Sziasztok! Meghoztam a kövi részt is! Ez a rész főleg Dany érzéseiről szól ahogyan a cím is elárulja. Szerintem nem lett a legjobb, de azért remélem nektek tetszeni fog!
Komizzatok lécci!
Jó olvasást! Puszi: Jenny♥
Ui: Liam milyen fejet vág xD de nem baj őket így kell szeretni♥ :D
Egy pillanatig habozott majd egyre közelebb és közelebb hajolt míg nem ajkaink teljesen össze nem értek. És megcsókolt. Először csak óvatosan puhatolózva majd gondolom mikor rájött, hogy nem ellenkezem egyre szenvedélyesebben csókolt. Résnyire elnyitottam a számat ezzel is utat engedve a nyelvének ami táncra hívta az enyémet. Közben egyik kezével a derekamat simogatta míg a másikkal tartotta magát. Én pedig enyémekkel beletúrtam a göndör hajába.
-Nem lehetne halkabban? Vannak akik aludni szeretnének!-csörtetett át a szobába Gemma - gondolom az előbbi hangos nevetésemmel ébresztettük fel - abban a pillanatban hogy benyitott rebbentünk szét Harryvel. Valószínű feltűnt neki hogy valami történt de nem kérdezett rá - hála az égnek.
-Bocsi-mondta neki Harry.-Most már csendben leszünk.
-Ajánlom is-tette csípőre a kezét. Majd még pár percig gyanúsan méregetett bennünket.
-Akkor én megyek is. A kanapén alszom. Gemma kérhetnék egy takarót és egy párnát?-néztem rá és egy kedves mosolyt festettem az arcomra. Nem mertem Harryre nézni.
-Persze gyere.-válaszolta.Megfogtam a telefonomat és mentem is utána. Becsuktam Harry szobájának ajtaját. Miután Gemma odaadta a cuccot lementem és elfoglaltam a kanapét. Nem volt olyan kényelmes mint Harry ágya, de most akkor is ez volt a legjobb ötlet. Hiszen igazából még magam sem tudom felfogni, hogy mi volt ez az imént. Jó nem vagyok hülye tudom hogy csókolóztunk csak éppenséggel nem értem hogy mért csókolt meg. Hiszen csak barátok vagyunk! Egyáltalán én mért csókoltam vissza?
Nem értem mit mért teszek! Lehet hogy most ezzel teljesen elrontottam a barátságunkat.. Istenem nagyon remélem hogy nem. De akkor is ezek után hogy fogok a szemébe nézni? Egyáltalán hogy fog velem viselkedni ezek után?-kavarogtak a fejemben a különböző kérdések. Persze egyikre sem tudtam a választ. És ez szörnyen kiborított. Éreztem hogy elhomályosodik a látásom. Nem akarom elveszíteni Harryt ő a legjobb barátom. Vagy lehet, hogy már nem is.. Nem tudom..Nem tudok semmit sem..Lefolyt az arcomon az első könnycsepp majd egyre több követte. Hangtalanul zokogtam. Végül sikeresen álomba sírtam magam.
Másnap reggel csörömpölésre ébredtem. Megdörzsöltem a szemeimet ezzel is kiélesítve a látásomat, majd követtem a zajokat. És a konyhába érve megpillantottam Gemmát épp egy bögre maradványait szedegette össze idegesen.
-Jó reggelt-köszöntöttem.-Várj segítek!-guggoltam le mellé.
-Köszi!-mosolygott rám. Miután végeztünk leültünk reggelizni. Mindketten a müzli mellett döntöttünk közben beszélgettünk. Nagyon megkedveltem Gemmát. És a mosolya teljesen olyan mint.. mint.. Harryé. Látszik, hogy testvérek.
-És Gemma neked van barátod?-kérdezek most én.
-Hát most éppen nincs. Tudod nem olyan régen szakítottam a barátommal mert egy buli során megcsalt. A szemem előtt csókolózott egy lánnyal. De ami a legdurvább, hogy még csak be sem volt rúgva. És neki állt volna ott magyarázkodni nekem, hogy ez nem az
aminek látszik.
-Sajnálom.
-Nem kell. Egy igazi paraszt volt. Igazából most hogy belegondolok nem is értem miért jártam vele-gondolkodott el.-De élveztem amikor szakítottunk és egy hatalmas pofont keverhettem le neki-nevetett fel.-Látni kellett volna az arcát-ábrándozott és már én is vele nevettem.-És mi van veled meg Harryvel?-tette fel a következő kérdést. Épp ettem ettől persze félre is nyeltem és elkezdtem köhögni. Gemma átnyújtott egy pohár vizet miután megittam már jobban lettem.
