2012. július 14., szombat

5.Holmes Chapel és balszerencse

Sziasztok! Itt is az új rész! Szerintem nem lett valami hú de jó. De azért remélem hogy nektek tetszeni fog :) 
Két komi is jön az új rész!
Jó olvasást!
Puszi: Jenny xx.

-Can you blow my whistle baby, whistle baby Let me know Girl I'm gonna show you how to do it And we start real slow You just put your lips together And you come real close Can you blow my whistle baby, whistle baby Here we go...-ébredtem telefonom csengésére. Imádom ezt számot. 

Felkeltem kimentem a fürdőbe gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam. Majd törölközőben mentem vissza szobámba. Kiválasztottam egy egyszerű összeállítást. Egy világos koptatott farmert hozzá egy barack színű felsőt. Tettem fel halvány sminket,fújtam magamra egy kis parfümöt majd felvettem a magassarkúmat. Nem nagyon szeretem ezeket hordani, de most szerettem volna csinosan felöltözni, hogy jó benyomást tegyek Harry szüleinél. Bepakoltam a táskámba a fontosabb dolgaimat. Aztán lementem a konyhába ahol már Lou és Harry beszélgettek reggelizés közben. 

-Azta de csini vagy-dicsértek meg. Rájuk mosolyogtam és leültem közéjük. Lou egyből elém is tolt egy tányér rántottát.-Köszi.-kezdtem elenni. Evés közben nem sokat beszélgettük. Miután végeztünk elköszöntünk Lou-tól majd Harry-vel elindultunk.
****
Az út alatt is sokat nevettünk és beszélgettünk Harry-vel. Sokat mesélt a családjáról és én is ugyanígy tettem. Ezenkívül elmondott még néhány gyermekkori történetet is róla és a testvéréről. Megtudtam, hogy miért jelentkezett az xfaktorba és még sok más dolgot is. Nagyon jól esik, hogy így megtud nyílni előttem. És vele én is teljesen feloldódom. Furcsa de úgy érzem hogy tényleg ő a legjobb barátom. Ahhoz képest hogy nem olyan régen ismertem meg, teljesen megbízom benne. És szörnyen jól esik hogy elhozott magával a családjához.

-Meg is jöttünk. Otthon édes otthon-mosolyodott el. Kiszálltunk az autóból és a csomagjainkkal együtt a ház felé vettük az utunkat. Az ajtóban állt egy barna hajú alacsony harmincas nő. Gondolom Harry anyukája. És igazam is lett. Harry szorosan ölelte magához. Én csak álltam ott és mosolyogva figyeltem őket. Most így látva Harry-t az anyukájával. Nekem is hiányzott anya. 

-Anya had mutassam be ő itt Dany.

-Jó napot! Alison Danielle Parks vagyok-mosolyogtam kedvesen rá.-De szólítson csak nyugodtan Dany-nek.

-Szia! Anne Cox és kérlek nyugodtan tegezz!-mosolygott rám.

-Rendben.

-Na de ne álljunk idekint gyertek be!-mondta Anne.
Odabent egyből a nappaliba vezettek. Ahol ott volt még Harry nevelőapukája és a nővére is Gemma. Miután bemutatkoztunk neki láttunk az ebédnek. Ami őszintén szólva mesés volt. Nagyon finom ételeket készített Anne. Ebéd után beszélgettünk még egy keveset Gemma-val majd felvittük a cuccainkat az emeletre. Harry ment elől én pedig követtem.

-Szép szoba-mondtam amikor beértünk egy olyan szobába ahol a falak kékek voltak. Ahhoz képest hogy fiú szoba és Harry-é elég rend van. Biztos anyukája kitakarít neki. Mert Harry nem épp a rendmániájáról híres.

-Köszi. Szóval az a helyzet hogy ameddig itt vagyunk te alhatsz itt a szobámban. Én pedig majd alszom a nappaliban a kanapén.

-Ugyan Harry. Nem akarlak kitúrni a szobádból. Meg különben is elég nagy az az ágy elférünk ketten is-mondtam.

