15.Akkor most mi lesz?

Sziasztok itt van a kövi! Köszönöm az előző részhez írt komikat nagyon sokat jelent! :)
 Remélem tetszik majd ez a rész is! 

Komizzatok! Jó olvasást! 

Puszi: Jenny♥

Nyelt egyet. 

Beszívta ajkait. Mintha tétovázott volna hogy mit feleljen.

-Őszinte legyek?-kérdezte.

 Bólintottam. Jelenleg ennyire tellett tőlem. Mert nagyon vártam a válaszát. És jelen pillanatban nem tudtam eldönteni hogy melyiket is szeretném jobban. Hogy azt mondja hogy mind igaz volt vagy hogy csak az alkohol hatása volt minden.

-Rendben.

Lehunyta a szemét. Majd újra a szemembe nézett.

-Dany. Amit tegnap este mondtam illetve tettem-célzott a csókra-nem azért volt mert be voltam rúgva! Még úgyis komolyan gondoltam mindent!-hát ez meglepett.

-Tényleg? 

-Igen.-mosolygott rám féloldalasan. 

Oké. Erre nem tudom, hogy mit válaszoljak. Kár hogy ezt nem akkor mondta amikor először megcsókolt. Mondjuk akkor lehet, hogy nem is így érzett.

-Ezt nem hiszem el.-suttogtam, de meghallotta. Próbáltam feldolgozni az előbbi kijelentését. 

-Haragszol?

-Nem, dehogy! Én csak..-alsó ajkamba haraptam.-Ezt eddig miért nem mondtad?-kérdeztem és lesütöttem a szememet.

Állam alá nyúlt és gyengéden felemelte azt ezzel is arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

-Mert féltem, hogy te nem érzel ugyanígy és nem akartam emiatt elveszteni a barátságodat.

-Ettől nem kellett volna tartanod-jegyeztem meg halkan. Elmosolyodott.

-Ezt nem hiszem el!-csapott a homlokára és ott tartotta a kezét. Felkuncogtam.

Jobb kezemmel megfogtam az övét és elvettem a homlokáról. A szemembe nézett. Teljesen elmerültem zöldeskék szemében. 

Pár percig csak néztünk egymás szemét. Kezét még mindig fogtam. Őszintén fel sem tűnt hogy nem engedtem el, de ő sem húzta el. 

-És akkor most mi lesz?-törtem meg a csendet és elfordultam. Nem mertem rá nézni.

Nem válaszolt. Gondolom gondolkodott. Erőt vettem magamon és felé néztem. Hiba volt megint elvesztem gyönyörű tekintetében. Szerintem észrevette. 

Elmosolyodott. Éreztem hogy elpirultam így lehajtottam a fejem. Felkuncogott. Majd ismét felemelte a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. Ezután fejével közeledni kezdett. Lehunytam a szemeimet és vártam, hogy megérezzem az ajkait az enyémeken. Nem kellett sokat várnom. Először puhatolózva csókolt meg, szerintem tartott a reakciómtól. De még ha akartam volna sem tudtam volna ellenkezni. Mivel mindennél jobban vártam már erre. A csók alatt olyat éreztem mint eddig még soha senkinél. Úgy éreztem mintha pillangók repkednének a hasamban.

-Srácok rendelek piz..-jött be Zayn. Harryvel elváltunk egymástól majd az ajtóban álló fiúra néztünk. Aki szinte tátott szájjal figyelt minket.

Beállt a csend. A kínos csend. Egyikünk sem tudott megszólalni. Zayn még mindig közöttünk járatta a tekintetét. 

-Megjöttem-kiáltott Niall. Majd egy perccel később meg is jelent a nappaliban.-Hát veletek meg mi van?-kérdezte nevetve. Nem hibáztatom elhiszem hogy vicces lehetett külső szemlélőként a helyzet. Ahogy Harryvel ijedten meredünk Zaynre, aki viszont felhúzott szemöldökkel méreget minket.

-Semmi.-vágtam rá.-Zayn rendelt pizzát.-varázsoltam magamra egy mosolyt azután felálltam és Zaynhez mentem megöleltem.-Kérlek ne mond el senkinek, jó?-suttogtam, így csak ő hallotta. Bólintott. Nagy kő esett le a szívemről. Nyomtam egy puszit az arcára majd a szobámba mentem. Becsuktam magam után az ajtót és egyből ledőltem az ágyamra. Elmosolyodtam amikor felidéztem az előbb történteket.

