2012. augusztus 16., csütörtök

23.Lennél a...?

Sziasztok! Itt van a kövi rész. Remélem tetszeni fog majd! :D 
Jó olvasást! Imádlak titeket<3 
Puszi: Jenny♥


/Egy héttel később/

Reggel amikor felkeltem már 9 óra volt. Felöltöztem, rendbe szedtem magam majd lementem a konyhába.

-Jó reggelt-köszöntem és leültem Harry mellé. Ő ebben a pillanatban felállt és kiment. Már meg sem lepődök. A többiek sajnálkozóan néztek rám.

-Akarod hogy beszéljek a fejével?-kérdezte Lou.

-Nem kell. Magamnak okoztam a bajt.-hajtottam le a fejem. Lou megveregette a hátam.

-Nyugi megfog békélni csak adj neki egy kis időt.-mondta. Talán igaza van. De vajon mennyi idő kell neki, ha egyáltalán még képes lesz megbocsájtani. Sajnos én ebben sem vagyok biztos. Lehet hogy ezzel most mindent elrontottam.

-Remélem igazad van-mondtam. Ezután mind megreggeliztünk majd leültünk a nappaliban. Elkezdtünk valami hülye sorozatot nézni a fiúk kérésére. De ahogyan elnéztem egyedül csak nekem nem tetszett a film. Még a lányok is sokat nevettek rajta. Én viszont valahogy nem tudtam nevetni. Végig Harryn járt az eszem. 
Remélem Gemma tud majd segíteni vagy nem is tudom. A lényeg, hogy annyira hiányzik. Szörnyen mindene. Az ölelése, a csókja minden. Már csupán az is hogy egyáltalán hozzám szóljon és ne csak át nézzen rajtam vagy bármi más. Már vagy egy hete szóba sem állt velem. Sőt még egy szobában sem képes maradni velem huzamosabb ideig.

-Dany csörög a telód-kiáltott le az emeletről Niall.

-Ki az?-kérdeztem miközben bejött a nappaliba.

-David-válaszolt. Harryre néztem látszott rajta, hogy rendkívül bosszantja a dolog. Amit egyáltalán nem csodálok. A helyében én is biztos így viselkednék. Ha nem rosszabban..

-Harry?

-Vedd csak fel. Nehogy megvárasd szegény kis Davidet-gúnyolódott.

-David csak egy barát.

-Aha, a múltkori csókból nekem is ez jött le. Vagy te minden fiú barátoddal csókolózol? Mert akkor csajok jobb ha vigyáztok a pasijaitokra.-nézett Eleanorra és Daniellere. Fájt amit a fejemhez vágott, de nem szóltam semmit sem rá. Lefagyva ácsorogtam ugyanott. A telefonom időközben megszűnt csörögni. Őszintén nem is bántam most.

-Harry azért ez durva volt.-szállt a védelmemre Zayn. Én viszont nem akartam hogy miattam ők is összevesszenek.

-Ne Zayn. Hagyd csak. Teljesen megértem, hogy ezt gondolja.-néztem még mindig Harryt ő viszont rám sem nézett.

-Nem. Zaynnek igaza van.-ellenkezett Liam is.-Ne legyél ilyen bunkó!-szólt rá Harryre.

-Ne hibáztassátok emiatt. Én okoztam a bajt. Megérdemlem.-ismételtem meg magam.

-Nem Dany nem érdemled ezt. Egyáltalán miért véded amikor ő így viselkedik?-kérdezte Eleanor.

-Mert szeretem.-mondtam halkan, de mégis eléggé hangosan ahhoz hogy mindenki meghallja.

-Chh..-állt fel Harry majd se szó, se beszéd kiment. Nem is vártam mást.

-Oké ez már több mint sok. Majd én észhez térítem-állt fel Lou.

-Ne, hagyd!-kértem de meg sem hallotta kiment Harry után. Én sem maradtam tovább felmentem a 
szobámba. Lassan az lesz hogy az összes időmet itt töltöm. Nem tudtam mit csináljak de eszembe jutott a múltkori üzenetem Gemmának. Ezért felléptem twitterre. Viszont sajnálattal tapasztaltam, hogy még mindig nem érkezett meg a várva várt levél. Ettől csak még rosszabb lett a kedvem - már ha az még lehetséges. Így kapcsoltam be zenét. A fiúk egyik számát a Moments-et hallgattam jó hangosan. Valahogy ez illett ehhez az egész helyzethez. De nem is ezért hallgattam, hanem mert imádom. Annyira szép ez a szám. Nem csodálom, hogy a fiúknak ennyi rajongójuk van hiszen mind csodás énekesek. És a számaik is nagyon szuperek. 
Többször is végig hallgattam a Moments-et. A végén már én is halkan énekeltem a dalszöveget és megint pityeregni kezdtem. Ekkor kopogást hallottam. Liam lépett be az ajtón. Letöröltem a könnyeimet és halkítottam a zenén.