-Rendben. Figyelj lenne kedved elmenni sétálni?

-Persze. Mehetünk.-elköszöntünk Anne-éktől ezután elindultunk.

-Már tudom is hova megyünk-húzta mosolyra a száját. Hiába kérdezgettem hogy hova nem volt hajlandó elárulni. Ezért egy idő után már feladtam és csak sétáltam mellette.

***
Már egy régi parkban ülünk. Látszik hogy nem igazán járnak erre már az emberek. Mert fű majdnem térdig ér. Egyedül a hinta és egy pad ami még épnek mondható ezen a helyen. De ettől eltekintve tetszik. Mert igen csendes. Nem lehet autók zaját hallani csak a madarak csiripelését. A fák ágai között a napsugarak utat törtek ezáltal egy kis fényt hozva ebbe az eldugott parkba.

-Tetszik?-kérdezte. És lökött egyet a lábával a hintán.

-Igen. Olyan jó itt, hogy ilyen csend van. Meg tudnám szokni-nevettem fel.

-Hát mellettünk ne igen számíts ilyen nyugira-nevetett ő is.- Mert Lou soha nem fogja hagyni hogy pihenj ha ő ébren van. Hidd el tapasztalat.

Löktem egyet a hintámon. Annyira jó itt lenni. Kettesben és beszélgetni. 

-És hogy találtál rá erre a parkra?-váltottam témát.

-Vagy 8 éves lehettem amikor valami miatt összevesztünk Gemmá-val így eljöttem. És valahogy ide lyukadtam ki. Azóta is ha valami bajom volt vagy egyszerűen csak gondolkodni akartam mindig ide jöttem. Valahogy ez a hely megnyugtat. 

-Elhiszem. Nekem is jó lett volna otthon egy ilyen hely.

-Miért?

-Hát LA-ben nem igazán voltak barátaim-húztam el a számat.-Mert nehezen nyílok meg az embereknek. Gondolom ezt most nem igazán hiszed. De tényleg így volt. Egészen addig amíg nem találkoztam veletek. Amióta ismerlek titeket teljesen megváltoztam. És ezt nektek köszönhetem, hogy így befogadtatok.

-Mi örülünk hogy megismerhettünk.-mosolygott majd szorosan megölelt. Nagyon sokáig beszélgettünk még. Később még össze is futottunk barátaival. Akik azt hitték hogy én Harry barátnője vagyok. Kicsit ciki volt mert elkezdték nekem mondani hogy nagyon örülnek neki hogy Harry végre talált egy kedves, csinos lányt aki nem mellesleg még korban is hozzá illik. Azt hiszem nem kell mondanom hogy ezzel mennyire zavarba hoztak. Szerintem ekkor a fejem kb. olyan lehetett mint egy paradicsom. De Harry gyorsan kapcsolt és megmondta nekik hogy CSAK barátok vagyunk. Semmi több. A cikis helyzet után kicsit nehezen oldódott a hangulat. Fél óra beszélgetés után haza indultunk. Hála az égnek! Már nem azért semmi bajom nem volt velük. Nagyon jó fejnek tűntek meg aranyosak is voltak. Csak a barátnős téma után valahogy nem éreztem jól magamat. 

***
-Mész először fürödni vagy menjek?-kérdezte Harry. 

-Menj csak addig felnézek twitterre-mosolyogtam rá. Leültem az ágyra és elővettem Harry laptopját majd miután bekapcsolt felmentem az előbb említett oldalra. Bejelentkeztem. Megnéztem az új híreket. De nem történt semmi izgalmas. Így írtam a srácoknak, hogy már most hiányoznak és hogy várom már hogy újra találkozzunk. Ezután írtam még El-nek is hogy ha lesz egy kis ideje akkor majd hívjon fel mert már régen beszéltünk és hogy hiányzik. Majd lekapcsoltam a gépet ebben a pillanatban lépett be Harry a szobába és csak egy alsógatya volt rajta. Ránéztem és alig bírtam levenni a szememet a kockás hasáról. Annyira jól nézett ki és ahogyan a vízcseppek lefolytak meztelen felsőtestén. De úristen miket beszélek? Hiszen ő Harry a legjobb barátom.