-Semmi. Csak barátok vagyunk.-válaszoltam a kérdésére.
-Persze. Most komolyan nekem elmondhatod!
-De nem hazudok tényleg nincs köztünk semmi.
-Aj Dany, Dany engem nem tudsz becsapni-épp közbe akartam szólni de folytatta.-Látom ahogyan egymásra néztek. Néz a szemembe és úgy mond hogy nem érzel semmit az öcsém iránt!-mondta. Istenem bárcsak tudnám.
-Igazából még magam sem tudom mit érzek iránta-mondtam halkan.-Amikor a közelemben van sokkal boldogabb vagyok. Akármikor rossz kedvem van ő mindig feltud vidítani és nagyon fontos nekem. Lehet hogy nem ismerjük egymást olyan régóta de szinte a kezdetektől fogva megértettük egymást. És úgy érzem mintha már ezer éve ismerném.
-Erről beszélek!-csapot rá az asztalra.-Te szerelmes vagy!-jelenti ki határozottan. Hogy szerelmes volnék Harrybe? Egyszerűen nem tudom a választ. Mégis honnan kellene tudnom még soha sem voltam igazán szerelmes! Egyedül Dylennél éreztem kicsit többet mint barátság de én azt nem nevezném szerelemnek. Legalább is én nem úgy képzelem el a szerelmet. Visszatérve. Ha esetleg tényleg többet érzek akkor sem mondanám el Harrynek. Hogy miért? Mert nem akarom hogy az legyen mint Dylennél. Mert egyszerűen azt nem bírnám ki hogy Harryt is elveszítsem. Abba belehalnék. Túlságosan fontos nekem ahhoz.-Föld hívja Danyt-legyezett a szemem előtt a kezével.-Csak nem Harryről álmodoztál?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem, dehogyis!
-Persze. De tudod mi a véleményem szerintem beszélned kellene vele arról amit érzel és szerintem ő is így érez irántad.-mondta.
-Kérlek, lezárhatnánk ez a témát.-sóhajtok fel.
-Milyen témát?-jött be a konyhába Harry végszóra és leül Gemma mellé.
-Öö..nem érdekes.-vágom rá.-Azt hiszem én megyek és felöltözök.-mutattam az ajtó felé.
Harry szobájába érve elhasaltam az ágyon és a fejemet a párnájába fúrtam - aminek teljesen olyan illata volt mint Harrynek. Nagyot szippantottam belőle. Már megint mit csinálok? Bele sem mertem gondolni milyen lesz az elkövetkezendő napokban itt lenni. Hiszen mégis csak nehéz lenne végig kerülni. Azért akartam kerülni mert így nem tudtam a szemébe nézni. Előbb tisztáznom kellett magamban az érzéseimet. Még egy darabig sajnáltattam magamat majd ajtónyitódásra lettem figyelmes és kis idő után besüllyedt mellettem az ágy én persze továbbra sem voltam hajlandó felemelni a fejemet a párnából. Mert féltem hogy Harry az.
-Ez meg mi volt?-vont kérdőre Gemma. Megkönnyebbültem hogy nem Harry jött be. Viszont most kezdhettem el magyarázkodni Gemmának.
-Semmi. Csak jöttem felöltözni.-hazudtam.
-Persze. És azért fekszel itt még mindig a pizsidben.-mutatott a ruhámra. A francba.
-Oké..oké. Elmondom az igazságot.-sóhajtottam fel.
-Nyugi bennem megbízhatsz-mosolygott rám bíztatólag.
-Szóval tegnap este tudod mielőtt átjöttél mert hangosak voltunk.
-Akkor történt valami..
-Igen. Megcsókolt.
-Tudtam! Látszott rajtatok. És utána mi volt?
-Semmi. Bejöttél én meg beijedtem és a nappaliba menekültem, de ezt már tudod.
-Jaj szívecském. Ezt meg kellene beszélnetek.
-Tudom. De egyszerűen..még azt sem tudom hogy mi is van közöttünk.. már mint hogy egyáltalán van e köztünk bármi ami több mint barátság.-Bár egyre jobban kezdtem rájönni, hogy tényleg beleszerettem. De ezt inkább nem mondtam el Gemmának nem azért mert nem bíztam meg benne, csak nem akartam hogy rögtön kombinálni kezdjen vagy - ami még rosszabb - beszéljen erről Harryvel én pedig pofára essek. Mert úgy érzem, hogy szeretem. Talán ez a csók kellett ahhoz,hogy rájöjjek. Ez is bizonyítja, hogy a fiú lány barátságokban - tisztelet a kivételnek- az egyik fél mindig többet érez a másik fél iránt. Ez esetben én Harry iránt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése