2012. augusztus 6., hétfő

20.Csókolj meg, kérlek!

Sziasztok!
 Bocsi hogy a hétvégén nem volt rész csak nem volt időm megírni.
Viszont most itt van a kövi rész. Bocsi a végéért. Remélem tetszeni fog! 
Az eddigi komikat nagyon köszönöm remélem ezek után is kapni fogok :) 
De nem dumálok. 
Jó olvasást! Puszi: Jenny♥


Másnap reggel a telefonom örült csörgésére ébredtem. Csukott szemmel kezdtem el kotorászni utána, de sajna így nem igen lett meg. Ezért kelletlenül kinyitottam a szemem és felfedező útra indultam a mobilom után. Kevés keresgélés után a farmerem zsebében találtam rá. Kivettem. Kíváncsi voltam vajon ki az aki ennyire kitartó reggel fél kilenckor. Ránéztem a képernyőre. A hívó nem más volt mint David. Vajon mit akarhat? Elgondolkodtam azon hogy esetleg most felvegyem e vagy sem. De végül az előbbi mellett döntöttem.

-Igen?-szóltam bele kissé bizonytalanul.

-Végre!-sóhajtott fel.-Ali én annyira sajnálom. Egyszerűen csak elpattant az agyam. Megtudsz nekem valaha még bocsátani?-kérdezte.

-Hát nem is tudom-kezdtem. Ekkor kopogott az ajtómon El.

-Dany, bejöhetek?-kérdezte.

-Egy pillanat-kiáltottam ki Elnek. Majd ismét a fülemhez emeltem a telefonom.-Ne haragudj David most le kell tennem. De találkozzunk 3-kor a Starbucks-ban.-daráltam el gyorsan mert tudtam hogy El nem igen repesne az örömtől ha tudomást venne a találkánkról.

-Rendben. Ott leszek.-mondta. De ennél többet nem vártam kinyomtam a telefont. Vissza feküdtem az ágyamba és behívtam Elt.

-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle.

-Csak szólni akartam hogy el kell mennem. És valószínűleg csak este jövök majd meg. Mert fotózásom lesz.

-Értem. Többiek merre vannak?-ültem fel az ágyamban.

-A fiúk stúdióznak. Danielle meg még alszik-mondta, majd ránézett az órára.-De nekem már tényleg mennem kell. Majd este felé jövök-nyomott egy puszit az arcomra.-Szia!

-Szia!-köszöntem el én is. Intett még egyet majd becsukta maga mögött az ajtót. Én meg - mivel nem volt kedvem még fel kelni így - inkább visszafeküdtem aludni. Nem is kellett sok idő mire ismét az álmok mezején jártam.

Fél háromkor sikerült felébrednem. Azt sem tudom hogyan tudtam idáig aludni. Vagyis tudom mert éjjel nem igen tudtam mivel végig csak gondolkodtam. Villám gyorsan kipattantam az ágyamból. Felkaptam egy fehér szoknyát hozzá egy szintén fehér tornacipőt. Kócos hajam kifésültem, majd felkötöttem egy hajgumival. Kihúztam a szememet fekete szemceruzával. Az arcomon levő kis lila foltot pedig alapozóval eltüntettem, tettem fel még egy kis szájfényt majd indultam is. Mivel senkit nem találtam itthon így írtam egy kis cetlit, hogy elmentem és hogy ne aggódjanak. Az üzenetet felragasztottam a hűtőre. A telefonom, kulcsom és egy kis pénzt tettem el a táskámba. Nem igen akartam táskát vinni, viszont muszáj volt mert ezeket a dolgokat nem igen tudtam volna máshová tenni. Épp emiatt nem szeretem annyira a szoknyákat. 

Három után néhány perccel léptem be a kávézóba. Körbe néztem, de Davidet még sehol sem láttam így fogtam magam és leültem egy üres asztalhoz közel a bejárathoz mivel így biztos, hogy észre vesszük majd egymást. Amíg vártam rendeltem magamnak egy cappuccinot. Szépen lassan eliszogattam.

