16.Félek

Sziasztok! Ahogy ígértem itt a rész! 

Köszönöm még egyszer a komikat! :D Imádlak titeket! :))

Remélem tetszeni fog a rész!! Jó olvasást!! :D

Puszi: Jenny♥

Teljesen elszomorodtam, ahogyan belegondoltam. Nem akarom megbántani Davidet, mert megszerettem. De csak mint barátot. Ezalatt a kevés idő alatt is amit együtt töltöttünk rájöttem, hogy nem tudom őt megszeretni mármint szerelemből. Egyedül akit így tudok szeretni az Harry és senki más. És most hogy tudom hogy ő is szeret ez fantasztikus érzés. Eddig is valahogy feldobott ha a közelemben volt. De most hogy ölelhetem és megcsókolhatom az valami mesés. Eddig még senki iránt nem éreztem azt hogy amikor a jelenlétemben van ezerszer jobb kedvem van. Már csak az a nagy kérdés hogy mit kellene tennünk. Mert én szeretnék járni vele. De ha mi össze is jövünk akkor két embert megbántunk. Vagy ilyen esetben nem nagy baj az önzőség? Mert én csak magaménak szeretném őt tudni. Viszont félek attól hogyha összejövünk és majd szakítunk akkor elveszítem a barátságát. Mert biztos ha vége lesz akkor nem fogunk újra ilyen jóban lenni. Mert nem igazán van olyan hogy szakítás után a pár még barátként tekint egymásra. Bár nagyon remélem hogy Daviddel ez sikerülni fog.

-Dany!-nyitott be a szobámba Zayn.-Itt van David és nem hiszem hogy örülne neki ha így látna titeket-célzott arra hogy még mindig ölelkezve állunk Harryvel.

-De miért jött?-engedtem el Harryt és kérdőn néztem Zaynre.

-Azt mondta azért hogy megnézze jobban vagy e.-Ne már! Éppen ez az ami miatt megkedveltem Davidet, mert ilyen aranyos. Átjött csak azért meglátogatni mert azt mondtam, hogy fáj a fejem.

-Értem. Hol van most?

-A nappaliban beszélget Niall-al. Gondoltam előbb feljövök szólni mielőtt még olyat lát amit nem kéne-mondta.

-Kösz Zayn-mondtam.

-Semmiség.-mosolygott rám. Szerintem viszont az! Mert ha most David jött volna fel akkor nekünk annyi. És akkor már tuti hogy elveszítem őt. Mert én nagyon reménykedem abban hogy ha Daviddel szakítok megért és utána még barátok maradunk.-Ti nem jöttök?-fordult még vissza az ajtóban.

-De. Menj csak. Mindjárt megyünk mi is.-mondta Harry. Zayn gyanúsan méregetett minket majd vállat vont és elment.

Leültem az ágyra, Harry pedig helyet foglalt mellettem.

-Mit szeretnél?-kérdezte. Egyből gondoltam hogy Davidre céloz.

-Szakítani fogok vele.-mondtam határozottan.-Csak még azt nem tudom, hogy hogyan.

Felé fordultam.

-Figyelj Harry, kérhetnék néhány napot hogy összeszedjem magam és szakítsak vele?-kérdeztem félénken.

-Persze.-válaszolt mosolyogva.

-De így most úgy kell majd viselkednem vele mintha minden rendben lenne-készítettem fel rá.-Ezért lehet jobb lenne ha te inkább nem jönnél le.-mondtam.

-De lemegyek-mondta határozottan.

-Rendben.

-Még egyszer megcsókolhatlak?

-Ez most komolyan kérdezed?-bólintott.-Persze!-mosolyogtam rá. Válasz helyett csak közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt.

-Menjünk-mondta miután elváltunk egymástól. Nyomtam még egy puszit a szájára majd elindultunk.

-Szia Ali-állt fel David.

-Szia!-köszöntem neki és egy mosolyt festettem az arcomra.

-Jobban vagy?-kérdezte miközben elém sétált.

-Igen. Köszi.-elmosolyodott majd megcsókolt. Visszacsókoltam. De nagyon rossz érzésem volt. Sajnáltam Harryt hogy ezt végig kell néznie. Épp ezért mondtam neki hogy ne jöjjön le. Egy idő után eltoltam magamtól Davidet aki rám mosolygott. Észrevétlenül Harryre néztem. Látszott rajta, hogy ideges.

-Most hogy így jobban vagy, nincs kedved elmenni moziba?-kérdezte. Nem akartam ezt is lemondani mert nem volt semmi alibim ami miatt elutasíthattam volna a hívását. Így bele mentem.

-De van. Csak előtte fel szaladok átöltözni-mondtam. Majd fogtam magam és vissza mentem a szobámba. 

Épp a szekrényemben kutattam valami normális ruha után amikor valaki bejött. Kivettem egy felsőt és egy farmert.

-Azt hittem megütöm amikor megcsókolt-dőlt el idegesen az ágyamon Harry.

-Épp ezért mondtam, hogy ne gyere le.-mentem oda hozzá. Felsóhajtott.

