2012. július 17., kedd

8.Aggodalom

Sziasztok!! :))
Itt is vagyok! Meg hoztam az új részt! 
Szerintem nem lett valami hú de jó, de azért remélem nektek tetszeni fog! 
Kérhetnék egy-két komit!Köszönöm! :D
Jó olvasást!
Puszi: Jenny♥

Reggel Harry mellkasán ébredtem. Ő még nyugodtan aludt. Elmosolyodtam olyan édes volt ahogyan halkan szuszogott. Nem Dany ezt most verd ki a fejedből!

Óvatosan kimásztam mellőle az ágyból. A szekrényemből kikaptam pár ruhát majd a fürdőbe mentem. Gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem a tiszta ruháimat, kifésültem a hajamat. Azután kimentem a konyhába.

-Jó reggelt!-mosolyogtam a fiúkra és Eleanorra.

-Na mi van csajszi téged is lehet látni?-mosolygott rám Zayn.

-Amint látod-vigyorogtam rá és helyet foglaltam Liam mellett.

-Ezek szerint megint minden happy?-kérdezte vigyorogva Lou.

-Igen. Tegnap este megbeszéltük.

-Szuper. Ennek örömére mi lenne ha este elmennénk bulizni?-hozta fel az ötletet Eleanor.

-Jó lenne, de ma a stúdióba kell mennünk és csak későn este érünk haza-sóhajtott fel Liam.

-De nem baj majd elmegyünk holnap-ajánlotta az ötletet Zayn.

-Rendben-egyeztünk bele mind.

Kicsit később Danielle és Harry is csatlakozott hozzánk és megnéztünk a nappaliban egy filmet. Miután vége lett sajnos a fiúknak el kellett menniük így hárman maradtunk a csajokkal.

-Na és mesélj Dany. Mit beszéltetek tegnap este Harryvel?-kérdezte csillogó szemekkel El. Csak tudnám, hogy minek örül ennyire.

-Semmi különöset. Kibékültünk és ismét barátok vagyunk.-mosolyogtam rá.

-Ne már!-vágta rá Danielle.

-Most mi van?-fordultam felé kérdő tekintettel. Nem értettem mi baja van ezzel.

-Mért nem mondtad el neki az érzéseidet?-kérdezte.

-Milyen érzésekről beszéltek?-kérdezte El.

-Mert nem lényeges.-hagytam figyelmen kívül Eleanor kérdését.

-De igen is az. Lehet, hogy ő is épp így érez irántad! Erre nem is gondoltál?-csattant fel(?) Danielle. Hát ezt meg mi lelte?

-Hahó csajok. Elmagyaráznátok végre nekem is hogy miről veszekedtek?-szólt közbe ismételten El. 

Sóhajtottam egyet. Majd ismételten belekezdtem a Holmes Chapelben való ottlétem alatt történt események és az érzéseim elmesélésének csak most Eleanornak.

-Azta-ez volt az első reakciója amikor befejeztem a mesélést. Pár percig csak csendben emésztette a hallottakat.-Nem azért Dany. De Daniellenek igaza van beszélned kellene vele erről!

-Kizárt!

-De miért?-kérdezték egyszerre.

-Mert teljesen fölösleges.

-De miért?-vágták rá megint majdnem egyszerre. Ezzel kezdenek kiakasztani.

-Mert csak pofára esnék mivel ő nem érez így irántam!

-Ez a hülyeséget mégis honnan vetted?-húzta fel a szemöldökét El.-Ő mondta?

-Igen. Vagyis..nem szó szerint de ez a lényege.

-Most csak én vagyok a hülye hogy nem értem vagy..?-fordult El Danielle felé.

-Nem. Én sem értem pontosan. Szóval Dany volnál szíves érthetően is elmondani nekünk-kért meg.

-Legyen.-nagy levegőt vettem majd folytattam.-Ugye tegnap este Harryvel ketten voltunk itthon és bejött hozzám. Majd bocsánatot kért amiért megcsókolt. És azt is mondta, hogy csak pillanatnyi elmezavar volt ez az egész. És megkért hogy maradjunk barátok. Szóval ezek után szerintetek mondtam volna el neki hogy: bocsi de én nem tudok rád csak barátként tekinteni mert szeretlek? Mert szerintem halál ciki lett volna!-csattantam fel.

-Jaj Dany ne haragudj-öleltek magukhoz a lányok.

-Nem haragszom!-nevettem fel.- De inkább hanyagoljuk ezt a témát! Szóval mit csináljunk?-néztem felváltva rájuk.

-Nézzünk valami filmet-vetette fel az ötletet Danielle.