-Szia-hallottam meg a hangját. Leült velem szemben lévő székre.

-Szia-köszöntem neki én is.

-Akkor ugye nem haragszol?-kérdezte kissé bizonytalanul. Hát ez az amin egész éjjel agyaltam.

-Nem. Nem csak a te hibád. Éppenséggel meg érdemeltem.

-Ez nem igaz. Bármi is volt ezt semmiképpen nem szabadott volna megtennem. Annyira sajnálom-fogta meg 
a kezem.-Ugye emiatt nem akarsz szakítani?-nézett rám könyörgően. Meg is sajnáltam viszont ez nem változtat semmin sem. Most nem gondolhatom meg magam. Nem húzhatom tovább. Most meg kell tennem.

-Nem emiatt, de akarok.-húztam el a kezem.

-De mégis miért? A félre lépesek miatt? Mert ha igen akkor tudnod kell hogy mindketten hibáztunk. 
Felejtsük el és kezdjük új lappal. Nem akarlak elveszíteni mert szeretlek-nézett mélyen a szemembe.

-Sajnálom David, de én nem érzek így irántad, én...mást szeretek-hajtottam le a fejem.

-Harryt.-sóhajtott.

-Honnan?-vontam kérdőre és ismét a szemébe néztem.

-Mindig is látszott rajtatok, hogy van köztetek valami. Ahogy egymásra néztetek mindig csak úgy csillogott a szemetek. Csak én igyekeztem ezt figyelmen kívül hagyni.-mosolyodott el halványan.

-Tehát nem vagy dühös?-kérdeztem rá azért a biztonság kedvéért.

-Nem-mosolygott.

-Akkor ezek szerint lehetünk barátok?-kérdeztem félénken. Bólintott.

-Viszont kérhetek még valamit így utolsónak?-nézett mélyen a szemembe. Valahogy éreztem hogy mi lesz a 
kérése.

-Persze.

-Csókolj meg utoljára, kérlek!-nézett rám könyörgően. Egy darabig mérlegeltem a dolgokat. De végül is miért ne? Ez nem nagy dolog. Egy csókból nem lehet semmi baj, ugye? Bólintottam. David értette a célzást. 
Áthajolt az asztalon és még egyszer - és egyben utoljára - ajkait az enyémekre nyomta. Nem cécózott sokáig ajkaival szétfeszítette az enyémeket, ezzel bebocsájtást nyerve a számba. Nyelve táncra hívta az enyémet. 
Nem mondom, hogy rosszul csókol, mert nem, viszont hogy is mondjam? Nem volt meg az az érzés a gyomromban, ami például Harrynél már a puszta jelenlététől megjelenik. Amikor elváltunk egymástól halványan elmosolyodtam viszont ő kikerekedett szemekkel bámult a bejárat felé. Nem értettem mi baja lehet ezért megfordultam, hogy én is láthassam. Az ajtóban ott állt az öt srác. Mind értetlenül figyeltek viszont engem csak egyikük érdekelt. Szememmel kutatni kezdtem utána. Meg is találtam rögtön Niall mellett állt. 
Arcán fájdalmat véltem felfedezni. Fájt a tudat, hogy fájdalmat okoztam neki. Ijedten meredtem a zöldeskék szempárjába, ami mint mindig most is csillogott. Egyedül annyi a különbség, hogy most nem a boldogságtól, hanem a szomorúságtól és a csalódottságtól. Hirtelen megrázta a fejét majd kiviharzott. Szegény Zaynt majdnem fel is lökte, mert pont mögötte állt. Ránéztem Davidre.

-Sajnálom-mondta. Tudtam, hogy nem csak úgy mondja. Komolyan gondolta láttam a szemében. 
Megráztam a fejem, felpattantam és Harry után rohantam.

-Harry várj!-kiáltottam utána, de nem hallgatott rám.-Kérlek várj meg!-próbáltam utolérni. Végre megállt, így sikerült beérnem. Felém fordult.-Mi a baj?-oké ez még tőlem is oltári nagy baromság volt.

-Hogy mi a baj?-emelte fel a hangját és ide-oda hadonászott.-Az a baj, hogy a barátnőm egy másik pasival csókolózik. Ráadásul azzal aki megütött. Dany normális vagy? Mi lett volna ha megint megüt?-mutogatott az üvegen keresztül Davidre. Arra néztem. Az asztalunknál már a többiek is ott voltak és beszélgettek miközben  végig minket néztek.

-Ő nem olyan-ellenkeztem.-Az csak egyszeri eset volt.

-Pff..és még most is őt véded.-horkantott fel.

-Nem védem, csak ismerem. És ezt is csak azért tette mert elborult az agya.-mondtam.

-És mi lesz ha legközelebb is csak így elborul az agya, hm? Vagy tudod mit nem is érdekel.-indult el.

-Nem értem miért kell ennyire felfújni ezt a dolgot. Egyáltalán tényleg emiatt vagy kiakadva vagy a csók miatt?-kérdeztem könnyes szemekkel. Félig visszafordult de nem nézett rám.

-Mit érdekel az téged? Menj csak vissza David majd biztos örülni fog és megvigasztal.-vágta hozzám gúnyosan a szavakat.-Ja és hogy világos legyen szakítok.

-Nem is jártunk még együtt.-mondtam.

-Lehet de ezek után már nem is fogunk.-vágta hozzám, majd vetett rám még egy lesújtó pillantást és elment. 
Sírva bámultam távolodó alakját. Most nem mentem utána. Egyszerűen csak magam köré fontam a karjaimat és sírtam. Könnyeim megállíthatatlanul folytak le az arcomon.

-Jól vagy?-hallottam meg a hátam mögül jövő hangot. Oda fordultam. A sírástól beszélni sem nagyon tudtam. 
Csak megráztam a fejem. Liam nem szólt semmit csak magához ölelt.

-Utál-szipogtam és közben könnyeimmel a pólóját áztattam, amit zokszó nélkül tűrt.

-Dehogy utál, csak adj neki egy kis időt és hidd el megnyugszik. Aztán megint minden rendben lesz.-biztatott és fel-le járatta a kezét a hátamon. Valahogy én mégsem éreztem így..

Na milyen? Komikat! :D

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett...:)*-* De áhhhhh..nem kellett volna megcsókolnia...:/ Hülye David:/
    Miért itt hagyatd abba?!
    Gyorsan még ma hozd a kövit...nem bírok várni:))
    Puszi, Niki:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Örülök hogy tetszett! :D Bocsi de úgy nem lett volna izgi, ha nem itt fejezem be :)) Gonosz vagyok xD :) A kövivel sietek és megpróbálom már holnap fel tenni :D
      Puszi: Jenny♥

      Törlés
  2. Egyetértek, hogy nem kellett volna megcsókolnia viszont én nem Davidet hibáztatom, hanem a csajt. Ha van egy pasija akkor ne csókolgassa az exét. Szóval a csaj most lejáratta magát a szememben...
    A rész nekem nagyon tetszett és remélem Harry nem bocsát meg könnyen, mert tényleg nagy hiba volt! :)
    Gyorsan kövit! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök hogy tetszett! :D A Harrys dologról meg csak annyit, hogy a köviből minden kiderül :)) Holnap megpróbálom hozni :))

      Törlés
  3. Szia:) Aaah Dany. Ezt miért kellett?! Hihetetlen. Most tényleg ő a hibás, megértem Harry-t, hogy ennyire kiakadt! Nem elég hogy a barátnője az exével smacizik, utána még megkérdezi, hogy mi a baj? Pofátlanság. Najó abbahagyom szerencsétlen csaj szidását, de akkor is!:D
    Amúgy nagyon tetszett:) Kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit kövit de gyorsan:D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Szegény Dany mind őt szidjátok :P Örülök hogy tetszett! :D Holnap hozom a kövit még délelőtt ha minden jól megy! :))

      Törlés