-Ez nem fogom sokáig kibírni.

-Nem is kell. Csak három-négy napot kérek-néztem a szemébe.

-Rendben-oda húzott az ölébe és megcsókolt. Majd ezután felálltam és a kiválasztott ruhámmal a fürdőmbe mentem. Gyorsan magamra kaptam, megfésülködtem. Mikor kimentem Harry már nem volt a szobában. 

Felsóhajtottam majd lementem a nappaliba.

-Mehetünk-néztem Davidre.

-Rendben. Csá srácok-köszönt el Niall-tól és Zayntől. Én is megöleltem őket majd kézen fogva elindultunk. Gyalog mentünk így az út nagyjából fél óra volt.

***

A film után kézen fogva jöttünk ki a moziból. Nagyon rossz érzés volt így vele lenni mert úgy éreztem hogy becsapom őt. Sajnos ez az igazság. És ettől szörnyű bűntudatom volt.

-Tetszett a film?-kérdezte kedvesen.

-Persze. Nagyon vicces volt-mondtam mosolyogva. Nem akartam megbántani azzal hogy nemet mondok. Mert igazából nem is figyeltem a filmet. Állandóan kattogott az agyam azon hogy hogyan szakítsak vele, de eddig sajna még nem jutottam semmire.

-Szerintem is. Öö..nem vagy éhes?

-De egy kicsit.

-Akkor gyere meghívlak. Nando's jó lesz?

-Tökéletes.-válaszoltam és elindultunk.

***

-Na és honnan ismered amúgy a fiúkat?-kérdezte evés közben.

-Találkoztál már Lou barátnőjével Eleanorral-bólintott-ő az unokatestvérem és őt jöttem meglátogatni. Egészen addig míg ide nem értem azt sem tudtam hogy együtt lakik a srácokkal és Danielle-el.

-Így már értem. Látszik rajtatok, hogy jól kijöttök egymással.

-Igen. Nagyon megszerettem őket-mondtam. Elmosolyodtam mert eszembe jutott Harry.

-És meddig maradsz náluk?-kérdezte.

-Hát még egy jó ideig, ha minden igaz akkor még 4 hónapig vagyis november végén megyek haza.-válaszoltam.

-Az jó. És nem rossz ilyen sokáig távol lenni a családodtól?

-Hát kicsit furcsa, hogy ennyi időre távol vagyok. De viszont nem bánom mert így egy kicsit Eleanorral is lehetek. Ő olyan mintha a nővérem lenne.-válaszoltam. Megcsörrent a telefonom.-Ne haragudj.-felálltam és kicsit odébb mentem.

-Szia!-köszöntem mosolyogva pedig tudtam hogy ezt ő úgysem látja.

-Szia! Mikor jössz meg?

-Nem tudom. Miért?

-Mert már így is tök ideg vagyok! Szóval kérlek siess!-kérte. Felnevettem.

-Ne idegeskedj, és sietek. Szia. Puszi.-köszöntem el.

-Szia. Csók-tette le. Mosolyogva sétáltam vissza Davidhez.

Befejeztük a kajálást majd elindultunk. David felajánlotta hogy elkísér így együtt mentünk. Útközben nem igazán beszélgettünk csak összekulcsolt kézzel sétáltunk. Én közben gondolkodtam. Igen még mindig a szakításon. Viszont az nem tudom hogy ő min. Felnéztem rá. És tanulmányoztam az arcát. Először ha valaki ránéz a szép barna szemei azok amik feltűnnek. Talán nekem is emiatt tetszett meg. Észrevette hogy nézem. Mosolyogva nyomott egy puszit a számra. Más esetben örültem is volna neki. De így mai nap eseményei után valahogy semmilyen érzést nem vált ki belőlem.

-Megjöttünk. Nagyon jól éreztem magam-mosolyogtam rá immár az ajtóban állva.

-Örülök neki. Majd még máskor is tarthatnánk ilyen délutánokat.-mosolygott rám féloldalasan.

-Mindenképp-válaszoltam. Nem válaszolt semmit csak ajkaival közeledett. Nem húzódtam el. Mert mégis csak a barátom így hagytam magam. Vagyis csak hagytam volna mivel mikor már csak néhány centi választott el minket kivágódott mögöttem az ajtó. Ijedten rebbentünk szét. Mintha valami rosszat csináltunk volna. De igazából csak meglepődtünk mindketten a hirtelen keletkezett zajtól, amit az ajtó csattanása jelzett miszerint találkozott a fallal.

-Beléd meg mi ütött?-kérdezte David vigyorogva Harrytől.

-Ööm semmi csak..Eleanor szólt hogy szóljak neked Dany. Fontos.-nézett rám. Valahogy éreztem hogy más van a dolog mögött. Amit féltékenységnek hívnak.

-Jövök is. Szia David, majd beszélünk-néztem rá mosolyogva. Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára. Kicsit csalódott volt. De most ez nem tudott érdekelni. Intettem neki még egy utolsót majd a hátam mögött becsuktam a bejárati ajtót. Harry azonnal megcsókolt.

