2012. július 26., csütörtök

13.Valamit muszáj elmondanom..

Sziasztok! Meg is hoztam a kövi részt!! Remélem tetszeni fog! Komizzatok :)
Jó olvasást! Puszi: Jenny♥


-Mi bánt?-kérdezte miközben helyet foglalt mellettem.

-Bonnie. Nem elég, hogy a szerelmemet még Davidet is elfogja venni tőlem.-mondtam. Majd legszívesebben a falba vertem volna a fejemet, amikor leesett, hogy mit is mondtam.

-Várj. A szerelmedet?-kérdezte és mintha a remény apró fénye csillant volna a szemeiben. Nem. Biztos csak beképzelem!

-Igen. A szerelmemet Davidet-hazudtam és próbáltam a legmeggyőzőbben mondani. De szerencsére sikerült mert el is hitte.

-Jah értem. De szerintem nem kellene ilyen rossz véleménnyel lenned róla. Mert nem hiszem, hogy ő ilyet tenne. Ráadásul kétlem, hogy képes volna megcsalni engem. És szerintem ez a Davis..

-David-javítottam ki.

-Az mindegy. Csak azt akartam kihozni belőle, hogy én őt sem nézem olyannak, aki csak úgy megcsalja a barátnőjét.-mondta.

-Remélem igazad van!-mondtam. Lehet, hogy elhamarkodottan ítéltem el Bonniet. Meg Davidben is jobban kellett volna bíznom, hiszen együtt járunk. És egy kapcsolat alapja a bizalom. Anélkül mit sem ér az egész.-
Köszi Harry-húztam mosolyra  a szám.

-Mégis mit?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Azt, hogy utánam jöttél és öntöttél belém egy kis lelket.

-Ugyan. Nincs mit köszönnöd. Barátok vagyunk és a barátok segítenek egymásnak.-mosolygott rám. Felállt. 
Az ajtóban még utána szóltam.

-Harry?

-Hm?-fordult vissza.

-Sajnálom amit Bonnieról mondtam.-hajtottam le a fejem.-Ne haragudj!

-Nem gond. Megértem, hogy féltékeny voltál rá, mert a barátod volt barátnője. De máskor előbb ismerd meg az embert mielőtt ítélkezel.-mondta azután kiment.

Pár perc múlva ismét nyílt az ajtóm. Reménykedtem, hogy Harry az. De amikor oda fordultam észrevettem, hogy nincs ekkora szerencsém.

-Ali haragszol rám?

-Nem!-álltam fel.

-Akkor meg miért rohantál el?

-Nem tudom én..én csak-lehajtottam a fejem.

-Bonnie az oka, igaz?

-Igen.-feleltem halkan. De ő így is meghallotta.

-Mi bajod van vele?-nem válaszoltam.-Istenem. Ne mond hogy féltékeny vagy rá-mosolyodott el.-Semmi okod nincs rá. Régen igaz, hogy jártunk és szerettük egymást. De az már a múlt. Én most veled vagyok-nyújtotta ki a kezét felém. Megfogtam és közelebb mentem hozzá. Egyik kezével megsimogatta az arcomat. 
Majd közelebb húzott magához a derekamnál fogva és megcsókolt.-És különben is ha valaki féltékenynek kellene lennie akkor az csakis én lehetnék. Hiszen a barátnőm öt sráccal lakik együtt-mosolygott. 

-Ne aggódj ők csak a barátaim.

-Elhiszem. Megbízom benned.-nyomott egy puszit a számra. Nekem meg teljesen lelkiismeret furdalásom támadt. És jogosan. Egyáltalán hogyan feltételezhettem Davidről, hogy ő képes volna megcsalni amikor ilyen aranyos. Meg sem érdemlem őt!

-Nem megyünk le a többiekhez?-kérdeztem.

-De menjünk.

Kézen fogva lesétáltunk.

-Na minden oké?-kérdezte Liam.

-Persze-mosolyodtam rá.

-Figyeljetek nincs kedvetek elmenni este valami buliba?-dobta fel ötletét Zayn.

-De-vágták rá szinte minden.

-Kicsim?-fordult Lou Eleanor felé, aki meg rám pillantott.

-Dany?

-Én inkább most kihagyom. De ti menjetek csak nyugodtan.

-Biztos?-kérdezte Danielle.

-Persze. El leszek én itthon egyedül is.

-David? Neked van kedved velünk jönni?-kérdezte Niall. Aranyos volt tőle, hogy őt is elhívta.

-Nem gond?-fordult felém David.

-Dehogy. Menj csak-nyomtam egy puszit a szájára.

***
Hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy valaki zörög a bejárati ajtóval. Felálltam én leballagtam az előszobába. Őszintén szólva rettentően megvoltam ijedve. Azért mit ne mondjak szörnyen félelmetes volt egyedül otthon lenni úgy hogy az éjszaka közepén valaki beakar jönni.

