne csinálj úgy mintha te annyira ártatlan lennél.-néztem rá összeszűkített szemekkel.

-Inkább takarodj innen!-szólt rá Harry.

-Ezt még megbánjátok!-fenyegetett meg minket Dylan majd elviharzott.

-Na jó emberek a bulinak vége! Mindenki húzás haza!-kiáltotta el magát Zayn. A tömeg meg csalódottan kivánszorgott a házból.

-Hová lett mindenki?-kérdezte El amikor csatlakozott hozzánk Daniellel és Perrievel. Látszólag elég jól kijönnek egymással. Mért van az hogy csak velem ilyen ez a csaj? Én nem követtem el ellene semmit. Jó lenne már végre választ kapni erre a kérdésre. Mert már nagyon zavar a viselkedése.

-Kezdett eldurvulni a buli, így inkább elküldtük őket.-vont vállat Zayn.

-Kimegyünk egy kicsit?-kérdeztem Harryt.

-Persze!-válaszolt majd kézen fogva kisétáltunk a kertbe. Leültünk a napozó ágyak egyikére. Majd beszélgetni kezdtünk.

-Sajnálom.-néztem rá. Bűntudatom volt amiatt hogy Dylan őt is megütötte.

-Mégis mit? Hogy verekedtem azzal a.. inkább nem mondok rá semmit. Ez nem a te hibád!-állította, de közbe vágtam.

-De igen is az enyém. Ha nem lettem volna akkor most nem lenne így feldagadva az arcod.-mondtam és éreztem hogy a szemeim könnyesek lesznek.

-Dany kérlek fejezd ezt be! Ez nem a te hibád! És nem is bántam meg hogy neki mentem. Megérdemelte-húzta mosolyra a száját, de a fájdalomtól eltorzult az arca.

-Nagyon fáj?-kérdeztem. Néhány kosza könnycsepp szántotta végig az arcom.

-Nem dehogy!-tiltakozott. Viszont láttam rajta hogy ezt csak azért mondja hogy megnyugtasson. De igazából nagyon is fájt neki. Amitől csak még jobban hibáztattam magam. Ráadásul teljesen jogosan mert ez egyedül csak is az én hibám senki másé!

-Ne hazudj! Látom rajtad!-néztem a szemébe. Végig simított az arcomon és letörölte a könnyeimet. Néhány percig csak néztük egymást majd ő törte meg a csendet.

-Tudod mitől lenne jobb?-kérdezte.-Ha adnál rá egy gyógyító puszit.-halványan elmosolyodtam majd óvatosan nyomtam egy puszit az arcára. 

-Jobb?-kérdeztem.

-Sokkal.-mosolyodott el és megcsókolt. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól. Még beszélgettünk egy keveset. Az idő viszont kezdett egy kicsit hűvösebb lenni és már sötétedett is így inkább bementünk.

-Austin és Jared is elmentek?-kérdeztem amikor beértünk a többiekhez.

-Nem. Itt vagyunk cica!-szólalt meg Austin(ki más?!) miközben kijöttek a konyhából legalábbis azt hiszem onnan.

-Cica?-vonta fel a szemöldökét idegesen Harry. A többiek nagy szemekkel figyelték hol Austint hol pedig Harryt. A fiúkon láttam hogy készen állnak hogy közbe lépjenek ha netalántán a két jómadár egymásnak ugrana. De erről szó sem volt. Tudtam hogy ez az idióta - mármint Austin - csak szórakozik.

-Harry nyugi-álltam közéjük és a mellkasára tettem a kezem.

-Mért hív ő téged cicának?-kérdezte miközben a fejével Austin felé bökött, de végig a szemembe nézett.

-Mert egy idióta.-adtam az egyszerű választ.-Soha nem jönnék vele össze nyugodj meg!

-Na köszi!-adta a sértődöttet Austin.

-Te inkább meg se szólalj!-néztem rá. És ebben a pillanatban ha a szememmel ölni tudtam volna akkor szerintem Austin már nem lenne köztünk. Védekezően maga elé emelte a kezét és közelebb sétált hozzánk.

-Nyugi Harry! Csak barátok vagyunk Danyvel.-jött oda mellém a kezét pedig átdobta a vállamon. Megforgattam a szemem és lelöktem onnan a kezét.

-Ez fájt! Ezt kapja az aki megvédett attól a paraszttól?-vonta fel a szemöldökét. Igaza volt.

-Köszönöm mindkettőtöknek-néztem hol rá, hol Harryre.-Nagyon hálás vagyok.-öleltem meg Austint. Harryt pedig megcsókoltam.

-Most hogy már minden rendben mit szólnátok hozzá, ha felelsz vagy merszeznénk?-kérdezte Liam. Mind belementünk így tizenegyen játszani kezdtünk. Miközben mi a nappali szőnyegén elhelyezkedtünk törökülésben Niall kiszaladt egy üvegért. Ő pörgetett elsőnek az üveg pedig rajtam állt meg.

-Felelek.-válaszoltam.

-Mi volt ez az ügy azzal a sráccal? Mi miatt verekedtek össze vele Harryék?-kérdezte a szöszi. Elmeséltem nekik mindent mint ahogy az elején Harrynek is. Majd pörgettem. Az üveg vége Perrienél állt meg.

-Felelsz vagy mersz?-tettem fel a szokásos kérdést.

-Felelek.-mondta.

-Oké. Mért utálsz?-kérdeztem meg azt ami már nagyon régóta érdekelt. Remélem most kapok rá választ.
 
Hogy tetszett? Komizzatok! :D 4-5 komi után jön majd a kövi rész! :)) Puszi♥