-Szerintem ezt nem itt kellene-suttogtam neki.-Még meglátnak a többiek.

-Akkor menjünk fel.-mutatott az emeletre.

-Most inkább keressük meg a többiket.-mondtam. Elhúzta a száját.-Lécci!-néztem rá kiskutya pofival.

-Oké!-forgatta meg a szemeit. Elégedetten elvigyorodtam még gyorsan nyomtam egy rövid csókot az szájára majd beslisszoltam a nappaliba ahol feltételeztem, hogy a többiek vannak. És igazam is lett.

-Na mi a szitu mizu?-huppantam le vigyorogva Liam és Zayn közé.

-Hát ezt meg mi lelte?-kérdezte mosolyogva Lou.

-Biztos jól sikerült a randija-mondta Eleanor-,igaz?-fordult felém kíváncsian.

-Öö..ja igen persze. Szuper volt!-mutattam fel a hüvelykujjaimat. Ebben a pillanatban Harry is bejött a szobába. Rám mosolygott majd leült Lou mellé.

-Mi lenne ha megnéznénk valami filmet?-kérdezte Harry. Mind jó ötletnek tartottuk így neki láttunk filmet nézni. Sokáig azon vitatkoztunk hogy milyen film legyen. Végül öt három arányban a fiúk nyertek így kénytelenek voltunk horror filmet nézni. Nem is akár milyet a Darkness-t kellett végig szenvednünk. A több mint másfél órás film alatt többször is megszorítottam Zayn kezét. Jól van na szörnyen féltem és ő volt a közelben. Mire a filmnek vége lett már későre járt. Nem igazán akaróztam egyedül felmenni, de ahogy elnéztem ezzel Dan és El is így volt.

-Basszátok meg én nagyon félek-bújt Dan még jobban Liam ölébe. Én és El is bólogattunk. De ők legalább hozzábújtak a barátjukhoz. Én még mindig Zayn kezét szorongattam. A fiúk csak nevettek. Hát nagyon kedvesek mit ne mondjak.

-Ezt még visszakapjátok. Ezért legközelebb majd a Titanicot nézzük-fenyegette meg őket Dan mire lepacsiztam vele. Erre a fiúk - szinte teljesen egyszerre - fájdalmasan felsóhajtottak. Okéé. Ez félelmetes volt. 

De legalább így visszakapják! Mert nagy szemétség volt tőlük ezt megnézetni velünk főleg ilyenkor. Hogy fogok ezek után én a sötét szobámban aludni?

-Na azt hiszem én megyek lefekszem-mondta Niall. Elköszönt tőlünk majd felment. Utána ment Harry is aludni. Majd szép lassan szállingóztak a többiek is. Végül csak ketten maradtunk Zaynnel. Még egy kicsit néztük a tévét. Igazából már én is rettentő álmos voltam csak nem mertem felmenni. Ez van, félős vagyok!

Már sokadjára ásítottam amit Zayn nem hagyott szó nélkül.

-Látom hogy fáradt vagy miért nem fekszel le?-kérdezte és kikapcsolta a tévét.

-Nem merek felmenni.-vallottam be és lehajtottam a fejem. Felnevetett mire tarkón vágtam.-Nem vicces. Ez a ti hibátok!

-Oké, bocsi-komolyodott el, de láttam rajta, hogy nem sok kell neki és megint kitör belőle.-Na gyere felkísérlek.

-Oké.-mondtam. Felkísért egészen a szobámig. Amint bementem felkapcsoltam a lámpát. Világosban már nem féltem, annyira! Bementem a fürdőbe. Amilyen gyorsan csak tudtam lefürödtem. Immár pizsiben léptem ki a fürdőből. Felkapcsoltam az éjjeli lámpámat a nagyot pedig lekapcsoltam. Befeküdtem az ágyamba. Próbáltam elaludni de sehogy sem ment. Majdnem hogy rettegtem. Hála annak az átkozott filmnek.

Fél egy körül, felkeltem, mert idiótaságot álmodtam. A rémálom miatt nem mertem vissza aludni. Attól féltem hogy folytatódik az álom és azt semmiképp nem akartam. Egy ideig csak forgolódtam. Majd felkeltem és átmentem a mellettem lévő szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót. Leültem az ágyra és keltegetni kezdtem az illetőt. Komásan nyitotta ki a szemeit.

-Félek. Itt maradhatok?-kérdeztem halkan. Elmosolyodott és felemelte a takarót hogy betudjak bújni mellé. Bemásztam. Magához ölelt és nyomott egy puszit az arcomra. Szorosan bújtam hozzá. Az ölelésében biztonságban éreztem magam.

-Jóét Dany-suttogta.

-Neked is Harry-motyogtam félálomban. Mellette sikerült elaludnom, és már nem is féltem. Lehet hogy hülyén hangzik, de úgy éreztem hogy amíg mellettem van nem lehet semmi bajom-nem mintha amúgy bármi bajom lehetne a saját szobámba, de értitek. A szerelem teljesen megbolondítja az embert..

Na milyen lett??? :)) Komikat!! :D