-Tetszik?-kérdezte rossz fiús mosolyával. Ha eddig az arcom nem lángolt volna akkor biztos vagyok hogy ebben a pillanatban. Egy paradicsom megirigyelhette volna a színemet. Nem válaszoltam neki csak gyorsan felkaptam a pizsim és bementem a fürdőbe. Amint beértem bezártam az ajtót. Hogy lehetek ilyen hülye. Legszívesebben ebben a pillanatban a falba vertem volna a fejem, mert amikor megláttam azt éreztem hogy meg akarom csókolni. Jézusom én komolyan mondom nem vagyok normális. Hiszen ő csak a legjobb barátom. Az is volt és az is marad. Nem volt kedvem ezen tovább gondolkodni. Mert igazából nincs is min. Ezért levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Negyed órán át - ha nem tovább - folyattam magamra a meleg vizet. Ennek két oka is volt. Először is mert jól esett ahogyan a szinte már forróvíz végig folyt a testemen. Másodszor pedig féltem vissza menni Harry-hez. De végül is nagy nehezen elzártam a csapot, mert még sem maradhatok itt az idők végezetéig. Felöltöztem. A pizsim egy fehér rövid nadrágból és egy hússzú lila trikóból állt. Fogat mostam. Ezután még egyszer megmostam az arcomat. Ezzel is késleltetve a vissza menést. Majd nagy levegőt vettem és beballagtam a szobába. Harry már az ágyban feküdt és mint általában most is a telefonját nyomkodta.

-Azt hittem hogy már belefulladtál-röhögött fel.

-Haha nagyon vicces-másztam be mellé a takaró alá. És kihúzódtam az ágy szélére.Ez ő észre is vette. 

-Ne szórakozz Dany gyere beljebb mert a végén még leesel.-mondta. 

-Dehogy esem-és mit ad isten? ebben a pillanatban vágódtam le az ágyról. Szuper ennél bénább nem is lehetnék komolyan mondom. Ezen a ciki helyzeten még az sem segített hogy Harry még ki is nevetett.-Szemét!


-Jól van, bocsi!-Röhögött még mindig-De ez akkor is hatalmas volt.


-Köszönöm kérdésed jól vagyok-hagytam figyelmen kívül előző megnyilvánulását. 

Próbáltam feltápászkodni de abban a pillanatban lefejeltem az éjjeliszekrényt. 
Fantasztikus. Istenem, miért büntetsz? Mit követtem el.

-A francba-kaptam a fájó ponthoz.


-Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?-kérdezte Harry mosolyogva.


-Kösz! Kedvességed határtalan.-próbáltam felülni viszont ettől megszédültem így inkább vissza dőltem az eddigi helyemre.-Azt hiszem inkább maradok.


-Várj! Segítek-nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam de pechemre ahelyett hogy én végre felkeltem volna még ő is rám esett.


-Auu!-jajdultam fel.


-Bocsi!-nézett rám sajnálkozón. 


-Semmi baj-néztem bele gyönyörű zöld szemeibe, ami nem épp a legjobb ötlet volt mert teljesen elvesztem bennük. Ráadásul a helyzeten az sem segített, hogy mindössze pár centi választotta el arcunkat egymástól. Nem tudom meddig néztünk bele egymás szemébe mert teljesen elvesztettem az időérzékemet. Elvesztem a világ leggyönyörűbb zöld szempárjában. És ekkor mint valami villám hasított belém a felismerés. Mégis mi a francot csinálok?-Leszállnál végre rólam? Tudod, nem vagy valami pihe könnyű.-sóhajtottam fel fájdalmasan. Mire fel kacagott, de ugyanakkor végre lemászott rólam. Majd kezet nyújtott ami én el is fogadtam.


-Jól vagy?-kérdezte.


-Persze csak kicsit fáj a fejem.-érintettem meg helyét.-Tuti hogy holnapra befog dagadni.