-Remek. Mit akartok nézni?-kérdezte El. Elkezdtünk gondolkodni.

-Megvan!-csettintettem.-Nézzük meg A felhők fölött három méterrel-t.

-Oké.-egyeztek bele majd amíg én kikerestem a DVD-t addig El csinált pattogatott kukoricát, Danielle pedig továbbra is a kanapén feküdt. Elindítottam a filmet. El a kezünkbe nyomott egy-egy tál kukoricát majd élveztük a pihenést és a filmre koncentráltunk.

***
Félálomban arra ébredtem, hogy valaki letesz az ágyamba. Nem nyitottam ki a szememet túl fáradt voltam hozzá. Az illető betakart majd nyomott egy puszit a homlokomra. Ezután halkan kiment a szobából én csak elmosolyodtam majd újra átléptem az álmok világába.

***
Hajnalban megébredtem és akárhogyan próbáltam nem sikerült vissza aludnom. Gondolkodtam, hogy mit tudnék csinálni hiszen még csak 5 óra. A többiek még biztos egy jó ideig aludni fognak. És mivel nem akartam felkelteni őket így nem mentem ki a szobámból csak előkaptam a laptopomat és felmentem twitterre. Megnézegettem a friss tweeteket majd visszakövettem néhány embert. Főként 1D rajongókat. Mióta a fiúkat ismerem és bekövettek azóta a rajongók állandóan irkálnak nekem hogy honnan ismerem a srácokat, meg hogy ugye nem jársz egyikükkel sem. Na kösz! A kedvesekre még válaszolgatni is szoktam. De sajnos vannak eléggé bunkó megjegyzések is. Például a múltkor az egyik csaj azt írta, idézem: "Nagyon remélem, hogy egyik srácra sem akarsz rárepülni mert akkor biztos lehetsz abban hogy kicsinállak!! :@" 
Hát nem mondom azért kicsit ijesztő ilyen üzeneteket olvasni. El sem tudom képzelni mi lenne ha esetleg tényleg járnák valamelyiköjükkel. Még belegondolni is rossz mennyi fenyegető levelet kapnék akkor, ha így is ennyien sértegetnek.

Miután meguntam a gépezést kikapcsoltam de még mindig csak 7:16 volt. Szuper! Most mit csináljak?-gondolkodtam. Ekkor eszembe jutott, hogy elmegyek futni. Úgyis jó régen voltam már. Felkaptam magamra egy fekete melegítőt. Felkaptam a telefonomat. Majd gyorsan magamra kaptam a tornacipőmet és elindultam. 


Egy jó órás futás után a közeli parkban kötöttem ki. Eléggé elfáradtam így leültem egy üres padra pihenni. 


-My hearts a stereo, it beats for you so listen close Hear my thoughts in every note, oh oh-hallottam meg telefonom csörgését. Nem is néztem meg, hogy ki az csak felvettem.


-Igen?


-Dany mégis hol vagy?-kérdezte aggodalmasan El.


-El nyugi nincsen semmi bajom. Csak nem tudtam aludni így eljöttem futni.


-Oké értem. De többet ilyet ne. Tudod, hogy aggódtunk?


-Aggódtatok?


-Igen. Én meg Harry. Tudod nem volt épp kellemes arra ébredni, hogy Harry azzal ébreszt fel, hogy nem vagy sehol. És a telefont sem veszed fel neki.


-Bocsi. Nem is láttam hogy keresett.


-Semmi baj. Hol vagy most?


-Egy közeli parkban. Hamarosan megyek. Szia. 


-Oké.Szia-tette le. Megnéztem a telefonomat és tényleg keresett Harry nem is egyszer. 


Még egy kicsit üldögéltem ott de aztán kezdtem éhes lenni így vissza mentem.


-Sziasztok!-köszöntöttem a srácokat.


-Jaj Dany-ölelt meg azonnal Harry. Amit nem tudtam mire vélni. Ennyire aggódott volna csak mert elmentem egy kicsit itthonról?-Úgy aggódtam..vagyis aggódtunk.-javította ki saját magát.


-Bocsi.-néztem rá kis kutya szemekkel. Aranyos tőle hogy így aggódott miattam.-Csak ti még aludtatok én meg gondoltam egyet és elmentem futni. De ha most nem haragudtok akkor elmegyek és letusolok.-mondtam és bementem a fürdőbe...

2 megjegyzés:

  1. Óóóó... de cuki, hogy ennyire aggódott! És most már 100%-ig biztos vagyok abban, hogy viszonozza Dany érzéseit! :) Tény, hogy nem ez lett a legjobb fejezet eddig, de nekem tetszett és remélem hamar jön a folytatás is! :)

    VálaszTörlés