Nyílt az ajtó valaki bejött. Ijedten pattantam fel az ágyról. Becsukta az ajtót.

-Hát te?-kérdeztem meglepetten. Nem felelt semmit. Amilyen gyorsan csak tudta átszelte a kettőnk között lévő távolságot és szenvedélyesen megcsókolt. 

Visszacsókoltam. Térdeim megremegtek. Biztos vagyok benne ha Harry nem tartott volna a derekamnál fogva akkor összeestem volna.

-Húú-mondtam a csók után.

Felnevetett. Lefeküdt az ágyra engem pedig maga mellé húzott. Csak feküdtünk egymást ölelve néha egy két csók is elcsattant.

-Tudod mit sajnálok?-kérdezte hirtelen.

Felemeltem a fejem, hogy lássam az arcát.

-Mit?-kérdeztem mosolyogva.

-Hogy ezt nem tettem meg előbb-mondta majd megint megcsókolt.

A szép pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. Felnyögött.

-Ne vedd fel!-kérte és ismét megcsókolt.

-Fel kell vennem lehet hogy fontos.-sóhajtottam. Engesztelésképpen nyomtam még egy puszit a szájára. Majd felültem és megnéztem ki hív. A képernyőn David neve villogott. Már csak ez kellett. Lehunytam a szemem és a telefont a fülemhez emeltem.

-Szia!-köszöntem.

-Szia Ali.-köszönt boldogan.-Mit csinálsz?

Harryre nézem, aki kérdőn tekintett rám.

-Öö..tévézek.-mondtam az első dolgot ami az eszembe jutott.-Mért?

-Csak azért mert gondoltam találkozhatnánk.

-Ne haragudj David. De most nem lehet.

-Miért?-kérdezte.

-Mert..nagyon fáj a fejem-hazudtam. Tudom nem szép dolog. De most nem akartam vele lenni. Egyedül csak Harryvel szerettem volna maradni.

-Ohh. Akkor jobbulást. Remélem hamar jobban leszel. Majd máskor találkozunk.Szia!-köszönt el.

-Rendben. Szia!-tettem le. 

Idegesen beletúrtam a hajamba.

-Valami baj van?-ült fel ő is.

-Nincs. Vagyis..Nem szabadna ezt csinálnunk. Neked ott van Bonnie, nekem pedig David.-mondtam az utolsó név hallatán fintorgott egyet. Ezen felnevettem.

Ő is elnevette magát majd nyomot egy rövid csókot a számra. Szorosan hozzá bújtam. Eszméletlenül jó érzés volt ahogyan a karjaiba zárt.

-Dany miért jöttél össze Davissel?-kérdezte.

Felkuncogtam.

-Nem igaz hogy nem tudod megjegyezni hogy David.

-Ha akarnám megtudnám..De nem akarom-mosolygott. Majd ismét komolyra váltott.-Szóval miért?

-Hogy elfelejtselek-suttogtam és a pólójába temettem az arcomat.

-Tényleg?-kerekedtek el a szemei.

Bólintottam.

-De hát miért nem mondtad?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Mert azt kérted, hogy maradjunk barátok. És ebből nekem az jött lett hogy te nem érzed ugyanazt amit én.

-Hogy én mekkora barom vagyok!

-Ne mondj ilyet!-nyomtam egy puszit a szájára.-Nem tudhattad.

Nem válaszolt csak megcsókolt. Hosszasan és szenvedélyesen. Levegő hiány miatt váltunk el. 

A hátára feküdt én pedig a fejemet a mellkasán pihentettem. Egyik kezével a hajamat simogatta másikkal pedig szorosan húzott magához. Azt kívántam bárcsak így maradhatnánk örökre.

-Dany?

-Hm?-kérdeztem vissza elégé értelmesen. De mit csináljak ha a közelemben van akkor teljesen elveszítem a fejemet.

-Mi lesz velünk ezek után?-kérdezte.

-Nem tudom..-sóhajtottam fel fájdalmasan. Bárcsak tudnám..

Na milyen lett?? :) Komizzatok :))