2012. július 16., hétfő

7.Békülés

Sziasztok! Itt is a kövi rész!  Remélem tetszeni fog!
Komizzatok! Puszi: Jenny♥
Jó olvasást! :D





Az elmúlt pár napban nem történt semmi különös dolog. Kivéve hogy Harryvel azóta sem sokat beszéltem sőt ha lehetett akkor inkább elkerültem. Tudom, hogy ez elég gyerekes viselkedés. De egyszerűen nem tudtam és még most sem tudom hogyan viselkedjek a közelében. De igazából ő sem törte magát annyira, hogy mindenképp beszélgessünk. Összesen kétszer próbálkozott, de én mindig elmenekültem előle.
Gemma is nem egyszer próbált rábeszélni, hogy beszéljek vele. Viszont én makacskodtam és nem hallgattam rá. Tudom egy idióta vagyok! De nem merek beszélni vele. Szánalmas vagyok! Ez nem is kétséges. És félek, hogy emiatt most elvesztettem egy nagyszerű barátot.


Mellesleg már az autóban ülünk és Londonba tartunk. Nem meglepő, hogy az út most is csendben telt egyedül a rádió szólalt meg. Harry a vezetésre koncentrált én pedig csak bámultam ki az ablakon és közben reménykedtem, hogy minél előbb Londonba érünk.

/1héttel később/

-Dany gyere el velünk vásárolni-jött be a szobámba Danielle.

-Inkább nem köszi-erőltetek egy mosolyt az arcomra.

-Ne már Dany. Ne csináld ezt! Mióta vissza jöttetek Holmes Chapelből azóta furcsák vagytok. Te azóta állandóan a szobádban kuksolsz Harry pedig alig szól valakihez. Ha meg mégis akkor is flegmázik. Szóval elárulnád mi bajotok van?-ült le velem szembe.

-Semmi.-vágtam rá, elfordítottam a fejem és kinéztem az ablakon.

-Ezt mond annak aki elhiszi. És ne nézz engem hülyének ha kérhetem-állt fel és épp kiakart menni de utána szóltam.

-Ne menj el! Sajnálom. Én csak..-néztem rá.

-Semmi baj. De akkor elmondod, hogy mi van veletek? Hidd el neked is sokkal jobb lesz ha kiadod magadból.

-Rendben elmondom..-elmeséltem neki mindent kezdve a csóktól egészen az érzéseimig.

-Jaj csajszi. Szerintem ezt mindenképpen meg kell beszélnetek.-mosolygott rám biztatóan.

-Gemma is pont ezt mondta-sóhajtottam fel-de félek.

-Aj gyere ide-ölelt magához.-Ne aggódj minden rendben lesz.-biztatott. 

-Köszönöm-mosolyogtam rá.

-Mégis mit?

-Hogy lelket öntöttél belém, már igazán rám fért-nevettem fel keserűen.

-Ugyan. A barátnőd vagyok ez a dolgom.-nevetett fel ő is.

Beszélgettünk még egy keveset majd Danielle elment vásárolni Eleanorral, Liammel és Louissal. Hiába próbált nem tudott rávenni, hogy velük menjek. Így továbbra is a szobámban üldögéltem és csak bámultam ki a fejemből. Rendkívül érdekes tevékenység mit ne mondjak. Egy idő után megéheztem. Mivel csend volt a lakásban gondoltam a többiek is elmentek valahová így fogtam magam és kimentem a konyhába. A hűtőben kutattam valami ehető iránt végül is a választásom az epres joghurtra esett. Kivettem és pohárral de amikor megfordultam nem kicsit lepődtem meg ugyanis Harryt pillantottam meg az ajtóban.
 
Nem szólalt meg ő sem. Csak egymást néztük. Pár perc után zavartan elkaptam a tekintetem. Gyorsan elővettem egy kanalat amivel megtudom enni a kajámat. Majd kikerülve őt villám gyorsan beslisszoltam a szobámba. Megint csak gratula nekem talán itt lett volna a lehetőség, hogy megbeszéljük. Erre én megint ott hagytam. Szuper!

Már az étvágyam is elment így csak letettem az asztalra a poharat és a kanalat majd lefeküdtem az ágyamra és gondolkodtam.

Megint egyedül voltam. És ez csakis az én hibám nem másé. Hiszen én utasítottam vissza Danielle hívását is. De ha elmentem volna akkor sem tudtam volna jól érezni magamat úgy, hogy csak azon járt volna az eszem hogy milyen hülye vagyok. 

Halk kopogás zavarta meg az önpusztításomat. Imádkoztam, hogy csak ne ő legyen. De a megérzéseim azt súgták, hogy ő az és most kibékülhetünk. Meg amúgy is rajtunk kívül más nincsen itthon szóval kizárásos alapon csak Harry lehet.  

-Bejöhetek?-dugta be a fejét.

-Gyere-válaszoltam de továbbra sem néztem fel rá.

-Figyelj beszéljük meg, jó?-ült le mellém. Én pedig felültem.

-Hallgatlak.

-Dany nagyon sajnálom az a csókot.-na jó ez azért fáj.-Csak egy pillanatnyi elmezavar volt. Megtudsz nekem bocsájtani?

-Persze-mondtam és egy műmosolyt festettem az arcomra bármennyire is szíven ütött az amit mondott.

-Akkor..barátok?-nyújtotta a kezét. A szívem szakadt meg. Nehezen de visszafojtottam a könnyeimet.

-Barátok.-fogtam vele kezet.

Elmosolyodott majd megölelt.

-Hiányoztál-suttogta a fülembe. Amitől gyorsabban vert a szívem.

-De hisz végig itt voltam-próbáltam poénkodni, hogy nehogy elbőgjem magam.

-Tudod, hogy értettem.

-Igen-sóhajtottam.-Te is nekem-nem is tudod, hogy mennyire - tettem hozzá magamban.
Ismét barátok lettünk. Igen. Így lesz a legjobb mindkettőnknek. Bár mennyire is fáj, hogy ő nem viszonozza az érzéseimet. Legalább barátként a közelemben van. És idővel reménykedem, hogy sikerül majd kiszeretnem belőle még ha nehéz is lesz. Mindenképpen meg kell próbálnom - határoztam el.

-Megnézünk egy filmet?-mosolygott rám.
-Persze.-mosolyogtam rá én is. Majd elkezdtük nézni a tévét. 

Legalább minden újra a régi kerékvágásban megy tovább.

A film közben Harry átkarolta a vállamat - amitől felébredtek a pillangók a hasamban - és úgy feküdtünk. Rámosolyogtam amit ő viszonzott is. Ó, istenem..bárcsak viszonoznád az érzéseimet! Mert én szeretlek téged, Harry Styles..

2 megjegyzés:

  1. Szegény Dany... bár gondolom Harry-nek sem közömbös csak azt hiszi, hogy nem jön be Dany-nak. De akkor is! Egyébként tetszett és remélem hamar jön a kövi is! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát majd az is kiderül a folytatásban..Örülök, hogy tetszett! :) Igyekszem ha minden jól megy holnap délelőtt már fel is teszem.

      Törlés