-Minden oké?-ült le az ágyam szélére.

-Nem. Liam én ezt nem bírom. Utál-sírtam.

-Jaj dehogy utál.-szorított magához.

-De igen. Különben nem viselkedne így velem-sírtam.-Mindent elrontottam.

-Nem. Meg kellene beszélnetek a dolgokat.-mondta.

-Mégis hogyan Liam ha egyáltalán szóba sem áll velem, hm?-kérdeztem kétségbeesetten.

-Meg van. Gyere.-húzott fel az ágyról.

-Mégis hová?-kérdeztem értetlenül.

-Harryhez. Nem bírjuk már ezt tovább nézni hogy mindketten csak szenvedtek. Igen Harry is szenved mert szeret téged. Szóval gyere.-ragadta meg a kezem és húzott maga után.

/Harry szemszöge/

Épp reggeliztünk a többiekkel, amikor Dany lejött. Mellém ült le. Mivel még mindig haragszom rá így inkább felálltam és kimentem. Nagyon rosszul esett amikor a kávézóban megláttam őket Daviddel csókolózni. Egyszerűen elöntött a düh és a féltékenység. És hogy miért nem hallgattam eddig meg? Mert mérges vagyok rá és Davidre. Miután mind végeztek a reggelizéssel csatlakoztak hozzám a nappaliba tévét nézni. Az egyik kedvenc sorozatunkat néztük. Sokat nevettünk rajta. Legalább ez is egy kicsit elterelte a gondolataimat. Időközben Niall lekiáltott az emeletről Danynek, hogy csörög a telefonja. Na vajon kihívta hát persze hogy az a kis nyálgép David. Nagyon bosszantott a dolog, de igyekeztem higgadt maradni.

-Harry?-szólított meg.

-Vedd csak fel. Nehogy megvárasd szegény kis Davidet-gúnyolódtam.

-David csak egy barát.

-Aha, a múltkori csókból nekem is ez jött le. Vagy te minden fiú barátoddal csókolózol? Mert akkor csajok jobb ha vigyáztok a pasijaitokra.-néztem Eleanorra és Daniellere. Basszus. Amint ezt kimondtam egyből meg is bántam. Tudom hiba volt ezt a fejéhez vágni. Lehet hogy emiatt már soha nem is fog megbocsájtani. 
Láttam rajta hogy nem kicsit bántottam meg a bunkó beszólásommal. Lefagyva ácsorgott miközben engem nézett. Én viszont szégyenemben nem mertem ránézni. Hogy miért nem kértem tőle bocsánatot? Az átkozott büszkeségem miatt.

-Harry azért ez durva volt-mondta nekem Zayn.

-Ne Zayn. Hagyd csak. Teljesen megértem, hogy ezt gondolja.-védett meg Dany(?). Még ezek után is képes megvédeni?

-Nem Dany nem érdemled ezt. Egyáltalán miért véded amikor ő így viselkedik?-kérdezte Eleanor. Teljesen jogos volt amit mondott.

-Mert szeretem-mondta halkan de mind hallottuk.

-Chh..-álltam fel és kiviharoztam a szobából egyenesen az udvarra. Lou pedig szinte azonnal követett is.

-Harry mégis mi a franc bajod van?-mordult rám.

-Hogy megcsalt.

-De nem látod rajta, hogy mennyire megbánta. Szegény állandóan sír emiatt.-mondta. Nem is tudtam, hogy ennyire megviselte volna ez a dolog. De mielőtt bármit is felelhettem volna megcsörrent a telefonom.

-Bocs de ezt fel kell vennem.-néztem rá majd odébb ballagtam és levetettem magam a hintaágyra.

-Szia!-köszöntem bele a telefonomba.

-Szia! Mesélj mi van!-hadarta el.

-Semmi különös.-feleltem.

-Ne szórakozz velem. Mondd el mit csinált!

-Mi van? Te mégis miről beszélsz?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel bár tudtam hogy ezt ő úgysem látja.

-Nem miről, hanem kiről. Danyről. Mit csinált?

-Ezt meg honnan..?-értetlenkedtem.

-Az most nem fontos, csak mondd!

-Oké. Szóval az úgy volt hogy...-meséltem el neki mindent. A közöttünk történt dolgoktól kezdve a 
megcsaláson át a ma történtekig. Ő pedig figyelmesen végig hallgatott.

-Értem. De szerintem sem kellene így viselkedned vele.

-Miért van mindenki ellenem? Ezt nem hiszem el. Nem én csaltam meg őt, hanem ő engem. Mégis mindenki az ő pártját fogja.-csaptam idegesen a combomra.