Az illető néhány perc után bejött. Sajnos mivel sötét volt nem láttam ki az. De ő sem vett engem észre. Miután becsukta az ajtót elindult valamerre. Azt nem tudom, hogy merre mert még mindig nem láttam semmit sem. A kapcsoló viszont messze volt tőlem. Épp azon gondolkodtam, hogy mit csináljak amikor egy koppanás hallatszott majd rögtön ezután egy kiadós káromkodás. Egyből felismertem az illető hangját így megnyugodtam. Felkapcsoltam a villanyt.

-Jól vagy?-mentem oda hozzá. Segítettem felállni. Gondolom megbotlott és elesett. A koppanás pedig egy váza volt ami a földön végezte. A törött üveg szilánkok felsértették a kezét. És vérzett.

-Persze, persze.-vigyorgott. Tök részeg volt. Ha nem segítettem volna neki szerintem még felállni sem tudott volna.

-Jézus te mennyit ittál?-vezettem fel a lépcsőn.

-Csak egy icipicit-mutatta az ujjaival a mennyiséget. Na persze!
Betámogattam a szobájába majd az ágyába fektettem.

-A többiek tudják, hogy eljöttél?-kérdeztem és közben lehúztam a cipőjét. Nem válaszolt csak megrázta a fejét. Fogtam a telefonom és küldtem egy SMSt Liamnek. Mivel ő nem iszik így biztos hogy tőle megtudják a többiek is és nem fogják keresni.

-Az lesz a legjobb ha most kialszod magad. Jóét!-indultam ki, de a kezem után nyúlt.

-Maradj itt!-nézett rám kérlelően.

-Nem hiszem, hogy ezt díjazná a barátnőd vagy az én barátom!-húztam el a kezem a fogásából.

-Kérlek!-oh azok a szemek!

-Jó rendben.-adtam be a derekam. Arrébb húzódott én pedig bemásztam mellé. Egymással szemben feküdtünk. Teljesen elmerültem gyönyörű zöldeskék szemében. Pedig ezt nem lenne szabad! Neki ott van Bonnie nekem pedig David!!

-Dany?-suttogott.

-Tessék?-kérdeztem én is suttogva.

Mélyen a szemembe nézett.-Valamit muszáj elmondanom.-kezdte.-Én..-nagy levegőt vett.-szerelmes vagyok beléd!-mondta még mindig halkan. Egy pillanatra elkapott a vágy, hogy örömömben megcsókoljam. Ne, ne, ne! Gondolj Davidre!!-szólalt meg bennem egy belső hang. Azért ez nagyon durva, hogy mindig emlékeztetnem kell magamat a saját barátomra. És különben is be van rúgva különben nem beszélne ilyen butaságokat. Mert butaság. Ha tegyük fel tényleg komolyan így lenne akkor nem kérte volna hogy maradjunk barátok.

-Csak a pia beszél belőled!

-Nem!-ellenkezett.-Már rég el kellett volna mondanom, de féltem, hogy visszautasítasz majd.

-Harry én..-nem találtam a szavakat. Erre egyáltalán mit lehet felelni? Egyik variáció az hogy én is bevallom neki, hogy mit érzek. Viszont azzal több embert is megbántunk. Nem tehetem ezt Daviddel. És különben is lehet, hogy reggel mikor kijózanodik kiderül, hogy csak összevissza beszélt. Akkor én összeroppanok. Ezt nem bírnám elviselni.

-Shh-mondta majd közeledett felém. Még ha akartam volna sem tudtam volna ellenkezni. Túl nagy volt a kísértés. Lehunytam a szemem. Néhány pillanat múlva megéreztem az ajkait az enyémeken. Lassan csókolt. Szörnyen jól esett az csókja. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól.

Nem mertem semmit sem mondani és nem is tudtam volna. Felálltam és átmentem a saját szobámba. Ezt még meg kell emésztenem. És átgondolni a dolgokat. Mert ha Harry igazat mondott és szeret, akkor miért jár Bonnieval? Talán azért amiért én is Daviddel, hogy felejtsen? Nem az nem lehet. Vagy mégis? Biztos csak az  alkohol beszélt belőle. Igen. Ez a legvalószínűbb.

Próbáltam elaludni. De sehogy sem sikerült. Millió kérdés kavargott a fejemben. Csak sajnos egyikre sem sikerült választ kapnom. 

Teljesen össze voltam zavarodva..

4 megjegyzés:

  1. Most akkor reggel megint azt kéri majd, hogy legyenek csak barátok, mert csak az ital hatása miatt mondta azokat? Ne... :( Úgy örülnék, ha végre összejönnének! De végül is éppen ettől izgalmas, hogy nem úgy történik, ahogy én szeretném. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd kiderül a köviből :D Egyszer majd csak összejönnek :))

      Törlés
  2. Nagyon jó rész volt ez is mint mind. :) Remélem azért összejönnek de valahogy olyan érzésem van hogy Bonnie és David is összejön.vagy én nemtom.A lényeg hogy folytasd !! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó egy újabb olvasóval és komizóval bővült a blogom! :D Örülök, hogy tetszik :)) Majd kiderül! Sietek a folytatással, ha nem is holnap akkor szombaton. De mindenképpen teszek fel a napokban új részt! :D
      Ui: köszönöm, hogy írtál! Sokat jelent :)

      Törlés