-Várj! Feküdj le, én meg addig hozok rá jeget.-mondta majd elment. Én ahogy mondta lefeküdtem az ágyba. Az előző esetből tanulva most inkább nem az ágy legszélét választottam fekvőhelyemként. Pár perc múlva ő is visszatért a szobába egy fagyasztott zöldborsós tasakkal.-Tessék!-nyújtotta át megköszöntem majd a púpra helyeztem. Egyből felszisszentem a fájdalomtól és egyben a hirtelen jött hideg miatt.-Minden oké?-kérdezte aggódva.


-Persze. Nyugi túl élem. Ha azt is kibírtam hogy a kétszáz kilóddal rám nehezedtél akkor  ezt is kibírom-mosolyogtam rá édesen.


-Hé nem is vagyok kétszáz kiló-durcizott.


-Ne izélj már tudod, hogy csak hülyülök-öleltem meg.


-Látom nem tudsz ellen állni nekem-mondta amikor megöleltem ez után a mondat után viszont egyből el is engedem.


-Idióta!-nevettem fel mert tudtam hogy csak hülyéskedik és igazából én sem gondoltam komolyan azt amit az előbb mondtam és ezt ő is nagyon jól tudta.


-Nocsak mi történt a kis ártatlan Dany-vel? Mióta beszélsz te így?-kérdezte tettetett felháborodással.


-Lássuk csak, talán amióta megismertem egy bizonyos lökött fiúbandát-gondolkodtam el.


-Oh, tényleg? Lököttek?-húzta fel a szemöldökét és fél oldalas mosolyt villantott rám.


-Jól hallottad-vágtam rá egyből.


-Oké. Így állunk? Ez esetben viseld a büntetést.-mondta és eldöntött az ágyon majd rá ült a csípőmre(persze nem nehezedett rám teljesen) és neki állt a kínzásomnak. Magyarán elkezdett csikizni. Én meg nevetve próbáltam lelökni magamról - de sajnos sikertelenül. Már annyira nevettem hogy folytak a könnyeim.


-Ha..Harr..Harry-próbáltam könyörögni persze még mindig annyira nevetem hogy alig bírtam kinyögni egy értelmes szót is.-Ké..kérl..kérlek hagyj.-nevettem még mindig szüntelenül, mert ahogyan már egyszer említettem nagyon csikis vagyok.


-Mit kell ilyenkor mondani?-mosolygott elégedetten.


-Sajnálom?-mondtam bár ez inkább hangzott kérdésnek.


-És még?-húzta az agyam.


-Nem vagytok lököttek.-mondtam halkan.


-Bocs, de nem hallottam rendesen. Mit is mondtál?-hajolt közelebb az arcomhoz - így maximum csak pár centi volt köztünk - amitől teljesen zavarba jöttem. Jézusom! Mi van velem? 


-Jó, nem vagytok lököttek-csak éppen nem is normálisak - tettem hozzá magamban.-Most elégedett vagy?


-Teljes mértékben.-villantotta rám 1000wattos mosolyát amitől több milliárd lány teljesen elolvadna. És ebben a pillanatban én is ugyanígy voltam ezzel. És ekkor olyan állapotban voltam ha most Harry egyszerűen előrehajolna és megcsókolna nem is tiltakoznék. Mert az igazság, hogy bármennyire is akarnék nem tudnék tiltakozni. Hiszen már teljesen elvarázsolt a szemeivel és az édes mosolyával. Ettől a gondolattól meg még jobban zavarban voltam - már ha ez lehetséges - és a zavaromon még az sem segített, hogy Harry még mindig nem hajolt el. És ami még jobban zavart hogy még mindig rajtam ült és csak csendben fürkészte az arcomat majd egy idő után felvezette a tekintetét és a szemembe nézett. Ott abban a pillanatban ismételten elvesztem abban a zöld rengetegben. Egy pillanatig habozott majd egyre közelebb és közelebb hajolt míg nem ajkaink teljesen össze nem értek....

2 megjegyzés:

  1. Eddig nagyon tetszik a történeted és kíváncsian várom a folytatást!! :D

    VálaszTörlés