-Nem fogom senki pártját sem. Én csak elmondtam a véleményem. Mihez kezdesz ezután?-kérdezte.

-Nem tudom.-sóhajtottam.

-Szereted még?-tette fel a következő kérdését.

-Igen!-vágtam rá azonnal egy nagy sóhaj közepette.

-Akkor viszont ne hagyd hogy emiatt a dolog miatt minden tönkre menjen. Bocsáss meg neki.

-Igazad van. Köszi Gemma.

-Nincs mit öcsi. Tudod hogy rám bármikor számíthatsz-mondta és éreztem a hangján hogy mosolyog.

-Igen tudom és köszi mindent. De most megyek. Puszillak és anyát is.

-Rendben átadom. Szia!-tette le.

/Dany szemszöge/

-Liam hová viszel?-kérdeztem, de választ nem kaptam csak belökött a közvetlen mellettem lévő szoba ajtaján. Majd rám csukta azt. Viszont a szoba nem volt üres. Harry velem szemben állt. És értetlenül nézett. Letöröltem könnyes szemeimet majd magyarázkodni kezdtem.

-Öö..bocsi csak Liam rángatott be ide.-fordultam meg és próbáltam kinyitni az ajtót, de ahogyan sejtésem beigazolódott bezárta. Sóhajtottam egyet majd háttal az ajtónak leültem a földre. Már meg sem próbáltam megmagyarázni a dolgokat. Ugyan mi értelme lett volna? Semmi. Hiszen már annyiszor megpróbáltam de ő sohasem hallgatott végig. Úgy érzem már semmi esélyem sincs rá. Néhány perc múlva meglepő dolog történt. Harry leült mellém és beszélni kezdett.

-Figyelj Dany. Én sajnálom amit ma mondtam.-nézett rám bűnbánóan. Hát erre nem számítottam.

-Semmi baj. Az egész az én hibám-álltam fel és az ablakhoz léptem.-Gondolom most utálsz-hajtottam le a fejem.

-Dehogy utállak. Téged sosem tudnálak utálni.-jött mellém.

-Tényleg nem?-néztem reménykedve a szemébe.

-Tényleg nem.-ismételt meg.-És tudod, hogy miért nem?-kérdezte. Megráztam a fejem.-Mert szeretlek.-nézett a szemembe.

-Én is szeretlek. Annyira sajnálom-kezdtem el megint sírni.

-Shh..Ne sírj. Nem haragszom.-fogta kezei közé az arcom és most - régóta először - rám mosolygott. 
Szorosan bújtam ölelő karjai közé. Istenem mennyire hiányzott már ez. Kisem tudom fejezni, hogy mennyire.

-Megmagyarázhatom most hogy mi történt akkor Daviddel?-kérdeztem. Bólintott.-Szóval azért találkoztam vele, hogy megbeszéljük a dolgokat és hogy szakítsak. Elmondtam neki hogy én őt csak barátnak tartom és hogy mást szeretek. Megértette és nem is akadt ki miatta.

-De akkor mi volt az a csók?-kérdezte értetlenül. De most cseppet sem volt dühös.

-Hát megkért rá hogy utolsónak tegyem ezt meg neki.-hajtottam le a fejem.-Sajnálom.

-Nincs baj.-mosolygott.

-Ez azt jelenti hogy megbocsájtasz?-kérdeztem reménykedve. Nem válaszolt semmit csak megcsókolt. Amit én igennek vettem.

-Szeretlek Dany.-nézett mélyen a szemembe.

-Én is téged.-mondtam és letöröltem a könnyeimet. Az öröm könnyeimet.-Akkor most mi lesz velünk?-kérdeztem. Nyomott egy csókot a számra majd megszólalt.

-Dany, lennél a barátnőm most már hivatalosan is?-kérdezte mosolyogva. Teljesen meghatódtam tőle. Annyira aranyosan mondta.

-Igen-bólogattam mire ő felnevetett majd ajkait újra az enyémekre nyomta. Istenem de hiányzott már ez..

Na milyen lett? Komikat! :D

6 megjegyzés:

  1. nagyon jólett:)!!!! várom a kövit:)-évii

    VálaszTörlés
  2. Imádtam *-* anniyra jó h kibékültek :) már nagyon várom a kövit...siess vele^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy ennyire tetszett! :)) Sietek.

      Törlés
  3. Bocsi, hogy nem tegnap írtam kommentet, de épp csak annyira volt időm, hogy elolvassam... Tetszett a rész! Remélem hamar jön a kövi is! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond. Már az is sokat jelent hogy majdnem minden részhez írsz, amit nagyon köszönök! :D Igyekszem a kövivel^^

      Törlés